Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-13 / 60. szám
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2018. MÁRCIUS 13. TRAGÉDIÁK H A portugál csapat visszavonultatta Fehér 29-es mezét, valamint a stadionjuknál szobrot is emeltek egykori támadójuknak. A csapat példamutatóan ápolja Fehér emlékét - a szobor pedig állandó zarándokhelye a Portugáliában túrázó magyar szurkolóknak. Fehér esete sem egyedi sajnos a futball világában, hiszen Piermario Morosini is a pályán esett össze a Livorno játékosaként szívmegállás következtében egy Pescara elleni Serie B-s meccsen. Fehérhez és Morosinihez hasonlóan szívproblémák miatt, mérkőzés közben zuhant a földre és vesztette életét egy spanyol bajnokin 2007-ben Antonio Puerta, a Sevilla futballistája is, valamint 2003-ban Marc-Vivien Főé is, aki a kameruni válogatottal a franciaországi Konföderációs Kupán szerepelt. Rajtuk kívül a brazil Bernardo Ribeiro, a kameruni Patrick Ekeng, a belga Gregory Mertens és az angol Matt Gadsby is hasonló körülmények között hunyt el. A külső körülmények áldozatai Szintén a pályán vesztette életét az ausztrál Stefan Petrovski (2016) és a kolumbiai válogatott Flernán Gaviria (2002) is. Mindkettejüket egy edzés során érte villámcsapás, amely az életükbe került. Junior Malanda autóbaleset következtében hunyt el 2015-ben. A 20 éves belga játékos a Wolfsburgban játszott, és épp egy csapattalálkozóra tartott, amikor az autójával lesodródott az útról, és egy fának ütközött. A magyar labdarúgó-válogatott 2017 márciusában megkoszorúzta Fehér Miklós szobrát a Portugália elleni vb-selejtező előtt Miután azonban a bíró felmutatta alapot, a24éves csatár összeesett, és elterült a földön. Habár az orvosok még több órán át küzdöttek az életéért, az éjszaka folyamán Fehér Miklós szíve örökre megállt. Dani Jarque, az Espanyol csapatkaptánya kísértetiesen hasonló módon hunyt el, mint Davide Astori Andrés Escobart 1994 júliusában lőtték le egy medellíni bár előtt. A gyilkos tizenkétszer sütötte el a fegyverét, és Escobar barátnőjének elmondása szerint a gyilkos minden lövésnél azt kiabálta, hogy „Góóóóól!”, utalva arra, hogy a játékos a világbajnokságon öngólt vétett az Egyesült Államok ellen, ami a kolumbiaiak kiesését jelentette. Egyes vélemények szerint a gyilkost olyan emberek bérelték fel, akik a válogatott kiesésével sok pénzt vesztettek. Simon Tibort, a Ferencváros emblematikus alakját 2002-ben egy utcai verekedésben viperával ütötték. Súlyos koponyasérüléseibe kétnapos kóma után halt bele. A német válogatottban is szóhoz jutó kapus, Robert Enke, valamint az angol Dale Roberts is öngyilkos lett. Mindkét hálóőr egy magánéleti válság okozta depresszióval küzdött hosszú időn át: Enke a kislánya elvesztését, Roberts pedig egy szerelmi csalódást nem tudott feldolgozni. Sajnos az is előfordul, hogy a súlyos betegségek nem kímélik a sportolók szervezetét sem: Fülöp Márton, a magyar válogatott korábbi kapusa 2015-ben daganatos megbetegedésben, Lázár Bence, az Újpest korábbi játékosa idén februárban leukémiában hunyt el. Egy rossz mozdulat az életükbe került Egy 2001-es orosz bajnoki során a CSZKA Moszkva 23 éves kapusa, Szerhij Perkhun egy kijövetelnél olyan szerencsédenül ütközött az ellenfél csatárával, hogy életveszélyes fejsérülést szenvedett. A kórházba szállítás közben kómába esett, majd kilenc nappal később elhunyt. A magyar labdarúgás kedvelőinek másik nagy tragédiája Zavadszky Gábor 2006-os ciprusi halála. A magyar válogatott labdarúgó a nem megfelelő orvosi ellátás következtében hunyt el, ugyanis egy combizomsérülés nyomán ödéma keletkezett a szervezetében, csakhogy ezt a kezelőorvosai nem vizsgálták ki megfelelő alapossággal, így a sérülése embóliához vezetett. Talán ma már Perkhun és Zavadszky is túlélné ezeket a sérüléseket az orvostudomány és a sportorvosi protokoll fejlődésének köszönhetően, azonban az alábbi úriemberek egészen biztosan nem haltak volna bele a pályán összeszedett sérüléseikbe, ha nem a futball hőskorában történik meg velük a baj. Joe Powell katonaként szolgált a Dél-staffordshire-i Ezrednél, ahol egy 1892-es, Arsenal elleni barátságos mérkőzésen felhívta magára az „ágyúsok” figyelmét, akik kivásárolták a hadseregből Powellt. Négy évvel később Powell egy Kettering elleni bajnokin eltörte a karját, és vérmérgezést szenvedett, így a kezét amputálták, ennek ellenére hat nappal később az Arsenal akkori kapitánya elhunyt. Di Jones szintén vérmérgezés áldozata lett 1902-ben, miután egy edzés alkalmával egy kis üvegdarab felsértette a térdét. Jones több mint 300 mérkőzést játszott a Bolton Wanderers és a Manchester City hátvédjeként. Az eset nem tűnt életveszélyesnek, és a fütballista saját lábán ment ellátást kérni a kórházba, ennek ellenére tíz nappal később meghalt. Tommy Blackstock 1903 és 1907 között a Manchester United szolgálatában állt. A skót hátvéd mérkőzés közben egy fejelés után eszméledenül terült el a gyepen, és mire bevitték az öltözőbe, már nem volt életben. John Thompson a Celtic kapusaként szerzett halálos fejsérülést egy 1931-es Old Firm alkalmával. Thompson a Rangers egyik játékosának térdével ütközött, aminek következtében a jobb halántékán fotó artéria elszakadt. Bár a glasgow-i Victoria Kórház orvosai mindent megtettek, sajnos Thompson életét nem tudták megmenteni. A 22 esztendős válogatott kapus halála rettenetesen megrázta a skót közvéleményt, temetésére több mint 40 ezren látogattak el. Egyre gyakoribbak a tragédiák Noha cikkünk apropóját Davide Astori sajnálatos tragédiája adta, sajnos azóta még egy labdarúgó hunyt el hasonlóan drámai körülmények között: pénteken a francia másodosztályú Tours 18 esztendős hátvédjére, Thomas Rodriguezre találtak rá holtan az ágyában. A boncolás eredményére még várni kell, emellett a hivatalos szervek is vizsgálatot folytatnak az ügyben. Mindez nem meglepő, hiszen Astori esetében is nyomozott a rendőrség bűncselekmény gyanújával, ugyanis ma már egyetlen élsportolónál sem lehet kizárni a doppingszerek használatát. Ám mielőtt elhamarkodottan ítélkeznénk, nem árt emlékeztetnünk magunkat: a labdarúgás elképesztő mértékben felgyorsult napjainkra, és a futballisták emberfeletti terhelésnek vannak kitéve, így valószínűleg ennek is komoly szerepe van abban, hogy mostanában egyre több tragédia árnyékolja be a sportágat. Ugyanakkor az is igaz, hogy nemcsak a futball, az információáramlás is ugrásszerűen felpezsdült, így a régebbi korokkal ellentétben ma már minden tragédiáról külön, azonnal értesülünk. Mi több: a közösségi médiának köszönhetően hatványozott mennyiségben zúdul ránk az információ, így hajlamosak lehetünk az általánosításra. A hasonló esetek örök mementóként íródnak a klub- és sporttörténelembe. Az élet azonban - és így a játék is - megy tovább. A Fiorentina-Benevento mérkőzés győztes találatát az a Vitor Hugo szerezte, akit Davide Astori pódására szemeltek ki a hazai csapamái. A szurkolók egy része pedig égi jelnek tekinti, hogy a húszesztendős brazil Astori mezszámának fordítottjában, a 31-esben, épp 13 perccel a gyászszünet után, pontban 13 órakor talált a hálóba - tizenharmadik pályára lépése alkalmával. Villányi Gergely Vitor Hugo góljának sorsszerű jelentőséget tulajdonítanak a Fiorentinadrukkerek Lázár Bencét 2018 februárjában vesztette el a magyar labdarúgás Marc-Vivien Főé játék közben vesztette életét: úgy halt meg, hogy azt csinálta, amit legjobban szeretett
