Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-12 / 59. szám
KULTÚRA 6 I 2018. március 12. | www.ujszo.com A művésziét nem méznyalás ízléssel, igényes koreográfiával és remek díszlettel vitték színre A montmartre-i ibolyát a kassai Tháliában JUHÁSZ KATALIN Jellegzetesen magyar zenés műfaj, az idősebb korosztály imádja, a szakma lenézi. Mi az? Hát persze, hogy az operett. Operettet addig fognak játszani a színházak, amíg igény lesz rá. Vagyis még sokáig. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogyan nyúlnak hozzá a mai rendezők, mennyire tisztelik a kőbe vésett hagyományokat, milyen mértékben mernek újítani, illetve mit tudnak kihozni az alapanyagból. Az újvidéki László Sándor kisebb csodát művelt Kassán egy közepes operettel. A montmartre-i ibolyát 1935-ben mutatták be Budapesten, öt évvel a bécsi premier után. Kálmán Imre akkor már rég túl volt a Csárdáskirálynőn, a Marica grófnőn és még néhány sikerművön. Kifejlesztett egy megbízható receptet, futószalagon gyártotta az operetteket, az élet királya volt, és az sem érdekelte, ha lopott a cselekmény. Még szerencse, hogy akkoriban kevesebbet törődtek a szerzői jogokkal, mint manapság. Ez ugyanis nagyjából a Bohémélet sztorija, alaposan lebutítva, operettesen happy enddel. Három ágrólszakadt fiatal művész nyomorog a századforduló Párizsában, sikerre, elismerésre, és nem utolsó sorban egy jó vacsorára vágyva. Életük kilátástalan, de ők idióta módon vidámak, ugratják egymást, csapják a szelet egy szép bestiának, dalolnak, táncolnak, hiszen ez egy operett. Hozzájuk csapódik a kedves, árva leányka, akit gonosz mostohája el akar adni egy stricinek, úgyhogy meg kell őt menteniük. Játszik még egy ravasz végrehajtó, egy ostoba hadügyminiszter, egy garasos és bogaras mecénás, valamint egy pökhendi színházigazgató. Na, ebből süssön emeletes tortát, aki tud! A karakterek természetesen kidolgozatlanok, nincs saját arcuk, a párbeszédek bugyutábbak, mint egy szappanoperában. És László SándorRÖVIDEN Elveszettnek hitt Liszt-kóziratok Budapest. Elveszettnek hitt Lisztkéziratok kerültek elő egy hagyatékból. A különleges kottákat, amelyeket a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem állami támogatással vásárolt meg, szombaton mutatták be ünnepélyes keretek között Budapesten. Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora kiemelte, hogy ezek a kották óriási értéket képviselnek, hiszen Liszt kézírását őrzik. A kéziratok érdekessége, hogy a művek magyar tematikájúak vagy erősen kötődnek Magyarországhoz, illetve az 1848-as forradalomhoz és szabadságharchoz. A dokumentumok között olyan különlegességek vannak, mint az a kotta, amelybe a világutazó Liszt maga írta bele Petőfi A Magyarok Istene című versének szövegét magyarul. Egy másik kéziraton a Mosonyi Gyászmenete című zongoramű található, amely Liszt Varga Lívia, Madarász Máté, Habodász István és Nádasdi Péter (Németi Róbert felvételei) nak mégis sikerült jó előadást színpadra tennie. De elsőként inkább Szenes Ivánt dicsérjük, aki Alfred Grünwald németül írt dalszövegeit magyarította. Sziporkázó rímek, szellemes sorok, finom humor és a kelleténél se több, se kevesebb romantika - ezt a sztorit bizony a dalszövegek mentik meg. A kassai előadás legfontosabb összetevője a koreográfia, amely Gyenes Ildikó m.v. munkája. Rég láttunk a Tháliában ilyen mozgalmas, pörgős előadást. A három főszereplő, Nádasdi Péter, Madarász Máté és Habodász István e.h. alapos, minden izomcsoportot megmozgató fitness edzésben részesül, legalább ezért sem kell fizetniük. Általában énekelnek is tánc közben, szinte minden egyes szótagra külön mozdulat jut, rendkí-A címszereplő Dégner Lilla vüli pontosságot igényelnek ezek a jelenetek. A prózai részekben is sok a mozgás, koreografált csetlés-botlás, szóval a néző egy percig sem unatkozik, és arról is elfeledkezik, hogy egy bugyuta, logikátlanságoktól hemzsegő történetet néz. Amely történetnek egyetlen érdekessége a ma is időszerű alaphelyzet. Mert hát a fiatal művészeket ma sem veti fel a pénz, ha nem hajlandóak eladni a lelkűket. Ismerek diplomás grafikusművészt, aki egy szupermarket-lánc reklámújságait tervezi, zeneszerzőt, aki klimpírozó gyerekekkel bajlódik egy kisvárosi zeneiskolában, Aegon-díjas regényírót, aki egy napi tévésorozat forgatókönyveit szállítja. Az életben maradáshoz sajnos ma sem elég a tehetség, muszáj ügyeskedni, triikközni, hízelegni a végrehajtónak (az eredetileg férfiszerepet a kassai előadásban Varga Lívia játssza, kissé fura is, hogy frakkban készül férjhez menni, de nincs más választása, hiszen épp erre a ruhadarabra van szüksége a színigazgatóhoz előlegért készülő csóró zeneszerzőnek). Leánykereskedők ma is vannak, talán gonosz mostohák is (öröm volt újra színpadon látni az anyasági szabadságról visszatérő Nagy Kornéliát), és remélhetőleg gazdag mecénások is (Szabadi Emőke), akiknek számító színidirektorok teszik a szépet (Illés Oszkár) a teátrum jövője érdekében. A tiszta szívű kis árvalány szerepét mintha Dégner Lillára írta volna a szerző, alkatilag telitalálat, ráadásul egyedül neki van igazán „operettes” hangja a társulatban. Nem véletlen, hogy az előadás korrepetitora is ő volt. A többiek nagyjából el tudják játszani, hogy jól énekelnek, a hadügyminisztert alakító Pólós Árpádnak pedig nincs is ilyen feladata. Ez a prózai színészekre szabott, „lájtosabb” modor százszor jobb, mint amikor úgynevezett operetténekesek nyúlós, ragacsos valamit eresztenek ki a torkukon, prózai teljesítményüktől pedig minden jobb érzésű emher menekülni szeretne a nézőtérről. Csík György m.v. remek, modem, multifúnkciós díszletet tervezett - a görgethető „kabinok” ámyjátékra épp úgy alkalmasak, mint hálószobának, utcarészletnek, vagy éppen puccos színházi társalgónak. Ä jelmezeket szintén ő jegyzi, szerencsére nem viszi túlzásba a rongyosságot a három művésznél, illetve az általuk pártfogolt lánynál, aki a végén valósággal tündököl az estélyi ruhában. Ez egy ízléssel színre vitt, élvezettel előadott, aktuális, szórakoztató előadás, amelyben a rendező bebizonyítja, hogy az operetthez sem népes tánckar, sem élő zenekar nem szükséges, ha nincs. Márpedig Kassán nincs. Hiszen - többek közt ebből a darabból is - tudjuk, hogy a színházak szegények, a művészek élete pedig nem méznyalás. Magyarul is megjelenik a Bloch-féle Biblia legfontosabb magyar barátját, Mosonyi Mihályt helyezi a középpontba. A Petőfi szellemének című zongoradarab Petőfi néven kapta meg végleges formáját ugyanebben a sorozatban. A Magyar Királydal eredetileg az operaház 1884-es megnyitására készült, A gyermek himnusza ébredéskor című kórusmű pedig az Engeszer Mátyás által vezetett Magyar Liszt Egylet számára íródott és Budapesten volt az ősbemutatója. (MTI) Pozsonyban lép fel az Oregon Pozsony. Harminchárom év után tér vissza a szlovák fővárosba a legendás Oregon zenekar, a koncert március 14-én lesz a Babylon klubban. Az amerikai dzsesszszíntér egyik legkülönlegesebb formációja világzenei és new age elemekkel vegyíti zenéjét, és nemrég jelentette meg 30. albumát. Előzenekar a hazai Acoustic Colours. (juk) Az Ószövetség történetei elevenednek meg Frédéric Boyer íré és Serge Bloch illusztrátor Biblia - Az alaptörténetek című kötetében. A számos nyelvre lefordított munka jövőre magyar kiadásban is megjelenik. Hatalmas vállalkozás volt a könyv születése, négy évig dolgoztak az ötszáz oldalas, mintegy kétezer rajzot tartalmazó nagyméretű köteten - számolt be róla a világhírű illusztrátor, Serge Bloch, aki Budapesten két előadást tartott munkásságáról a közönségnek. A Biblia volt az első közös munkája Férdéric Boyer-val, aki 2001- ben már dolgozott egy nagyszabású projekten, amelynek keretében bibliamagyarázók és kortárs francia írók készítettek teljesen új francia fordítást a Bibliához. „Most újra elmeséltük az ószövetségi történeteket, kicsit másként. Frédéric 35 bibliai történetet választott ki. Azt akartuk, hogy ez a feldolgozás egyszerre legyen klasszikus és modem, egy család együtt olvashassa” - fogalmazott. Minden alaptörténetből egy-egy rajzfilmes epizód is született. A több mint kétórányi animációs filmet ugyanazzal az ambícióval készítette a két szerző, mint a könyvet: igyekeztek a bibliai szöveg teljes gazdagságát visszaadni. A rajzfilmeket sem moziban sem tévében nem forgalmazzák, az interneten azonban hozzáférhetők az epizódok. Közben már az Újtestamentumon is dolgoznak Boyer-val. Úgy akarják elmesélni Jézus történetét, hogy „a személyiségének, a közvetlenségének az üzenetét” adják át. „Jézus nem úgy fog kinézni, ahogy gyakran ábrázolják, nem a szandálos filmek, vagy Mel Gibson A passiójának Jézusa lesz. Külsőre olyan lesz, mint mindenki más” - magyarázta Serge Bloch, hozzáfűzve, hogy a folytatáshoz is készül rajzfilmes változat. A 62 éves világhírű művész, akinek számos könyve jelent meg magyar nyelven, elmondta: „véletlenek sorozata révén” kezdett illusztrálni. Először csak gyerek és ifjúsági könyveken dolgozott, később már újságoknak is rajzolt, sokat dolgozott az Egyesült Államokban, ahol a sajtóban nagy kultúrája van az illusztrációnak. „Mindig új területek nyíltak meg előttem. Szerencsém van, mert a rajzaimat szeretik, Európában, Amerikában és Ázsiában is megjelentek a munkáim” - mondta Serge Bloch. (MTI)
