Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-03 / 28. szám
www.ujszo.com | 2018. február 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Madármigráció A nem vándormadarak meg miért nem N alakban repülnek? JUHÁSZ KATALIN A madárvonulás az egyik leglenyűgözőbb természetijelenség. Milliószámra kelnek útra az északi félteke madarai, hogy a hideg elől a mérsékelt éghajlatú vidékekre vagy a trópusokra költözzenek, amíg tart a tél. A sokszor több ezer kilométeres út megtétele természetfeletti teljesítménynek tűnik. Ősidők óta izgatja az emberiség fantáziáját, hogy a madarak miképp tudják tartani a bonyolult vonulási formációkat, miért nem tévednek el, és egyáltalán honnan tudják, mikor kell indulniuk és hová kell menniük. Tegnap délben, evés közben felnéztem az égre, és pont a fejem fölött húzott el egy madárraj, szabályos V alakban. Ennek hatására megfogalmazódott bennem néhány olyan kérdés, amelyek új utakat nyithatnak az ornitológiái és a lingvisztikái kutatásokban. Ha a vándormadarak V alakban repülnek-nyilván amiatt, hogy V, mint „vándormadár”, akkor a nem vándormadarak meg miért nem N alakban repülnek, mint „nem vándormadár”? És mi van akkor, ha egyes vándormadarak inkább a „költöző madár” kifejezést preferálják magukra nézve? Ez esetben K alakban repülnek? Továbbá mi történik akkor, ha egy madárrajban egyes egyedek a vándormadár megnevezést tartják magukra érvényesnek, mások pedig a költöző madár megnevezést? Ez esetben repülés közben egy-egy madár V alakban szeretne repülni, a másik pedig K alakban? És vajon a nem költözőknek ekkor is N alakban kellene repülniük? Valamint, ha a költöző madarak más ország légterébe érnek, akkor az ottani hivatalos nyelv szerinti megnevezésüknek megfelelően repülnek, azaz például Szlovákia fölött M alakban, mint „migrujúce vtáctvo?” A nem költözők - ha betartanák a madártani alapszabályokat-mázlisták lennének, mert itt is nyomhatnák N alakban, mint „nemigrujúce vtáctvo”, de akkor miért szabotálják el ezt is? Vannak továbbá nemzeti kisebbségi közösségekkel rokonszenvező költöző madarak is, elég csak arra gondolnunk, hogy Szlovákia magyarlakta területei fölött is V (mint vándormadár) alakban repülnek a költöző madarak, nem pedig M (migrujúce vtáctvo) alakban, sőt, a színszlovák lakosságú területek fölött is ez teszik. Vannak ugyanakkor olyan államok a világon, ahol nincs hivatalos nyelv. Ott vaj on mit csinálnak a költöző madarak, milyen alakban repülnek? Vagy inkább átgyalogolnak? De azt is milyen alakzatban teszik? Nos, ez csupán néhány kérdés azok közül, amelyekre választ kell még adnia a tudománynak. És senki nem tiltja meg - én semmiképp -, hogy önök a madarak helyébe embereket képzelj enek... I 7 EU van! KOLLAI ISTVÁN A Minority Safepack óriási lehetőség arra, hogy a szlovák közvélemény a kisebbségi kérdésre ne magyar kérdésként tekintsen. Volt egyszer egy fura, zaklatott hangulatú professzor az egyetemen, aki a hallgatóságát úgy sürgette cikkíráskor, pályázatíráskor a határidők betartására: „Gyerünk, EU van!” Ami nagyjából annyit jelentett, hogy szuper lehetőségek vannak előttünk, de az idő nem nekünk dolgozik. EU van! Mondhatjuk most a Minority Safepack kezdeményezés kapcsán is. Ez a kezdeményezés - talán közismert az olvasók előttigazából egy petíció, ami a kisebbségi kultúrák uniós szintű támogatását szeretné elérni, és amit ha egymillió uniós állampolgár aláír, akkor az kötelezi a brüsszeli döntéshozókat az abban felvetett kérdések megtárgyalására. Ilyen petíciós követelés például a kisebbségi nyelveken való rádió- és tévéadások sugárzásának könnyítése, a kisebbségeket segítő uniós fejlesztési alap létrehozása, a kisebbségi kultúrák kutatásával foglalkozó uniós kutatóintézet felállítása - olyan célok ezek, amelyek elérésére régóta vágyott a szlovákiai magyar közösség (is). A Minority Safepack aláírható az interneten, ez mindössze egy-két percet vesz igénybe. Óriási lehetőségről van szó, ami nemcsak a brüsszeli politikai elitre lehet hatással, hanem a kisebbségekkel kapcsolatos többségi mentalitásra is. A szlovák mentalitás - jól ismerten - röviden annyiban merül ki, hogy a magyaroknak, jó dolguk” van Szlovákiában, a viszonyok, ahogy szlovákul mondják „standard felettiek” (borzasztó szókapcsolat), feszültséget pedig „csak a politikusok” gerjesztenek. Ezen a közönyös-fölényes mentalitáson puhíthat talán egy kicsit a petíciós kezdeményezés. Hiszen ha ötvenezer szlovákiai magyar aláírja azt, a mögött nyilván van valamilyen létező igény vagy hiányérzet. Sőt, aláírták a petíciót a szlovákiai csehek, ruszinok, németek maradványai is. Mi több, igazából az egész petíciós mozgalomnak páneurópai jelleget ad, hogy abban a többséget adó magyar aláírók mellett a dániai, németországi, lettországi, spanyolországi kisebbségek is aktívak. A petíciót útjára indító Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) vezetésében is ott vannak ezek a nemzeti közösségek. Röviden tehát, a Minority Safepack a kisebbségek igényeit generális kérdésként, európai kérdésként fogalmazza meg, és így a többségi nemzeteket is megszólíthatja. Olyasmi idea ez, amit éppen a Híd szokott hangoztatni; ez a párt most mégis passzívnak bizonyul, nincsenek hidas aláírásgyűjtő akciók (a párttagok támogató Facebook-posztjai inkább csak egyéni pótcselekvésnek tekinthetők). Ennek nyilván az az oka, hogy az MKP a kezdeményezésben nyakig benne van, és a Híd nem akar másodhegedűs lenni. Pedig saját profilt építhetne a Híd a szlovákok közötti, akár jelképes számú aláírás összegyűjtésével, már ha ez lehetséges. A petíció körüli gyatra politikai passzivitás újra rámutat arra, mekkora luxus, hogy itt nincs egy nagy emyőszervezetként működő magyar kisebbségi párt. Amint két párt van, egy csomó (nem is politikai) ügy sokkal jobban átpolitizálódik, és ez az embereket csak elriasztja. Az MKP támogatja a petíciót, a Híd nem? Akkor inkább véleményt sem alkotok erről, ez „valami pártpolitikai ügy lehet”-mondják sokan. Pedig nem így van: csupán egy párt odaállt egy jó kezdeményezés mögé, helyesen - ez a pártok dolga. Tetszik vagy sem, egy egységes kisebbségi magyar párt amolyan autonómiapótlékként működik. Szükséges rosszként. Ennek a védőernyőnek a megszűnése viszont nem két részre osztja a magyar közösséget, hanem inkább darabokra töredezheti azt. Megyei kényszerpályák abad megyei szinten kormányozni a Smerrel? Lehet konstruktív ellenzéki szerepkört vinni? Milyen következményei vannak egy ilyen döntésnek? Amint az várható volt, a független képviselők térnyerése miatt (az összes megyei mandátum 40%-át ők szerezték meg!) a szokásosnál lassabban zajlanak és átláthatatlanabbak a megyei egyeztetések. Néhol pedig vad konstellációk is létrejönnek, mint például Nyitra megyében, ahol a Smer által dominált koalíció kisebbségbe szorult a képviselőtestületben, miközben a megyeelnököt ők adják. Itt az MKP került komoly dilemma elé, hiszen a magyarság számára fontos kerületben koalíciós társként 12 év után befolyást szerezhetne, ám mindez a párt imázsa és kommunikációja szempontjából versenyhátrányt jelenthet. Egyrészt megváltozott az országos kontextus. Korábban minden ciklusban voltak színes megyei koalíciók - néhol az SDKU, máshol a KDH, valahol az MKP/Híd dolgozott együtt a smeresekkel -, sőt, előbbiek néha még a HZDS-szel és az SNS-szel is. Ám a regionális és az országos szintet senki sem keverte össze: ami „lent” kényszerhelyzetben elment, a legmagasabb szinten tilos volt. Ami logikus, hiszen teljesen más jellegű az önkormányzati ügyintézés és más az ország kormányzása. 2017 viszont törést hozott: a megyei választásokon de facto győztes jobboldali blokk (SaS-OEaNO-KDH) mindenütt a Smerrel szemben határozta meg magát. A többéves művi karantén után jobboldali együttműködésbe igyekvő MKP számára pedig kínos lenne egy smeres koalíciót magyarázgatni. Emellett a 2016-os „koalíciós tabu” ledöntése óta az MKP - és a jobboldali szcéna - fő kritikája a Híddal szemben pont az, hogy összeállt Ficóékkal. Azt pedig az egyszerű választó nehezen tudja szétszálazni, hogy más az országos és a regionális politika. Pláne, ha a politikamagyarázók egy része is rátesz egy lapáttal, összemosva a szinteket és szétkenve a felelősséget a pártok között, mondván: az MKP ugyanolyan, mint a Híd, csupán az egyik helyi, a másik országos szinten boltolt a Smerrel. Csakhogy ha ez igaz lenne, akkor értelmezhetetlen a 2016-os felzúdulás! Hiszen a logika fordítva is érvényes kell, hogy legyen. Ha a két szint ugyanaz, akkor miért a sokkos állapot a Smer-SNS-Hídkoalíciókötéstől, hiszen korábban helyi szinten a jobboldali pártok is összefeküdtek ezzel-azzal? Nos, pont azért, mert egy addig elképzelhetetlen és értelmezhetetlen együttműködés jött létre kormányszinten, amit a választók jelentős része is becsapásként élt meg. És mert országos és regionális szint között nagyon is van különbség, mindig is volt. Visszatérve Nyitra megyére: ebben a kommunikációs káoszban az MKP gyakorlatilag nem tehetett mást, mint elutasította a smeres koalíciót, és aláírt egy kvázi ellenzéki szerződést. Amit aztán mindenki a saját szája íze szerint értelmez. Kényszerpálya? Más lehetőség? A miniszterelnökkel ellentétben a megyeelnököt nem a képviselők többsége választja, hanem közvetlenül a nép. Azaz Milan Belica, akármilyen megyei koalíció is jön létre, 2022-ig megyefőnök lesz, erős kompetenciákkal. És ha nem tetszik a leosztás, itt az országos szinttel ellentétben előrehozott választásokat sem lehet kiírni, 2022- ig ilyen összetételű marad a testület. Égyébként azt tudták, hogy eggyel keletebbre, Besztercebánya megyében minden szereplő „koalíciós párt” lett? A jobboldali és progresszív Ján Luntert a Smer is támogatja, cserébe posztokat is kap. Az senkit sem zavar, hiszen tudjuk: a regionális szint más, mint az országos... MÓZES SZABOLCS
