Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-16 / 39. szám
8 I KULTÚRA 2018. február 16. I www.ujszo.com Nőnemű táj hajladozó fákkal Almási Róbert Tisztelet a természetnek című kiállításán 140 kép látható a dunaszerdahelyi Vermes-villában TALLÓSIBÉLA Dunaszerdahely. A közelmúltban ünnepelte 70. születésnapját Almási Róbert festőművész. A jubileum adta az apropóját a Tisztelet a természetnek című kiállításának, mely a Kortárs Magyar Galériában március másodikáig tekinthető meg. Borbély Károly festőművész a tárlat anyagát értékelve találóan jegyezte meg, hogy ha Almási Róbert festményem dombok húzódnak a tájban, akkor azok fekvő női aktok, ha pedig fatörzsek emelkednek benne, azok álló női aktok. Ez, vagyis a természet „női jellege”, nem mindig derül ki első látásra, ám ami azonnal feltűnik, az a derű, a fény - vagy olykor a drámai hang. A vásznakat betöltő derű, fény és kitörő életöröm Almási Róbert személyiségéből fakadnak. Úgy nyilatkozott egyszer egy művésztelepen, hogy számára a legfontosabb az életben: látni, érezni és szeretni. Nem véletlen, hogy Robert Némecek festőművész, a nagyszombati Ján Koniarek Galéria igazgatója azt mondja róla, csodálatos ember és csodálatos művész, „az egymást tisztelő szlovák és magyar képzőművészek nagykövete”, aki segít, szervez és elintéz. Borbély Károlynak Almási Róbert alkotásairól azok az igazi értékek jutnak eszébe, amelyek ott vannak mindenkinek a lelkében. „Születésünk pillanatától gyűjtjük a különféle érzékszervi észleleteket, a látványokat színekkel, formákkal, q hangokat, az érintéseket, a mozdulatokat - mondja Borbély Károly. - Ez a mérhetetlenül sok nyersanyag ott raktározódik bennünk, a tudatalattiban. A világnak a szépsége ily módon ott van mindenkiben. VanKilenc alkotó a Műcsarnokban Budapest. Kilenc kortárs magyar alkotó műveit mutatj a be mától a Kilenc műteremből című kiállítás a budapesti Műcsarnokban. A Kilenc műteremből című tárlaton Baksai József, Buliás József, Faa Balázs, Kapitány András, Lajtai Péter, Nagy Gabriella, Turcsányi Antal, Ágnes von Uray és Pázmándi Antal elmúlt években készült alkotásai lesznek láthatók. A tárlatnak sikeres előzménye volt két éve a Frissen című kiállítás, amely 9 + 1 kortárs festő és szobrász egy-egy teremnyi tárlategyüttesét mutatta be a Műcsarnok kilenc munkatársának a rendezésében. A Kilenc műteremből című tárlat első termében Kapitány András munkái láthatók Parazita címmel. A művész a hagyományos képekkel ellentétben az építészeti architektúrákat helyezi előtérbe és számítógépes algoritmusokkal foglalkozik. Faa Balázs Geometriai testek című munkájának alapja a búzaliszt, amelyet a kiállítótér padlójára hintett ki, majd sablonok segítségével kezeket és arcokat formázott belőle. (MTI) PENGE Almási Róbert: Három nimfa, akril, 2014 (Fotó: a művész archívuma) nak szerencsés emberek, akik ezeket a szépségeket a felszínre tudják hozni, bele tudják varázsolni valamilyen anyagba. A festőnél ez a képesség a szívben és az ujjhegyekben dől el. Az ujjhegyeknek valamiféle külön életük-lelkületük van, ki tudják válogatni az élet eseményiből, a rengeteg sok elraktározott látványból azokat a szépségeket, amelyek egy átélt, megélt valóság koncentrált lényegét tükrözik. A dunaszerdahelyi kiállítás képeinek a színeiben benne látom azokat az állomásokat, amelyeket Almási Róbert megélt: látok átélt nyarakat, őszöket. Olyan színek, zöldek, kékek, a természet elemein megcsillanó olyan fényszilánkok villannak elő a „Almási Róbert olyan művész, aki az élet napos oldalán halad előre, fáradhatatlanul sugározza annak egészséges derűjét." Borbély Károly megélt élményekből, amelyeket szóban nem lehet elmesélni. A néző pedig a saját lelkében elraktározott élmények között talál olyanokat, amelyek rímelnek a vásznakon láthatókra.” Almási Róbert kis- és nagyméretű festményei a derűt vagy a drámai erőt kifejező, karakteres színek szőttesei, melyeken tárgyként a leggyakrabban a természet és az abba szinte elvesző látványként belekomponált figurák (döntően nők, esetenként lovak) organikus egysége jelenik meg. Ha a művész a figurát, vagyis a női alakot a természettel egymásra vetítve (szerves eggyé összemosva) horizontálisan ábrázolja, akkor az az élet, a természet gerinceként - mint dombvonulat - jelenik meg, ha vertikálisan jeleníti meg az alakot, akkor pedig kapocsként - mint hajladozó fa - húzódik földi és égi között. Bármilyen megjelenítéssel van is jelen a figura a képmezőben, mindenképpen az élet esszenciáját hordozza magában a megújulás, a születés és azújrateremtődés folytonosságával. A táj elmúló és megújuló jellege adja az Almási-festmények dinamikáját és feszülő, robbanó erejét - egyetlen terebélyes fa színvilágában bele tudja tömöríteni az ősz elfogyó vagy a tavasz kibomló energiáit, pedig alapvetően csak foltoz a színekkel, s a színelfolyásokat egy ritmikus, hullámzó fekete vonalhálóval fogja össze. Almási épít és formáz is színekből: egymásra rak vagy barázdál, recéz festékrétegeket, ezzel a közel és távol ellentétéből fakadó dinamikát érzékelteti. Mozgalmasságot teremt képosztással is - mozaikepizódokból rak össze freskót, különösen azokon a képeken, amelyeken valamilyen eseményt elevenít fel, például tengerparti élményt. De előfordul az is, hogy több képelemből rak össze egy mesét. A tájkép függőleges hármas felosztását többféleképpen valósítja meg (ez is a dinamika forrása). Néhány esetben úgy oldja meg — optikai csalódást keltve -, hogy a képmezőt alulról vagy felülről, esetleg innen is, onnan is elfordítja befelé, csonka háromszög formájú felületként. Ily módon három szint, három különálló tartalmat hordozó látvány montírozódik látképpé. Almási dolgozik töredezett osztással is, ezzel leginkább a széteső álomképeket tudja megjeleníteni. Almási Róbert művészetére erősen jellemző az absztrakt ábrázolás. Még ha élesen figurális vagy elmosott kontúrú alakos képeket fest is, a figuratörzs - amely a legtöbbször szoborszerű, megnyújtott és gótikusán ívelt - absztrakt felületként önálló üzenethordozó. A tájelemek is megjelennek szétroncsolt foltokként és nyalábokként: ennek egyik megkapó példája a Szomorú fák miniatűr sorozat, amelyen a barna szín árnyalatainak szétforgácsolt mintázata idézi fel a pusztuló fákat, drámai hangon. Chuck Norris elszámolt végtelenig. Kétszer. A horror és a sci-fi után a Filmanatómia sorozat legújabb darabja az akciófilm műfaját veszi górcső alá. Magyar nyelvterületen valóban hi-VI DA GERGELY KRITIKAI ROVATA ánypótló kötet Az akciófilm, ahogy azt a hátlapszöveg is figyelmünkbe ajánlja, hiszen míg az elsőként említett műfajoknak már korábban is szenteltek legalább tematikus lapszámokat (pl. Metropolis, Prae), addig az akciófilm mostohagyereknek számított. Kivételt képeztek Király Jenőnek a műfaji film területén végzett, nemzetközi összehasonlításban is felbecsülhetetlen jelentőségű kutatásai - a szerkesztők helyesen és jogosan ajánlották a kötetet a tavaly elhunyt mester emlékének. Királynál az akciófilm már teljes jogú tagja a globális műfaj családnaka szakfilmes diskurzusokban általában sem szorul mostanság igazolásra, ha a tömegfilm egy-egy területét tudományos kutatások tárgyává teszik. Az akciófilmnél, úgy látszik, ez máshogy van, a könyv szerkesztői (és olykor szerzői) előtt ott lebeg a legitimációs szándék, mely szerint az akciófilm „közel sem csak az a faék egyszerűségű, kétdimenziós karaktereket (...) felvonultató műfaj”. Sokatmondó, hogy Varró Attilától már egy évtizede hallottunk hasonló kijelentéseket a (jelen kötetben többször is megidézett) azonos című alapvetésében (könyves megjelenése: Zsánerben, 2009). De ha belegondolunk, valamivel korábban a horror szorult hasonló védelemre... Jelen kötet tanulmányai sikeresen kommunikálják például azt, hogy a klasszikus korszakát az 1980-as évekre elérő akciófilm számít a leginkább filmes műfajnak, hisz az irodalmias történetmesélésről a hangsúly a bombasztikus látvány és mozgás, azaz az attrakció felé tolódik el benne. Huber Zoltán jegyzi meg, hogy az akciófilm éppen ezért kapja máig a legtöbb lesajnáló bírálatot. Műfajtipológiából, az egyes leágazások, franchise-ok nyomon követéséből bőven kijut az olvasónak, hiszen az akciófilm igen alkalmas a hibridizációkra, variációk létrehozására. Hiányérzetet hagy azonban, hogy a mélyebb elemzések a Drágán add az életed! (1988) című filmnél (Baski Sándor külön írásban tárgyalj a) - melyben Bruce Willisszel egy új, esendőbb hőstípus jelenik meg -, megállnak. Kapunk ugyan előretekintéseket napjainkig, de az olyan vízválasztó alkotás, mint például a Kill Bill, vol. 1 (2003) valahogy az összes szerző figyelmét elkerülte. Csak valamivel jobb a helyzet a realistább felfogású kortárs trendek (pl. Paul Greengrass filmjei) körüljárásával (ez utóbbiak is levezethetők a Kill Bili-kettősből). A mezőnyből Baskién kívül még két írás emelkedik ki. Az egyik a már említett Huber Zoltán esszéje, amelyben megkapó nyelvi erővel tárja fel az akcióhős westemből eredeztetett evolúcióját. A másik pedig Szalóki László írása a hongkongi akciófilmek tematikai és stílusjegyeiről. Ez utóbbi ugyanakkor a válogatás másik fájó hiányára mutat rá: Szalóki írásán kívül a filmnyelvi, stiláris kérdések valahogy nem kaptak megfelelő súlyt a kötet válogatott tanulmányaiban. Igaz, az akciófilmekre a hőst megformáló színészekkel szokás hivatkozni - Schwarzenegger-film, Stallone-film, Chuck Norris-filmhiszen ők mindig ugyanazt a karaktert, a rettenthetetlen igazságosztót játsszák. Hol vannak az akciófilm rendező auteurjei - az amerikai Johnie To-k, John Woo-k? Az akciófilm. Válogatott tanulmányok. Szerkesztő: Dr. Kárpáti György - Schreiber András. KMH Print Kft., 2017.300 oldal. Értékelés: 7/10
