Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-24 / 46. szám
181 SPORT 2018. február 24. lwww.ujszo.com Kiküldött munkatársunk, Bőd Titanilla jelenti Pjongcsangból „Minket fognak tanítani az iskolában" Aranyszínű cipővel a lábán érkezett az újságírók közé Liu Shaolin Sándor, az olimpiai bajnok magyar férfi rövid pályás gyorskorcsolyaváltó befejező embere, aki a drámai döntő utolsó körében mesterien állt az élre. Cipőkről, tetoválásokról és Hajós Alfrédről is beszélgettünk vele. Az arany sportcipőt kimondottan az aranyérem örömére vette fel? Abszolút! Terveztem, hogy kihozom magammal, és ebben, olimpiai bajnokként akartam hazamenni. Egyéniben is nagy esélyei voltak, de ott nem jött össze a dobogós helyezés, bár a két 5. hellyel is szép eredményt ért el. Titkon viszont mindenki érmet várt. Hogyan élte meg ezt a várakozást? Nehéz volt, hiszen az egyénik nem úgy sikerültek, ahogy szerettem volna, bár 1500-on és ezren döntős, ötszázon pedig B-döntős voltam. Úgy vettem, hogy mind a négy távon ott voltam a legjobbak között. Nagyon hosszú út vezetett idáig, de semmit nem adnak könnyen. A fiúk közül többen azt mondták, hosszú volt nekik ez a koreai tartózkodás, nagyon szét volt húzva a verseny. Nekem annyira nem volt széthúzva, mert minden távon indultam, így nekem valamivel könnyebb volt ezt az egészet kezelni. Volt olyan pillanat az olimpiai két hét alatt, amikor esetleg elbizonytalanodott, elkenődött? Nem tudom, milyen érzés az, mert sosem voltam még elkenődve! Bíztam magamban, bíztam a csapatban, és amikor a végén sikerült megelőzni a kanadaiakat, akkor sem arra gondoltam, hogy be kell érni a célba, hanem arra, hogy az adott pillanatban hogyan kell korcsolyázni. Akkor már tudtam, hogy ez aranyérem lesz. A többiek mind úgy fogalmaztak, tudták, hogy ha második helyen veheti át a váltót, és a kanadai lesz elöl, akkor biztosan meg fogja A győztes magyar válogatott tagjai, Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor és Burján Csaba a férfi rövid pályás gyorskorcsolyázók 5000 méteres váltóversenyének ünnepélyes éremátadásán (MTi-feivétei) tudni előzni. Volt, aki azt mondta, úgy ment el a kanadai mellett, mintha szembe jött volna. Ön is így érezte, hogy meglesz? Nagyon sokféle taktikáról és változatról beszéltünk, hogy milyen szituációk adódhatnak a döntőben. Ez volt az egyik. Tudtuk, hogy nem annyira gyors a kanadai, és csak a pályát akarja majd fogni, én pedig nem adtam meg neki ezt a lehetőséget. Próbáltam minél gyorsabban, minél nagyobb tempóval leszedni, hogy hozzám se tudjon érni. Most, hogy már aludtak egyet a nagy diadalra, reálisabbnak tűnik a tény, hogy olimpiai bajnokok lettek? Ez olyan, mint amikor betöltőd a huszadik életévedet, és másnap megkérdezik: „Na, milyen húszévesnek lenni?” Ugyanolyan, mintha tizenkilenc lennél, nem? Ez a diadal azért nagyon komoly hatással lesz a saját életükre és az egész magyar shorttrack ágazatra is. Abszolút! Ez Magyarország első aranyérme a téli olimpiákon, káprázatos. Az egyik kolléga azt mondta a döntő után, erről a versenyről cikket írni olyan, mintha Hajós Alfréd győzelméről írhatna tudósítást. Nagyon sokan mondták nekünk is ezt. Az első téli olimpiai arany nagyon különleges, és nagyszerű lesz, hogy minket fognak majd az iskolában is tanítani. Ön szerint miben rejlik ennek a váltónak az ereje? Nagyon sok időt töltünk együtt. Nagyon sokfélék vagyunk, sokszínűek, és próbáljuk mindig támogatni, tolni egymást előre. Néha drurva szavakkal, néha vannak veszekedések, de ez a legjobb házasságban is előfordul. Itt Dél-Koreában is voltak veszekedések? Minden simán ment, hiszen ide versenyezni jöttünk, nem felkészülni. Minden előkészületet elvégeztünk már otthon. Önnek dupla feszültséget jelentett ez az olimpia, hiszen kedvesé-A jövő hétre ajánljuk! Interjúk az olimpiai bajnok magyar shorttrackváltó tagjaival: Burján Csaba Knoch Viktor Oláh Bence idi Ákos edző Keresse az Új Szóban! ért, Elise Christie-ért is izgult, neki pedig nem volt túl sikeres ez az olimpiája, mindhárom számában kiesett, kizárták. Eljutottunk már egy olyan szintre, hogy tudjuk, a versenyeken mindent ki kell zárni, és csak magunkkal foglalkozhatunk. Ő is ugyanezt tette volna ebben a szituációban. Ráadásul ott volt Ádó is, volt három kizárása, és biztos nagyon rosszul érezte magát. Elise is mélyponton volt, nehéz volt, amikor elvitték a kórházba, de ezt megpróbáltam teljesen kizárni, és az adott pillanatra koncentrálni. Az eredményhirdetés után a hátán vitte oda Elise-t a dobogóra. Még akkor, amikor vártunk az eredményhirdetésre, mondtam neki, hogy majd csináljunk egy közös képet a dobogón. De odarohant az egész csapat, és úgy készült el a kép, ami fantasztikus lett. Minek köszönheti a népszerűségét Koreában? A hazaiak teljesen odavannak önért. Annyira szeretnek minket, mintha valami nagyon híres szupersztárok lennénk. Mindig jönnek, az olimpiai faluban nem lehet úgy elsétálni, hogy az önkéntesek ne ugomának ránk. Nagyon jó érzés, reméljük, otthon is ez lesz. A verseny után egy végtelen hosszúságú lépcsőhöz hasonlította a karrierjét, amin az olimpiai győzelemmel talán két vagy három helyet is léptek előre. Most hogyan tovább? Ezt nagyon át kell gondolni. Próbálunk a földön maradni, és jól kezelni ezt a szituációt. Mielőtt kiengedhetünk, lesz még egy világbajnokságunk. Szerintem nem úgy kell odaállni, hogy olimpiai bajnokok vagyunk, hanem mintha kezdők lennénk. Mindent megteszünk azért, hogy a vb-n is jó eredményt tudjunk elérni. , A bal karjára már oda van tetoválva az olimpiai ötkarika. Lesz új tetkó? Lesz. Milyen? Majd meglátják! Liu Shaoang: „Kitapostuk az utat a fiataloknak” Az olimpiai bajnok magyar férfi rövidpályás gyorskorcsolyaváltó tagjai közül a döntő után Liu Shaoang volt a Isgcsondesobb. Egy nappal a diadal után sem ő beszélt a legtöbbet, de szívesen válaszolt lapunk kérdéseire. Milyen volt olimpiai bajnokként ébredni? Sokat nem aludtam, de egyelőre annyira nem érzem ezt az olimpiai bajnoki fílinget. Nem tudom, mi lesz, ha hazamegyünk, milyen fogadtatás vár minket. Lehet, hogy egyből jön a vörös szőnyeg, aztán a Parlament-Történelmi tettet hajtottak végre, a bátyja azt mondta, ez a csapat bekerül az iskolai tananyagba... Lehet, hogy ezután utcákat, épületeket, akármit elneveznek rólunk! Bármi megtörténhet, innen már nem sok tart vissza minket semmitől. A döntő utáni örömködésben ön volt a legvisszafogottabb, és rögtön a futam után arról beszélt, ez nem valaminek a vége, hanem a kezdete. Mondtam a többieknek is, lehet, hogy Viktornak ez a pályafutása végét jelenti, de nekünk nem ez a végállomás. Hajói építjük fel, ez egy baromijó kezdet lehet, nemcsak a sportolók, nemcsak a téli sportágak számára, hanem az ország számára is. Mit jelent az, hogy ha jól építik fel? Például, hogy esetleg több jégpálya épül. A mostani sikerük hatására biztosan megnő az érdeklődés a sportág iránt a gyerekek körében is. Már most is nagyon sokan vannak, akik csak miattunk kezdtek el korcsolyázni. Szeretem, ha tudok támogatni, biztatni egy-két fiatal kőrist, le szoktam járni az edzésükre. Úgy gondolom, mi most kitapostuk az utat, nekik könnyebb dolguk lesz. Mi nagyon sok mindenen mentünk keresztül, sokat szenvedtünk, akár a vezetőség miatt, akár az anyagi problémák miatt, de most itt vagyunk a csúcson. Mikor kezdte el érezni azt a pályafutása során, hogy tényleg reális az az álom, hogy olimpiai bajnokok legyenek? Nem tudom... Amikor elkezdtem ezt a sportágat, akkor, mint minden kisgyerek, én is arról álmodtam, hogy egyszer majd olimpiai bajnok leszek. De még nem nagyon tudatosult bennem ez az egész, ami Pj ongcsangban történt. Nem volt egyszerű olimpiája, mert mindhárom egyéni száma kizárással végződött. Hogyan tudta ezt feldolgozni, és a váltóban ilyen jól versenyezni? Sajnálatos volt a három kizárás, de fejben ott kellett lennem, mert hátravolt még a váltó, amit nem hagyhatok cserben, soha. Nagyon össze kellett szednem magam lelkileg is, fizikailag is, hogy most mindent meg kell tennem ezért a csapatért. Az oké, hogy magamat cserben hagyom, de a többieket nem szeretném. Ilyenkor a testvérével is szokott beszélgetni, hogy átlendítse a nehéz perceken? Az ilyen helyzetekben leginkább egyedül vagyok, magamat kell biztatnom, bátorítanom. Most hogyan tovább, rövid és hosszú távon? Lehet, hogy egész nap a nyakunkban lesz az érem! A repülőn is azzal megyünk haza!
