Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-22 / 44. szám
www.ujszo.com I 2018. február 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kit is kell lecserélni? A politikus üzenete gyakran úgy hat, hogy azt nem is tudatosítjuk Miközben a civilizált Nyugaton javában zajlik az új társadalmi forradalomként aposztrofált MeToo mozgalom, kicsi országunk újra tanúbizonyságát tette, hogy kulturálisan fényévekre van attól a Nyugattól, amelyhez egyébként oly bőszenjelentkezik. Történt vala, hogy a csontja velejéig szociáldemokrata miniszterelnökünk egy nyilvános beszédében azt találta mondani, előre elnézést kérve a hölgyektől, hogy ha nem működik a kupleráj, nem az ágyakat kell lecserélni, hanem a lányokat. S történt mindez a Cseh Szociáldemokrata Párt kongresszusán, nagy vigadalmat keltve a jelenlévők körében. Hm. A kommentáríró habozik, melyik végéről is fogja meg a témát. Mert ez a kijelentés annyira problémás, népszerűén mondva: gáz, hogy nehéz is észszerűen érvelni ellene. Kezdhetnénk mondjuk azzal, hogy miniszterelnök semmilyen körülmények között nem mondhat ilyet, legfeljebb zárt ajtók mögött, baráti társaságban. De nyilvánosan nem, nem, soha. Szocdem miniszterelnök meg aztán végképp. Vagy mondhatnánk azt is, hogy a miniszterelnök ezzel a kijelentésével a nőket tárgyiasította, áruvá degradálta, amelyeket egyszerűen le kell cserélni, ha már nem elég kelendő (fiatal, vékony, szép, kívánatos, lehet válogatni, kinek mi tetszik). De elidőzhetnénk annál is, hogyan lehetséges, hogy a cseh szocdemek egy ilyen mondat után nem fütyülik ki, s utána a média nem szedi ízeire a miniszterelnököt. A lényeg, hogy ez a kis történet remekül ábrázolja, közép-európai társadalmunk mennyire nem érzékeny a témára. Szépen kitűnik belőle, hogy a nők megalázása, tárgyként kezelése nem hogy nem számít elítélendőnek, egyenesen követendő példának van felhozva, méghozzá a legmagasabb szintről. Valamelyest más tészta, de ugyanezt a narratívát erősíti a négygyermekes európai parlamenti képviselő esete, aki hetedhét országra szóló lagzit csap ifjú, várandós exasszisztensével. Az üzenet ugyanaz: lányok, addig kellettek, amíg fiatalok vagytok meg csinosak, utána, sajna, le lesztek cserélve, a sikeres férfiak ezt így csinálják. Hogy mindez túlzás? A legkevésbé sem. A politikának, politikusok magatartásának van egy erős szimbolikus síkja, amely társadalmi szempontból akár jelentősebb is lehet, mint mondjuk az, milyen törvényjavaslatot nyújt be az adott politikus. Ugyanis az emberek számára ez határozza meg annak határait, mi a megengedett, társadalmilag elfogadott vagy egyenesen követendő. Az a baj, hogy ezek az üzenetek a leggyakrabban észrevétlenül, anélkül hatnak ránk, hogy tudatosítanánk. Részben ez az oka annak, hogy ez a politikai szimbolika rendkívül nehezen változtatható. A törvényeket bármikor át lehet írni, az intézményrendszert átalakítani, ám ahhoz, hogy a fejekben is változás következzen be, generációkra van szükség. így nekünk, nőknek, de bízzunk benne, hogy sok, a témára érzékenyebb férfinak is, még egy jó ideig tűrnie kell a Ficóéhoz hasonló bántó szexista kijelentéseket. Hacsak föl nem lázadunk, és kellőképpen ki nem fejezzük, hogy ez nagyon nem menő, mondhatni gáz. JánSIota (Cartoonizer) r HOGY EZEK M IT ' ISZNAK MOST A KORMÁNYBAN? A FICO AZT MONOJA, LE KELL CSERÉLNI A LÁNYOKAT, ERRE VALAMI MAGYAR LECSERÉLI A TÁBLÁKAT!? Területháborű FINTA MÁRK Egész Szlovákia arról suttog, hogy a Smer és az SNS Bugár gatyamadzagján lóg - úja egy jól értesült kommentelő Anton Hmko, az SNS alelnökének és föideológusánakFacebookposztja alatt. A nemzetiek Rafael Rafaj-érdemrendes megmondóembere azon puffog rendkívül felháborodottan a posztban, hogy az új, nagyobb kisebbségi nyelvű helységnévtáblák micsoda hihetetlen pénzkidobást jelentenek, és különben is, a Híd micsoda pofátlan koalíciós partner, hogy erről nem is tárgyalt az SNS-szel és a Smerrel. A „drága, felesleges, feszültségkeltő intézkedést’’ üvöltő sakálvokálhoz pedig csatlakozott Ján Podmanicky (igen, az a Podmanicky, aki utószót írt egy Jozef Tisóról szóló verseskötethez) és Juraj Blanár, a Smer alelnöke (igen, az a Blanár, akinek zsolnai megyefönöksége idején valószínűleg másfél millió euróval áraztak túl két CT-berendezést). Igazán díszes társaság verődött össze, hogy kifütyülje a néhány négyzetcentiméterrel nagyobb kisebbségi nyelvű helységnévtáblákat. Tényleg mindössze néhány négyzetcentiméterről van szó, ennyivel lettek nagyobbak a táblák. Aprócska, szimbolikus tér ez, amit egy minisztériumi rendelettel is lehet szabályozni, és ha a Híd nem sajtózza le a dolgot és a szlovák sajtó nem kapja fel, Hmkóék tán észre sem veszik. Annyira természetes, senkinek sem ártó dolog ez, hogy aki ezen ilyen véresszájúan felháborodik, azt könnyű szívvel lehet eo ipso sovinisztának nevezni. És ugyanitt roggyan meg Bugárék tézise a megváltozott Smerről és SNS-ről. Mert lehet, hogy Danko és Fico részben engedi az ilyen „kisebbségi fickándozásokat”, de mindezt nem azért, mert Bugár gatyamadzagján lógnak. Inkább azért, mert gyakorlatilag néhány négyzetcentiméterért cserébe lojalitást várhatnak, és sikerül újra és újra a Híd politikusainak szájába adni a mondatot: ennek a kormánynak nincs alternatívája, ebben a kormányban sokkal többet sikerült elérnünk, mint bármikor ezelőtt. És ez a Smer-SNS-tandem számára hihetetlenül jövedelmező politikai üzlet. De mindeközben a csahosokat Danko és Fico nem fogja vissza. Méghozzá azért, hogy Bugárék lássák, itt műiden szimbolikus négyzetcentimétemek megvan az ára, kedvezmény pedig haveroknak sincs. Ha ez egy megváltozott Smer és SNS lenne, akkor nem adnák ilyen drágán ezt a néhány négyzetcentit, ráadásul úgy, hogy a helységnévtáblák cseréje még csaknem is lesz azonnali, csak fokozatos. S a kétnyelvűség is csak „vagy lesz belőle valami, vagy nem” típusú, miniszteri rendelettel szabályozott lehetőség marad, nem pedig törvényi kötelesség. Mert az, hogy a kétnyelvűséget egy kristálytiszta törvény követelje meg a vegyesen lakott területeken, az élet minden területén, az a mai árfolyamon egyszerűen megfizethetetlen. Olyan, mint koldusnak a Cadillac. Ezért nem véletlen, hogy a Híd ezeket a dolgokat nem meri törvényi szinten megnyitni, és azt mondja, itt még nem tartunk - mert annak biztos bukás lenne a vége a „megváltozott” Smer és SNS miatt. De tartunk majd itt valaha? FIGYELŐ Bogaras kampány Fazekas Sándor magyar földművelési miniszter egy kampányrendezvényen elárulta, hogyan függ össze a rovarevés a Soros-tervvel, beszédéről felvétel készült. „Rovart nem eszik a magyar ember. De ha a keresztény Európa értékrendjét föllazítják, van helyette ilyen másság, olyan másság, étkezésben is... A mohamedán nem eszi meg a disznóhúst, a keresztények pedig I elfogyasztják”-mondtaFazekas, máj d rátért arra, hogy ha elveszítjük az étkezési kultúránkat, rovarokat kell ennünk, a szomszédunkban pedig migránsok fognak lakni, akiket el kell tartani, mert ez ENSZ ; erre kötelez. A rovarbizniszt pedig : a Soros Györggyel egy körbe tar; tozó hollywoodi hírességek finanszírozzák, hogy így létrehozzák a : sorosi embertípust. (hirtv.hu) A Balkán az Európai Unióban: sokáig csak lázálom lesz MTI-HÁTTÉR Két párhuzamos világ létezik a Balkánon: az egyiket az Európai Unió egyes csúcspolitikusai látják, akik a reformígéretek hallatán Szerbia EU-csatlakozását már 2025 előtt lehetségesnek tartják. A másik a valóság: a panaszkodó civil társadalom, a demokratikus hiányosságok, a médiumok szorongatása, maffiaállamok, alig működő igazságszolgáltatás. Kiskirályok A kis Montenegró már hat éve tárgyal Brüsszellel EU-csatlakozásáról, 35 tárgyalási fejezetből harmincat megnyitottak. Podgorica jutott a legmesszebbre a belépésre váró balkáni országok közül, belpolitikai helyzete azonban törékeny. Az ellenzék fele jó ideje bojkottálja a parlamenti munkát, így tiltakozva az évtizedek óta mindent uraló Milo Djukanovics ellen. Néhány családdal együtt úgy irányítja az államot, mintha az övé lenne, egy-két rövid időszak kivételével vagy Montenegró elnöke, vagy miniszterelnöke volt. Koszovó, a szerb probléma Kisebb örökkévalóság az is, amit Szerbia erős embere, Alekszandar Vucsics elnök a politikában eltöltött. Hosszabb ideig volt nagyszerb nacionalista és ellenzéki, majd miniszterelnökként és államfőként lánglelkű européer. A Nyugat, Washington, Berlin, Párizs a hosszú karriere ellenére még mindig csak 47 éves politikusban látja legfontosabb partnerét. Jovo Bakics szerb szociológus szerint Brüsszel műiden antidemokratikus húzást elnéz Vucsicsnak, csak ne provokáljon új konfliktust Koszovóval és keresse a kibékülés módját. Politikai maffia Bosznia-Hercegovinában is az évtizedek óta uralkodó politikusok, például a muzulmánok vezetője, Bakir Izetbegovic, tartoznak Brüsszel kivételezett partnerei közé. Srdjan Blagovcanin, a szarajevói Transparency igazgatója szerint azonban Izetbegovic az ottani szerbek és horvátok vezetőihez hasonlóan szintén csak hitegeti az EU-t a reformokkal. „A reformokról szóló beszéd mese, a pártok bűnszervezetek, úgy működnek, mint a maffia” - mondja. Predrag Kojovic ellenzéki politikus hasonlóan látja a helyzetet. „A pártklikkek csak biztosítani akaiják törvényellenesen megszerzett gazdagságukat és hatalmukat, hogy elkerüljenek bármilyen jogi vagy társadalmi felelősségre vonást” - mondja. Szinte az összes külföldi szakértő egyetért abban, hogy a pártok a Balkánon műiden dolgok mértékei. Ellenőrzés nélkül uralják a gazdaság és a társadalom minden területét, meghatározzák a média és az igazságszolgáltatás működését, karriereket egyengetnek vagy tesznek tönkre. Korrupció ós határvita Nyugati diplomaták néha beismerik, mennyire problémás a viszony a balkáni országok erős embereivel. Azzal igazolják az összekapcsolódást, hogy az ellenzék ezekben az országokban széttöredezett, gyakran szervezetileg is lebénult, egyszerűen nincs más tárgyalópartner. Hasonló a helyzet a többi EU-aspiráns, Albánia, Macedónia és Koszovó esetében: veszekedés, bojkott, korrupció - ezek a helyi belpolitika legfontosabb fogalmai. Emellett óriási probléma, hogy mind a hat EU-tagságra törekvő ország határvitákban áll egymással. Az EU-diplomaták abban reménykednek, hogy ezek az országok, ha apró lépésekkel is, de egyszer csak áttörést érnek el a demokrácia és a piacgazdaság irányába. A lakosság azonban nem akar várni. Sok csalódott ember kivándorol, főleg Németországba és Ausztriába. Ezekben az országokban szívesen befogadják a jól képzett fiatalokat, például a mérnököket, az orvosokat és az ápolókat. Hiányuk azonban még inkább visszaveti szülőhazájukat. (MTI)
