Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-16 / 39. szám
101 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2018. február 16. |'www.ujszo.com Új ismeretek a hasmenés hátteréről A bélrendszer helyes működése nagyban függ a belek és az agy közötti üzenetváltásoktól (Fotó: Shutterstock) TUDOMÁNY A San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem professzora, David Julius és munkatársai a Cell folyóiratban tették közzé a bélnyálkahártya működésének és a hasmenés okainak pontosabb megértését segítő új eredményeiket. Talán nincs olyan ember, akinek az életében legalább egyszer ne okozott volna emésztési gondokat a túlevés, például a karácsonyi időszakban. Ilyesmi mellett sokféle káros anyag is megzavarhatja az emésztőrendszer rendes működését. Az alapvetően sejthető volt, hogy amennyiben a szervezetnek nem tetsző elemek kerülnek az érzékeny emésztőrendszerbe, vagy csak valamiből túl sok, akkor a belek bizonyára jeleznek az agynak, hogy mielőbb tenni kell valamit. Az viszont nem volt ismert, ilyenkor miként kommunikál egymással a bélrendszer és az agy. Most már valamelyest igen. A téma tanulmányozását egérőssejtekből kitenyészett parányi bélutánzatban végezték. Kiderítették, a bélnyálkahártya csupán 1%-át kitevő enterokromaffin sejtjei azok, amelyek receptoraik révén képesek érzékelni a potenciálisan veszélyes, esetlegesen gyulladást keltő anyagokat. Ezek lehetnek élelmiszerekből származó irritáló összetevők, stresszhormonok és az emberi szervezet számára ártalmas baktériumok anyagcseréje során termelődő, számunkra káros melléktermékek (mindezen esetekben a sejtek membránjai közötti feszültség is megváltozik). Hasmenést válthat ki például egy erősen fűszerezett étel, és az idegeskedés is kiválthat hirtelen hasmenést. Rájöttek a mikéntre is. A lehetséges veszélyeket rejtő anyagokra válaszul az enterokromaffinsejtek szerotoninmolekulákat felszabadítvakipumpálva magukból képesek értekezni az aggyal. Ugyanis a szerotonin segít e sejtek receptorainak jelzését továbbítani a szomszédos idegsejtekhez (ezek érzékelik a belek mozgását és tartalmát is, és adott esetben hozzájárulnak a fájó bél érzéséhez), amelyektől aztán az elektromos impulzusok eljutnak a bélrendszerből az agyig, amely végül segít mielőbb kiüríteni a kellemetlenséggel járó elemeket, súlyosabb esetben, gyorsmegoldásként hasmenést vagy hányást okozva. David Julius megfogalmazásában „lehet, hogy általánosságban véve az ilyen kényelmetlenség annak egy módja, hogy a szervezet tudassa, valamilyen gyulladásos esemény folyik odabent”. Ennek kapcsán tudni kell, korábbi kutatások kiderítették, a központi idegrendszer mellett a belekben termelődik a szervezet működéséhez elengedhetetlen egyik kémiai információszállító molekula, az ingerületátvivő szerotonin 90%-a (főleg arról ismert, főszerepet játszik agyunk alvás-, étvágy- és hangulatszabályozásában) . A kutatás során az élelmiszerek világában igen erős irritálónak számító szerves kénvegyület, az egyebek mellett a tormában és a káposztában is meglévő allil-izotiocianát váltotta ki legerősebben a bélmüködést serkentő válaszreakciót. A stresszhelyzetben (például kényszer, nyomás, szorult helyzet esetén) termelődő hormonok közül kiemelendő az adrenalin és az agy figyelmet ellenőrző területén is szerepet játszó noradrenalin, mert ezek mennyisége a belekben fellépő gyulladás hatására ott szintúgy megnő. David Julius szerint, noha további kutatások szükségeltetnek, de könnyen lehet, eredményeik a stressz és az emésztési zavarok közötti kapcsolatra utalnak. A baktériumok anyagcseréje révén termelődő izovalerát is beindította a sejtek válaszreakcióját. Úgy gondolják, ez a bélrendszer baktériumösszességének, a bélflóra egyensúlyának hiányát jelzi, és összefüggésbe hozható a hasi fájdalmakkal. Mivel az enterokromaffinsejteket ingerlő anyagok érintettek lehetnek a fokozott érzékenységű (irritábilis) bél szindrómában, ami alapjában ártalmatlan, de mert az életminőséget akár élethosszon át kellemetlenül érintő emésztőrendszeri zavarról van szó, most azt vizsgálják, a nevezett sejtek nem túlérzékenyek-e az ilyen betegségtől szenvedőknél. Érdekes kapcsolódó ismeret, hogy a kanadai McMaster Egyetem professzora, Waliul I. Khan szerint bizonyított, hogy az irritábilis bél szindrómában szenvedők körében egyesek székrekedését enyhítik a szerotoninszintet növelő antidepresszánsok, mármost a fokozott szerotoninszint ismeretesen „fokozza a bélmozgást”. Mindezek szerint a bélrendszer helyes működése nagyban függ a belek és az agy közötti üzenetváltásoktól. A bélrendszeri zavarok pedig e kommunikációs csatorna hibás működéséből is fakadhatnak. Mivel a szerotonin belekben való rendellenes szabályozása számos bélbetegségben szerepet játszik, az új felismerések elvezethetnek a különféle emésztési zavarok, bélproblémák célzottabb kezelési módjainak kidolgozásához. Csibrányi Zoltán Kétszeres sebességgel nőhet a tengerek szintje a század végére MTI-HÍR Az eddigi előrejelzésekhez képest kétszer nagyobb mértékben emelkedhet a tengerek vízszintje 2100-ra egy friss vizsgálat eredménye szerint. 1993 óta világszerte évente átlagosan három millimétert emelkedik a vízszint. Műholdas mérések szerint azonban évről évre egyre jobban gyorsul az emelkedés, aminek következtében 2100-ra az évi egy centimétert is eléri a szintemelkedés mértéke. A Steve Nerem, a Coloradói Egyetem munkatársa által vezetett kutatócsoport a Proceedings című szaklapban mutatta be eredményeit. Ez alapján a század végére a partokon átlagosan 65 centiméterrel magasabban állhat a víz, mint 2005- ben. Korábban azt feltételezték, 30 centiméterrel lesz magasabb a tengerszint. „Ráadásul ez nagy való-A század végére a partokon átlagosan 65 centiméterrel magasabban állhat a víz, mint 2005-ben. Korábban azt feltételezték, 30 centiméterrel lesz magasabb a tengerszint. (Fotó: Shutterstock) színűséggel egy óvatos becslés” - idézte Neremet az egyetem közleménye. A kalkuláláskor a kutatók abból indultak ki, hogy az elmúlt 25 évben tapasztalt növekedési arány a jövőben is folytatódik. Nerem azonban hangsúlyozta: „a hatalmas változásokat tekintve, melyeket ma a jégtakarók esetében is látunk, ez valószerűtlen”. A növekedés valószínűleg még nagyobb mértékű lesz, mint ahogy azt előrejelzik. Nerem és munkatársai a globális tengerszintméréshez a rendelkezésre álló eddigi leghosszabb műholdas méréssorozat eredményeit használták. A mérés az 1992 augusztusában fellőtt Topex/Poseidon óceán- és atmoszférakutató műholddal kezdődött és három Jason amerikai-európai magasságmeghatározó műholddal folytatódott. A szakértők különböző tényezőket vettek figyelembe, melyek befolyásolják a globális tengerszintet, például az el Nino éghajlati jelenséget. Fontos esemény volt a Pinatubo Fülöp-szigeteki vulkán kitörése 1991-ben, ennek a tengerszintre gyakorolt hatásai már megmutatkoztak a műholdas mérések kezdetekor. A nyílt óceánon mért értékeket is összehasonlították a partokon mért ár-apály szintek adataival. A tudósok kiszámolták, hogy a globális tengerszint-emelkedés gyorsulásának mértéke átlagosan évi 0,8 milliméter. így ezzel egy folyamatos emelkedési arányú exponenciális görbe jött létre. A növekedés oka egyrészt a jégtakaró olvadása, másrészt a víz felmelegedés miatti térfogattágulása. „A tanulmány nagyon hihetően mutatja be, hogy felgyorsul a növekedés” - mondta Ingo Sasgen, a bremerhaveni Alfred Wegener Intézet kutatója. A szakértő szerint az amerikai kutatók nemcsak új mérési adatokat használtak, hanem nagyon alaposan értékelték is, ráadásul számos olyan tényezőt kizártak, amelyek lényegtelenek a klímaváltozás szempontjából.
