Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-17 / 64. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2018. MÁRCIUS 17. RIPORT 15 A Mir űrállomás eredeti nagyságú modelljébe is benézhetünk a múzeumban A Mir legénysége ilyen hálófülkékben aludt .kínzóeszköz", amelyet űrhajóskiképzések során használnak Múzeumbeli „űrséta" (A szerző felvételei) » Kozmonauta vagy asztronauta? A hidegháborús űrverseny az űrkutatással kapcsolatos szókincsre is rányomta a bélyegét. Az űrhajósokat az oroszok „kozmonautának", az amerikaiak „asztronautának" nevezték, és ezt a különbséget a mai napig be is tartják. A Nemzetközi Űrállomás legénységét ábrázoló fotó alatt például ez a képaláírás szerepel a moszkvai múzeumban: „Kozmonauták és asztronauták". Érdekesség, hogy a moszkvai múzeumban egy asztronauta szkafandere is ki van állítva, Michael Collinsé, aki Neil Armstronggal és Buzz Aldrinnal együtt tagja volt az Apollo 11 legénységének, Collins azonban az űrhajó fő moduljában maradt, orbitális pályán, vagyis soha nem lépett a Holdra, (bt) nősen kényelmetlen, szinte négyrét hajtogatott pózban kellett ülniük az űrhajósoknak, de a Mir vagy a Nemzetközi Űrállomás sem kínál éppen tágas tereket. A múzeumban bekukkanthatunk a Mir egyik moduljának modelljébe, láthatjuk, milyen aprócska egy űrvécé, milyen pici egy űrbéli hálófulke, de a „nagyszobában” sem lehetne táncolni... I .ajka elfeledve A kritikus gondolkodás a Kozmonautikai Múzeumban sem árt, mert - jó orosz módra - a kevésbé hízelgő történetek nem kapnak helyet a tárlaton. Lajkáról, az első kutyáról az űrben csak egy rövid videoklip emlékezik meg, a kiállítás sztárja két másik űrkutya, Belka és Sztrelka, amelyeket - enyhén bizarr módon - kitömve is megnézhetünk az űrjárművük mellett. Lajkát 1957-ben lőtték ki orbitális pályára, de az oroszok csak majdnem fél évszázad múlva, 2002-ben ismerték el, hogy nem méreg általi kegyes halált halt, hanem a kilövés után néhány órával gyötrelmek között pusztult el. Az eleve nyilvánvaló volt, hogy nem fog visszatérni a Földre, de az űrverseny hajszája miatt az oroszok siettették a kilövést. Melyik szülőnek volna kedve egy ilyen szomorú történetet mesélni lelkes gyermekének a múzeumi látogatás után? így aztán Lajkából a múzeumban csak egy lábjegyzet lett, Belka és Sztrelka viszont bögréket, tolltartókat és mindenféle egyéb ajándéktárgyakat díszít, ez a két kutya ugyanis szerencsésebb volt: az űrutazásukból visszatértek, utána viszonylag nyugodt életük volt. Csak pozitívan! Landolás után az űrkapszula mellett az erdőben tüzet rakó, kedélyesen beszélgető űrhajósok - ilyen „szoborcsoportot” is láthatunk az egyik kiállítóteremben. A kozmonauták a fényképeken is mindig mosolyognak, akkor is, ha a műszereket figyelik, és akkor is, ha éppen gitároznak. A Kozmonautikai Múzeum igyekszik minden negatív érzést kizárni, pedig csak emberibbek lennének az űrhajósok, ha a nehézségeiket, gyengeségeiket, félelmeiket is megismernénk. A propagandaízű pozitív hozzáállás olyan apróságokon is megmutatkozik, mint az űrverseny állomásait bemutató képeslap, amely 50 rubelért (kb. 80 cent) kapható a múzeum ajándékboltjában. Hogy, hogy nem, ezen csak azok a jelentős momentumok szerepelnek, amelyekben az oroszoké volt az elsőség - az első műhold, az első élőlény az űrben, az első ember az űrben, az első nő az űrben és az első űrséta - a Holdra szállás már diszkréten mellőzve van... A Kozmonautikai Múzeum viszont ezen hiányosságok ellenére is kötelező látnivaló mindenkinek, aki nyári estéken távoli világokról álmodozva szokta hosszan nézni a csillagokat. Bőd Titanilla Belka es Sztrelka kutyák űrkapszulája - ők visszatértek a Földre
