Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)

2018-02-17 / 40. szám

www.ujszo.com | 2018. február 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Dühtől vezérelve A fekete-fehér igazságok Közép-Eurépája emcsak a politikusok tudják teijeszteni az ext­rémizmust, hanem azok a szakértők is, akik kri­minalizálják a politikai elit teljes kasztját. A tudomány embere is ember. Sokszor lát olyan dolgokat, például a politikában, amelyek számára egyszerűen emberileg elfogadha­tatlanok. És van, amikor ez a tudós­ember nem tudja türtőztetni magát, és szeretné bebizonyítani (magának és a világnak is), hogy a szerinte „gonosz” politikus egyben szakma­ilag is alkalmatlan. A tudomány eszközével próbálja levadászni a számára irritáló politikust. A Magyarországon zajló társadal­mi vagy politikai folyamatok például sokaknak nem szimpatikusak, van, akinél, pestiesen szólva, egyenesen kiverik a biztosítékot. Az ilyen köz­gazdászok vagy politológusok elő­szeretettel buktatják meg gazdaság­­politikából is a magyar kormányt. Valóban vannak olyan tendenci­ák, amelyek kockázatosak és később még nagyot szólhatnak: a magyar államadósság nem csökkent (sőt, 2018-ban nőni fog), a régiós ver­senytársak pedig szép sorban feljön­nek, most Románia jutott közel Ma­gyarországhoz. De összességében pont a makrogazdaság terén szerepelt volna le az Orbán-kormány? Hiszen 2010-ben negatívban volt Magyar­­ország növekedése, 2017-ben pedig az unió egyik leggyorsabb növeke­dését produkálja. 2010-ben kritiku­san alacsony volt a foglalkoztatottak aránya, most pedig - ha a sokszor emlegetett közmunkásokat és kül­földre vándorolt magyarokat le is vonjuk - akkor is félmillió emberrel több dolgozik, mint korábban. A hi­telminősítők általi besorolás süllye­dését sikerült megállítani, sikerült kijönni a bóvlikategóriából - nem a magyar kormányszóvivő mondja ezt, hanem a nemzetközi tőkepiacok meghatározó szereplői. Az ilyen hírekre reagálva gyakran elhangzik: ezek a 2010 óta fennálló kedvező külső körülményeknek köszönhetőek. Az uniós források jótékony hatása valóban nehezen felbecsülhető, de a 2010-2018 közti időszakból körülbelül két évben maga az Európai Unió is recesszió­­val vagy stagnálással küzdött-jó körülménynek nehezen mondhatni ezt. Emellett az Orbán-kormány társa­dalompolitikai céljai és tevékenysége is sokszor válik megsemmisítő kriti­ka tárgyává, olyan tendenciákat fel­róva a kormánynak, amelyek már évtizedek óta tartanak. A születések számát növelni például ma rendkívül nehéz, mivel már a szülőképes korú nők száma is csökken. Ezért nem a születések számát szokták figyelni, mert az félrevezető statisztika, ha­nem azt, hogy egy pár hány gyereket vállal átlagosan („teljes termékeny­ségi arányszám”). Magyarországon ez a szám most 1,44. Azaz egy pár­­kapcsolatból - két emberből - átla­gosan 1,44 utód lesz. Ideálisan ennek 2 körül kellene lennie, akkor nincs népességfogyás. De a történelmi mélypont ebben 2010 volt, és azóta lassan növekedés tapasztalható; az 1,44-es érték jobb, mint az utóbbi 20 év bármely éves adata, ennél jobb már csak a Bokros-csomag beveze­tése előtt volt. Bonyolult? Igen, és biztos van, aki a fenti soroknál közérthetőbben tud­na ezekről a témákról írni, hajrá mindenkinek. De talán pont a publi­cisztikával foglalkozóknak érdemes személyes dühükön úrrá lenni, ki­lépni a fekete-fehér igazságok vilá­gából, és próbálkozni azoknak a színárnyalatoknak a felfestésével, amiket ma Közép-Európa produkál a jó növekedési adataival, feudális struktúráival, monotonul robotoló, de építkezni akaró embereivel. A„fÖldszagÚ" opera-előadás Pozsonyban (Fotó a Szlovák Nemzeti Színház honlapjáról) A botrány szaga JUHÁSZ KATALIN iker helyett botrányszag lengi körül a Szlovák Nemzeti Színház operatár­sulatának idei második be­mutatóját. Pedig ünnepelni illene, hiszen csaknem hatvan éve nem ját­szottak Rimszkij-Korszakov operát Pozsonyban. Ez egy úgynevezett lfanchise-produkció, azaz olyan elő­adás, amelyet valahol már bemutat­tak ugyanígy, és az alkotók levédet­ték a rendezést vagyis mindent ugyanúgy kell prezentálnia annak, aki átveszi a művet. A világon évente hozzávetőleg huszonötezer opera-előadást tarta­nak, ezeknek úgy 8-10 százaléka „videórendezés”, amikor a jogtulaj­donos elküldi az eredetit DVD-n, hogy pontosan le tudják másolni. Gyakran a produkció rendezője is ellenőrzi az eredményt az új helyszí­nen, megérkezik a föpróbahétre, el­végzi az utolsó simításokat, segít, ahol tud. Antwerpenben az amerikai Daniel Kramer védette le saját ren­dezését, a Szadko című romantikus operát. Úgy tudjuk, nem lett kiugró siker, a szaksajtóban legalábbis ke­vés lelkendező kritika olvasható róla. Nem tudni, milyen megfontolásból esett a pozsonyiak választás pont erre a belgiumi rendezésre, egy azonban bizonyos: a korral való haladás érde­kében az operaszínpadokon is egy­mással versengenek a merész újítók. Láttunk már bicikliző tenort, me­dencében lubickolva éneklő szop­ránt, gólyalábakon egyensúlyozó kórust, szóval a legelképesztőbb dolgokat. Dániel Kramer például humuszos földet szóratott szét a színpadon, hogy érzékeltesse az outdoor-fílinget, hogy „földszagú” Kétnyelvű tapogatózás MÓZES SZABOLCS Suttyomban, de készül a vizuális kétnyelvűség bővítése. Még nem látni, mit érinthet, ám törvényi szabályozás nélkül törékeny lesz. Ha egy idegen végigautózik Dél-Szlovákián, azt gondolhatja, itt szlovákok élnek. Szlovák közlekedési táblák, pár kivételtől elte­kintve szlovák óriásplakátok és hirdetések, nagyrészt szlovák feliratok az üzleteken. Közte néhány magyar szöveg - mert talán magyarok is vannak itt - nyomokban. Ám ha az idegen kiszáll az autóból, mintha más világba csöppenne: magyarul beszélgető helybeliekkel találkozhat. E két világ évtizedek óta él egymás mellett, úgy, hogy a benne lakók - mi mindannyi­an - többnyire fel sem fogják abszurditását. Megszokták. Mint ahogy más tényezőknél is, nehéz lemérni, hogy a vizuális kétnyelvűség szinte teljes hiánya mennyire járult hozzá az asszimilációhoz, ám az tény, hogy nagy­ban elősegítette. Nap mint nap bevési az emberek tudatalattijába: itt, még a legmagyarabb faluban is, a szlovák nyelv az úr, a köz kommunikációs for­mája. A magyar legfeljebb egy hozzábiggyesztett toldalék. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia civiljeinek fő érdeme, hogy erre felhívták a figyelmet, a politika pedig azóta igazodni próbál. Tavaly lettek magyar vasúti táblák, igaz, nem mindenütt, igaz, az ígért törvénymódositás nélkül, de legalább valami történt. Most végre a közúti táblák kerülhetnek sorra, miután a kisebbségi biztos erről egyeztetett a belügy és a közlekedési mi­nisztérium illetékeseivel. A kósza és óvatos nyilatkozatok alapján még nem tudni, mekkora változásokra lehet számítani (csak a behajtani tilos tábla alá kerül ki magyarul is, hogy kire nem vonatkozik, vagy a nagy kék útjelző táblákra is felfestik mondjuk Komárom nevét?). Ám a fö buktató már most látszik: mennyire lesz stabil a rendezés jogi alapja? Mielőtt va­laki félredobná az újságot egy „ezeknek semmi se elég, csak károgni tud­nak!” kiáltással, szögezzük le: az ördög valóban a részletekben lakik! Itt pedig sok fontos részletkérdés nyitott. Ezúttal az aktuálisan módosuló miniszteri rendeletekbe kapaszkodnak a tárgyaló felek, ezeket viszont az illetékes tárcavezető bármikor átírhatja. Ez az ő hatásköre - szólnia sem kell senkinek, nincs koalíciós egyeztetés, sem a nyilvánosságot bevonó tárcaközi véleményezés. A korrekt megoldás a törvényi változtatás, ami­kor fehéren-feketén beleírják egy jogszabályba, mit kell tenni - a törvényt ugyanis csak a parlamenti többség írhatja át. A következő fontos kitétel, hogy kötelező előírásról van szó: tudjuk, hogy amit csak lehet, amit kérni kell alássan, az sokkal nehezebben valósul meg. Nem utolsósorban azért, mert kevesen kémek. Itt generációk szocializálódtak úgy, hogy csak szlo­vák felirat létezik. A vizuális kétnyelvűségnél hatványozottan igaz: csak a kötelező alkalmazás hozhat áttörést. Nem utolsósorban fontos az egyértelműség.„A rendelet annyira általá­nosan fogalmaz, hogy elméletileg erre is lehet lehetőség” - olvashattuk a kétnyelvű útjelző táblákkal kapcsolatban. Ez az, amire nem lehet hosszú távon építeni. Szép, hogy most mindent beleálmodunk egy aktuális rende­letbe, ám stabil eredményt csak világos, kötelezettségként leírt, erős para­grafusokkal lehet elérni. Ha ezt, ilyen formában sikerülne elérnie a Híd­nak, a ciklus legjelentősebb eredményét tudná letenni az asztalra kisebb­ségi téren. A Kisebbségi Kulturális Alap egy fontos, ám leginkább techni­kai és pénzügyi jellegű előrelépés volt, a maradék intézkedés pedig tűzoltás. Ez viszont valódi, mindenki számára látható előrelépés lenne. Ehhez viszont a megfelelő formában kell átültetni a módosításokat. FIGYELŐ Megsértett autisták A román miniszterelnök asszony az autistákhoz hasonlította az el­lenzéki pártok tagjait - megsértvi ezzel az autistákat. Viorica Dancila kormányfő egy tévéműsorban kijelentette, a kor­mány ellenfelei szándékosan fél­retájékoztatják az Európai Uniót. szenvedő művészek nem hajlandóak előadni a darabot. Csütörtökön ' Rimszkij-Korszakov helyett Puccini Turandotja volt műsoron. A színház vezetése egyszer már bevizsgáltatta a kifogásolt díszletelemet, akkor min­dent rendben találtak. Most újabb vizsgálatot kértek, mert nem értik, hogy Antwerpenben miért nem za­varta a művészeket a fold. Reméljük, az illetékesek hamar kiderítik, mitől fulladoznak a pozso­nyi szólisták. Mert ha nem, akkor valószínűleg le kell venni a műsorról ezt az operát. Egy ffanchise­­produkcióban ugyanis a díszlet sem változhat. legyen a darab, és ezt a nézők érezzék is. Csak az a baj, hogy a penetráns földszagot az énekesek is érzik. Ér­zékeny hangszálaik pedig nem tud­nak megbirkózni a szokatlan kihí­vással. Néhányan allergiás tüneteket produkáltak, mások köhögőrohamot kaptak, vagy egyszerűen csak a megszokottnál gyengébben teljesí­tettek. Mindez természetesen nem a próbafolyamat elején derül ki, hiszen akkor még nem díszletben szokás énekelni, hanem az emeleti próba­termekben, zongorakísérettel. Aja­­nuár 26-i premieren telt be náluk a pohár, mostanra pedig olyannyira elmérgesedett a helyzet, hogy a „Ezek az emberek autisták, akik nem látják és nem hallják azt, ami minden j óhiszemű ember számára : látható” - j elentette ki a kormány­fő. Ezután a román Országos Disz­kriminációellenes Tanács hivatal­­; ból eljárást indított az autisták ; megsértése miatt, a kormányfő pe­­: dig egy közleményben, majd pedig nyilvánosan is bocsánatot kért. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents