Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)

2018-03-07 / 55. szám

6 1 KULTÚRA 2018. március 7.1 www.ujszo.com Mélyponton az Oscar-gála Joan Baez tőlünk is búcsúzik nézettsége Egész életében polgárjogi harcos volt; Václav Havellel Pozsonyban ismerkedett meg JUHÁSZ KATALIN Elton John, Paul Simon és a Slayer után egy újabb legen­da, Joan Baez is búcsúturnéra indul. És csodák csodájára ő Pozsonyba is eljut. Ugyanott, az Istropolisban lép fel március 29-én, ahol 1989 nyarán, az elmúlt rendszer utolsó Pozsonyi Líráján énekelt. Los Angeles. Tavalyhoz ké­pest 20 százalékkal csökkent az Oscar-gála nézettsége az USA- ban. Az idei 26,5 millió néző minden idők legalacsonyabb száma. A negatív rekordot eddig a 2008-as átadó tartotta, de azt is 5,5 millióval többen nézték, mint az ideit. Minden elemző megemlíti, hogy idén az összes fontos élő, tévés esemény, mint a Golden Globe, a Grammy és a Super Bowl is a megszokottnál alacso­nyabb nézettséget hozott. A csökkenést azzal is magyaráz­zák, hogy az internet korában fe­lesleges a képernyők előtt éjsza­kázni, hiszen másnap reggel minden fontos történést be lehet pótolni online. Összefüggés van az Oscar-versenyben szereplő filmek népszerűsége és a gála né­zettsége között is. Például 20 éve, amikor a Titanic nyerte a legfon­tosabb díjakat, 55 millió ameri­kai nézte a közvetítést. Az idei je­löltek viszont nem voltak igazi kasszasikerek. A nézettségi adatok nem érin­tik érzékenyen a díjátadót közve­títő ABC csatornát, amely évi 75 millió dollárt fizet az amerikai filmakadémiának ezért, ugyan­akkor a gála szüneteiben leadott reklámokkal 120 milliós bevételt kasszírozott. Remek promóció volt a gála a műsor házigazdájá­nak, Jimmy Kimmelnek, aki es­ténként az ABC-n vezet beszél­getős műsort. (MTI, index) Jimmy Kimmel másodszor volt a gála házigazdája (Sita/ap) Talán emiatt választotta most Bu­dapest helyett Pozsonyt. A nézőtéren ugyanis azon az estén ott ült Václav Havel is, akivel a fellépés előtt is­merkedett meg. A zene miatt odase­­reglett közönség persze mit sem sej­tett erről, ahogy sokan azt sem tud­ták, ki az a szakállas fiatalember, akit az amerikai sztár egyszer csak maga mellé szólított a színpadra. Ivan Hoffman volt az - akinek Sl’úbili sme si lásku című dala pár hónappal ké­sőbb a bársonyos forradalom egyik himnuszává vált. A titkosrendőrség provokációt észlelt, és gyorsan le is kapcsolta az áramot, úgyhogy Joan Baez fellépése azon a Pozsonyi Lírán alig húszperces lett, de emlékezetes maradt. Egyrészt azért, mert vélhe­tően ez volt az államhatalom utolsó látványos beavatkozása egy koncert menetébe, másrészt pedig jó volt megtudni, hogy Joan Baez ennyire képben volt a csehszlovák viszonyo­kat illetően. Addig ugyanis sokan azt hittük, hogy a folkműfajhoz „hozzárendelt” szabadságharcos kiállás csak amo­lyan póz, a lemezeladást segítendő. Néhány amerikai előadónál az is volt talán, de Joan Baeznél véletlenül sem, ő mindig komolyan gondolta, amiről énekelt. Még akkor is, ha békéért ki­áltó dalszövegei mai szemmel nézve kissé naivnak tűnnek. De persze úgy is fogalmazhatnánk, hogy emberjogi kérdéseket, a háborúk értelmetlensé­gét nála közérthetőbben kevesen ar­tikulálták. Ez az ír-mexikói felmenőkkel ren­delkező, csengő hangú, anno szénfe­kete hajú New York-i lány 18 évesen Joan Baez a 2014-es trencséni Pohoda fesztiválon (Fotó: képarchívum) lett sztár, amikor 1959-ben bemutat­kozott a newporti folkfesztiválon. 1960-ban jelent meg első albuma, az évtized közepére pedig már az egész világon a folkzene királynőjeként ünnepelték. És mivel fiatal korában saját bőrén tapasztalta a társadalmi megkülönböztetést mexikói szárma­zása miatt, hamar a polgárjogi akti­visták között kötött ki. Azt se felejt­sük el, hogy ő volt Bob Dylan első be­folyásos rajongója, ahol tudott, segí­tett a feltörekvő énekes-dalszerzőnek, például magával vitte országos tur­néjára. A pletykák össze is boronál­­ták őket, de mindketten állítják, hogy csak barátság volt köztük. 1969-ben, Woodstockban már ak­kora sztárnak számított, hogy tízezer dolláros gázsit kapott azon a feszti­válon, amely a háborúellenesség mellett a pénz uralmának elutasítá­sáról is szólt (az öttagú Quill zenekar például 375 dollárért játszott), és amelynek gázsirekordere Jimi Hendrix volt 18 ezer dollárral. De hagyjuk a piszkos anyagiakat, beszéljünk inkább a folkmozgalom­­nak a gondolkodó, értelmiségi rock­zenére gyakorolt hatásáról. A folk az ötvenes évek végén New York bo­hémnegyedéből, Greenwich Viliágé­ból indult el hódító útjára. Itt volt a két világháború között élt folkénekesek, elsősorban a Woody Guthrie zenei és politikai örökségét vállaló, fiatal ér­telmiségiek találkozóhelye, akik ak­tívan részt vettek a polgáijogi moz­galomban. Az új előadók ott voltak a háborúellenes tüntetéseken, dalaik vádbeszédként tárták fel az amerikai társadalom igazságtalanságait, el­lentmondásait. Pete Seeger, Tom Paxton, Jody Collins és Leonard Co­hen mellett Joan Baez is tagja volt en­nek a szükebb-tágabb baráti körnek, értelmiségi csoportosulásnak, amely később Bob Dylan dalai révén vált világhírűvé. A legtöbben akusztikus gitárral a nyakukban adták elő dalai­kat, amelyekre a feketék blueszenéje éppúgy hatott, mint Woody Gutrie társadalomkritikus folkdalai. Afféle modem énekmondók, bárdok voltak. Gettókban, nyomornegyedekben, déli gyapotültetvényeken gyűjtötték az elnyomottak panaszait, amelyeket aztán balladákba foglaltak, és ezek az elkötelezett ifjúság támogatásával a polgárjogi mozgalom himnuszaivá váltak. Joan Baez leghíresebb ilyen himnusza a We Shall Overcome (Győzni fogunk). Egész életében szabadságharcos maradt, felszólalt és tüntetett a Ti­­enanmen téri vérengzés ellen, bör­tönbe vonult, mert nem akart adót fi­zetni és ezzel hozzájárulni az USA hadi kiadásaihoz, 65 évesen pedig két hétig egy fán élt, hogy megment­sen egy felszámolásra ítélt Los Angeles-i parkot. Közben persze a zenéről sem fe­ledkezett meg, későbbi albumain a gospell és a pop világába is tett né­hány kirándulást. 26 stúdiólemeze jelent meg, (a legutóbbi épp a múlt héten, tízéves szünet után). Emellett több koncertalbumot és válogatást adott ki. Spanyolul is folyékonyan beszél, több szerzeményét két nyel­ven vette fel, koncertjein is szívesen énekel spanyolul. Aki nem jut el a Fare Thee Well Tour március 29-i pozsonyi állomá­sára, július 25-én és 26-án Bécsben is lehetősége lesz utoljára színpadon látni ezt a 77 éves legendák aki fény­korában emberek millióira volt ha­tással. Dali és az Isteni színjáték Losoncon A Nógrádi Múzeum és Galéria nem mindennapi kiállítást kínál: Losoncon először tekinthetők meg a világhírű katalán szürrealista művész, Salvador Dali alkotásai. A tárlat gerincét a művész Dante Alighieri Isteni színjátékhoz készített illusztráciésorozata adja. Losonc. A kiállításon látható 100 színes fametszet létrejöttének a tör­ténete is érdekes. 1950-ben az olasz kormány Dante születésének 700. évfordulójára készülődve felkérte az akkor már világhírű szürrealista művészt a feladatra. Miután elké­szültek az első lapok, az olasz kor­mány civil nyomásra felbontotta a szerződést, azzal, hogy a munkával inkább egy olasz művészt bízna meg. Dali azonban úgy döntött, folytatja az Isteni színjáték Í00 énekéhez rendelt 100 illusztrációt. Az akvarellsorozat 1959-re készült el, amikor a művész úgy határozott, hogy elkészíti a so­rozat fametszetváltozatát is. Ebben egy jól képzett szakemberekből álló csapat segített neki, és kivéste azt a 3500 darab fadúcot, amely a sorozat grafikai átültetéséhez szükséges volt. (Minden kép minden színárnyalatá­hoz külön dúcot kellett kivésni, egy kép kinyomtatásához átlagosan 35 dúcot használtak fel.) A hatalmas munka 4 évig tartott, az eredmény vi­szont önmagáért beszél - a nyomatok finomsága túlmutat a fametszetnek, e közkedvelt grafikai technikának a határain. Az érdekesség kedvéért megem­lítjük, hogy a most Losoncon kiállí­tott példánysorozat Marina Vlady francia filmcsillag gyűjteményéből került jelenlegi tulajdonosaihoz, a Kesauri családhoz. A tárlat az Art Expo International szervezettel való együttműködés eredményeként jött létre. A 100 színes fametszet Dante művének megfelelően három nagy tömbbe - Pokol, Purgatórium, Pa­radicsom - tömörül. Az Isteni szín­játék középkori elképzelések szerint felépített túlvilágát Dali szürrealista fantáziavilágán keresztül elevene­dik meg. A tudatalatti tartományá­ból, álmokból, víziókból előlépő alakok, tájak és dolgok abszurditása különleges módon vetíti elénk a Dante által ecsetelt pokolbéli bugy­rokat és azok lakóinak szenvedését, míg a Paradicsom égi szféráinak le­tisztultságát a ragyogó színek, a fény dominanciája és az alakok méltó­ságteljessége jellemzi. A fametsze­teken jól tetten érhető Dali vizuális nyelve - újra és újra felbukkannak a festményeire jellemző motívumok: olvadó órák, arcok, botokkal kitá­masztott testek, eltorzított testré­szek, fiókokkal ellátott figurák, a művész által kedvelt optikai illúzió. A fametszeteket két nagy méretű, selyemalapú szitanyomat is kiegé­szíti a kiállításon. Az Isteni színjáték színes illuszt­rációi mellett a kiállításon kisplasz­tikák, porcelánok, kerámia- és egyéb tárgyak is láthatók, amelyek a művész tervezői munkásságából mutatnak ízelítőt. A tárlat március 25-ig vátja a látogatókat. (NBA) Dali Bukott angyala (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents