Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)

2018-03-15 / 62. szám

www.ujszo.com I 2018. március 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Madarat tolláról Az ember azzá válik, akikkel körülveszi magát A felgyorsult politikai ese­mények forgatagában sokszor nincs idő arra, hogy egy-egy felisme­rést, nyilvánosságra kerülő rejtett összefiiggést megemésszen, mé­lyebben megértsen az ember. Ezek közé tartozik az is, amikor kiderül, hogy a szlovák miniszterelnök mel­lett egy olyan ifjú tanácsadó hölgy dolgozott, akinek legalábbis nagyon furcsa olasz kapcsolatai voltak. Még egyszer, hogy megrághassuk: az olasz maffiához valamilyen módon kötődő Mária Troskovának bejárása volt a legmagasabb körökbe, hozzá­férhetett bizalmas anyagokhoz, tit­kosszolgálatijelentésekhez, és a leg­magasabb szintű találkozókon lehe­tettjelen. Hasonló defektust megelőző tisz­togatást tart most John Kelly, a Fehér Ház kabinetfőnöke Trump körül. A komoly katonai múlttal rendelkező kabinetfőnök elkezdte szisztemati­kusan átvizsgálni, hogy kik férhetnek hozzá minősített adatokhoz az elnök körül. Kiderült, hogy nem kevés személy végleges engedély és az át­világításuk befejezése nélkül „ideig­lenesen” belenézhet ilyen dokumen­tumokba. Éppen tegnap Trump egyik asszisztensét vezették el a F ehér Ház­ból, mert megvonták tőle az irathoz­záférést. Hogy világos legyen: az állami minősített adatokhoz azok férhetnek hozzá, akiket a titkosszolgálati átvi­lágítás során nem találtak kockáza­tosnak. A minősítés több szintre so­rolja be az állami titkokat, az egysze­rű bizalmas anyagoktól a top secreten át egészen az olyan jelentésig, amit például még az USA elnöke is csak papíron kap meg, és tőle is tovább viszik, hogy semmilyen körülmé­nyek között ne kerülhessen ki. Ilyen átvilágításon bukott meg ko­rábban Kiss Szilárd, a fideszes ma­gyar agrárminiszter attaséja, illetve később a külügyminiszter moszkvai embere, aki az orosz vízumiroda megnyitásában játszott központi szerepet. Viszont vannak olyan sze­mélyek, akik megbízottként - tehát nem hivatalos közszolgaként - nem esnek át átvilágításon, ilyen lehet egyes esetekben a miniszterelnök ta­nácsadója is, ha a környezetében lé­vő, az elhárításért felelős személyek erre nem érzékenyek, vagy adott esetben maguk is érintettek az össze­játszásban. Nagyon nem mindegy, hogy kik adnak egy miniszterelnöknek taná­csokat. Nagyon nem mindegy, hogy honnan jönnek és milyen motiváció­val. Ahogy az sem mindegy, hogy a tanácsadók zsarolhatók-e, vannak-e piszkos ügyleteik, sőt, büntetett előéletűek. Emlékezetes, hogy a ma­gyar miniszterelnök egyik ismert ta­nácsadóját jogerősen elítélték egy nyugdíjas pár bántalmazása miatt, mert a terepjárója előtt akartak volna átkelni az utcán. Az emberi minőség pedig fontos lenne. A politikai vezetők a sok saj­tószerepléssel óhatatlanul befolyá­solják a közéleti trendeket, azt, hogy mi elfogadott és mi nem, mit szabad és mi ciki. Azokban az országokban, ahol egy miniszter megbukik egy el­csalt doktori miatt, ott nem gond az egyetemi hallgatóknak azt mondani, hogy nem szabad más könyvekből lopni. Ahol megbukhatnak politiku­sok azért, mert a bébiszitterüket számla nélkül foglalkoztatták, ott be lehet szedni az adót. Ha viszont az első számú politikai vezetőink körül olyan alakok tűnnek fel, akikkel nem szívesen ülnénk egy asztalhoz, ott hallgatni kell a kémiára. Az ember azzá válik, akikkel körülveszi magát. Ha ezek maffiózók, garázda vagy korrupt alakok, akkor annak meglesz a következménye... Kinm IS VAGYOK, &EMW IS VffoYoK DfO DG mtroiu BW-DD4» (Lukács Zsolt karikatúrája) Március 15-i bírságolás Székelyföldön A román zászlótörvény meg­sértésére hivatkozva öt-ötezer lejes (1100 euró) bírságot szabott ki a megyei prefektus Sepsiszentgyörgy, Székely­­udvarhely és Kézdivésérhely polgármesterére, mert magyar nemzeti színekkel díszíttették fel a vérest. A prefektus azt kifogásolta, hogy : „Magyarország zászlói” mellé nem tették ki a román lobogót, mint ahogy azt a más országok hivatalos jelké- j peinek használatáról szóló rendelke­zés előírja, és Sepsiszentgyörgy pol­gármestere a felszólítás ellenére sem I volt hajlandó román zászlót tűzni i minden magyar jelkép mellé. Előzőleg a városháza közleményt adott ki, amelyben leszögezte, hogy a belvárosi lámpaoszlopokon elhelye­zett - több méter hosszú és csaknem egy méter széles piros-fehér-zöld - szimbólum „nem zászló, nem lobo­gó, hanem magyar nemzeti színű szalag”. Arról is tájékoztatott, hogy a március 15-i rendezvény vendége Lázár János miniszter lesz, az ő hi­vatalos fogadására ma kitűzik Romá­nia zászlaja mellé Magyarország zászlaját is. A román zászlótörvény szerint más államok lobogóit az ország területén csak Románia zászlajával együtt, ki­zárólag külföldi hivatalosságok láto­gatása, nemzetközi találkozók vagy ünnepségek alkalmából, hivatalos épületeken, vagy a helyhatóságok ál­tal kijelölt köztereken szabad kitűzni. Emellett egy hét éve elfogadott kor­mányhatározat szerint az etnikai ki­sebbségek „használhatják sajátos megkülönböztető jelképeiket sajátos akcióikon”. A székelyföldi megyék prefektusai- a román kormány helyi képviselői- az utóbbi években perek tucatjait indították azon magyar többségű ön­­kormányzatok ellen, amelyek a köz­hivatalokra vagy közterekre kitűzték a székely vagy a magyar zászlót. Bár a zászlótörvény csak állami jelké­pekről rendelkezik, és nem tiltja más zászlók használatát, az önkormány­zatok mégis rendre elveszítették az ellenük indított zászlópereket. (MTI) A hazai magyar politizálás vége? CZAJLIK KATALIN A szemünk előtt zajló kormányválságnak messzemenő követ­kezményei lesznek a hazai magyar politizálásra nézve. Lehet, hogy a végét jelentik. Ján Kuciak és Martina Kusnírová meggyilkolása a társadal­munk legmélyebb rétegeiben található problémákat és a felszín alatt lük­tető konfliktusokat hozta elő, méghozzá olyan erővel, hogy abba az egész rendszer beleremegett. Ez alól nem kivétel a hazai magyar politikum sem, amelyet a kettős gyilkosság alapvető kérdések elé állít. S a megfelelő vá­laszok megtalálása sem garantálja számára a túlélést. Belátjuk, kissé vészjósló forgatókönyv, de soha nem voltunk ennyire közel ahhoz, hogy a következő parlament már magyar párt nélkül fog fel­állni. Ez pedig a hazai magyar politizálás végét jelentené, legalábbis abban a formában, amit eddig ismertünk. Hogy ez mit jelentene a szlovákiai ma­gyarság számára, az egyrészt nehezen látható, másrészt meghaladja ennek az írásnak a kereteit. Maradjunk tehát annál, mi idézte elő ezt a helyzetet, s mit tanulhatunk belőle. Híd. Sokszor elhangzott az utóbbi napokban, de leírtuk a kormányala­kítást követően is: nem lett volna szabad lepaktálni a Smerrel. Aki egy ki­csit is jártas a hazai politikában, pontosan tudta, hogy Robert Fico politikai gyermekének már a keresztlevelébe beleírták a korrupciót és az állam ki­szipolyozását, s csak idő kérdése volt, mikor csordul túl a pohár. Hiba vagy inkább végtelen naivitás volt abban bízni, hogy koalíciós partnereként majd a Smer körmére néz a Híd, s közben egy csomó mindent kiharcol a hazai magyarság számára. Az utóbbi két évből az derül ki, hogy nálunk nem működik az a logika, mint mondjuk Romániában vagy a Vajdaság­ban, tehát hogy bármilyen párttal el lehet menni kormányozni, csak a ki­sebbségi eredmény a fontos. Sokkal inkább úgy fest a dolog, hogy a Smer-SNS-Híd formációra nem a kisebbségi kulturális alap vagy a kétnyelvű vasúti táblák miatt fogunk emlékezni, hanem az újkori Szlová­kia legnagyobb politikai botrányának előidézőjeként. Ami alighanem a Híd választási eredményén is lecsapódik. MKP. A Soros-kártya megjelenése megmutatta, mennyire megbízható partnert talált magának a párt a Fidesz és Orbán Viktor személyében. Per­sze, ez sem meglepő, számtalanszor megírtuk, hogy a magyar kormány­párt kizárólag saját céljai érdekében „használja” a határon túli magyarokat. Messze nem arról van szó, hogy Orbán Viktor szlovákiai politikai járat­lansága miatt hozta összefüggésbe a tüntetéseket Soros Györggyel. Orbán és a Fidesz pontosan tudja, hogy ez képtelenség, ahogyan azzal is tisztában vannak, mennyire ártanak ezzel „egyetlen” hazai stratégiai partnerüknek, az MKP- nak. Az egyszerű igazság az, hogy mindez a legkevésbé sem ér­dekli őket, egyetlen érdekük az, hogy a szlovák belpolitikai valóságot a maguk előnyére használják fel a magyarországi választások előtt. Meny­­hárték számára azonban hatalmas problémát jelent Orbán állásfoglalása, hiszen ez teljesen megzavarhatja az eddig Orbán-lojális MKP-szavazókat, aminek eredményeképp a párt nem hogy erősödhet, még veszíthet is pozí­cióiból az esetleges előrehozott választásokon. Ám míg az MKP számára egy következő választási bukás sem feltétle­nüljelentené a párt végét, a Híd esetében ez korántsem biztos. Az MKP ugyanis erős regionális struktúrákkal, és főként erős magyar kormányzati szponzorral rendelkezik (persze kérdés, meddig). Amíg ez a kettő megvan, a part tovább evickélhet, úgy mint eddig. A Híd esetében azonban a parlamenti küszöb alá csúszás minden bi­zonnyal végzetes lenne. Erős pártszervezet és anyagi források hiányában nem látni, mi tarthatná egybe a pártot. Ráadásul Bugár Béla láthatóan be­lefáradt a politikába, s nincs olyan fiatal politikus a pártban, aki a helyére léphetne. Mindezek fényében tehát nagyon is elképzelhető, hogy az or­szágunkban zajló változások a magyar közösség számára is földcsuszam­­lásszerűek lesznek. Hogy ezzel miként tudunk megbirkózni, az már egy másik történet. FIGYELŐ Bugár lehetne az új kormányfő? A szlovákiai kormányválságot ed­dig Bugár Béla, a Híd elnöke ke­zelte a legjobban, ezért kiutat je­lenthetne a válságból, ha ő lenne Szlovákia új kormányfője - állítja a Mladá fronta Dnes című cseh na­pilap. A Híd elnöke „a mai hely­zetben nemcsak kiutat jelentene a válságból, esélyt Szlovákia meg­újulására, hanem biztosíték lenne például arra is, hogy kivizsgálják a kettős gyilkosságot” - úja Lubos Palata, a közép-európai témákkal rendszeresen foglalkozó szerző. Úgy véli: Bugár az az ember, „aki az ellenzéki tüntetéseken is képes felállni a színpadra és úgy meg­nyugtatni a szlovákokat, hogy többségük elhagyja az utcát és ha­zamégy”. Palata szerint nem Ro­bert Fico, hanem Bugár Béla volt az, „aki eddig jól birkózott meg a válsággal”. „Ä kérdés csak az, ké­pes lenne-e már Szlovákia elvisel­ni, hogy egy magyar álljon az élén?” - teszi hozzá a szerző. Palata úgy véli, Fico a maga ásta verembe esett bele, amelynek nem biztos, hogy bármi köze is van Ján Kuciak újságíró és menyasszonya meggyilkolásához. „A kormány­­koalíció szétesését nem Ján Kuciak meggyilkolása, hanem Mária Trosková, Fico maffiakapcsola­tokkal gyanúsított tanácsadója és a Magyarországról importált Soros­fóbia okozta, mindkettő Robert Fi­co hibája” - olvasható a jegyzet­ben. A szerző szerint ezért nem Kalináknak, hanem Ficónak kellett volna már lemondania. Ez a forga­tókönyv azonban már a múlté, s ennek következtében kerülhet elő­térbe Bugár Béla - írta a lap. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents