Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)

2018-02-16 / 39. szám

6 x egészséges nasi zabpehellyel 2018. február 16., péntek, 19. évfolyam, 7. szám 20. oldal Vadat, halat - mert j ó falat Nem vadulunk meg... A vadhúsokat rendkívül gazdag ízanyaguk és kedvező tápanyag­összetételük teszi különleges étellé. Bár beszerezni kicsit nehe­zebb, mint a másfajta húsokat, de ma már több élelmiszerbolt is árusít fagyasztott vadhúst, és specializálódott kereskedő­ket is találunk. Akinek pedig van vadász ismerőse, annak gyakrabban kerülhet őz, vadnyúl, fácán, vaddisznó, szarvas stb. az asztalára. A vadhúsok elkészíté­séről az átlagember keveset tud, de megéri kipróbálni egy-két alapvető receptet. A vadak változatos növényi táplálékot fogyasztanak, sokat mozognak, egész életüket a szabadban töltik, így húsuk ala­csonyabb zsírtartalmú, rostosabb és keményebb, mint a tenyésztett háziállatoké. Alapvetően minden hús fehérjéből és zsírból tevődik össze. A vadhúsoknál ez az arány kb. 80% fehérje és 20% zsír (míg mondjuk a zsírosabb bárányhúsnál fordított az arány). Ezért a felhasználásuk előtt alapos előkészítést igényelnek. Az egyik ilyen technika a lógatás (amellyel egyébként világszerte a marhahúst is előkezelik). Az elejtett vad húsát kizsigerelés után néhány napig bőrében vagy tollában pihentetik, hogy izomrostjai megpuhuljanak. Az érleléstől kibontakoznak az aromák, és ez a folyamat porha­­nyósabb textúrát hoz létre. A konyhakész állapotú vadhúst hűtőszekrényben való pácolással, több napos érleléssel készít­hetjük elő. Többféle pácolási mód létezik: az ecetes vagy sós, hosszú lében való áztatástól a vékony olajréteggel, fűszerekkel bedörzsölésig. Olajos, fűszeres pácban, lefedve, néhány napig érlelve jó eredményt lehet elérni. A vadhúsok íze különböző, de ez nemcsak a vad fajtájától, hanem attól is függ, hogy melyik évszak­ban vadásszák. A fiatal nőstény 1 állatok húsa finomabb, színük halványabb vörös. Nem meglepő módon a vadhú­sok jól harmonizálnak a vadon termő gyümölcsök, gombák ízével. Elkészítésüknél gyakran használt fűszer a babérlevél, a majoránna, a bors, a kakukkfű, a borókabogyó, a rozmaring. Gyakran tűzdelik őket szalon­nával, párosítják vörösborral, gyökérzöldségekkel. A vadakat két nagy csoportba oszthatjuk. A nagyvadakhoz tartoznak az őzek, a szarvasok és a vaddisznó. Az őzet és a szarvast elejtés után kizsigerelik, 6-7 napig horogra akasztva érlelik, majd megnyúzzák és a marhához hasonlóan bontják. A vaddisz­nót érlelés után nem nyúzzák meg, hanem perzselik, kaparják, és ugyanúgy bontják részeire, mint a házi sertést. A vadnyulat elejtés után 3-4 napig kiakaszt­va érlelik, majd kizsigerelik, Vadat, halat, mert jó falat... - idézném kissé elferdítve a klasszikust, mert valóban: az utóbbi időben, sokak örömére, ismét divatos lett a vadhús. A halakat meg eddig is viszonylag hozzáférhető élelmiszernek, alapanyagnak tartottuk, bár az is igaz, hogy a közép-európai halfogyasztás siralmasan elmarad az európai átlagtól, illetve a világ halfogyasztásától. Pedig mindkét húsfajta az egészségesebb ételek közé tartozik, annak ellenére, hogy a vadhúst évtizedeken át „ártalmas és veszélyes” vörös húsnak kiáltotta ki sok önjelölt dietológus. Csak mostanság ébredtek rá a szakemberek, akik a vörös húst annyira megbélyegezték, hogy az emberekben indokolatlan félelmek alakultak ki a fogyasztásával kapcsolatban. A középkorban hazánk vizeiben rengeteg hal élt, és ezek olcsó táplálékul szolgáltak; a halászat nálunk is a táplálékszerzés fontos formája volt. Ma sajnos a hal­­fogyasztás egyre kisebb szerepet játszik a táplálkozásban, amin mindenképp változtatni kell. A halak fehérjetartalma, fajtától függően, 15-20 százalék körül mozog. A halfehérje a halhús sa­játos szerkezetének köszönhetően könnyen emészthető, teljes érté­kű fehérje. A halhús zsírtartalma nem nagy, 1-7 százalék körüli. A halzsír, helyesebben halolaj a többi állati eredetű zsiradéktól eltérően telítetlen zsírsavakban gazdag, ezek megítélése élettani szempontból igen kedvező. Mindez indokolja, hogy a halfé­lék nagyobb szerephez jussanak táplálkozásunkban. Már csak azért is, mert ma a magyarok eszik a világon a legkevesebb halat, fejenként csak kb. 3 kg-ot évente, míg a világ lakosságának ádagos halfogyasztása 13,5 kg körül mozog, de a tengerparti nemzetek ennél sokkal több halat esznek. Japánban az egy főre jutó évi halfogyasztás 71 kg, Norvégiában 69 kg, de például a szomszédos Ausztriában is eléri a 15 kg-ot. Különbséget kell tennünk a száraz húsú halak és a zsíros húsú halak között. A harcsa, a keszeg, a fogas, a fehér busa, a hekk, a tőkehal, a lepényhal száraz húsú, míg a ponty, a lazac, az angolna, a tonhal, a makréla, a hering zsíros húsú. A halak fogyasztható része zömében az i^omzat - azaz a hús, de sok esetben a máj és az ikra, a haltej is felhasználható. A legtöbb halfajtánál az izomzat közel 90%­­fehér izom, 10%-a vörös izom. Egyes fajtáknak (kárász, afrikai harcsa) nincs markáns halízük, így a gyerekek is könnyebben megkedvelik őket. Sokan állítják, hogy a tavi halak iszapszagúak és pocsolyaízűek. Az iszapszag az élő halak néhány napos átfolyó vízben tartásával meg­szüntethető. Viszont szintén kellemetlen ízük lehet a kukoricával hizlalt zsíros pontyoknak is. A legtöbb hal húsa azonnal fogyasztható. A nagyobb méretű halakat viszont nem árt egy-két napig jégen tartani fogyasztás előtt. Sokan azért kerülik a hal­ételeket, mert élvezeti értéküket jócskán csökkentik az izomzat­­ban lévő Y alakú szálkák. A meg­felelő kézi vagy gépi irdalással ez is megoldható, és nem kell a szálkákkal sokat küszködni. Jó étvágyat hozzá! Kossár Lajos Luigi igényel - vörösborral locsolgatva, pörköltnek, ragunak, pástétom­ban, esetleg vadnyúlhússal vegye­sen egyaránt ínyenc finomság. A karajt sütve rövidebb idő alatt is elkészíthetjük. A vadhúsokat a további puhítás végett pácolni kell, a sütéssel készíthető vadételeket száraz pácban, a párolással és főzés­sel készíthető ételeket nedves pácban. A száraz pácolás során először éles késsel lefejtjük az inakat, eltávolítjuk a faggyús részeket, majd a húst fűszerezzük, zománcozott vagy üvegedénybe rakjuk, és annyi olajat öntünk rá, hogy ellepje. A húst hideg helyre tesszük, 4-6 napig pihentetjük. A nedves pácolás során vízben felforraljuk a zöldségféléket, majd hozzáadjuk a hús jellegé­nek megfelelő fűszereket, a levet pedig lehűtjük. Ebbe a páclébe helyezzük a lehártyázott húsda­rabokat, és 3—4 napig hűtőszek­rényben érleljük őket, a húsdara­bokat többször megforgatva. Ad­hatunk hozzá bort is, a hústól függően fehéret (nyúlhoz) vagy vörösbort (nagy­vadakhoz). A vadhúsokhoz a következő fűszereket ajánljuk: szarvashoz, őzhöz - fekete és zöld bor­sot, borókabogyót, oregánót, petrezselyemzöldet, majoránnát, babérlevelet; vaddisznóhoz - bazsalikomot, majoránnát, kakukkfüvet, szekfűborsot, borsikafüvet; vadnyúlhoz — babérlevelet, tárkonyt, lestyánt, borókabogyót; fácánhoz, fürjhöz, szalonkához - oregánót, lestyánt, majoránnát, zellerzöldet, zöld borsot; vadkacsához, vadlibá­hoz - majoránnát, kakukkfüvet, rozmaringot, citromfüvet, fekete borsot. megnyúzzák és feldarabolják. A vadnyúl élénkvörös - és hosszabb főzést igénylő - húsa teljesen más, mint a házi nyúlé, ami fehér és kissé a csirkére emlékeztet. Va­dasán, paprikásán, pástétomban, gombával, fokhagymával, aszalt szilvával, vörösborral is készülhet. Fontos a megfelelő előkészítés A szarvas és az őz finomabb részei megfelelő érlelés után nyersen is fogyaszthatok, de - főleg, ha nincs megfelelő jártasságunk a témában - jobb, ha hőkezeljük a húst. Az őz kisebb testű, porha­­nyósabb húsú, mint a szarvas. A gerinc mellett húzódó húst gyors pirítás, sütés után, a marhabél­színhez hasonlóan kicsit véresen is tálalják. A lapockát, szegyet vagy a vegyes apróhúst hosszabb főzéssel általában ragunak, le­vesnek, pörköltnek készítik el. A vaddisznócomb több órás főzést Milyen halat és hogyan? A hal ősidők óta az emberiség fontos tápláléka. Rendkívül kedvező a tápanyag-összetétele, mert sok fehérjét tartalmaz, könnyen emészthető és olyan esszenciális zsírsavakat tartalmaz, melyek fontos szerepet játszanak bizonyos betegségek megelőzé­sében. Megközelítőleg 20 000 különböző halfajta él a tenge­rekben és az óceánokban, de a mi folyóink és tavaink is sokféle halnak nyújtanak otthont.

Next

/
Thumbnails
Contents