Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-27 / 48. szám
A tiki-taka nagymestere, aki sakkbábuként tologatja játékosait A Real Betis jelenlegi vezetőedzője, Quique Setién sokáig nem találta a helyét a futballban. „Nem értették meg sehol”. Gyerekkora óta vallja, hogy a foci nem több mint szórakozás, és ez visszaköszön a csapatainál is: bárhová is menjen, az biztos, hogy a bajnokság legizgalmasabb mécseséit ő fogja játszani. A sakk szerelmeseként többször játszott már a sport legnagyobb alakjaival, akiknek gondolkodásmódj át a futballba is átülteti. Egyszerűen mondva: neki a futballpálya a sakktábla, ahol kedvére tologatja játékosait. A sakk egy stratégiai játék, amelyben vagy nyersz, vagy veszítesz. Sokan a futballt is a sakkhoz hasonlítják, vannak olyan edzők, akiknek a meccsre való felkészülés semmiben sem különbözik egy sakkozó felkészülésétől. Quique Setién is ezek közé az edzők közé tartozik. ,Ahhoz, hogy a stratégia valóssággá váljon, muszáj döntéseket hoznunk - írja minden idők leg-jobb sakkozója, Garri Kaszparov angol nyelven megjelent How Life Imitates Chess című könyvében. — Miután megterveztük, elemeztük és kiértékeltük, választanunk kell egy cselekvési irányt. Az eredmény a döntéshozatal minőségének viszszaigazolása lesz.” A játékosok a bábuk A Bens trénere egyszer bevallotta, a sakk iránti szenvedélye gyakran még a fútballon is túlnő. „Egyre kevesebb focit nézek, inkább sakkozok helyette.” A szerelem nem véleden: Setién többször játszott már Kaszparov és a sakk másik nagymestere, Anatolij Karpov ellen. „A sakk és a futball nagyon hasonlít, a darabkák (a bábuk és a játékosok - a szerk.) a támadással és a védekezéssel vannak összefüggésben. És, hogy mi a legfontosabb? Hogy urald a tábla (pálya) közepét” - magyarázta. A Betis hatalmas meccsen maradt csak alul még a Real Madrid ellen is (3-5); a liga egyik legszórakoztatóbb csapata Kollégiumi írógép, vb, strandfoci Setién Santanderben született 1958-ban. Az utcán nőtt fel. A tanulást mindig is háttérbe szorította a foci, így került oda már nagyon fiatalon a Racing Santander utánpódáscsapatához. Technikailag képzett, elegáns játékos volt, aki fizikai hiányosságaiból fakadóan nem szerette a keménykedést a pályán. Elkötelezetten vallotta, hogy a foci a látványról, a trükkökről és az élvezetről szól. „Most már tudom, hogy a játékosok taktikai felkészítését nem lehet elég korán elkezdeni — mondta már edzőként. - Vannak olyan srácok, akik fél órán át labdához sem érnek az edzésen, mert a magasabb, erősebb fiúk elnyomják őket.” Az eredetileg csatár Setién annyira értette a játékot, hogy a Racing edzője, Moruca végül középpályást faragott belőle. „Látni őt játszani, egy álom volt” - emlékezett vissza a fiatal tanítványára, aki 14 évesen, a kollégiumi írógépen jegyezte le a futballal kapcsolatos tapasztalatait. Nyolc évet húzott le a Racingnál, mielőtt 1985-ben az Atiético Madridhoz igazolt, Luis Aragonés kezei alá. „Nála váltam igazi futballistává” - mesélte Setién, akit Miguel Munoz spanyol szövetségi kapitány kivitt az 1986-os világbajnokságra, ott azonban egy percet sem játszott. Setién sohasem volt az a fajta ember, akit felhúztak volna az ilyen dolgok, minimális elkeseredettséggel az arcán annyit mondott, „egy kicsit bosszantott”. A vb után Setién „megbújt” a futballban. Amúgy sem tekintett úgy a labdarúgásra mint megélhetési lehetőségre, csupán szórakoztatta - ahogy gyerekként is. Játszott még pár évet a Logronésnél, a Racingnál, majd 1996-ban a Levanténél fejezte be a pályafutását. A képességei már ekkor megvoltak, hogy belevágjon az edzősködésbe, de ő inkább strandfocizni kezdett. Rendszeresen járt a santanderi tengerpartra, és annyira illett hozzá a játék, hogy a válogatottba is bekerült. Magát sohasem tartotta ambiciózus embernek, nem hajtotta őt semmilyen versenyszellem, és nem álmodott arról, hogy ejgyszer edző lesz. Jelenlegi segítője, Éder Sarabia viszont másképp látja: „Makacs, és bár nem úgy tűnik, maximalista ember.” A meg nem értett zseni 2001-ben, megélhetési szándékkal mégis edzőnek állt. A Racingnál kapott munkát, on, ahol ismerték, és ő is ismert mindenkit, mégis, szakmai tapasztalat nélkül kockázatos vállalásnak tűnt. De bejött. 2002-ben a második helyen végezve (Aragonés Atiéticója mögött) feljuttatta a csapatot az élvonalba. Megvolt a lehetősége, hogy már nagyon korán a legmagasabb szinten is berobbanjon, de a vezetőséggel való nézeteltérései miatt mennie kellett. „Nem könnyű megtalálni azt a helyet, ahol megértenek téged” - mondta, és ez a kijelentés végigkísérte a pályafutását. A Poli Ejidónál négy hónapig bírta, Egyenlítői- Guinea válogatottjánál mindössze tíz napig, de ezt az időszakot még ő is „jelentéktelennek” nevezte az életében. A hitehagyott edzőnek korábbi klubja, a Logronés adott Quique Setién: makacs, maximalista, igazi sakkjátékos bizalmat, ha már fizetést nem - hét hónapig dolgozott ingyen. Az eredmények itt sem jöttek. Úgy tűnt, hogy a futballedzők világa zord és sötét hely a dogmatikus Setiénnek, aki már-már teljesen beleőrült saját elvei rabságába. „Mindig a jó futballra törekszem. Nem értek egyet azzal, hogy az edzőnek alkalmazkodnia kell a kerethez. Volt idő, amikor így gondoltam, de akkor még nem értettem a futballt” - nyilatkozta, hozzátéve, hogy az emberek azért kritizálják őt, mert gyakran nem azt mondja, amit egy edzőtől elvárnának. Aztán az élet csak neki adott igazat. A harmadosztályú Lugóhoz került, ahol hat évet húzott le, és gondolkodásmódjával teljesen megreformálta a klubot. Harmadik évében feljutatta a csapatot a másodosztályba, ahol hosszú távon meg is ragadt. A szakma ekkor már kezdte elismerni Setién munkásságát, akinek szokadan volt a folytonosság az életében, hiszen egy évnél többet sehol sem töltött korábban. „Egy picit kezdtem Sir Alex Fergusonnak érezni magamat” - viccelődött. Bár arra sohasem volt és lesz esélye, hogy a Manchester United kispadjára üljön, a spanyol élvonalba csak eljutott. Spanyolország braziljai megértették őt 2015. október 18-án, a Getafe elleni 4-0-s vereség után a Las Palmas kirúgta Paco Herrerát, aki 14 év után vezette vissza a csapatot az első osztályba. Ekkor öt ponttal a 19. helyen álltak a kanáriak. Setiénnel viszont életre keltek, 2016. február 26. és április 11. r között hétből hat meccset megnyertek, amire akkor rajtuk kívül csak a Real Madrid és az Adético volt képes. A szezont ígül a 11. helyen zárták. Az eredményeknél is fontosabb volt, hogy Setién végre megtalálta azt a helyet, ahol megértették. A forró és száraz Gran Canarián, ahol ugyanolyan könnyedén és ösztönösen játsszák a futballt, mint Brazíliában. Ahol a futball kikapcsolódás, élvezet, lúdico - játékos, ahogy Setién nevezte. Ahol sokat futva, gyorsan, mégis precízen játszanak, ahol a mezőnyfblény és a labdabirtoklás sohasem megy át unalmas tili-toliba (tavaly a Barcelona mögött a Las Palmas birtokolta legtöbbet a labdát, passzpontosságot tekintve pedig a harmadik legjobb csapat volt a ligában). Az egészet talán Kevin-Prince Boateng leigazolása szemléltette a legjobban. A ghánai olyan klubokban játszott korábban mint a Tottenham, a Dortmund és a Milan. Saját bevallása szerint azt sem tudta, hogy hol van Las Palmas a térképen, egyetlen szót tudott. „Tiki-taka” - ez vezette őt a szigetre. Setién 18 hónap alatt a bajnokság legszórakoztatóbb csapatává tette a Las Palmast, de annyira elmérgesedett a helyzet a vezetőséggel, hogy márciusban bejelentette, a szezon végén távozik. Ez akkora törést okozott a klub életében, hogy a maradék tíz meccsből nyolcat is elveszítettek, és csak az őszi teljesítmény mentette meg őket a kieséstől. Sevillában már most imádják Setién megszerzése és a nyáron elköltött 25 millió euró (spanyol léptékkel számolva ez hatalmas öszszeg) volt az első jele annak, hogy a Betis célja immár az európai helyek Egyre kevesebb focit nézek, inkább sakkozok helyette. megközelítése. A második a Real idegenbeli legyőzése volt az ötödik fordulóban. 2016. április 30. és 2017. szeptember 20. között 73 meccsen nyolc különböző ország 35 különböző csapata próbálta megúszni kapott gól nélkül a Real ellen, hiába. A Betisnek sikerült, sőt. Antonio Sanabria 94. percben szerzett fejes góljával a győzelem is meglett. Setiénnel a Betis vált a spanyol bajnokság kirakatcsapatává, olyan értelemben, hogy ha egy laikust le kell ültetni a tévé elé, akkor nem árt, ha az ő meccsük fiit a háttérben. 4-0, 4-4, 3-6, 0-5, 5-3, 3-2,2-3 - a Betis idei legkiugróbb eredményei, közte a háromkirályok napján rendezett sevillai derbivel (5-3), amelyen hat év után először sikerült nyerni (és először ötöt rúgni). Nem is olyan rossz bemutatkozás ez azon a helyen, ahol eg)' teljes idény megítélése múlik a legnagyobb rivális elleni „véres” derbin. Még akkor sem, ha eltiltás miatt Setién csak a lelátóról nézte a meccset. Kovács Gábor 14 LA LIGA FOCITIPP ■ 2018. FEBRUAR 27. www.ujszo.com
