Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)

2018-02-23 / 45. szám

ÉVFORDULÓ 2018. február 23.1 www.ujszo.corr Mátyás király megelőzte korát Hunyadi Mátyás uralkodása a középkori magyar állam egyik legfényesebb fejezete volt VESZTRÓCZY ZSOLT 575 éve született a magyar történelem egyik legnagyobb királya, Hunyadi Mátyás. Ma a legtöbb magyar történelmi személyiség megítélése ilyen vagy olyan okból, de komoly vitákat, nemegyszer indulatokat vált ki. Ez nem is csoda, hiszen az életművük alapvetően a 19-20. század sorsfor­dító eseményeihez kapcsolódik, me­lyek a szép pillanatok ellenére is tra­gédiák sorozatát hozták. Középkori nagyjaink megítélése sokkal egy­értelműbb, az ő esetükben nincsenek ilyen nagy eltérések (pl.: Szent Ist­ván, III. Béla, IV. Béla, Károly Ró­bert). De az utókor által elismert tör­ténelmi személyek közül is messze kiemelkedik Hunyadi Mátyás alakja, akinek pozitív megítélése a halála óta jottányit sem változott. Idén ünne­peljük a nagy uralkodó születésének 575. évfordulóját. Az indulás Hunyadi Mátyás 1443. február 23- án született Kolozsváron. Anyja, Szi­lágyi Erzsébet egy befolyásos délvi­déki famíliából származott, míg apja a törökverő hős, Hunyadi János volt. A család Havasalföldről származott, tagjai alacsony rangú nemesek vol­tak. A nagyapa, Vojk a 15. század elején vándorolt be Magyarországra, ahol ő és az utódai három nemzedék alatt páratlan sikert értek el. A nagy­apa egyszerű katonaként kezdte a pá­lyafutását Zsigmond király zsoldjá­­ban. Szolgálatait az uralkodó 1409- ben egy Hunyad nevű erdélyi tele­püléssel jutalmazta, mely a család névadójává és birtoka központjává vált. Fia, János az oszmánok elleni harcokban tett szert akkori mércével nézve világhírnévre, és még a balkáni népek folklótjába is bekerült. Köz­ben az ország egyik leggazdagabb fö­­urává emelkedett, aki kormányzó­ként évekig irányította az országot. Fiai nevelését a neves humanistá­ra, Vitéz Jánosra bízta, így Mátyás rendkívül jól megtanulta az akkori művelt világ nyelvét, a latint, de kor­társaival ellentétben az olvasást is megszerette. Rajongott az antik szer­zőkért, és érdekelte a csillagászat, va­lamint az asztrológia is. Kedvenc hő­se Nagy Sándor és Hannibál volt. Ka­tonai ismereteit apja mellett szerezte, és idővel korának egyik legjobb had­vezére lett. De a fegyverforgatást is elsajátította, így a lovagi tornák gya­kori résztvevője lett. Később még uralkodóként is hódolt ennek a szo­kásának, az ütközetekben pedig nemegyszer igazi katona módjára harcolt. Az apa 1456-ban bekövetkezett halála után a Hunyadi-család nehéz helyzetbe került. A király, V. László legnagyobb ellenségeiket, a Cilleie­­ket támogatta, szembenállásuk pedig véres konfliktusba torkollott. Vála­szul a király elfogatta a két Hunyadi fiút, és Lászlót, az idősebbet Budán lefejeztette, míg öccsét, Mátyást túszként Prágába vitte. Az uralkodó 1457 végén azonban hirtelen meg­halt, így 1458 januárjában, Budán új királyt választottak. Ennek során a Szilágyi Mihály vezette Hunyadi-párt győzött, és Mátyás lett a király. Erre, a közhiedelemmel ellentétben azon­ban nem a Duna jegén, hanem a bu­dai Várban került sor, bár oda a befa­gyott folyón keresztüljutottak el a jó­len a korabeli olasz mondás, mely szerint „e kerek világnak három vá­ros a gyöngye: Velence a vizeken, a hegyen Buda, s Firenze a síkságon!” Másik nevezetes alkotása 2000-2500 kötetes könyvtára, a Bib­liotheca Corviniana volt, és Mátyás nemcsak gyűjtötte, hanem olvasta is az ott található könyveket. Halála után sajnos könyvtára is az enyészeté lett, és csak 216 corvina maradt fenn, kö­zülük 53 található Magyarországon. A birodalomépítő Mátyástól mindenki apja törökel­lenes politikájának a folytatását vár­ta, de hiába. Konkrét segítséget ugyanis senkitől nem kapott, Ma­gyarország pedig egymagában nem volt képes egy ilyen korlátlan erő­forrásokkal felvértezett világbiroda­lom legyőzésére. Helyette inkább az ország védelmét ellátó végvári rend­szert erősítette meg, amivel megállí­totta a török további előrenyomulá­sát. Bár a portyák és kisebb támadá­sok teljesen nem szűntek meg, a jól működő határvédelmi rendszernek köszönhetően ezeket rendre vissza­verték. Mátyás viszont nyugat felé több hadjáratot is vezetett, jelentős területeket szerezve Sziléziában, Csehországban és Ausztriában. 1485-ben Bécset is elfoglalta, és ez lett birodalma új központja. Szerette volna megszerezni a német-római császár címét is, hogy egy nagyobb dunai birodalmat hozzon létre, de er­re már nem jutott ideje. Mátyás 1490 tavaszán hirtelen rosszul lett, és két napig tartó szen­vedés után április 6-án, Bécsben vá­ratlanul elhunyt. Haláláról azóta is megoszlik az orvosok véleménye. A tünetek alapján a többség gutaütésre gondol, de bizonyos jelek miatt (tel­jes bénulás, kínzó gyomorgörcs stb.) a mérgezést sem lehet kizárni. Az uralkodót Fehérváron temették el, de sítja a török időkben elpusztult. Utóélete Halálát követően életműve rövid idő alatt megsemmisült. Hódításait kardcsapás nélkül feladták, seregét pénz hiányában szélnek eresztették. Palotája teljesen elpusztult az 1686- os ostromban, abból mindössze egy, az uralkodópár címerével díszített kút maradt meg az egykori várud­varon. Fia, Corvin János helyett a lengyel Ulászló került a trónra, aki képtelen volt elődje nyomdokaiba lépni. Közrendű alattvalói szemé­ben viszont legendává vált, noha életében kegyetlenül megadóztatta őket, hogy az állama működéséhez szükséges pénzt előteremtse. A ha­lálát követő bizonytalan közállapo­tok, majd a török veszély állandó­sulása miatt ugyanis emléke meg­szépült és folklorizálódott. Népme­sék, népmondák őrizték az igazsá­gos király alakját, aki álruhában jár­ja az országot, hogy népét megvédje a hatalmaskodóktól. Hunyadi Mátyás uralkodása a középkori magyar állam egyik leg­fényesebb fejezete volt. Országát nemcsak a térség egyik vezető ha­talmává emelte, hanem korát meg­előzve olyan államszervezetet ho­zott létre, amely Nyugat-Európa uralkodóinak csak egy jó évszá­zaddal később sikerült. De amíg ott ez a kiindulást jelentette, addig ná­lunk ez volt a csúcspont, aminek az alkalmatlan utódok és a török hó­dítás miatt nem lehetett további folytatása. irányítani az országot, amire már voltak példák a magyar történelem­ben. Mátyás azonban hamar rácáfolt az elképzeléseikre, és korát megha­zudtoló eréllyel fogott hozzá orszá­ga rendbetételéhez. Visszaszorította az önállósodott főúri ligákat, moz­galmaikat pedig csírájában elfojtot­ta, bár a meghódolóknak kész volt megbocsátani. A régi családok elle­nében számos új, hozzá hű embert emelt fel alacsony sorból szolgála­taik fejében. Kincstartója, Emuszt János például egy budai zsidó csa­ládból származott, míg Bakócz Ta­más esztergomi érsek és későbbi pá­pajelölt jobbágy volt. Mátyás legfontosabb támasza a fe­kete sereg, a korabeli Európa egyik legjobb hadereje volt. Az elnevezés már az uralkodó halála után keletke­zett, ami nagy valószínűséggel a ka­tonák fekete páncélja vagy a király halála miatt viselt gyászszalag miatt, vagy pedig az egyik parancsnok ne­véből született. A hadi szolgálat szin­tén komoly lehetőségeket kínált az előrejutásra, itt is sokan alacsony sor­ból, szolgálataik révén emelkedtek fel. Ilyen volt például a törökverő Ki­nizsi Pál, bár ő a közhiedelemmel el­lentétében nem molnárlegény volt, hanem kisnemes. Nemegy vezére és katonája volt el­(Magyar Emlékekért a Világban Egyesület) lenségei közül került ki, sokan pedig rablóból lettek katonává. Egyik had­vezére, a cseh Jan Jiskra például a hu­szitáival az 1440-es évek óta rette­gésben tartotta Felső-Magyar­­országot. Vele már apja, a törökverő hős is komoly harcokat vívott, de le­győzni még ő sem tudta. Mátyás sem járt sikerrel, így több év küzdelem után végül kiegyezett vele. Jiskra Dél- Magyarországon kapott birtokot, ahol a török ellen kamatoztathatta páratlan katonai képességeit. Fekete seregé­ben sok egykori cseh rabló harcolt, akik az amnesztia fejében léptek a szolgálatába. Mátyás számos, török elől menekülő délszláv harcost is be­fogadott, akik egy újfajta, könnyű­lovas fegyvernemet honosítottak meg seregében, a huszárságot. Bár ez a ki­fejezés akkoriban még a lovas rabló­nak volt a szinonimája, huszárjai a tö­rök portyák felderítésével és vissza­verésével felbecsülhetetlen szolgála­tokat tettek a déli végeken. Neveltetésének köszönhetően je­lentős figyelmet szentelt a kultúrának is. Humanistákkal levelezett, többe­ket meg is hívott az udvarába, a te­hetséges fiatalokat pedig külföldre küldte tanulni. Pártolta a művészeket, reneszánsz budai palotája a kor egyik építészeti csodája volt a maga árká­dos udvarával. Nem volt tehát vélet-Azifjú Mátyás király részt Pesten táborozó királyválasztó nemesek. Az ifjú királyért küldöttség indult a cseh fővárosba, és 1458 feb­ruárjában Mátyás elfoglalhatta a ma­gyar trónt. Történetírója, Antonio Bonfini szerint Mátyás „a közepesnél vala­mivel magasabb volt; alakja daliás, tekintete nemes és lelki nagyságot sugárzó. Arca piros, haja szőke. Hosszan ívelt a szemöldöke, eleven, feketés a szeme, hibátlan az orra. Te­kintete nyílt és egyenes, s mint az oroszlán, nézés közben szinte soha­sem pillantott”. De kortársa, Galeotto Marzio szerint „inkább Mars, mint Venus áldotta meg szépséggel”. A kisebbik Hunyadi fiút ma is gyakran hívják Corvin Mátyásnak. Ez nem véletlen, hiszen a címerében egy holló volt látható, aminek latinul cor­­vus a neve. De ez a madár később is szerepet kapott a Hunyadiak életében a családi legendárium szerint. Anyja ugyanis holló útján levelezett fiával annak prágai fogsága idején, így nem véletlen, hogy ez a madár volt a Ma­gyar Posta szimbóluma is az 1970-80-as években. Az államszervező Az alig 15 éves kamaszt kezdetben mindenki bábnak hitte, aki helyett majd valamelyik főúri klikk fogja

Next

/
Thumbnails
Contents