Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-10 / 58. szám
SZALON ■ 2018. MÁRCIUS 10. www.ujszo.com 12 Szécsi Noémi Levelek a kertből. Március Kedves Húgom! A tavaszi kerti munkákról kérdezel, pedig én még a teraszra is a nénéd bundás mamuszában meg a frottír fúrdőköpenyemben járok ki cigizni, hogy oda ne fogyjak a járólaphoz, ez neked kikelet? Úgy kell már keresni a kamrapolcon a savanyított dinnyét, az utolsó körtekompótot bontom, kajszibaracklekvárból sincs már több mint öt üveg, legfeljebb ebből sejtem csak a tavasz közeledtét, mert amúgy még múlt héten is a havat lapátoltam - s hogy finoman szóljak, tele a zacskóm a csapadék különféle halmazállapotú formáival, az ilyen hőmérsékletingás a magamfajta szívós falusi marhát is megviseli. Mint írod, az Oscar-díj-átadást már csilipalánta-pikírozás közben nézted. Ez a legtöbb, amit egy ilyen kemény tél végén tehettél, külön gratulálok, hogy a szárrothadás egyelőre elkerülte kis növénykéidet. Kérdésedre válaszolva: mifelénk a kinti levegő még nem kedvez a szexuális ragadozóknak, de hasonló felháborodás bennem is ébredt; mint amit a te szavaidból is kiolvasok. Az ilyen gádástalan állatok nem respektálják a másikat, lopva közlekednek, letarolnak mindent, az általuk okozott kár felmérheteden! Felnőtt férfi létemre könny szökött a szemembe, mikor arra jöttem ki valamelyik februári reggel, hogy a hó alól is kitúrták a drága pénzért vett holland tulipánhagymát. A vaddisznókra gondolok. Túlszaporodtak, és nincs igazán természetes ellenségük - a kelet-európai országok lakosságával szöges ellentétben —, miközben a savanyúságos Marika az őstermelői piacról is arról vetít, hogy ha levágott emberhajjal szórom körbe a portát, a jószág undorodva sarkon fordul. Én a szívébe lőnék az ilyen dögnek, és még csak nem is szégyellném magam, akárcsak egy Trump-szavazó texasi fegyvertartó. Apropó, seggfejek, azt kérded, kire szándékozom szavazni, a válaszom pedig az, hogy ennél fontosabb, hogy időben elvégezd a tavaszi metszéseket. A jövőben az bízik, drága húgom, aki gyümölcsfát nevel, mert az összes többi ember felelődén kalandor. Csak Giuseppe Arcimboldo: Tavasz (1563) mi hiszünk abban igazán, hogy négy év múlva is itt leszünk, mire a piroshúsú Baya Marisa, amit itt pátyolgatok már két éve, legalább egy kurva almát ideterem, úgy, hogy az őz se rágta le a rügyét, el se fagyott, és a seregély se kóstolt bele. Amit a feministákról írsz, nem kommentálom, majd húsvétkor a kocsonya felett megbeszéljük. Ha meg nem ittam, hogy közben észre sem vettem, van nagyanyád tavaly főzetett szilvapálinkájából, és akkor beszélgethetünk a jó erkölcsről is, józanon nem tudom rávenni magam. Annyit előrebocsátok, hogy ezen a kertkapun nem jössz be, ha másoknak magyarázod bő nyállal, hogyan kell élni. Az éppen akkora ostobaság volna részedről, mint a medvehagymamag nagy tételben való megrendelése volt. Mégis, mit képzeltél, hogy olykor-olykor a kötődbe nyúlva széles mozdulatokkal a termékeny kora tavaszi anyaföldre hinted, egyből összefüggő zöld szőnyeget képez és májusban mehet a májkrémes kenyérre? Ráadásul meggondoladan vásárlásod miatt engem vádolsz, mert évről évre csak ígérgettem a dugványozható sarjakat. Légy őszinte: te sem néztél felénk. Most ott vagy, ahol érdemelted: egy hosszú és bizonytalan kimenetelű folyamat kezdetén. De két-három év múlva szép termésnek örvendhetsz, feltéve, ha az őszszel elvetett mag kicsírázik a következő tavaszon, ám ha megszereti a helyét - nyirkos, árnyas hely legyen -, ki sem fogod tudni irtani. Hallom is a hangod: bár már ott tartanánk! Ismerlek, türelmeden vagy, Isten se állhat elébed, ha te vetni akarsz. Széttárom a karom, és azt mondom, szórd akkor el egy ládába a petrezselymet. Ha annyira akarod, hát legyen: kezdj el szabadföldbe veteményezni! Hétvégén - de ígérd meg, gondosan előkészíted a földet - ültethetsz hónapos retket (én a Szentesi óriás vajretek mellett kardoskodom, hibridekkel is felveszi a versenyt), sárgarépát vagy esetleg pasztinákot is, az igénytelen. De térdre esve könyörgök, várj még legalább egy hetet a zöldborsóval - amelyből korai szürethez a Rajnai törpét jó szívvel ajánlhatom —, mert a talaj még hideg, mint a NER-lovagok szíve. Vagy a bérgyilkosoké. Ölel szerető nagybátyád, Lajos Mit olvas? teológus Umberto Eco a Hat séta a fikció erdejében című könyvében arról értekezik, hogy aminként létezik empirikus és mintaszerző, úgy az olvasók is ebbe a két csoportba sorolhatók. E két típusba azonban én sehogyan sem férek bele, pontosabban e kettő együttesen vagyok, amikor egy könyvet veszek a kezembe. A könyv számomra munkaeszköz és szórakozás, de képtelen vagyok elválasztani érdeklődésemben a tudományosat és a kikapcsolódást keresőt. Némelyik tudományos könyvet mintaolvasóként kezelem - nem kacsintok ki a szövegből, hagyom, hogy sodorjon az érvelés, míg eljutok a szerző által szándékolt felismerésig. Máskor egy szépirodalomba tartozó regényben teológiai előadás dapgondolata bújik meg és egy krimi elejtett mondata, prédikációban ér célt. Azt a könyvet szeretem, amelyik - mindegy, melyik úton sétálok — bodás nélkül vezet. Az elmúlt hónapok nem tudományos olvasmányai leginkább Nádas Péter műveiről szólnak. Nagy örömet szerez a műveivel töltött idő. Jókat beszélgetünk, és az esetek többségében én szinte szóhoz sem jutok... Kókai Nagy Viktor FEUEGYZESEK ÚTKÖZBEN Verhovina filmre véve / III. paradoxon - idődén tutaj úsztatás A négy film kapcsán annak dilemmáját jártuk körül, hogyan reprezentálhat egy mű egy adott tájat s annak emberét. Előbb a fikció és valóság kettőssége, majd a médium, a kép és hang viszonya torkollt paradoxonba. Utósorban a tér és idő viszonyát szükséges e szempontból megvizsgálni. Mi sem mutatja meg jobban e viszony ambivalenciáit a tutajúsztatás jeleneteinél, amely Plicka filmjét leszámítva mindegyikben szerepel? A Marijka történetének drámai csúcspontját képezi az esemény, hiszen akarva-akaradan itt öli meg a favágó Petro Bircak szerelmi vetélytársát, akivel egy tutajban evez, ám amikor az darabjaira hullik, Daniló vízbe fullad. Lehner mint helyi specifikumot artikulálja az eseményt, míg Weiss nartációjában a tutajúsztatás a munka heroizmusának emblémájává válik. A proletár szemlélet a Marijkaban is megvan, a jelenet a munkásbaleset filmes ábrázolásainak típusára hajaz (ld. Lang Metropolisában), még ha az indusztriális környezetet természeti váltja is fel. Bizonyos, hogy a filmek olyan eseménysorozatot örökítenek meg végleges eltűnése előtt, amely a maga korában is már csak maradvány volt. A tutajozás a síkság városai felé vezető folyókon a vasúthálózat kiépülésével megszűnt. Az efféle foeladást a Trianon utáni határviszonyok különben is ellehetedenítették. Ekkoriban már csak a lejjebb fekvő völgyek fűrésztelepeire vagy vasúti állomásaira kurtult a tutajos útja. A vad hegyi környezetből odáig még mindig a szálfák völgybe eresztése, és az ún. klauzurákon való leúsztatása voltak a legpraktikusabbak. Hogy a spektakuláris eseménysorozat páradan mozicsemegét nyújtott, kétségtelen. A tutajosok háromszori keresztvetése, a zubogó víz, a zsilipen túli veszélyes lesiklás, az árral iramló tutaj, rajta középtájt a favágókkal, akik hoszszú evezőlapátjaikkal ügyködnek, ahogy a hidak előtt hasra vágódnak, vagy ahogy az asszony hídról lelógatott elemózsiásbatyuját elkapják. .. Lehnemél e képeket a biztonságos part statikus pozíciójából veszi a kamera, s egyeden tutaj útját köved. A Marijkíban a képek az expresszionizmusra emlékeztető vágás és montázstechnikája ismét elcsalja a valóságot: a part menti statikus képek és az alulnézetből vett kormányosok (akik hadonászásába nem vegyülnek vízcseppek) s a vad vízzubogás képei váltják egymást. Igaz, a képi dinamika szinte zenei módon teremt feszültséget. Azonban egyedül csak Weissnek sikerült vízre vinnie a kamerát. A statikus part menti pozíció így a tutajosok mozgó szemszögével magát a nézőt is vízre viszi, s így a dinamikus képhatásban lesz autentikus. A part és a tutaj optikája váltakozik, akár a prózában az E/l és E/3 narrátor. A képsorozat egyazon tutajt és tutajosokat rögzíti. A partról azonban mégsem látszik a kamera, amely ugyan elvileg a tutajosokkal együtt a tutajon van. A paradoxont azonban nem egy másik kamera által vett hiányzó kamera helyzete adja, hiszen ezt a kamerát valamiféle trükkel kiküszöbölhették, hogy fenntartsák a real time illúzióját. Hanem az, hogy mivel egyedüliként volt képes rögzíteni a real time pillanatnyiságát a tutajos pozíciójából, olyan dinamikus tér-idő helyzetet örökített meg, amely reprezentációként nemcsak a pillanat, az esemény, de a tutajosok, a tutajozás, sőt, a Köztársaság és a filmalkotók elenyészése után is megismételhető. Ezt a paradoxont csak a film ismeri. Száz Pál (A Verhovina filmre véve sorozat a szerző Fond na podporu umenia Ivan Olbrachtc. 17-351-03692 sz. ösztöndíjának köszönhetően képződött melléktermék.) A mellékletet szerkeszti: Czajlik Katalin. E-maii: szalon@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3