Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-27 / 22. szám
www.ujszo.com | 2018. január 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Klozet, a szimbólum A műtárgypiacot elönti az ürülék. De mi van a Fehér Házzal? Elképesztő humoruk van az amerikai múzeumi kurátoroknak. És most nem a Mr. Bean-filmben szereplő Peter MacNicolra gondolok. Számomra egyértelműen a hét híre, hogy a Trump-házaspár kinézett magának egy Van Gogh- festményt a New York-i Guggenheim Múzeum gyűjteményből, kölcsönkérték volna a Fehér Házba, hogy tél lévén nézegethessenek egy szép téli tájképet, ám a múzeum vezető kurátora egy aranyból készült vécécsészét ajánlott fel nekik a 19. századi holland festő képe helyett. Az aranyklotyó szintén egy műalkotás, a címe pedig nemes egyszerűséggel America. A múzeum látogatói is simán használhatták egy ideig, nemrég szerelték le. Maurizio Cattelan olasz művész valami olyasmit akart vele kifejezni, hogy a műtárgypiacot manapság elönti az „ürülék”, nehéz megtalálni a valódi értékeket, a biznisz pedig lassan, de biztosan deformálja a modem művészetet. Hasonló véleményen volt annak idején a dadaista Marcel Duchamp is, aki megkérdőjelezte, illetve relativizálta a képzőművészeti alkotás fogalmát, lásd a legendás pipás képét, vagy azt az 1917-ben kiállított piszoárt, amelyre az olasz kolléga klotyója érezhetően hajaz. De ne merüljünk most bele ilyen mélyen a művészettörténet kloákájába, hiszen egy arany vécécsésze szimbolikáját mindenki könnyen dekódolhatja, talán még Trumpék is. Természetesen azokat a milliárdosokat is kigúnyolja vele az alkotó, akik a pénz nem számít-alapon, ám nulla ízléssel rendezik be lakhelyüket. Trumpék korábban is híresen gyatra lakberendezőkkel dolgoztattak, minden amerikai magazin közölt már fotókat giccses, az arany összes árnyalatában csillogó szobáikról. Idézzük néhány „aranyba vésendő” mondatot Nancy Spector kurátor válaszleveléből, amelyben a Van Gogh-festmény helyett az említett csilivili műtárgyat ajánlja fel az elnöki párnak: „Sajnáljuk, hogy nem tudjuk teljesiteni az eredeti kérést, ugyanakkor őszintén reméljük, hogy ez a különleges ajánlat felkelti az érdeklődésüket. Természetesen egy rendkívül értékes és némileg törékeny műről van szó, amelynek üzembe helyezésével és fenntartásával kapcsolatban minden szükséges tudnivalót a rendelkezésükre bocsátunk”. Frappáns, egyszerű, nagyszerű, és a sorok között is remekül lehet olvasni, szóval a lényeg akkor is világos volna, ha nem tudnánk Nancy Spectorról, hogy mi a véleménye Trump elnökről. A Twitter és a Facebook világában persze semmi nem maradhat titokban, talán csak az, amit nem árulunk el magunkról. Nos, Nancy még tavaly megeresztett egy blogbejegyzést, amelyben összefüggésbe hozta az említett aranyklotyót Trump elnök addigi ténykedéseivel. A Fehér Ház természetesen nem reagált még az ajánlatra. A világ összes aranyáért sem dolgoznék Trump sajtóosztályán... Magyar kényszerpályák MÓZES SZABOLCS Minél közelebb kerülünk az elnökválasztási kampányhoz, annál kevesebb komolyan vehető (lehetséges) indulót látni. Magyar fronton pedig kényszerpályák mutatkoznak. Ne tévesszen meg senkit az államfoválasztás 2019-es tavaszi dátuma. Akkor választunk, ám a kampány már korábban beindul. Pontosabban már benne is vagyunk. Ősszel a helyhatósági választások mellett már gőzerővel fognak zakatolni a kortesgépezetek, ám a hadviselés része a kiválasztási folyamat is. Egyelőre egyik tábor sem áll túl jól. Andrej Kiskáról már írtunk. Ha elindul és nem követ el a következő egy évben szarvashibát, akkor aligha lehet legyőzni, nem látni erre esélyes jelöltet. Sima ügy, mondhatnánk. Csak éppenséggel a jelöltsége nem az, olyannyira, hogy egyre gyakrabban hangzik el: feladja. Ez a jobboldalt állítaná komoly dilemmák elé. Nemcsak azért, mert mindegyik komoly és mérvadó (vagy magát ilyennek gondoló) pártnak meglenne a saját elképzelése és jelöltje, hanem mert az ideológiai szekértáborok között lappangó feszültségek is feltörnének. Az SaS és.a szárnyait bontogató Progresszív Szlovákia, valamint Beblavy mikrokozmosza és a szabadelvű kávéházi értelmiség egy liberális személyiséget keresne közös jelöltnek, míg az OEaNo egy része és a KDH, valamint a konzervatív értelmiség már most azt mondogatja: ha Kiska nem indul, igazi konzervatív jelöltet kell találni, mivel ilyen államfője még nem volt Szlovákiának. Nem mintha nem lehetne a fenti elvárások metszéspontjában lévő személyt találni, ám ahhoz konszenzuskereső táborok kellenének, valamint egy olyan jelölt, aki amellett, hogy mindenkinek megfelel, egyben elég ismert és „fel lehet építeni”, továbbá a politikai eliten és az értelmiségen felül a választóknak is megfelelne. Merthogy ők szokták eldönteni a választások kimenetelét... Tehát a mostani helyzet szerint ajobboldal számára az lenne a legjobb, ha Kiska nem hezitálna sokáig és bátran bejelentené, hogy újra indul. Ám hiába tűnik úgy, hogy Kiska bedobja a törülközőt, a Smer sem lehet elégedett. Miroslav Lajöák a héten nyilvánosan is mindenki tudtára adta, amiről egy ideje már tudnak az őt győzködő Ficóék: nem indul. Maros Sefcovic uniós biztos sem adná fel brüsszeli állását—jelölése egyébként is komolytalan lenne -, Marek Mad’aric pedig lassan a Smer belső ellenzékének alapítójává, vezérévé és gyakorlatilag egyetlen tagjává avanzsált. Az MKP számára eddig dilemmát okozhatott az államfoválasztás. 2014-ben volt magyar jelöltje, jól is jött a pártnak, most is profitálhatna belőle. Ha viszont Kiska indul és beáll mögé a teljes jobboldal, valós lehetőség lenne hozzájuk csapódni. Közben a Híd jelezte, saját jelöltet indít, aki talán magyar lesz. Ez pedig kényszerhelyzetbe hozhatja az MKP-t, hiszen hogyan nézne ki az, hogy Bugárék magyar jelöltje helyett a magyar párt egy szlovák indulót támogat! Mindeközben a Híd döntését is kényszerhelyzet szülte. Akár indul Kiska, akár nem, a kormánykoalíciós tagság miatt nem lehet beállni mögé, ráadásul a Kiskát támogató jobboldallal lövészárokharcot folytatnak Bugárék. A Smer vagy a Smer-SNS közös jelöltjét felvállalni - akárki is lesz az - még rosszabb. Marad hát a saját jelölt. Ehhez pedig aligha találnak megfelelő szlovák személyt: a koalíciós Híd jelöltjeként, szemben Kiskával vagy egy valós esélyekkel induló jobboldali jelölttel szemben aligha akarná bárki leégetni magát egy rossz szerepléssel. Ráadásul kapóra jött, hogy a Hídnak az egyre málló magyar táborát is erősítenie kell, ha nem akar lemorzsolódni 2020-ig, és így még kényszerhelyzetbe is hozhatja az MKP-t. így jutottunk el oda, hogy a Hídnak és az MKP-nak is vélhetően az lenne a legjobb, ha Kiska el sem indulna. Ez viszont egy újabb taktikai és mediális harcot hozna, ahol az a párt győz, amelyik elsőnek talál megfelelő magyar jelöltet, s úgy tudja eladni a háta közepére kívánt magyar-magyar egyeztetéseket, mintha őszintén akarná, csak megint a másik truccol és bontja meg a nem létező, ám várva várt nemzeti egységet. Uj dokumentumok a felvidéki magyarság kitelepítéséről A felvidéki magyarság kitelepítésének történetét árnyaló, Moszkva, Budapest, Prága és Pozsony hét évtizeddel ezelőtti álláspontját feltáré dokumentumkötetet mutattak be a Moszkvai Magyar Kulturális Intézetben. Az Oroszország Társadalompolitikai Történelmi Állami Levéltára irattárából származó 116 dokumentum közül 83-at először hoztak nyilvánosságra. Kosztricz Anna moszkvai magyar levéltári delegátus felhívta a figyelmet a kitelepítéssel kapcsolatos szovjet álláspont módosulására. „Moszkva 1945-től kezdve mindenben támogatta a csehszlovák kormányt a magyarok kitelepítésében és jogainak korlátozásában, de 1946^47-ben valamelyest megváltozott a szovjet álláspont. A dolog érdekessége, hogy Moszkva nem a csehszlovák, hanem szlovák vezetés magatartását kifogásolta” - mondta. Nacionalista természetű... Nyikolaj Novikov szovjet diplomata Sztyepan Kirszanovnak, a moszkvai külügy európai osztálya vezetőjének írt titkos feljegyzést Pozsonyból 1949. november 25-én, amelyben rámutatott, hogy a magyarok kampányszerű kitelepítése nem az osztályalapon, hanem nemzeti alapon folyt, és az eljárást „nyilvánvalóan nacionalista természetű”. „A Szlovákiában élő magyar nemzeti kisebbségnek, amelynek tagjai hivatalosan csehszlovák állampolgárnak számítanak, politikai és szociális jogai sérültek. A szlovák hatóságok által a magyar lakossággal szemben folytatott nacionalista politika nem kivánt feszültséghez vezethet a Csehszlovákia és Magyarország közötti viszonyban” - írta Novikov. Kosztricz Anna elmondta, nem találtak olyan dokumentumot, amelyben a szovjet vezetés valaha is a kitelepítések leállítására szólította volna fel Csehszlovákiát, de „ha a külügyminisztérium egy ilyen jelentést egyáltalán meg mert írni, az azt jelenti, hogy a szovjet állami szervek és nagy valószínűséggel a pártszervek nézete erőteljesen elmozdult”. „Nem kell azt hinni, hogy egy ilyen jelentéssel a szovjet külügyminisztérium védelmébe akarta venni a magyarokat. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió számára létkérdés volt, hogy két népi demokratikus ország között ne mérgesedjen el a helyzet. Létérdeke volt, hogy népi demokratikus országokból egy olyan védőzóna vegye körül, amellyel nincsenek problémái” - tette hozzá. A kötet bemutatóján Szergej Szloisztov, a II. világháború utáni Kelet-Európával foglalkozó osztály tudományos titkára is arra mutatott rá, hogy Moszkva számára a kitelepítésnél fontosabb volt Lengyelországot a saját oldalára állítani, ezért csillapítani akarta a táboron belüli két másik ország ellentéteit. Mint mondta, ebben az is szerepet játszott, hogy a csehszlovák vezetés Nyugatról is ígéretet kapott a kitelepítés támogatására. Már'43-ban tervezték Edvard Benes és Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos 1943. decemberi moszkvai tárgyalásainak jegyzőkönyve szerint az emigráns csehszlovák elnök tudatta partnerével, hogy a brit kormány egy titkos levélben „elvi egyetértéséről” biztosította a kisebbségek kitelepítését, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök pedig,»kedvező álláspontját fejtette ki” ezzel kapcsolatban. Elvtársi tiltakozás A bemutatón Bállá János moszkvai magyar nagykövet és Zseliczky Béla, a szlavisztikai intézet tudományos fomunkatársa egyaránt felhívta a figyelmet arra a sokakat meglepő tényre, hogy a korabeli magyar kommunista vezetők, Rákosi Mátyás és Gerő Ernő mind a szovjet, mind a csehszlovák pártvezetéssel folytatott kommunikációjában következetesen védelmére kelt a szlovákiai magyarságnak, követelve a kitelepítési politika felülvizsgálatát. Az 1946. február 27-én aláírt csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény keretében mintegy 75 ezer magyart telepítettek ki, akik helyére 60 ezer magyarországi szlovák költözött át önként Szlovákiába. (MTI) (Lubomlr Kotrha karikatúrája)
