Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-26 / 47. szám
www.ujszo.com EGESZSEG ■ 2018. FEBRUAR 26. GYÓGYHÍREK 131 Smmt'Wmmmmi „Szerzetesi diétáról szó sincs, (Szkárossy Zsuzsa felvétele) Műtét után Lukács Sándorral Kint a cső, kint a kő Fél kezén meg tudja számolni, hányszor kellett kórházba vonulnia, veseköve miatt azonban műteni kellett. „Egy hónapig kínlódtam vele, de már túl vagyok rajta”- mondja vígszínházi öltözőjében Lukács Sándor. Kedden műtötték, pénteken már színpadon volt, de a közbeeső napokon is a szerepeivel foglalkozott. Ismételni, új szöveget tanulni a kórházi ágyon is tudott. „A színész, ha igazán elhivatott, mert ez az élete, akkor még a halálos ágyán is a soron következő feladatára koncentrál - állítja. -Nagy szavakat használok, tudom, de ha van egy kis energiája, hasznossá akarja tenni magát. Lehet, hogy a játék még gyógyít is. Erre gondoltam a műtét előtt. Mondtam is a főorvos úrnak, hogy három nap múlva előadásom van, úgy tessék műteni, hogy pénteken már színpadra léphessek. Ő nevetett, én reménykedtem.” Kettőjük „játéka” volt ez a kórházban, de volt benne némi izgalom is, hogy minden rendben menjen, és három nappal később már Almádit, a színészt alakíthassa Molnár Ferenc Játék a kastélyban című vígjátékában. „Nagyon jó urológusom van, már az első panaszok jelentkezésekor ultrahangra küldött, és meg is állapította, hogy van egy kövem. Nem nagy, mondta, inkább kellemeden helyen van, nagyon elbújt. Olyan görbületben helyezkedett el, ahonnan nem tudott természetes módon eltávozni. Ezért és a gyulladás miatt kellett berakni egy — a vese falát és a hólyagot összekötő — hajszálvékony csövet, amely megszünteti a vizelet kő által okozott pangását. Amint megkaptam ezt a minicsövet, meg is szűntek a vesegörcsök. Három hétig hordtam magamban ezt a kis ékszerdarabot, amit aztán a kővel együtt kivettek.” Evente-kétévente orvosi vizsgálatokra jár Lukács Sándor. Tudja ugyanis, hogy ötven felett a férfiembernek, ha nem akar kellemetlen meglepetéseket, bármenynyire elfoglalt is, fokozottan kell figyelnie magára. „fontos a kivizsgálás, én sem hanyagolom el. Férfiaknál a prosztatavizsgálat, a vastagbélszűrés kihagyhatatlan. Ki mennyire érzékeny, olyan gyakorisággal kell hogy menjen. Én abból indulok ki, hogy jobb félni, mint megijedni. A belső nyugalmamért igyekszem mindent megtenni. Szerencsére jó kezekben vagyok, nagyon jó orvos barátaim vannak, akikhez mindig bizalommal fordulhatok.” A félelem mégis ott munkál benne, ha mennie kell. „Én még a fogorvostól is tudok félni, mert mi van, ha...? A legtöbben így vagyunk ezzel, csak nem valljuk be. Én meg igen, kimondom, vagyok olyan őszinte. Most, a veseműtét előtt is kértem, hogy altassanak el, bár epidurális érzéstelenítést kaptam, a gerincembe injekciót, amitől még a műtét után is idegen testnek éreztem a lábam. Rácsaptak, és nem éreztem. Közölték velem, hogy kint a kő, kint a cső, és remekül éreztem magam, nem fájt semmim. Lassan, fokozatosan ment ki az érzéstelenítő hatása, fél napba telt, de utána sem kapartam a falat. Nem fájt úgy, mint műtét előtt í vesegörcs.” A műtétet követő napon, bent a kórházban már csak a műsoron levő előadásaival és az új szerepével volt elfoglalva, amelyet Feydeau Egy éjszaka a Paradicsomban című vígjátékában kapott. „Milyen érdekes az emberi természet! Tudja, hogy baj van, de azt is, hogy haladsz a megoldás felé. Feküdtem az ágyban, és friss aggyal, minden zavaró körülményt kizárva csak a szerepeimre koncentráltam. Amíg el nem álmosodtam a szobámban, tanultam. Nagyon jól fogott az agyam. Ez volt a menedék, ebbe kapaszkodtam, hogy szövegeket kell ismételnem. Feydeau pergő dialógusait, Molnár Ferenc Almádijának francia nevekkel teli szövegét, amiért mindig hálás a közönség. Éreztem, hogy nem eshetek ki a formámból, a munkából, a körforgásból, hogy tartalmasán kell felhasználnom ezt a kiszakított időt. így foglalkoztam aztán Bartis Attila szövegével, a Rendezéssel, amely hoszszabb szünet után került vissza a Vígszínház műsorára, és át kellett vennem újra az anyagot.” Prágai rendezőjével, Michal Docekallal most dolgozik harmadszor. A Jó embert keresünk Sin asszonya (első női szerepe!) után a Mester és Margaréta Wolandját (színészi pályája egyik koronaékszerét) kapta tőle, Feydeau darabjában pedig a gyenge látású Sasszem rendőrfőnököt játssza. Mindemellett Winston Churchill az Audienciában és ő a Földrengés Londonban őrült professzora is. „A változatosság valóban gyönyörködteti az embert - konstatálja. - Egyeden szerepem sem hasonlít a másikra. Most, hogy a műtéten is túl vagyok, már a tavaszt várom. Addigra begyógyul a sebem, és irány a teniszpálya! Szerzetesi diétáról szó sincs. Csak arra figyelmeztettek, hogy miből ehetek kevesebbet. A déligyümölcsökkel vigyáznom kell, ez meglepett. De annyira, hogy el is felejtettem megkérdezni, miért? A csípős paprika és a zsíros kenyér is marad, természetesen módjával. Töményét nem iszom, borocskázom. Folytatódhat tehát az édes élet. Nekem különben sem kell hozzá sok.” Szabó G. László Kutatás így működik alvás közben az agyunk Alvás közben sem vagyunk teljesen öntudadanok, felébredünk például, ha a nevünket halljuk, illetve időérzékünket sem veszítjük el ilyenkor. Bár életünk harmadát alvással töltjük, ennek folyamatát és hatásait pedig már emberemlékezet óta kutatjuk, meglepően keveset tudunk az álomba merülés folyamatáról. A Cambridge Egyetemen dolgozó nemzetközi kutatócsoport erről szeretett volna többet kideríteni: azt vizsgálták meg, hogy egy öntudatánál lévő emberben milyen folyamatok játszódnak le, míg álomba nem merül. Annak a korábbi állításnak is utánajártak, mely szerint az alvás és ébrenlét közötti zónában a legkreatívabb az agyunk. Egyes emberek szinte néhány perc alatt képesek elaludni, míg mások akár egy órát is forgolódnak az ágyban, mielőtt elnyomná őket az álom. Átlagosan ez a folyamat 5-20 percet vesz igénybe, viszont nem mindenkinél játszódik le ugyanolyan módon. Egyeseknek az álomba szenderülés fokozatos folyamat, míg mások ingadoznak az álom és az ébrenlét fázisai között, mielőtt átlendülnének. A Cambridge Egyetem idegtudományi csoportját vezető Dr Tristan Bekinschtein szerint bizonyos emberek tudatosan vissza tudják rántani magukat az alvást megelőző állapotból, és hosszabb időt tölthetnek abban a félig éber állapotban, ahol az álomhoz hasonló képek pörögnek le a szem előtt. Ezt az állapotot pedig nemcsak az ágyban, hanem például hétköznap a munkahelyén is átélheti az ember, ami akár balesetveszélyes is lehet, például autóvezetés vagy gépek kezelése közben. Az is kiderült korábban, hogy ilyen balesetek nagyobb arányban érintik a jobbkezes embereket. A kutatók remélik, hogy az alvási folyamatok teljes kiismerése a sztrókot követő felépülési folyamatokban is segítséget nyújthat. Kutatók szerint ebben az alvást megelőző állapotban az agy képzelgésért és kreativitásért felelős részei a csúcsra pörögnek. Ez pedig számos zenésznek, színésznek és képzőművésznek nyújthat inspirációt a munkájában. Bár alvás közben nem vagyunk tudatunknál, ez nem jelenti azt, hogy teljesen süketek lennénk a külvilág felé - a reggeli ébresztőórát is felesleges lenne beállítani, ha így lenne. Bár a legtöbb hangra és kiejtett szóra ilyenkor nem reagálunk, nevünk említésére gyorsabban magunkhoz térhetünk a kutatók szerint. Az emberek az időérzéküket sem veszítik el alvás közben. A megszokottnál hamarabb ébredünk például, ha tudjuk, hogy másnap kora reggel valami elvégzendő dolgunk van. Viszont az alvást erőltetni nem lehet, sőt: a kutatások szerint sokkal nehezebben merülünk álomba, ha tudatosan kényszerítjük erre az agyunkat. (BBC Health)
