Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-15 / 38. szám
8 KULTÚRA 2018. február 15.1 www.ujszo.com Túrázó művészet, ami összetart Hat'napon át turnézott tájainkon a Magyar Állami Operaház népes társulata egy operával és egy balettel JUHÁSZ KATALIN A magyar kormány idén, csakúgy mint tavaly, 1,6 milliárd forintot invesztált a Kárpát-Haza OperaTúrába, amelynek keretében hat előadást tartott hazánkban a Magyar Állami Operaház társulata. Kassa, Érsekújvár és Pozsony volt a kiválasztott város, ahol két-két estén át állomásozott az összesen mintegy 400 tagú különítmény Erkel Hunyadi László című operájával, valamint A víg özvegy című Lehároperettből készült balettel. Kassa népe meglehetősen passzívnak bizonyult, az Angels Arénában mindkét este negyedház volt. Az érsekújvári sportcsarnokban a volt operaénekes polgármester lelkesen megszervezte a 800 fos részvételt, Pozsonyban pedig mindkét alkalommal hozzávetőlegesen 700-an gyűltünk össze az Incheba kiállító- és vásárcsarnok egyik pavilonjában. Erkel Ferenc a magyar nemzeti opera megteremtője, érthető tehát, hogy az összetartozást erősítő túrának a Hunyadi László az egyik programja. A beharangozó sajtótájékoztatón ugyan nem hangzott el, az Inchebában viszont igen: a pesti Opera társulata nem először lép fel Pozsonyban, 2000-ben már járt itt a Bánk bánnal. Ókovács Szilveszter főigazgatótól arra is ígéretet kapott a közönség, hogy mostantól nem 18 évenként vendégszerepeinek majd nálunk. De nézzük, mit láttunk. Szűcs Gábor rendező némi modernséget akart belecsempészni a Hunyadi Lászlóba, ugyanakkor benne hagyott pár ósdi megoldást is. Érdekes újítás, hogy az elfogott követ öltönyt visel és Ciliéi Ulrik levele egy bőröndből kerül elő. Az is, hogy a gyönyörű, miniszimfónia-szerű nyitány alatt a színpadon öltönyös alakok pakolják ki bőröndjeiket, melyekben az opera fontos kellékeit - bárd, korona, kard, kulcsok - hurcolják. Az is szerethető, ahogy az elején a háttérvetítésben egy repülőgép átalakul hollóvá, jelezve, hogy több mint ötszáz évet repülünk vissza az időben. Ugyanakkor mostanában már alig látni olyan szerelmi kettőst, ahol a partnerek csak elvétve néznek egymásra. Ez a közönségnek éneklés végig jellemző, és picit gyengíti a hitelességet. A teljes képhez hozzá tartozik, hogy Szűcs Gábornak annak idején, 2012-ben ez volt az első operarendezése, és a műfaj tisztelőjeként nyilván úgy gondolta, az opera ma is inkább az éneklésről szól, mint a szíelőadás volt, tévéközvetítéssel, az Operaház új korszakát éltetendő fiákeres népünnepéllyel. Ezért érthető, hogy a rendező nem törekedett világmegváltásra, a lehető legegyszerűbb szimbólumokkal dolgozott. Amikor például egy-egy szereplő monológja hangzik el, a többiek szinte kővé válnak a színpadon, hogy a néző jobban tudjon fókuszálni a szólistákra. Akik előtt egyébként kalapot emelünk. Szappanos Tibort például V. László szerepére teremtették: tökéletes lírai tenor, és alkatilag is hozza a királyfigurát. A Gara nádort játszó Kelemen Zoltán hangja alul-fölül kiegyensúlyozott, és simán elhisszük neki, hogy egy hataloméhes, számító karrierista. A lelátón ülők legtöbbje egyedül Miklósa Erikát ismerte, aki Gara Mária szerepében igazi dívaként tündökölt. A harmadik felvonás esküvői jelenetében a Hunyadi Lászlót alakító Kiss B. Attila szinte civil rajongóként álldogál, amíg Miklósa Erika, a felső oktáv királynője prezentálja művészetét, mint egy áriaesten. A Medveczky Adám vezényletével felvonuló zenekar elképesztő, lenyűgöző - az is elég lett volna, ha végig csak ők játszanak. És külön öröm, hogy zenekari árok hiányában ezúttal látni is lehetett őket. Rádöbbenhettünk például, mekkora szerepe van a magyar himnuszban az üstdobnak. Ugye, ezt nem gondolták volna? Mármint, hogy a Himnuszt, Erkel másik kiváló szerzeményét is eljátsszák mindkét este, felállítva, énekeltetve a nagyérdeműt, amelynek egy része - a szlovák közönség - nem is tudta, mi történik, hiszen egy opera-, illetve egy balettelőadásra érkezett. De ne firtassuk, mennyire volt ez elegáns húzás, hiszen sokan könnyekig meghatódtak, és embertársai könnyeitől e sorok írója is hajlamos meghatódni. Ugorjunk inkább az időben, jöjjön A víg özvegy - mint balett. Az ausztráloknak jutott eszükbe 1975-ben, hogy táncjátékot készíttessenek Lehár operettjéből Roland Hynd koreográfussal. A munka során nemcsak a történet egyszerűsödött, hanem a zenéhez is jócskán hozzányúltak, sőt, inkább csak használták az operett dallamait. A kulcsmelódiák többször visszatérnek, különböző számok dallamaiból állították össze az egyes jelenetek zenéjét. Az énekszólamok zenekari átiratban csendülnek fel, a hangszerelés egyszerre színes és ízléses - mindez John Lanchberry munkáját dicséri, aki szinte filmzenét kreált a nyersanyagból. Az eredetileg is soványka cselekményt még tovább redukálták. De kit érdekel a sztori, ha a látvány ennyire pazar? Fergeteges, pörgős táncjátékot láthattunk, a klasszikus balett, a show-tánc, a társastánc (főleg a valcer), a revü és a népi elemek tökéletes összehangolásával, sok átöltözéssel, szép kosztümökkel. A néző egy percig sem unatkozik, a szólisták könnyed mozgásán pedig látszik, hogy Számukra ezek a szerepek nem tartoznak a technikailag különösebben megterhelő feladatok közé. A látványos tömegjeleneteknek köszönhetően első balettélménynek is kiváló ez az előadás, akár négyötéves kortól. Ha a magyar állam továbbra sem fogja sajnálni a pénzt arra, hogy megsegítsen minket kulturálisan és erősítse az összetartozást, ilyen produkciókat érdemes kiküldenie a magyarlakta külhonba. Elhunyt Kallós Zoltán folklorista neszt játékról. Ráadásul ünnepi díszr Újabb film a romagyilkosságokról a Berlinalén Válaszút. Életének 92. évében, tegnap délután elhunyt Kallós Zoltán, a magyar néprajzkutatás kiemelkedő alakja. A neves folkloristát rövid szenvedés után, válaszúti otthonában érte a halál. Kallós Zoltán a Mezőségen, Kalotaszegen, Moldvában és Gyimesben gyűjtötte a folklórnak szinte minden műfaját, különösen az énekes és hangszeres zenét, a népszokásokat és a szokásköltészetet. Első nagy jelentőségű gyűjteménye, a Balladák könyve először 1970-ben jelent meg, majd több kiadást is megért. Tartalmával - 259 ballada és további 8 ballada meseváltozata - a leggazdagabb magyar balladagyűjtemények egyike, mennyiségi értékét pedig megsokszorozza minősége: négy néprajzilag jelentős táj balladaköltészetének újabb termésével együtt a feledésre ítélt archaikus típusokat és változatokat mentette meg, jórészt dallamokkal. Munkásságát 1996-ban Kossuth-díjjal, tavaly pedig Kossuth-nagydíjjal jutalmazták, és egyebek mellett megkapta az Európai Unió örökségvédelmi elismerését, az Európa Nostra díjat is. (MTI, k) A ma kezdődő 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutatják be Bogdán Árpád Genezis című mozifilmjét - a magyarországi romagyilkosságok témájából merítő alkotás világpremierje a nagy presztízsű Panorama Special válogatásában lesz február 18-án az alkotók jelenlétében. Bogdán Árpád új filmje a bűn, a megtisztulás és az újjászületés drámája. A bibliai eredettörténet a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből érkező emberek sorsán keresztül elevenedik meg. A Genezis történetének középpontjában egy roma kisfiú áll, akinek gyerekkora drasztikusan véget ér, amikor egy brutális támadásban elveszíti a családját. A munkájába temetkező sikeres ügyvédnő felettese nyomására elvállalja a rasszista gyilkosságsorozat egyik vádlottjának védelmét. A nyomozás során megismerkedik az ügyben tanúként résztvevő kisfiúval, és ez a találkozás mindkettejük életét gyökeresen megváltoztatja. Egy titokzatos kamaszlány is belekeveredik az ügybe, amikor sötét titkok derülnek ki a szerelméről. Bár hármuk útja sosem keresztezné egymást, a szereplők Filmkocka a Genezisből élete mégis összefonódik a tragikus események árnyékában. Ugyanakkor nem a bűntény az alkotás egyetlen fő motívuma: Bogdán filmje legalább annyira szól a generációs problémákról és a család fogalmáról. A Genezis szereplői az egyetemes emberi értékek - az életbe vetett hit, a szoli(Fotó: Magyar Nemzeti Filmalap) daritás, a felelősség - mentén döntenek a sorsukról, így lehetőséget kapnak az újrakezdésre, egy új életre. A főszerepekben Cseh Anna Marie, valamint két amatőr színész, Csordás Milán és Illési Enikő Anna látható. A Genezis magyarországi díszbemutatója április elején a Titanic Filmfesztiválon lesz, április 12- től pedig országszerte vetítik majd a magyar mozik. Bogdán Árpád színházi munkái mellett írással foglalkozik, verseket és forgatókönyveket is jegyez. Kétévesen állami gondozásba került, a Balatonberényi Nevelőotthonban nevelkedett - ebből a tapasztalatból merített első nagyjátékfilmje, az önéletrajzi elemekkel átszőtt Boldog új élet, mely 2007-ben nagy feltűnést keltett és három díjat is nyert a filmszemlén, később a Berlinalén elismerő oklevelet kapott, és Karlovy Varyban is vetítették. A Genezis a rendező második nagyjátékfilmje. A 2008-2009-es, romák elleni támadássorozat alapján több film is született az elmúlt években. Fliegauf Benedek amatőr színészekkel leforgatott Csak a szél című drámája, amely egy roma család egyetlen fiktív nyári napját meséli el, 2012- ben Ezüstmedvét nyert a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Hajdú Esztert pedig, aki az ítélet Magyarországon című dokumentumfilmben az elkövetők büntetőperét dolgozta fel, szintén több rangos nemzetközi mustrán (például a londoni Open City Docson, a wiesbadeni goÉast fesztiválon) díjazták. (MTI, as) Miklósa Erika és Kiss B. Attila a Hunyadi Lászlóban (Fotó: Berecz Valter/ Magyar Állami Operaház) •
