Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-17 / 40. szám
www.ujszo.com | 2018. február 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Dühtől vezérelve A fekete-fehér igazságok Közép-Eurépája emcsak a politikusok tudják teijeszteni az extrémizmust, hanem azok a szakértők is, akik kriminalizálják a politikai elit teljes kasztját. A tudomány embere is ember. Sokszor lát olyan dolgokat, például a politikában, amelyek számára egyszerűen emberileg elfogadhatatlanok. És van, amikor ez a tudósember nem tudja türtőztetni magát, és szeretné bebizonyítani (magának és a világnak is), hogy a szerinte „gonosz” politikus egyben szakmailag is alkalmatlan. A tudomány eszközével próbálja levadászni a számára irritáló politikust. A Magyarországon zajló társadalmi vagy politikai folyamatok például sokaknak nem szimpatikusak, van, akinél, pestiesen szólva, egyenesen kiverik a biztosítékot. Az ilyen közgazdászok vagy politológusok előszeretettel buktatják meg gazdaságpolitikából is a magyar kormányt. Valóban vannak olyan tendenciák, amelyek kockázatosak és később még nagyot szólhatnak: a magyar államadósság nem csökkent (sőt, 2018-ban nőni fog), a régiós versenytársak pedig szép sorban feljönnek, most Románia jutott közel Magyarországhoz. De összességében pont a makrogazdaság terén szerepelt volna le az Orbán-kormány? Hiszen 2010-ben negatívban volt Magyarország növekedése, 2017-ben pedig az unió egyik leggyorsabb növekedését produkálja. 2010-ben kritikusan alacsony volt a foglalkoztatottak aránya, most pedig - ha a sokszor emlegetett közmunkásokat és külföldre vándorolt magyarokat le is vonjuk - akkor is félmillió emberrel több dolgozik, mint korábban. A hitelminősítők általi besorolás süllyedését sikerült megállítani, sikerült kijönni a bóvlikategóriából - nem a magyar kormányszóvivő mondja ezt, hanem a nemzetközi tőkepiacok meghatározó szereplői. Az ilyen hírekre reagálva gyakran elhangzik: ezek a 2010 óta fennálló kedvező külső körülményeknek köszönhetőek. Az uniós források jótékony hatása valóban nehezen felbecsülhető, de a 2010-2018 közti időszakból körülbelül két évben maga az Európai Unió is recesszióval vagy stagnálással küzdött-jó körülménynek nehezen mondhatni ezt. Emellett az Orbán-kormány társadalompolitikai céljai és tevékenysége is sokszor válik megsemmisítő kritika tárgyává, olyan tendenciákat felróva a kormánynak, amelyek már évtizedek óta tartanak. A születések számát növelni például ma rendkívül nehéz, mivel már a szülőképes korú nők száma is csökken. Ezért nem a születések számát szokták figyelni, mert az félrevezető statisztika, hanem azt, hogy egy pár hány gyereket vállal átlagosan („teljes termékenységi arányszám”). Magyarországon ez a szám most 1,44. Azaz egy párkapcsolatból - két emberből - átlagosan 1,44 utód lesz. Ideálisan ennek 2 körül kellene lennie, akkor nincs népességfogyás. De a történelmi mélypont ebben 2010 volt, és azóta lassan növekedés tapasztalható; az 1,44-es érték jobb, mint az utóbbi 20 év bármely éves adata, ennél jobb már csak a Bokros-csomag bevezetése előtt volt. Bonyolult? Igen, és biztos van, aki a fenti soroknál közérthetőbben tudna ezekről a témákról írni, hajrá mindenkinek. De talán pont a publicisztikával foglalkozóknak érdemes személyes dühükön úrrá lenni, kilépni a fekete-fehér igazságok világából, és próbálkozni azoknak a színárnyalatoknak a felfestésével, amiket ma Közép-Európa produkál a jó növekedési adataival, feudális struktúráival, monotonul robotoló, de építkezni akaró embereivel. A„fÖldszagÚ" opera-előadás Pozsonyban (Fotó a Szlovák Nemzeti Színház honlapjáról) A botrány szaga JUHÁSZ KATALIN iker helyett botrányszag lengi körül a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának idei második bemutatóját. Pedig ünnepelni illene, hiszen csaknem hatvan éve nem játszottak Rimszkij-Korszakov operát Pozsonyban. Ez egy úgynevezett lfanchise-produkció, azaz olyan előadás, amelyet valahol már bemutattak ugyanígy, és az alkotók levédették a rendezést vagyis mindent ugyanúgy kell prezentálnia annak, aki átveszi a művet. A világon évente hozzávetőleg huszonötezer opera-előadást tartanak, ezeknek úgy 8-10 százaléka „videórendezés”, amikor a jogtulajdonos elküldi az eredetit DVD-n, hogy pontosan le tudják másolni. Gyakran a produkció rendezője is ellenőrzi az eredményt az új helyszínen, megérkezik a föpróbahétre, elvégzi az utolsó simításokat, segít, ahol tud. Antwerpenben az amerikai Daniel Kramer védette le saját rendezését, a Szadko című romantikus operát. Úgy tudjuk, nem lett kiugró siker, a szaksajtóban legalábbis kevés lelkendező kritika olvasható róla. Nem tudni, milyen megfontolásból esett a pozsonyiak választás pont erre a belgiumi rendezésre, egy azonban bizonyos: a korral való haladás érdekében az operaszínpadokon is egymással versengenek a merész újítók. Láttunk már bicikliző tenort, medencében lubickolva éneklő szopránt, gólyalábakon egyensúlyozó kórust, szóval a legelképesztőbb dolgokat. Dániel Kramer például humuszos földet szóratott szét a színpadon, hogy érzékeltesse az outdoor-fílinget, hogy „földszagú” Kétnyelvű tapogatózás MÓZES SZABOLCS Suttyomban, de készül a vizuális kétnyelvűség bővítése. Még nem látni, mit érinthet, ám törvényi szabályozás nélkül törékeny lesz. Ha egy idegen végigautózik Dél-Szlovákián, azt gondolhatja, itt szlovákok élnek. Szlovák közlekedési táblák, pár kivételtől eltekintve szlovák óriásplakátok és hirdetések, nagyrészt szlovák feliratok az üzleteken. Közte néhány magyar szöveg - mert talán magyarok is vannak itt - nyomokban. Ám ha az idegen kiszáll az autóból, mintha más világba csöppenne: magyarul beszélgető helybeliekkel találkozhat. E két világ évtizedek óta él egymás mellett, úgy, hogy a benne lakók - mi mindannyian - többnyire fel sem fogják abszurditását. Megszokták. Mint ahogy más tényezőknél is, nehéz lemérni, hogy a vizuális kétnyelvűség szinte teljes hiánya mennyire járult hozzá az asszimilációhoz, ám az tény, hogy nagyban elősegítette. Nap mint nap bevési az emberek tudatalattijába: itt, még a legmagyarabb faluban is, a szlovák nyelv az úr, a köz kommunikációs formája. A magyar legfeljebb egy hozzábiggyesztett toldalék. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia civiljeinek fő érdeme, hogy erre felhívták a figyelmet, a politika pedig azóta igazodni próbál. Tavaly lettek magyar vasúti táblák, igaz, nem mindenütt, igaz, az ígért törvénymódositás nélkül, de legalább valami történt. Most végre a közúti táblák kerülhetnek sorra, miután a kisebbségi biztos erről egyeztetett a belügy és a közlekedési minisztérium illetékeseivel. A kósza és óvatos nyilatkozatok alapján még nem tudni, mekkora változásokra lehet számítani (csak a behajtani tilos tábla alá kerül ki magyarul is, hogy kire nem vonatkozik, vagy a nagy kék útjelző táblákra is felfestik mondjuk Komárom nevét?). Ám a fö buktató már most látszik: mennyire lesz stabil a rendezés jogi alapja? Mielőtt valaki félredobná az újságot egy „ezeknek semmi se elég, csak károgni tudnak!” kiáltással, szögezzük le: az ördög valóban a részletekben lakik! Itt pedig sok fontos részletkérdés nyitott. Ezúttal az aktuálisan módosuló miniszteri rendeletekbe kapaszkodnak a tárgyaló felek, ezeket viszont az illetékes tárcavezető bármikor átírhatja. Ez az ő hatásköre - szólnia sem kell senkinek, nincs koalíciós egyeztetés, sem a nyilvánosságot bevonó tárcaközi véleményezés. A korrekt megoldás a törvényi változtatás, amikor fehéren-feketén beleírják egy jogszabályba, mit kell tenni - a törvényt ugyanis csak a parlamenti többség írhatja át. A következő fontos kitétel, hogy kötelező előírásról van szó: tudjuk, hogy amit csak lehet, amit kérni kell alássan, az sokkal nehezebben valósul meg. Nem utolsósorban azért, mert kevesen kémek. Itt generációk szocializálódtak úgy, hogy csak szlovák felirat létezik. A vizuális kétnyelvűségnél hatványozottan igaz: csak a kötelező alkalmazás hozhat áttörést. Nem utolsósorban fontos az egyértelműség.„A rendelet annyira általánosan fogalmaz, hogy elméletileg erre is lehet lehetőség” - olvashattuk a kétnyelvű útjelző táblákkal kapcsolatban. Ez az, amire nem lehet hosszú távon építeni. Szép, hogy most mindent beleálmodunk egy aktuális rendeletbe, ám stabil eredményt csak világos, kötelezettségként leírt, erős paragrafusokkal lehet elérni. Ha ezt, ilyen formában sikerülne elérnie a Hídnak, a ciklus legjelentősebb eredményét tudná letenni az asztalra kisebbségi téren. A Kisebbségi Kulturális Alap egy fontos, ám leginkább technikai és pénzügyi jellegű előrelépés volt, a maradék intézkedés pedig tűzoltás. Ez viszont valódi, mindenki számára látható előrelépés lenne. Ehhez viszont a megfelelő formában kell átültetni a módosításokat. FIGYELŐ Megsértett autisták A román miniszterelnök asszony az autistákhoz hasonlította az ellenzéki pártok tagjait - megsértvi ezzel az autistákat. Viorica Dancila kormányfő egy tévéműsorban kijelentette, a kormány ellenfelei szándékosan félretájékoztatják az Európai Uniót. szenvedő művészek nem hajlandóak előadni a darabot. Csütörtökön ' Rimszkij-Korszakov helyett Puccini Turandotja volt műsoron. A színház vezetése egyszer már bevizsgáltatta a kifogásolt díszletelemet, akkor mindent rendben találtak. Most újabb vizsgálatot kértek, mert nem értik, hogy Antwerpenben miért nem zavarta a művészeket a fold. Reméljük, az illetékesek hamar kiderítik, mitől fulladoznak a pozsonyi szólisták. Mert ha nem, akkor valószínűleg le kell venni a műsorról ezt az operát. Egy ffanchiseprodukcióban ugyanis a díszlet sem változhat. legyen a darab, és ezt a nézők érezzék is. Csak az a baj, hogy a penetráns földszagot az énekesek is érzik. Érzékeny hangszálaik pedig nem tudnak megbirkózni a szokatlan kihívással. Néhányan allergiás tüneteket produkáltak, mások köhögőrohamot kaptak, vagy egyszerűen csak a megszokottnál gyengébben teljesítettek. Mindez természetesen nem a próbafolyamat elején derül ki, hiszen akkor még nem díszletben szokás énekelni, hanem az emeleti próbatermekben, zongorakísérettel. Ajanuár 26-i premieren telt be náluk a pohár, mostanra pedig olyannyira elmérgesedett a helyzet, hogy a „Ezek az emberek autisták, akik nem látják és nem hallják azt, ami minden j óhiszemű ember számára : látható” - j elentette ki a kormányfő. Ezután a román Országos Diszkriminációellenes Tanács hivatal; ból eljárást indított az autisták ; megsértése miatt, a kormányfő pe: dig egy közleményben, majd pedig nyilvánosan is bocsánatot kért. (MTI)
