Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-24 / 46. szám
/ww.ujszo.com I 2018. február 24. KOZELET I 3 1948. február - '45-től érett a puccs Edvard BeneS államfő 1948. február 27-én átadja Klement Gottwaldnak miniszterelnöki megbízatását (TASR-fotó) ^ZAJLIK KATALIN \z 1948-as kommunista íatalomátvótal a következő (0 évre meghatározta Szlovákia és a szlovákiai magyarság sorsát. Gaucsík István történész szerint azonban a „jégtörő február" nem volt előzmények nélküli, s mélyreható változásokat hozott az ország gazdasági struktúrájában is. A Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa szerint tény, hogy az 1948-as kommunista hatalomátvétel Klement Gottwald vezetésével történelmi fordulópontnak tekinthető. Ugyanakkor kicsit leegyszerűsítő az az általános értelmezés, hogy 1948. február 25-én „egy” radikális törés következett volna be. A cseh és a szlovák kommunisták, Klement Gottwald vezetésével ugyanis már 1945-től tudatosan készültek a hatalomátvételre. „Ebben a folyamatban tehát fontos egy másik fordulópont, mégpedig 1945, a II. világháború vége, és a győztesek táborában való elhelyezkedés” - figyelmeztet Gaucsík. Ezt megelőzte egy komoly, a Szovjetunió által támogatott cseh és szlovák kommunista ellenállás. A kommunisták helyzetét nagyban segítette a háború után a baloldali és a kommunista eszmék népszerűsége a nyugati értelmiség körében. Csehszlovákiában a polgári, de a kommunista elit is nemzetidemokratikus forradalomnak tekintette 1945-öt. A cseh és szlovák nemzetépítés szempontjából a „kisebbségmentes” nemzetállam „új esélyt” kínált: egy új külpolitikát (együttműködés a Szovjetunióval), új filozófián alapuló bel- és kisebbségpolitikát (domináns többség elérése, etnikai homogenizálás a határterületeken), illetve új gazdaságpolitikai irányulás (államosítás, nemzeti tulajdon bebiztosítása) illúzióját keltette. Cél a nemzetállam A kassai kormányprogramban háborús bűnösnek kikiáltott német és magyar kisebbség felszámolása és a szláv nemzetállam létrehozása volt a cél. Demokratikus jogokkal csakis a többségi szláv nemzetek tagjai rendelkezhettek, a nem szláv nemzetiségű lakosság automatikusan kiszorult a „kedvezményezettek” köréből. A történész szerint a szlovák polgári elitek egy része látta a szovjet veszélyt, de nem voltak abban a hatalmi helyzetben, és nem is próbálkoztak, hogy hatékonyan fel tudjanak lépni ellene. S mi következett a fordulat utáni hónapokban? Gaucsík István szerint fontos látni, hogy a kommunisták már a hatalomátvételt megelőzően is jelen voltak az államapparátus fontosabb szegmenseiben, övék volt például a belügyminisztérium, amelyen keresztül mozgósítani tudták az úgynevezett népi milíciákat és a rendőrséget. Ám 1948 februárjában a teljes hatalmat átvették, így hozzáláthattak radikális társadalmi és gazdasági programjuk megvalósításához. Ez a tervutasításos, szovjet mintát követő gazdaságpolitika bevezetését is jelentette. A mezőgazdaságban például kezdetét vette az erőszakos szövetkezetesítés, amely nagymértékben érintette a dél-szlovákiai magyarlakta területeket. A szlovák szövetkezeti politika szisztematikusan felszámolta azokat a magyar fogyasztási- és hitelszövetkezeteket (gondoljunk elsősorban a legsikeresebb szlovákiai magyar gazdasági vállalkozásra, a Hanza Szövetkezeti Aruközpontra), amelyek fontos motoijai voltak a dél-szlovákiai regionális gazdasági fejlődésnek. Az újfajta, szovjet típusú kolhozokban (szövetkezetekben) a szövetkezeti tag már csak egyszerű alkalmazott lett, míg a régi típusú fogyasztási és hitelszövetkezetekben még résztulajdonos volt. Államosítás Az államosítás részben már 1945- ben elindult. Ekkor a nemzetgazdaság bizonyos szektorait államosították, például a legnagyobb nehézipari vagy élelmiszeripari cégeket. 1948 után pedig ez mélységében még jobban kiteljesedett, elérte a kisipari és kiskereskedelmi szektort is. A történész szerint szervezett társadalmi ellenállásba nem ütközik az államilag vezérelt kisajátítás, ám egyéni vagy kisközösségi szinten találkozhatunk a polgári engedetlenség bizonyos formáival. Ezeket az elszigetelt eseteket azonban a hatalom könnyűszerrel leverte, semlegesítette. Lefejezett magyarság Az új társadalmi berendezkedés mélyrehatóan megváltoztatta a szlovákiai magyar társadalmat. Ez már 1945-ben, közvetlenül a háború után elkezdődött, amikor közösségünk szinte teljes elitje lemorzsolódott, a polgári középosztály pedig széthullott. Maradt tehát egy munkás-paraszt közösség, lassan formálódó és a prágai, illetve pozsonyi döntéshozó központokkal szemben teljesen lojális kommunista elittel. A tervgazdaságra való áttérés, a kommunista gazdaságelmélet gyakorlati bevezetése, az erőltetett iparosítás, számos problémát hozott az 1950-es évek folyamán. Óvatos enyhülés A mezőgazdasági termelés visszaesett az erőszakos szövetkezetesítés, a kulákperek miatt. A rekvirálás rendszere is gátló tényezője volt a gazdasági fejlődésnek. Gaucsík szerint az újfajta gazdaságirányítás tehát számos buktatóval járt, ez például Magyarországon nagy részben hozzájárult az 1956-os felkelés kirobbanásához. „1956 a csehszlovák kommunisták számára is figyelmeztető jel volt, így az 50-es évek végétől, 60-as évek elejétől beindult egyfajta enyhülés, több állami dotáció kerül a szövetkezetekbe, s némelyest decentralizálódott az irányítás is” - mondta el Gaucsík. Ennek hatására Dél- Szlovákiában több sikeres mezőgazdasági szövetkezet épült ki. Kezdetét vette egy számos szempontból korlátozott, a direktív, szabályozó elemeket megtartó, azonban számos szociális juttatást - bizonyos engedményeket (piacozás, háztáji gazdaság, fizetéskorrekciók, szolgálati lakások juttatása, üdültetés) - is nyújtó gazdaságszervező tendencia. Ez azonban már elvezet bennünket egy új történet kezdetéhez, az 1968-as prágai tavaszhoz. 70 éve volt Csehszlovákiában a kommunista hatalomátvétel Út a „jégtörő februárig" ► 1946. májú* 26.-az első háború utáni választásokon a kommunisták győztek, Klement Gottwald lett a kormányfő ► 1947-nőtt a feszültség a kormányban a kommunista párt és a nem kommunisták között, kormányválságjelei mutatkoztak 1948. február ► 13. - a kommunista belügyminiszter leváltotta a rendőrség nyolc nem kommunista vezetőjét, a kormányban lévő demokratikus pártok követelték ennek visszavonását ► 20. - három nem kommunista párt 12 minisztere benyújtotta lemondását ► 21. - kezdik felfegyverezni a kommunista Népi Milíciákat, Szlovákiában 3500 partizánt aktivizálnak, megkezdődik a közélet megtisztítása a „nem kommunistáktól" ► 22. - Beneá bejelenti, hogy kész elfogadni a miniszterek lemondását, elkezdődik a kommunista párt ellenfeleinek letartóztatása ► 24. - általános sztrájk, 2,5 millió dolgozó sztrájkolta kommunista pártottámogatva ► 25. - Beneá elfogadta a miniszterek lemondását, és kiegészítette a kormányt Gottwald embereivel ÖSSZEFOGLALÓ Hetven éve, 1948. február 25- án zajlott le a kommunista hatalomátvétel Csehszlovákiában. A kommunista történetírásban .jégtörő februárként” vagy „győzedelmes februárként” emlegetett napon Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) a szovjetek támogatásával befolyása alá vonta a kormányt, és diktatúráját egészen az 1989-es „bársonyos forradalomig” fenntartotta. A kialakult hidegháborús légkörben még jobban kiéleződik a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonya. A Nyugatot sokkolták a csehszlovákiai események, amelyek felgyorsították a Marshall-terv elfogadását. Egy közös védelmi rendszer létrehozásáról is döntöttek, s alig több mint egy évvel később megalakult a NATO, leereszkedett a vasfüggöny. A második világháború után a csehszlovákiai kommunisták kedvező helyzetbe kerültek. Vezetőjük, Klement Gottwald 1945-ben tért haza moszkvai emigrációjából, és az ideiglenes kormány miniszterelnökhelyettese lett. A kommunista párt tagjainak száma folyamatosan emelkedett, 1948-ra elérte az 1,35 milliót. Edvard Benes köztársasági elnök az 1946-os szabad választások után, amelyen - a szavazatok harmadát megszerezve - a CSKP szerepelt a legjobban, Gottwaldot kérte fel kormányalakításra. A kabinet kezdetben 9 kommunista és 17 nem kommunista miniszterből állt, de a kommunisták fokozatosan megszerezték a kulcsfontosságú tárcákat: a rendőrségért, a hadseregért, a propagandáért felelős, az oktatási, a szociális és a mezőgazdasági minisztériumot. A világpolitikában 1947 folyamán egyre jobban megromlottak a kelet-nyugati kapcsolatok. Csehszlovákia szovjet nyomásra nem vehetett részt a Marshallsegélyről rendezett konferencián, a rossz termés miatt akadozott az ellátás, a kormányban állandósultak a koalíciós súrlódások. Szeptemberben a szovjet foideológus, Andrej Zsdanov kifejtette doktrínáját a világ két részre szakadásáról. Ezek után a Gottwald befolyása alatt álló belügyminisztérium megkezdte a rendőrség „megtisztítását” a nem kommunistáktól, hogy a CSKP végrehajtó eszközévé tehesse a biztonsági apparátust. 1948 elejére pattanásig feszült a légkör a parlamentben és a kormányban, mert a kommunista térnyerés már a májusra kitűzött választások tisztaságát is veszélyeztette. Február 20-án a kormány 12 nem kommunista tagja váratlanul lemondott, abban reménykedve, hogy sikerül elérniük a kormány bukását, Gottwald menesztését és az új kabinet megalakítását. A kommunisták azonban már régóta felkészültek a nem parlamentáris eszközök alkalmazására. A CSKP felfegyverzett milicistákat küldött az utcára, akik a rendőrség közreműködésével megakadályozták, hogy a miniszterek bejussanak hivatalukba, az őket támogató szakszervezetekkel pedig tüntetéseket szerveztek. Február 25-én a szociáldemokrata pártban a Moszkva-barát irányvonal kerekedett felül, a párt miniszterei támogatásukról biztosították Gottwaldot. Az addig semleges álláspontot elfoglaló, idős Benes ezek után - tartva a polgárháború rémétől - beadta a derekát, és elfogadta a „reakciós” miniszterek lemondását, törvényesítve ezzel a kommunista puccsot. Uj kormányt nevezett ki, amelyben már a kommunisták voltak többségben. Néhány nappal később az új, demokrata külügyminiszter, Jan Masaryk öngyilkosságot követett el, vagy megölték. A kommunisták bebetonozták hatalmukat: májusban új, sztálini alkotmányt fogadtattak el, amelyet Benes nem volt hajlandó aláírni, és lemondott, utóda Gottwald lett. Az új választásokon már csak a CSKP vezette Nemzeti Front listájára lehetett szavazni, a rendszer ellenzőit letartóztatták, egy részük külföldre menekült. Megkezdődött a négy évtizedig tartó kommunista diktatúra. (MTI, ipj)
