Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-30 / 24. szám
10 FRANCIA FUTBALL FOCITIPP ■ 2018. JANUAR 30. www.ujszo.com A Stade de Paris (vagy ahogy a helyiek régebbi nevén emlegetik, a Stade Bauer) a francia főváros északi részének kis külvárosában áll. Se mérete, se fontossága nem olyan, hogy impozánsan kiemelkedjen a környezetéből, az ott lakókon kívül nem sokan tudják, hogy a létesítmény és a hozzá kapcsolódó klub milyen fontos szerepet töltött be a francia labdarúgásban. A Red Star FC csapatát 121 éve alapították, az egyik legrégebbi hazai klub azonban évek óta vegetál, jelenleg a francia harmadosztályban küzd a szebb jövőért. Saint-Ouen sohasem tartozott a főváros legelegánsabb környékei közé, ugyanakkor futballtőrténelmi jelentőségét nem lehet elvitatni: 1897. február 21-én a Villiermet kávéházban - az 1872-es alapítású Le Havre AC után második francia klubként - megalakult a Red Star FC. A klub első elnöke (és egyben alapítója) Jules Rímet lett. Az akkor 23 éves, politikai ambíciókat dédelgető sportember egy multisportklubban gondolkodott, a labdarúgók mellett adéták, kerékpárosok és rögbisek is helyet kaptak itt. A tagsági díj havi egy frank volt. A klub elnevezését Rímet a saját nevelőnőjétől vette, aki átszelte az Atlanti-óceánt a Red Star Line társaság egyik hajóján. Ezért történhetett, hogy a klub a Vörös Csillag francia megfelelője (Etoile Rouge) helyett az angolos Red Star változatot kapta - hála Jenny kisasszonynak. Kupasikerek a két világháború között Saint-Ouen mindig is sokszínű környék volt, Franciaország korábbi afrikai és karibi gyarmatairól rengetegen érkeztek és érkeznek ide. Nem véleden, hogy Francois Hollandé köztársasági elnök nyilvánosan is elismerte a Red Star jelentőségét, amit a multikulturális Franciaországért tett. A klub történetének legsikeresebb időszaka az 1910-20-as évekre tehető: 1912-ben megnyerte a francia ligát, míg a Francia Kupában ötször végzett az első helyen: 1921, 1922, 1923 és 1928 után még 1942-ben ért fel ilyen magasságba (igaz 1946-ban is döntős volt, de 4-2-re kikapott a Lille-től). A név és a lógó elkerülhetetlenné lette, hogy a klub szoros kapcsolatot alakítson ki a helyi baloldali, munkásosztálybeli emberekkel. Ez a kötelék a második világháború során még erősebbé vált, amikor a csapat fiatalját, az ellenállóként tevékenykedő Rino Della Negrát kivégezték. A 20 éves szabadságharcos a háború miatt egyeden hivatalos mérkőzést sem vívhatott csapatában, búcsúlevelében mégis elbúcsúzott a Red A Jules Rímet által alapított klubnak fanatikus szurkolótábora van, amely sikerekről álmodik (Képarchívum) Red Star FC: Hitelesség, népszerűség, 121 éves múlt A PSG árnyékában élő Red Star lenne a modern párizsi futball igazi sikertörténete Startól. Emlékére róla neveték el a stadion egyik tribünjét. A hatodosztályból csak felfelé vezet az út A világháború utáni éveket a káosz is a túlélésért folytatott harc jellemezte, a helyi önkormányzat kihátrált a klub mögül, a csapat 1966-ban kiesett az élvonalból, a következő idényben pedig a 16. helyet szerezte meg a másodosztályban. Ekkor váratlan segítséget kapott: a Toulouse Football Club elnöke, Jean- Baptiste Doumeng összeütközésbe került városa polgármesterével, így a jó kapcsolatai révén felajánlotta a Red Starnak az egyesülés lehetőségét. A fúzió megköttetett, Toulouse élvonalbeli csapat nélkül maradt (a jelenlegi utód 1970-ben alakult), a Red Star pedig a Ligue 1-ben folytathatta. Az ügy hatással volt a francia bajnokságra is, a szövetség az ügylet miatt azóta korlátozza a klubok egyesülési lehetőségeit. A csapat A Fradi és a Red Star A kilencvenes évek elején rövid időre összekapcsolódott a Ferencváros és a Red Star története, a párizsiak akkori elnöke, a korábbi hatszoros francia válogatott Jean-Claude Bras ugyanis lehetőséget látott a csapatban - bár, mint később kiderült, inkább az ingatlanban. A Jean-Claude Bras International cég nevében a sportvezető szándéknyilatkozatot írt alá egy együttműködésről, de végül az FTC elnöksége elvetette az ajánlatát, és nem egyezett bele abba, hogy a Ferencváros vegyesvállalat legyen. Mégis megköttetett azonban egy szerződés egy 25 millió forintos alapítvány létrehozásáról, Bras pedig az FTC labdarúgó-szakosztályának a társelnöke lett. Sosem titkolta, a fő célja a csapat mellett az ingatlan hasznosítása. Elsősorban az Üllői úti stadiont szerette volna felújítani, hogy az megfeleljen az UEFA előírásainak, emellett négy éven belül épített volna egy ötezres sportcsarnokot a jégkorongozóknak, egy bevásárlóközpontot, egy sportterápiás intézetet és egy irodaházat. Miután a tervekből semmi sem lett, 1991 júniusában közölte, hogy a jövőben nem kívánja támogatni a Ferencvárost. a második pozícióban van, és abszolút esélyes a feljutásra. Modernizáció helyett értékmegőrzés Pedig Haddadot sem fogadták kitörő örömmel a drukkerek, az elnök ugyanis olyan tervekkel állt elő, amellyel kiváltotta a szurkolók haragját. Haddad egy 200 millió eurós új stadionban és szórakoztatóközpontban gondolkodott, de a drukkerek úgy vélték, a klub szívét és lelkét éppen a Stade Bauer képviseli. Akkor is, ha olyan elmaradott az infrastruktúrája, hogy a tavalyi és tavalyelőtti szezonban a liga nem is engedte, hogy ott játssza a bajnokikat, a csapatnak ideiglenesen a Stade Jean-Bouin-ba kellett költöznie. Rímet, a leghíresebb Jules Rimet 1897 és 1910 a klub elnökeként dolgozott, 1910-ben a futball-liga társalapítója, 1919 és 1942 között a Francia Labdarúgószövetség elnöke lett. Tevékeny szerepet vállalt abban, hogy az 1908- as olimpián a labdarúgás ott lehessen a hivatalos programban. 1921- ben őt választották a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnökének, a posztot mindezidáig a leghosszabb ideig, 33 éven át töltötte be. Az ő tevékenységének köszönhető a világbajnokságok megléte: az 1930-ban hódító útjára indult sorozat trófeája később nem véletlenül kapta meg az ő nevét. 1956-ban Nobel-békedíjra javasolták, ebben az évben halt meg, két nappal a 83. születésnapja után. 1975-ben szerepelt legutóbb a legjobbak között, az abszolút mélypontot 14 éve érte el, amikor két szezont is a hatodosztályban kellett eltöltenie. A rendszeres pénzügyi válságnak egy ambiciózus elnök, a filmes világban érdekelt Patrice Haddad megjelenése vetett véget. Haddad 2008-ban vette át az irányítást, és kijelentette, azt szeremé, hogy 2015-re már a második ligában szerepelne a csapat. És ígéretét betartotta, a csapat 2011-ben a negyedosztály második helyén zárt, 2015-ben pedig megnyerte a harmadik ligát. Ugyan 2015/lóban nagyon közel járt ahhoz, hogy szintet lépjen, végül csak az 5. helyen zárt a Ligue 2-ben, tavaly pedig meglepetésre a 19. lett, és kiesett. A jelenleg zajló National 1 nevű harmadik ligában 18 forduló után nyolc győzelemmel, nyolc döntetlennel és két vereséggel, 32 ponttal » André Simonyi, a Red Star magyar sztárja A klub történetében akadt egy magyar szereplő is, Simonyi András, vagy ahogy ott ismerték, André Simonyi személyében. Az 1914. március 31-én Fluszt városában született játékos egy kilenc fiúgyermekes családból származva jutott el a Miskolci Attila FC-be, ahol 15 évesen már az első csapatban játszott. Nem volt még 20 éves, amikor helyet kapott a profiválogatottban, és 1933-ban pályára léphetett a hollandok elleni, 6-5-ös vereséggel zárult nem hivatalos amszterdami mérkőzésen. Olyan csapattársakkal, mint a négy gólt szerző Sárosi György, vagy Háda József és Toldi Géza. Szinte azonnal Franciaországba szerződött, ahol ontotta a gólokat. A Lille és a Sochaux után 1936 és 1946 között a Red Star játékosa lett, másodosztályú bajnokságot nyert (1938/39) és tagja volt egy fél bajnokcsapatnak is (1940/41-ben az északi zóna elsőségét a Red Star szerezte meg, de nem mérkőzhetett meg a déli győztes Marseille-jel). 1942-ben kupagyőztes, négy évvel később kupadöntős volt. Négyszer a francia válogatottban is játszott. Edzőként kétszer segítette szeretett klubját: 1952/1953 után 1959-1960 között is ült a Red Star kispadján. 2002. július 17-én 88 évesen halt meg. A108 éves stadionnak komoly megújulásra lenne szüksége, és Haddad is belátta, a történelmi múlt és a szurkolók felfogása sokkal nagyobb lehetőséget kínál - főleg a katari pénzből felturbózott Paris Saint-Germain ellensúlyozására. „Hatalmas lehetőségeink vannak, hiszen egy tízmilliós városban, Párizsban élünk” - nyilatkozta a klub multimédia-menedzsere, Paul Ducassou. Szerinte a Red Star öröksége jó esélyt ad arra, hogy az eredeti értékeket igénylő helyiek ezt a klubot válasszák a pénzeszsák PSG-vel szemben. ,A Red Star igazi történelmi csapat, és még mindig nagyon népszerű Párizs északi részén. Rendben, most a PSG szerepel a Bajnokok Ligájában, de ha a támogatók felfedeznék a Red Start, az mindent megváltoztathatna” - mondta a menedzser. Régi vágású kultúrával épülne a sikertörténet A klub 2016-ban kreatív igazgatót is kapott David Bellion személyében. A név ismerős lehet, a 35 éves, egykori francia utánpódás-válogatott csatár 2003 és 2006 között a Manchester United alkalmazásában állt, 2007 és 2014 között pedig a Bordeaux-t erősítette. 2014-ben igazolt a Red Starhoz, két év után vonult vissza, azóta más területen segíti a klub munkáját. „Véletlenül alakult így az életem. Patrice Haddaddal van egy közös barátunk, Benjamin Eymere, a L’Officiel divatmagazin kiadója. Benjamin kapcsolatba lépett velük, mert tudta, hogy valami mást szeretnék csinálni a fűtbalkarrierem után. Kreatív igazgatóként a célom, hogy hidat építsek a Red Star, illetve a kultúra és a művészet világa között, legyen szó zenéről vagy divatról. A Red Star még mindig egy romantikus, népszerű futballklub, ahol nincs társadalmi státusz. Az emberek szeretik, mert a régi vágású futballkultúra hangulatát árasztja. A klub nem csupán a sikerért és a győzelemért épült, ez a szabadság és a kreativitás nagyon erős szimbóluma. Nem sok klub rendelkezik ilyen természetes hitelességgel” - mesélte Bellion, akinek egészen egyedülálló a helyzete a francia futballban. Különösen a Red Star Lab projekt áll a szívéhez közel: .Alapvetően ez egy műhelyplatform a Red Starban játszó gyerekek számára, akik az iskolai szünetben és minden szerdán játszhatnak, tanulhatnak és kipróbálhatnak különböző tudományágakat a fotózástól a főzésen át a táncig. így tudjuk felfedezni számukra az újabb szenvedélyeket.” A klub büszke arra, hogy története során olyan játékosok fordultak meg a színeiben, mint Helenio Herrera (aki később a catenaccio rendszerével forradalmasította a sportágat), a bosnyák Safet Susie, Steve Marlet, Moussa Sissoko és Abou Diaby. A klub célja, hogy visszatérjen a Ligue 1-be, és elmondhassa magáról, az övé a modern párizsi futball igazi sikertörténete. Pincési László A Red Star 1913-ban már a Tottenhammel játszott, a PSG 1970-ben alakult
