Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-02 / 27. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2018. február 2. I 7 Bond. James Bond Gyorsan elfelejtünk olyan dolgokat, amiket átéltünk Januárban került a kezembe egy mű, amelynek cselekménye novemberrel kezdődik, mégpedig 1989 novemberével. A vaskos kötetet ismert szlovák politológusok írták, némi cseh beütéssel, s az egyik cseh beütés Oskar Krejcí. írásának a Titokzatos november címet adta. 1989. november 17-ének tanulmányozása nemcsak arról szól, hogy hogyan zaj lottak le az események és kik voltak a főszereplők, írja, hanem arról is, hogy mindez kinek az érdeme, vagyis ki/mi volt a háttérben. Ezzel kapcsolatban három magyarázat létezik: a hősök legendája, az összeesküvés-elmélet és a törvényszerű változások elmélete. A hősök legendája szerint a maroknyi disszidens által vezetett diákok voltak azok, akik szembeszálltak a vérszomjas estébésekkel és kommunistákkal. Krejcí azonban úgy látja, hogy a két ellentábor közötti barikád novemberben már rég nem létezett. Az összeesküvéselmélet szerint az események hátterében a titkosszolgálatok álltak, de Krejcí úgy gondolja, a nyolcvanas években a titkosszolgálat nem lett volna képes ilyen nagy erejű, stratégiai jellegű műveletre, meg a társadalomfejlődés tanulmányozása egyébként sem helyettesíthető kémregények olvasásával. Márpedig 1989 novembere épp a társadalmi fejlődés törvényszerű változásának a kicsúcsosodása. 1988 alkonya már nem arról szólt, hogy megtartható-e a szocializmus, hanem arról, hogy mily módon kerül le a színpadról: véresen vagy tárgyalással. Tehát nem hősök vannak, hanem kedvező körülmények, foglalja össze elmélkedését a szerző. S ő kicsoda? Állítólag a szocialista érában beépített ügynök volt, ám nem sokkal a bársonyos után már ott van Havel környezetében. Amikor évekkel később Szlovákiában kapott egyetemi állást, az egyik ismert szlovák napilap megírta, hogy azért jön ide, mert odahaza nem alkalmazzák az átvilágítási törvény miatt. Érdekes ellentmondás. Erről jut eszembe egy másik illető, akit talpig becsületesnek tartott a környezete, majd kiderült róla, hogy besúgó volt, s nemrég mégis emléktáblát állítottak neki. Amikor megkérdeztem egy embertől, akit valaha szintén megfigyeltek, hogy szerinte helyénvalóe ez, azt válaszolta, hogy a besúgók, legalábbis némelyek, a körülmények áldozatai voltak. Azért ez érdekes vélemény. Mint ahogyan az is érdekes, hogy úgy tűnik, ma már nem érdekes, hogy annak idején hány ember, hány család élete ment tönkre, mert volt valaki, nem ritkán akár barátnak tartott illető, aki ezt-azt besúgott róluk. Gyorsan felejtünk. Olyan dolgokat, amiket átéltünk. Aztán csodálkozunk, hogy a fiatalok elfelejtenek vagy nem hisznek el olyan dolgokat, amik akkor történtek, amikor ők még nem is éltek. Érdekes ellentmondások. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Andrej Kiska MINDJÁRT FEL ÖT, ES KÁLINAK MA MÉS NEM BESZELT A REPÜLŐUTAKÉRT KIÁLLÍTOTT SZÁMLÁKRÓL... Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Érdekek és értékek Mostanában gyakran gondolok Václav Havelre, aki a cseh és a szlovákiai lapok főszerkesztőivel tartott eszmecseréi során sokszor emlegette a politizálás erkölcsi dimenzióját. Duray Miklós más fórumokon szintén az érdekérvényesítés és az értékközpontú elvek megőrzésére figyelmeztetett. Napjainkban egyre több olyan párt tüsténkedik a hazai politikai porondon, amelyeket a hagyományos értékrend alapján (konzervatív, szocdem, liberális) nehéz valahova besorolni, leginkább a populista jelző illik rájuk. Ilyen körülmények között politikai szövetségeket sem egyszerű kötni, amivel a Híd is szembesült, legújabban pedig az MKP Nyitra megyei vezetősége. Bugár Béla többször kifejtette dilemmáit és érveit arról, hogy pártja miért lépett koalícióra jelenlegi partnereivel. A megkötött egyezség olykor kényszerpályára sodorják őket, viszont eddigi eredményeik - főleg a nemzetiségi iskolák megmentése, a normatív támogatás növelése, a vasúti kétnyelvűség, a kisvállalkozók adóterheinek csökkentése - az aggályok ellenére a kompromisszum értelmét igazolják. A Nyitra megyei háttéralkuval ingoványos talajra léptek Farkas Ivánék is, de kivajúdtak egy olyan modus vivendit, amely esélyt kínál arra, hogy az ország egyik legszebb tája, különösen a párkányi régió végre ne legyen mostohagyerek. Országos viszonylatban legkésőbb 2020-ban állítják majd ki a választópolgárok a Híd bizonyítványát. Az MKP regionális szintű döntéshozóiról pedig öt év múlva derülhet ki, vajon érdekérvényesitő erőfeszítéseik során megőrizték-e a párt értékrendjét. Kampányricsaj Magyarországon Javában dúl a magyarországi országgyűlési választások előtti kampány. Az indulatos megnyilvánulások és a csúsztatások tűréshatára ilyenkor nagyobb, de bizonyos elvárások vannak. Például az, hogy a kormánypártiak és ellenzékiek saját programjukkal is kampányolnak, a pártvezetők pedig tévévitákban mérik össze érveik súlyát. Magyarországon szó sincs ilyesmiről: a lakájmédia ezerrel sorosozik, még az M4 sportcsatorna egyperces híradóiban is. Az ellenzékiek harmatgyengék, ráadásul egymást akarják lebirkózni, nem igazi vetélytársukat. Neves értelmiségiek összefogásra kérik őket, ami nyilván pusztába kiáltott szó. Mindezzel nem a migránsügy égető időszerűségét, de még a magyar kormány és a visegrádi országok korlátlan bevándorlást elutasító álláspontjának jogosultságát sem vitatom. Indokolt az Orbán-kabinetnek az a szándéka is, hogy ha az ENSZ nem változtat a korlátlan bevándorlást célzó tervezetén, akkor Magyarország kilép a tárgyalássorozatból. Ám e nagy horderejű ügyeken kívül a polgárok életminőségét, egyéni és közösségi boldogulását befolyásoló elképzelésekről sem kellene megfeledkezni. Ugyanis a voksolások egyetlen tétje szerintem az, hogy milyen arányban győznek a kormánypártok, tehát a társadalmi felelősség továbbra is főleg az övék marad. Orbán Viktor Bócsben A magyar kormányfő kedden Bécsben tárgyalt az új osztrák kormány vezetőivel. Méghozzá barátságos légkörben, mert a vendéglátók álláspontja migránsügyben, továbbá a külső schengeni határok védelmének fontosságában immár csaknem teljesen egyezik a budapesti kabinet álláspontjával. Vita a paksi atomerőmű bővítése és az osztrák családtámogatási jogszabály tervezett megváltoztatása miatt van. Az osztrákok azt tervezik, hogy a vendégmunkások esetében - akiknek a gyermekeik odahaza élnek - nem lesz egységes az Ausztriában törvényesen igényelt családi pótlék. Összegét ezentúl az adott országban érvényes megélhetési költségek határoznák meg. Ausztria tavaly családtámogatásra 273 millió eurót fordított, a tervezett módosítással legalább 114 milliót szeretne lefaragni. Ez 38 895 magyarországi és 30 589 szlovákiai kiskorút és a szüleiket érintené hátrányosan. Orbán Viktor ezért partnerének, Sebastian Kurznak kifejtette, hogy tervük megkülönböztető, ezért sérti az uniós jogszabályokat. Ugyanis a vendégmunkások ugyanannyi adót és járulékot fizetnek, mint az osztrákok, ezért ugyanolyan jóléti támogatások illetik meg őket is. Az osztrák kancellár másként vélekedik, ezért nyilván kemény jogi csörte várható Brüsszelben. Ehhez a visegrádi négyek, továbbá a szintén érintett romániai és szlovéniai polgárok nevében Orbán adta meg az alaphangot. Harang- és jövőmentés HANGÁCSI ISTVÁN A közösség megmaradása és fejlődése szempontjából elemi fontosságú, hogy vezetői előrelátóák és aktívak legyenek. Szútor község az intő példa, e nélkül hogyan hullhat darabjaira egy közösség alig egy évszázad alatt. Két hete részt vettem a Gombaszögi Nyári Tábor aktivistái által szervezett szútori harangmentő akción. Az értékmentés mellett B. Kovács István gömörológus rövid előadásajelentette a nagy élményt, aki éppen a közösséget vezető személyiségek fontosságát emelte ki. Az előadás központi alakja Simon Sámuel 19. századi szútori református lelkipásztor volt. Neve valószínűleg keveseknek ismerős, ám korának aktív személyisége volt. Sokat köszönhettek neki a szútori reformátusok, felkutatta és rendszerezte a gyülekezet történetét, ugyanis az írásos feljegyzések javarészt megsemmisültek az 1825.évi nagy tűzvészben. A mintegy 28 évnyi (1852-1880) lelkipásztori tevékenysége mellett a helyiekkel együtt megalapította a kiemelkedően fontos magtárat, könyvtárat és iskolát, hozzájárult azok fenntartásához, nem utolsósorban tanított is. Az általa működtetett helyi iskola diákja volt az a Skultéti József, aki később jelentős személyisége lett a Matica slovenskának. Simon Sámuel idején Szútor szegény település volt, a helyiek nehezen tudták önerőből előteremteni az iskola vagy a templom felújításához szükséges forrásokat. Szegénységük bizonyságaként alakult ki a mondás: közös, mint a szútori nadrág. A falu ma is szegény. Am míg a 19. században volt egy maroknyi tettrekész és előrelátó helybeli, addig 160 évvel később a jelentősen átalakult vallási és etnikai viszonyok miatt a szútoriak megváltoztak. E közösség története akár a szlovákiai magyarság egyik negatív jövőképe is lehet. Előrelátó és aktív vezetők, régiókon átnyúló együttműködés, belső és külső erőforrásokon alapuló fejlődés hiányában aligha éljük meg közösségünk kialakulásának 200. évfordulóját. S eközben nemcsak önmagunkkal, hanem végre a magyar anyanyelvű cigánysággal is foglalkoznunk kellene. A 2011 -es népszámlálási adatok és a demográfiai trendek alapján nélkülük arányaiban kevesebben lennénk. Nem világmegváltó stratégiákra van szükség, hanem lépésről lépésre, helyi szinten és közösen megvalósítható együttműködésre az oktatás, közösségépítés és munkahelyteremtés terén. Van még esély a negatív trendek megváltoztatásra? Esély mindig lesz, csak legyenek hozzá tettrekész emberek. Ezt az esélyt csak erősítheti, ha sikerül a Nemzeti Kisebbségvé- • delmi Kezdeményezés (Minority Safepack) EU-s szintű megvalósítása és a helyi érvényesítése. Ez komolyabb eredmény lehet, mint bármely eddigi nemzetközi kisebbségvédelmi egyezmény. Azt azonban ne feledjük: a szútori jövőkép közelebb van hozzánk, mint azt gondolnánk, és ezen csak mi tudunk változtatni.
