Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)

2018-01-25 / 20. szám

^ NeMTURIoIA r A galántai Árendás Nikolett másfél éve él Szerbia fővárosában, Belgrádban férjével és három kislányával. Előtte négy éven át Brüsszelben élt a család. Férje, László az EU diplomatája­ként jelenleg a szerb csatlakozás előkészítésén dolgozik. M Belgrádban elyik látvá­nyosság nyűgözte le a legjobban? egyértelmű­en a Kalemegdan - a régi Nándorfehérvár falai és az azt körülvevő park - szá­momra a legkedvesebb. Nemcsak a Száva és a Duna összefolyására nyíló gyönyörű panoráma miatt, hanem a magyar kötődésű történelme miatt is, amit egy emlékkő őriz a várrom központi részében. Kelle­mesen meglepett a folyók mentén kiépített turiszti­kai infrastruktúra, ami a hozzánk hasonló családos embereknek is rengeteg lehetőséget kínál. Termé­szetesen Belgrádon kívül is sok látványosságot kínál még Szerbia, mindenképp megemlíteném Calambóc várát (Golubac), amelyik a Vaskapu (a Duna sziklákkal övezett kanyonja) bejáratá­nál magasodik. Mi sokkolta a leginkább? Pozitív sokként ért Brüsz­­szel után az emberek életkedve, pozitivizmusa, segítőkészsége, a többség nagyon jól beszél angolul. Belgrádot az élet hangulata miatt szerettem meg, vala­hogy magával ragadó ez a balkán egyveleg: tempera­mentum, büszkeség, nyi­tottság és vendégszeretet. Ugyanakkor nekünk, hábo­rút hála Istennek csak ké­pekről ismerő embereknek mindig sokkoló látni a rom­bolás emlékeit, az 1999-es NATO-bombázásban talá­latot kapott épületek meg­őrzött romjait, vagy hallani a szerb ismerősök mesélte személyes történeteket a sötét 90-es évekből. Utazás EXTRA 2018. Január 5 kém nagyon tetszik az ún. Slava, ami a család védő­szentjének ünnepe. A válasz­tott védőszent emléknapján a családtagok szabadnapot kapnak, és ezt tradicionálisan nagy családi összejövetelre használják fel. Hazatérnek a külföldön élő családtagok, és reggelig megy a dínom­­dánom. Mit nem tud ott soha megszokni? Nem tudom megszokni, hogy még mindig bárhol szabadon lehet dohányoz­ni, az éttermekben gyakorla­tilag egymás mellett vannak a dohányzó és nemdohány­zó asztalok, és mivel itt ren­getegen dohányoznak, a füstöt általában mindenhol vágni lehet. Kisgyermekes anyaként ezzel nem vagyok kibékülve. Amit viszont na­gyon gyorsan meg tudnék szokni otthon is, az a vég­telen segítőkészség, amivel egy állapotos vagy kisgyer­mekes anyához viszonyul­nak bárhol, minden sorban azonnal előreengednek, többen ugranak oda segí­teni, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga (mert az is). Mi hiányzik a legjobban itthonról? Természetesen a család és barátok. Nagyon nehéz, hogy a nagyszülők és uno­katestvérek nincsenek jelen a gyermekeink mindennapi életében. Nagy feladat szá­munkra, hogy a külföldön született és felnövő gyere­keinkbe hogyan tudunk a legtöbbet belenevelni a fel­vidéki magyar életérzésből. Milyen jó tanácsot adna egy turistának? Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kóstoljon bele a balkáni hangulatba, és ezt Belgrádban megteheti. Bőd Titanilla Melyik a legfurcsább helyi szokás? Nekünk mindenképp fur­csa, hogy a többségi orto­dox vallás miatt itt a kará­csony és a szilveszter is két héttel el van tolva a mi nap­tárunkhoz képest, így itt gya­korlatilag a mi szilveszterünk után csöppenünk megint a karácsonyi készülődésbe. Melyik helyi étel ízlik a legjobban? Bátran állíthatom, hogy itt még rosszat nem sikerült választanunk, mert a bu­­rek, csevapi, pljeskavica hármason kívül is rengeteg jó fűszerezésű, ízletes ételük van - bár egyik sem kalória­­számlálós reformkonyhás jellegű. Nagy hagyománya van itt a bárányhús fogyasz­tásának, ami nekem annyira nem jön be, de a férjem na­gyon szereti. Mit vezetne be itthon is? Van egy ünnepük, ami ne-BALKÁNI HANGÚLÁT Belgrádban (Fotók: A. n. felvételei, shutterstock)

Next

/
Thumbnails
Contents