Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)

2018-03-15 / 62. szám

A zöldségtermesztés szezonja akkor kezdődik, amikor szabad földbe vagy termesztőedényekbe magot vetünk; a kinevelt palánták edzés után a sza­badba kerülnek majd kiültetésre. ELŐKÉSZÜLETEK A VETEMÉNYESBEN A legtöbb mag minden különös kezelés nélkül kicsírázik. Akkor fogjunk hozzá az ágyások előkészítéséhez, ha a tala­junk száraz és már kellően felmelegedett. Ne siessünk feleslegesen a vetéssel! Vár­juk ki a megfelelő talajhő­mérsékletet, így növényeink is gyorsabban, egyenlete­sebben fognak fejlődni. A talajmunkák megkezdé­séig a nehéz agyagtalajnak több időre van szüksége, mint a könnyű homokta­lajnak. A finom, morzsalé­­kos, kellőképpen fellazított talajba a kapa szegélyével húzhatunk barázdát, amibe majd a magok kerülnek, me­lyeket vékony földréteggel takarunk, és a későbbiekben nedvesen tartunk. Ha szük­séges, védőhálót is teríthe­tünk rá a madarak ellen. TANÁCSOK A VETÉSHEZ Ne vessünk túl mélyre, mert a mag megfulladhat. Ha módunkban áll, szerez­zünk be vetési szalagokat, hogy a vetőmagokat kényel­mesen, pontosan az optimá­lis talaj mélységbe vethessük. A szalag használata azt is jelenti, hogy a későbbiekben nem kell majd a növényeket egyelni, ritkítani. A vetési sza­lagok környezetkímélő anya­gokból készülnek, amelyek lebomlanak majd. A vetőmag csomagolásán általában minden fontos adatot megtalálunk, amit a vetőmagról tudnunk kell. Jó, ha az egyes sorokat meg­jelöljük, lehetőleg mindkét végét, bár jelzőnövényként gyorsan fejlődő retekmagot, salátamagot is használha­tunk. A fejes salátának nincs szüksége külön ágyra, mert jelző növénynek vetve a las­san kelő zöldségek között vagy vegyes ágyásokban is jól díszük. Vannak olyan magok is, amelyeket a sűrű kelés után ki kell egyelnünk, azaz a megfelelő tőszámot be kell állítanunk. Néhány zöldség­féle esetében egy fészekbe több magot is vethetünk. A lassabban, nehezebben csí­rázó magokat elő is csíráztat­juk (nedves itatóson, meleg helyen. A csírázó magvakat nehéz elvetni anélkül, hogy a gyenge, érzékeny kis gyö­­köcskék meg ne sérüljenek; a nagyobb borsó- vagy bab­szemek nem sérülnek meg olyan könnyen. MAGVAS IGÉNYEK Folyékony vagy oldatos vetést végzünk, amikor a magokat zselészerű anyag­gal keverjük, és úgy vetjük el. Tartsuk szem előtt, hogy az elvetett magvaknak nem szabad kiszáradniuk. Vannak fényben (azaz a talaj felszí­nén), és vannak sötétben csírázó magok (ezeket föld­del kell takarnunk). A hidegkedvelő magok fagyhatás nélkül nem indul­nak csírázásnak, míg vannak hőigényesek, amelyek ma­gasabb hőmérséklet esetén csíráznak csak ki. PALÁNTANEVELÉS EGYSZERŰBBEN A palántanevelés meg­könnyítése érdekében a vetéshez rekeszekre osztott tálcákat, különálló vagy ösz­­szekapcsolt tőzegcserepe­ket is lehet kapni. Az egyes rekeszeket nedves, tőzeges földkeverékkel töltsük meg, majd készítsünk kis bemélye­déseket a közepükbe. Ebbe szórjunk 1-2 magot (növény­től függően) késhegy segít­ségével, rájuk pedig kevés finom homokot. Öntözzük meg, takarjuk le fekete fóli­ával, és a tálcát tegyük me­leg helyre. A kicsírázás után a fóliát levesszük, és kissé hűvösebb helyen hagyjuk növekedni a növénykéket. Ha elérték az átültetéshez szükséges nagyságukat, az egyes tőzegkockákat alulról egyenként kinyomhatjuk, és áthelyezzük a növényünket nagyobb élettérbe. VETÉSIDŐ Március közepén vessük el a paradicsommagokat. A paprikamagokat hamarabb is lehet vetni. Palántanevelés céljából ebben a hónapban elvethetjük még a zeller és a póréhagyma vetőmagját is. Több zöldségféle vetéside­jét és így szedését is előbb­re hozhatjuk fólia- vagy üvegtakarással. A fátyolfólia véd a hidegtől, melegtől, kártevőktől, széltől, jégve­réstől. Korábbi és gazda­gabb terméshozamot tesz lehetővé. Jobb lesz a termék minősége. Egészségesebb növényzetünk lesz, csökken az öntözővíz szükséglete. Kora tavasszal szinte min­den zöldségféle hajtatóágy­ba kerülhet. Fóliasátorban már ebben a hónapban ki­­ültethetők a karalábé-, kar­fiol-, fejessaláta-palánták. A sorok közé hónapos ret­ket is vethetünk. Tél végén a talaj hőmér­sékletétől függően köz­vetlenül szabad földbe kerülhetnek a hidegnek el­lenálló zöldségfélék: a fejes és madársaláta, hónapos retek, lóbab, borsó, hagy­ma, mángold, sárgarépa, spenót, petrezselyem, pasz­­tinák. Ezek egy része tavasz végére betakarításra kerül, és az ágyak felszabadulnak majd a melegigényes pa­lánták számára (paprika, paradicsom, dinnye vagy uborka). Egyre több növényfaj FI hibrid magját lehet megvá­sárolni. A hibridek hozama nagyobb, s ellenállóbbak a betegségekkel, kártevőkkel szemben is. Ha megfelelő az ízük, zamatuk, termésük biztonságos, akkor érde­mes kipróbálnunk. Fucsek Margit KERTÉSZMÉRNÖK vélnyélmángold Legjobb, ha minden év­ben kipróbálunk valami új, még ismeretlen zöldségfé­lét, melyek közé ez a levél­zöldség is tartozik. Rikítóan piros, rendkívül ízletes, dísznövényként is megállja a helyét. Húsos levelei sok vizet és tápanyagot tartalmaznak, s magas a vitamintartalma is. Ennek a széles levelű zöldségfélének a levélnyelét és a levéllemezét is felhasz­nálhatjuk. A spenót rokona, fehérjetartalma magas, íze finom. A levelei nagy meny­­nyiségben tartalmaznak bé­­takarotint, amely a szerve­zetben A-vitaminná alakul át. Leveleit úgy használhat­juk, mint a spenótét, levél­nyelét párolva vagy főzve, mint a spárgát. Április elején sekély baráz­dába, 30 cm-es sortávolság­ra 2-3 magot vessünk; a tő­távolság 15-20 cm legyen. Ne vessük önmaga, spenót és cékla után. Másodszor júliusban vethetjük, téli fo­gyasztása esetén takarása is lehetséges. Tápanyag­ban gazdag, jó vízháztartá­­sú, közömbös vagy lúgos kémhatású talajt igényel. Legjobb, ha ősszel kom­­poszttal, mulccsal és némi szerves trágyával dúsítottuk a talaját. Tenyészidőben megfelelő fejlődéséhez fontos az egyenletes vízel­látás. Tágas, szellős helyre kerüljön. Csigakártétellel és a levélzöldségeket károsító hernyókkal, legyek lárváival találkozhatunk a védelme során. Már júliusban szed­hetjük; mindig a külső, alsó leveleit szedjük (egyszerű­en lecsavarjuk), a szívlevele­it hagyjuk érintetlenül, mert csak így képes megújulni. Levélmángold Vetése márciusban történ­het; 30 cm tőtávolságba 2-2 magot vessünk, és csak az erősebb magoncot hagyjuk majd meg. Termesztése még a spenótnál is egyszerűbb, igénytelen kétnyári növény. Tenyészidőben kapáljuk, ön­tözzük. Minden növényről a zsenge, külső leveleket szed­jük, majd új levelek nőnek a régiek helyébe; az összes levelet nem szabad leszed­nünk. Téli szedésre szintén júliusban vessünk újra. (FM) Vessünk mángoldot! Bordás vagy fodros le-KERTésUDVAR 2018. március

Next

/
Thumbnails
Contents