Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-06 / 30. szám
www.ujszo.com | 2018. február 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Halottról csak jót? Legjobb, ha korunk „nagyjait" is gyanakodva, kritikusan szemléljük KACSINECZ KRISZTIÁN A a hiszem, a ‘W“ legegészsé/ M m ■ gesebb és JL. w’ legmagasabb szintű történelemfelfogás abban áll, ha egy adott generáció nem csupán beismerni képes az elődök hibáit, nem csupán bocsánatot kér mindazoktól, akiknek sérelmére elkövették az ilyen-olyan retorziókat, kegyetlenkedéseket, hanem képes lerombolni a nemzeti hőstetteknek, nemzeti hősöknek titulált szent tehenek köré húzott tabukat is, és humorral, öniróniával kezelni a túlidealizált ősök múltbéli baklövéseit. A legmesszebb ezen a téren a világ összes népe közül valószínűleg az angolok jutottak a Fekete Vipera című pszeudohistorikus fekete komédiával. A múlt század 80-as éveiben készített, 24 részes, Anglia egész történelmén végigvonuló sorozat a cinikus, opportunista, ám egyszersmind ördögien agyafúrt Lord Blackadder, valamint a tőle mentálisan és a személyes higiénia terén is jócskán elmaradó szolgája, Baldrick évszázadokon átívelő kalandjait foglalta krónikába. Eközben a készítők - Rowan Atkinson, Richard Curtis és Ben Elton - sorra döntögették meg, vagy inkább röhögték szembe a brit történelmi tabukat, nem kegyelmezve az olyan nagyságoknak sem, mint I. Erzsébet, Viktória királynő (a „koronás röfi”), vagy éppen Wellington hercege, akinek kedvenc hobbija a felvilágosodás évszázadában a szolgái megkorbácsoltatása volt. Nos, az angolok a franciákkal karöltve most már nem csak a saját házuk táján söprögetnek: egy brit-francia koprodukcióban készült friss politikai szatíra, a Sztálin halála célkeresztjében a Szovjetunió és a történelem egyik legvéreskezűbb diktátora áll, illetve az ő lehetséges utódai, Zsukov marsall, Hruscsov, Molotov és Malenkov. A szovjet történelem egyik legkaotikusabb és legkevésbé dicső, intrikákkal és összeesküvésekkel terhelt szakaszában játszódik a film: azt a rövid, de annál mozgalmasabb időszakot öleli fel, amikor a Nagyvezér sokak által áhított halála után mindenki a koncért marakodott. Ez a politikai katyvasz kiváló alapanyag egy pszeudohistorikus fekete komédiához. Mivel azonban az amúgy is kényes témát a készítők még megfejelték néhány jól irányzott, a jelenlegi orosz viszonyokat célba vevő, odaszurkálós utalással, előre borítékolható volt, hogy a felmelegített Sztálin-kultuszt élő Oroszországban a fűmet még a premier előtt betiltják. Hasonlóképpen járt három éve A 44. gyermek című politikai thriller is. Állítólag mindkét film merénylet az orosz (szovjet) nép ellen, sőt, nem más, mint a fasizmust legyőző homo sovieticus befeketítése, „arcul köpése”. Legalábbis ezt állítják az önjelölt cenzorok - köztük Nyikita Mihalkov Oscar-díjas filmrendező-, akik nyílt levélben kérték a kulturális minisztertől, hogy állítsa le a Sztálin halála forgalmazását. Ez meg is történt, a filmet csak egy moszkvai moziban mutatták be, amelynek üzemeltetői néhány napig hősiesen dacoltak a hatóságok módszeres zaklatásával, de azóta már kénytelenek voltak levenni a műsorról. Pedig a vetítések telt ház előtt mentek, ajegyek már elővételben elkeltek a törölt előadásokra is. Úgy tűnik, az orosz nép egy része kellően érett ahhoz, hogy szembenézzen saját sötét múltjával, az iróniát pedig ne kegyeletsértésként értelmezze (félre). Az orosz vezetés és néhány értelmiségi ellenben meg: rekedt egy alsóbb szinten. Fontos látni ugyanakkor: nem a film, hanem éppen a kultuszminisztérium alázza meg az orosz polgárokat azzal, hogy helyettük akaija eldönteni, mi jó ne: kik, s mi nem, milyen filmet nézhet; nek meg a tévében, vagy a moziban, s mi az, ami tabu. A történelmi szatírákra éppen azért ; van szükség, hogy felismerjük: nin; csenek abszolút hősök, a leginkább ; idealizált történelmi alakoknak is volt egy sötét, vagy éppen nevetséges ; oldala. Legjobb tehát, ha korunk ; „nagyjait” is gyanakodva, kritikusan szemléljük; egyetlen vezetőben, pártban vagy politikusban sem bízhatunk meg vakon. Oroszországra ez hatványozottan igaz. Magyarországon meg április 12-én lesz a film bemutatója. Ha be nem tiltják addig. Orosz rendőrök a moziban. Nem a filmre mentek, hanem leállíttatni a vetítést. (TASR/AP-feivétei) A Dagi nem mer elmenni az olimpiára A csupán jelképes szerepet betöltő Kim Jong Nem, Eszak- Korea hivatalos államfője vezeti majd országa politikai küldöttségét a téli olimpián. A tisztségviselőkből álló 21 tagú küldöttég pénteken érkezik Pjongcsangba, és három napig tartózkodik Dél-Koreában. Kim Jong Nam egyébként már 90 éves, nem tudni, részt vesz-e a megnyitóünnepségen. Az ország tényleges és teljhatalmú vezetője Kim Dzsong Un, de ő nem utazik Dél-Koreába. Egy dél-koreai elnöki szóvivő azt mondta: Szöulban kedvezően fogadták a delegáció látogatásának hírét. A dél-koreai elnöki hivatal fontolgatja, szervezzen-e találkozót Mun Dzse In dél-koreai államfő és Kim között. Dél-Korea kész „meleg és őszinte fogadtatásban” részesíteni az északkoreai küldöttséget, és több kommunikációs lehetőséget készít elő, köztük magas szintű kormányzati megbeszéléseket - mondta a szóvivő. A téli olimpiai játékok megnyitóján Mike Pence amerikai alelnök és több magas rangú vezető is megjelenik. Az enyhüléspárti dél-koreai államfő szeretné, ha a pjongcsangi olimpia fordulópontot jelentene a Korea-közi párbeszéd folyamatában, és hatása tovább tartana, mint maga a sportesemény. Eközben a dél-koreai országegyesítési minisztérium közölte: Phenjan 140 tagú művésztársulatot küld a téli olimpiára, hogy előadásokkal szórakoztassa a szurkolókat. A csoport hajón érkezne, amely egyben szálláshelyeként is szolgálna. Dél-Korea az észak-koreai rakéta- és atomprogram miatt életbe léptetett szankciók keretében kitiltotta az északi hajókat kikötőiből, de fontolgatja, hogy ez esetben kivételt tesz. (MTI) I 7 Elmúttnyócév GÁL ZSOLT Tovább csökkenő népesség, folytatódó gazdasági leszakadás a régiós versenytársalchoz képest, sikerek a fociban (Andorra, Luxemburg), Soros-párt a fejekben - egyszóval leépülés minden szinten. 2010 óta a Fidesz-kormányok éveken keresztül az „elmúlt nyolc évre” hivatkoztak. Most, miután ők is lehúztak 8 évet a hatalomban, lassan ideje mérleget vonni. Kezdjük azokkal a célokkal, melyeket a miniszterelnök már-már mániákusan követ. Első helyen rögtön ott a labdarúgás. 2010-ben Magyarország válogatottja a 42. helyen volt a FIFA-világranglistán (2009- ben az 54-en). Az aktuális 2018-as listán a fociba ölt százmilliárdoknak köszönhetően sikerült felkapaszkodni az 54. helyre... További hosszú távú cél a népességfogyás megakadályozása, Orbán szállóigévé vált mondása, a „három szoba, három gyerek, négy kerék” jegyében. 2010. január elsején Magyarország népessége lOmillió 14 ezer fő volt, 2017 elejére9,8 millió alá esett (az 195 5-ös szintre). Azaz a két Orbán-kormány nyolcéves mérlege mintegy 250 ezer fős népességfogyás lesz (ha meglesznek a tavalyi adatok is), de nem baj, fel a fejjel, 2018 a családok éve! Nézzük a gazdaság „felvirágoztatását”. 2010-ben az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) az uniós átlag 65 százaléka volt, 2016-ra ezt sikerült 67-re, azaz két százalékponttal feltornázni. Szlovéniát és Horvátországot kivéve az összes térségbeli versenytárs gyorsabban zárkózott fel, közben Észtország, Litvánia és Lengyelország egy főre jutó GDP tekintetében megelőzte Magyarországot (Csehország, Szlovénia és Szlovákia már 2010-ben is előtte volt). Szóval folytatódott a leszakadás a régiós versenytársakhoz képest, de nem baj, a Balkán még Magyarország mögött van... A munkaerőpiacot tekintve már jóval jobb a helyzet, a foglalkoztatottak száma 3,7 millióról 4,31 millióra nőtt a 2010-16 közötti időszakban. Némi szépséghiba, hogy ebben benne van a felturbózott közmunkaprogram és - részben a külföldi munkavállalás felfutása is. Az előbbi sem igazi munkahelyeket nem teremt, sőt, jórészt átjárást sem biztosít ezekhez, az utóbbi meg nem a kormány érdeme (hacsak nem negatív értelemben véve az). A 10 év alatt ígért egymillió új munkahely így is matematikai képtelenség, és a foglalkoztatottsági ráta 2016-ban a régiós középmezőnyben volt (közmunka nélkül meg az utolsók között lenne). Mindezt példátlanul kedvező külgazdasági körülmények között sikerült elérni. Rekordmértékű uniós forrás áramlott a magyar gazdaságba, rekordalacsonyan voltak a kamatok (olcsón volt újrafinanszírozható az államadósság), az exportorientált magyar gazdaságot húzta a német és a régiós növekedés, a magyar kormánynak meg példátlanul nagy hatalma volt (5 évig alkotmányos kétharmados többség a parlamentben). Ha vége szakad a világgazdasági konjunktúrának, akkor Magyarország továbbra is a térség egyik legsebezhetőbb (a horvát után még mindig a legmagasabb államadósságszinttel rendelkező) országa lesz, így még a soha meg nem ismétlődő kedvező időszak részsikerei is erősen megkérdőjeleződhetnek. A rohamosan öregedő és fogyatkozó magyar társadalom jórészt felélte pénzügyi erőforrásait - a kormány és a háztartások továbbra is el vannak adósodva, a kormány államosította és elköltötte a második pilléres nyugdíjpénztári megtakarításokat és a tervezett óriásberuházások (Paks II., Budapest-Belgrád vasút) kapcsán hatalmas hitelfelvételekre készül. Eközben félelmetes, hogy a népesség milyen apátiával szemlélte nyugdíjpénztári vagyonának lenyúlását, illetve a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerének meg a jogállamnak a lebontását és a közvagyon szétlopását. A második és harmadik Orbán-kormány nyolc éve után a társadalom ott tart, hogy egy közvélemény-kutatásban megkérdezettek kétharmada abban a tudatban él, hogy Soros György Pártja (SGYP) is részt vesz az idei áprilisi országgyűlési választáson, és a válaszadók mindössze 24 százaléka tudja, hogy nem is létezik ilyen párt. FIGYELŐ Sok voks várható a határon túlról Míg 2014-ben 193 793 külhoni magyar regisztrálta magát az országgyűlési választásokra, ez a szám jelenleg már 336 500 körül jár - írta a Magyar Nemzet. Január közepén 319 ezernél járt a számláló, tehát alig három hét alatt közel 20 ezerrel nőtt a regisztráltak száma. Főleg a vajdaságiak és az erdélyiek aktívak: előbbiek száma 38 ezerről 46,5 ezerre, utóbbiaké 139 ezerről 146 ezerre nőtt. A kivándorolt magyarok aktivitása ehhez képest elenyésző: eddig 3187-en vetették fel magukat a külképviseleti névjegyzékbe, a legtöbben, 427-en Londonban. „Az elmúlt hónapokban kampányt folytattunk a Vajdaságban annak érdekében, hogy minél többen regisztráljanak. És amikor elérkezik a pillanat, akkor egy terepi kampány keretein belül megkeressük az összes vajdasági magyart, és segíteni fogunk nekik abban, hogy szavazni tudjanak. Azt gondolom, hogy ez a maximum, amit meg tudunk tenni” - mondta még január közepén Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke. Hozzátette: reméli, hogy a szavazás után Magyarországnak továbbra is olyan kormánya lesz, mint amilyen az elmúlt hét és fél évben. Nem véletlen, hogy az Orbán-kormány éppen a 2018-as évet nevezte ki a külhoni magyar családok évének. Erre egymilliárdos keret áll rendelkezésre. Éppen a magyarországi választás évében vezetik be a határon túliak számára a 64 ezer forintos egyszeri anyasági támogatást, valamint a babakötvényt, amelynek elindításához a magyar állam 42 500 forintot, később pedig évenkénti kamattámogatást ad - írta a Magyar Nemzet. (mno)
