Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-23 / 45. szám
261 SPORT 2018. február 23. i www.ujszo.con Kiküldött munkatársunk, Bőd Titanilla jelenti Pjongcsangból Fantázia: olimpiai bajnok a magyar váltó! 09 p PyeongChang2018 Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang-és Liu Shaolin Sándor az amerikai sprinter felhívásának eleget téve pózoltak a pjongcsangi dobogó tetején (MTi-feivétei) Három a magyar igazaág, de a negyedik a ráadás. És micsoda ráadás volt: meseszerű, aranyszínű, mézádes. A Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor, Burján Csaba összetételű magyar férfi shottrackváltó csodálatos versenyzéssel megnyerte az olimpiát. Magyarország első aranyérmét szerezte a téli játékok történetében. Regőczy Krisztina és Sallay András óta nem volt Magyarországnak téli olimpiai érmese. Pjongcsangba viszont úgy utazhatott ki a magyar csapat, hogy teljesen reális cél volt a dobogó. Egy országban, amely, korábban csak műkorcsolyában ért el érmes helyezést a téli játékokon, most eljött a rövid pályás gyorskorcsolya korszaka. Több esély volt Liu Shaolin Sándor és öccse, Liu Shaoang az egyéni számokban is esélyesnek számított. Amikor az olimpia első versenynapján, 1500 méteren Shaoangot kizárták, Shaolin pedig ötödik lett, senki nem izgult - lesz még három másik dobásuk. Aztán amikor Shaoangot kizárták 1000 méteren, Shaolin pedig ugyan döntőig jutott, de ott hibázott, és végül őt is diszkvalifikálták, már kicsit idegesebb lett az ember. De a shorttrackes küzdelmek utolsó versenynapján még mindig lehetett két esélyben bízni. Abból az egyik ismét gyorsan elúszott, Shaoang 500 méteren is kizárással búcsúzott, Shaolin pedig az elődöntőben harmadik lett, és csak a B döntőbe került. Ott tanári versenyzéssel nyert, így bezsebelt egy újabb ötödik helyet. „Ez már senkit sem érdekelt” - mondta már az este legvégén felszabadultan Liu Shaoang Adó, de azért hozzátette, nem volt egyszerű úgy odaállni a váltóhoz, hogy előtte háromszor kizárták. Liu Shaolinnak sem volt könynyebb dolga, az 500 méter elődöntőjében eltört a pengéje. „Nagyon ideges voltam, hogy nem jutottam döntőbe, nehéz volt, de nem hagyhattam cserben a csapatomat” - jelentette ki komoly arccal. Kilenc nap várakozás Mert már csak egy esély maradt, de Elnökök, királyok, bajnokok A mixzónában rendnek kell lennie. A bajszos bácsi ügyel rá. Az nem csak úgy van, hogy valaki csak úgy leáll valahol, mindenkinek megvan a helye. A bajszos bácsi néha a folyosó végére küld, néha előbbre is állhatunk, nem mindig látjuk át a rendszert, de az biztos, hogy a bajszos bácsi szigorú. És akkor letódul az aranyos váltót várni egy csapat magyar újságíró, valakinek teljesen elkenődött a sminkje, valaki ugrál az adrenalinaz volt talán mindannyiuknak a legfontosabb. A váltó. A munka egyik felét elvégezték már a kilenc nappal korábbi elődöntőben, amikor bekerültek a négy közé, a nagy hármas, Kanada, Kína és Korea mellé. Kilenc nap irdatlan hosszú idő, főleg az olimpián, a nagy napra, életük pillanatára várva. „A többi versenyünkön általában egy este van az elődöntő és a döntő között, amikor az ember még nem is foglalkozik ezzel, mert még pörög a verseny. Nekem nagyon nehéz volt ez a kilenc nap” - vallotta be Knoch Viktor. Előzásekavágán Az 5000 méteres táv 45 kört jelent, s a magyarok már rögtön az elején jelezték, hogy számolni kell velük. Egy ideig vezettek is, de aztán a dél-koreaiak álltak az élre. A táv közepe táján visszaesett kicsit a magyar váltó, a harmadik-negyedik helyen haladt, de együtt volt a mezőny. 22 körrel a vége előtt elszállt a koreaiak versenyzője, ezzel gyakorlatilag biztossá vált az érem, de a mától, valaki az Eye of the Tigert énekli, valaki meg a nyaki ütőerét fogva próbálja kideríteni, hogy helyreállt-e már a pulzusa. (Nem.) A bajszos bácsinak nincs esélye. Megjelenik az újságírók között Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a fiúk még úgysem jönnek, kihasználjuk a lehetőséget, hogy a benyomásairól kérdezzük a MOB-elnököt. A bajszos bácsi ott terem. „Elnézést, maga kicsoda?” - kapj a el a Kulcsár nyakában lógó akkreditációs kártyát. Nevetünk. „Ó, a Magyar Olimpiai Bizottság gyár váltónak nem állt szándékában a többiek mögött körözve a célba érni. Az utolsó előtti szakaszon Liu Shaoang megelőzte a kínai versenyzőt, a váltó befejező embereként pedig Liu Shaolin a kanadai elé került, és elsőként haladt át a célvonalon! Történelmi pillanat - Magyarország először szerzett aranyérmet téli olimpián! „Akármi lesz!" „A második helyen kaptam meg az utolsó két kört. Nagyon jól tudtunk váltani, a kanadaiak viszont nem annyira, ezt érzékeltem is - magyarázta Liu Shaolin Sándor. - Azzal mentünk fel a pályára, hogy ha a kanadaiak lesznek előttünk, akkor ők biztosan a pályát fogják fogni, nem lesz olyan gyors a tempó, mert nem olyan jó a befejezőemberük. Az volt a stratégia, hogy próbáljuk meg őket minél előbb megelőzni, és tempóval. Összeharaptam a fogam, és azt mondtam magamban: én most itt elmegyek, akármi lesz! Nagyon tisztán menelnöke... Oké... ’’-süti le a szemét megszeppenten a bajszos bácsi, aztán visszanyeri a lelki nyugalmát, és megkér, hogy menjünk inkább el a folyosó végére. „Rendnek kell lenni - magyarázza szabadkozva, miután kikapcsoltuk a diktafonokat. - A mixzónán áthaladva a sportolóknak tilos a telefonjukat használni, de mit tehettem volna, amikor a holland lányt a király hívta?!” A bajszos bácsi sem fogja elfelejteni ezt a napot. A szabályokat be kell tartani, de egy olimpiai bajnoki cím ünneplése néha minden protokollt felülír. tem el mellette, nem volt semmilyen ütközés, nem is tudott volna hozzám érni. A futamhoz mindenki hozzátette a saját részét, és mi jöttünk ki belőle a legjobbként.” Zászlóval a pólyán A futam után még várni kellett a hivatalos eredményekre, de a magyar csapat már a videózás alatt zászlóval ünnepelt a pálya közepén. „Azt gondoltam, helyezzünk egy kis nyomást a bírókra, mint a koreai lányok, akik szintén zászlóval ünnepeltek a váltó után. Volt egy-két necces előzésünk, de a többieknek is. Úgy voltam vele, ha minket ezért kiszednek, akkor a többi csapatot, a kanadaiakat és a kínaiakat is ki kellene, és nem fognak mindenkit kizárni csak azért, hogy a koreaiak megnyerjék” - mondta Knoch Viktor, akinek negyedik oümpiáján teljesült élete álma. Üzenet Boltnak A magyar váltó tagjai a Kangnung Jégarénában tartott helyszíni „plüsstigris-átadón” együtt ugrottak fel a dobogó tetejére, ott pedig Usain Bolt pózát utánozták. „Bolt azt írta az Instagramon, hogy minden olimpiai bajnoknak, aki az ő pózában áll a dobogóra, küld egy üveg pezsgőt. Erre pályázunk” - nevetett Burján Csaba. Az érmeket csak ma kapja meg a váltó a pjongcsangi Medal Plazán. „Én nem bánom, új nap, újabb öröm - lelkendezett Buiján. - De meg kell beszélnünk a fiúkkal, hogy ott is légy ena a dobogón Bolt-póz, nehogy már ezen múljon, nehogy ki akaijon bújni alóla!” „Itt csak mi nysrtünk" A magyar váltó egy éve a kangnungi létesítmény tesztversenyén megnyerte a Világkupát. „Viktor azt mondta, tavaly nyertünk, akkor most Mámoros mondatok ► Knoch Viktor: „Szürreális élmény volt az utolsó néhány kör. Láttam, hogy Ádó leszedte a kínaiakat, az egy kicsit melegebb előzés volt, de Sanyi úgy előzte meg a kanadait, mintha szembejöttvolna. A kanadai srácnak esélye sem volt Sanyi ellen." ► Burján Csaba: „Meglöktem Adót, amennyire csak bírtam, láttam, hogy már készíti elő az előzést. Azt még láttam, hogy elment a kínai mellett, aztán egy kicsit rossz helyen álltam apályán, és mire megfordultam, már Sanyi volt elöl. Akkor azt mondtam magamban, megeszem a kalapom, ha innen őtvalaki megeszi az első helyről." ► Liu Shaolin Sándor: „Én csak sikítottam és sikítottam, nem tudtam semmit sem csinálni. Kiabáltam mindenkinek, hogy megvan, Csabi meg Viktor nyugtatott, hogy azért várjuk meg a hivatalos eredményt." ► Liu Shaoang: „Ez nem azt jelenti, hogy itt most befejeztük az egészet, ez is csak egy állomás volt, még messze van a vége. S ha minden jól megy, akkor ez lehet egy nagyon jó kezdet is." is nyerni fogunk” - mondta boldogan Liu Shaolin Sándor. A srácok egymás szavába vágva kiabáltak: „Itt még csak mi nyertünk!” A magyar diadal elhallgattatta a tizenkétezres Kangnung Jégaréna közönségét, ahol a koreaiak mellett a kínaiak voltak még nagy fölényben. Annál jobban lehetett azonban hallani a kis magyar csoportok hangját, akik eufóriában ünnepelték a történelmi aranyat. „Mindenki sírt - ismerte el Knoch Viktor, de ő maga kicsit üresnek érezte magát. - Kell még néhány nap, hogy ezt felfogjam. Mindenki azt kérdezi, hogy érezzük magunkat, de mi se tudjuk!” Pedig csak elég volt rájuk nézni: ragyogó arcok, fel-felcsattanó nevetés, furcsán fátyolos szemek és valami megfoghatatlan felszabadultság - ilyen érzés olimpiai bajnoknak lenni. És ezt most már Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor és Buiján Csaba is megtapasztalta. PJONGCSANGI NAPLÓ
