Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-22 / 17. szám
141 SPORT 2018. január 22.1 www.ujszo.com Az olimpián is átélni a varázst KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL A francia Gabriella Papadakis, Guillaume Cizeron jégtánckettős sorozatban negyedik kontinensbajnoki címét szerezte Moszkvában, több mint 16 ponttal megelőzve a második helyezett hazai Bobrova, Szolovjev duót. A kűr után a négyszeres bajnokok készségesen válaszoltak lapunk kérdéseire. Úgy tűnik. Európában nincs ellenfelük. Hogyan motiválják magukat az Európa-bajnokság előtt, ahová topfavoritként érkeznek? Gabriella: Ellenfelektől függetlenül mindig saját magunkat akaijuk felülmúlni, ez pedig mindig kihívás. Az idei rövidprogram témája a latintánc, önök azonban nem tipikusan latin zenét, hanem két Ed Sheeran-számot választottak hozzá. Honnan jött ez az ötlet? Guillaume: A koreográfusunk, Christopher Dean (olimpiai és négyszeres világbajnok jégtáncos - a szerk. megj.) jött ezzel az ötlettel, ami nekünk is nagyon tetszett. Szeretjük ezt a rövidtáncot, jól érezzük magunkat közben. Ha az emberek meghallják a Shape of You-t, azonnal táncolni támad kedvük, és mi is így vagyunk ezzel. Kicsit módosítanunk kellett a zenén, hogy a szabályoknak megfeleljen, de számunkra mindig izgalmas, hogy valami újjal és szokatlannal álljunk elő, s közben az előírásoknak is megfeleljünk. Mennyire nehéz a latintáncot a jégre vinni? Gabriella: Ez nemcsak most nehéz, hanem minden évben. Azok a kötelező táncok, amelyeket bele kell foglalnunk a rövidtáncba, eredetileg mind a parkettre lettek kitalálva, s nekünk ezt kell valahogyan átvinni a jégre. De nagyon érdekes ez a folyamat, amiből mindig sokat tanulunk. Tavaly egy finn együttes, egy kubai énekes és egy izlandi zeneszerző műveiből készült különös egyvelegre futották a kűrjüket, akkor úgy fogalmaztak, ez a kűr önöknek és a nézők számára is kihívás. Azt is mondták, hogy az olimpiai szezonra valami közérthetőbbet fognak választani. Beethoven Holdfény-szonátája közismert és népszerű mű, az idei kűrjüket könnyebben elfogadta a közönség? Guillaume: Ez egy olyan zene, amely megérinti a nézőket. Minél inkább megismeijük a zene minden egyes mozzanatát, annnál jobban bele tudjuk élni magunkat, és annál jobban érezzük magunkat a jégen. N incs különösebb története a kiírnék, mert szerintünk ez a zene nem is igényel semmilyen történetet, az emberek teljesen át tudják érezni. Melyik kűrt szeretik jobban, a tavalyit vagy az ideit? Gabriella: Nem hiszem, hogy a tavalyi kűr nélkül létrejöhetett volna az idei. Minden egyes programunkból sokat tanulunk, és mindegyiket nagyon különböző módon szeretjük. Mi volt eddig az olimpiai szezon legnagyobb kihívása? Gabriella: Nem is tudom. Nagyon sikeres szezon volt ez eddig, mindent elértünk, amit el akartunk (a francia pár mindkét GP-versenyét és a Grand Prix-döntőt is megnyerte - a szerk. megj.). Nagyon keményen dolgoztunk, minden múltbéli tapasztalatunkat igyekszünk most hasznosítani. Élvezzük a munkát, a sérülések is elkerültek minket, úgyhogy bízunk benne, ez kitart az olimpiáig. Izgatottak vagy inkább idegesek az olimpia miatt? Guillaume: A kettőnek a keveréke. Elég hosszú ez a szezon, de úgy éreztük, hogy egy szempillantás alatt elment. Már alig várjuk, hogy ott legyünk az olimpián, megtapasztaljuk a hangulatot. Ez is gyorsan el fog menni, mert nem sok időt fogunk az olimpiai faluban tölteni. Szóval várjuk már, de természetesen sok stresszel is jár a felkészülés. Tavaly többször elmondták, sokat profitálnak abból, hogy Montrealban együtt edzenek fő riválisaikkal, a kanadai Tessa Virtue-val és Scott Moirral, akik az előző szezonban tértek vissza a versenyzéshez. Ahogy közeleg az olimpia, nem nő mégis a feszültség önök között? Gabriella: Ez nagyon tiszteletteljes közeg, ráadásul nem is vagyunk mindig egyszerre a jégen. Tényleg nagyon jó látni őket, és emberként is kapcsolatba kerülni velük, nemcsak ellenfélként. Egymást sarkalljuk jobb eredményre. Rajongóik aranyat várnak önöktől az olimpián, és az elmúlt időszak eredményei alapján erre van is esélyük. Milyen célkitűzéssel utaznak Pjongcsangba? Guillaume: Ha két kimagasló programot tudunk futni, boldogok leszünk. Nyilván szeretnénk aranyérmesek lenni, de a fő célunk az, hogy kiélvezzük a pillanatot és átéljük a varázst. Lukácsék újabb egyéni legjobbja Az üstökösgyár Bőd Titanilla, Moszkva A magyar Anna Janovszkaja, Lukács Adám jégtánckettős a rövid után a kűrben is megjavította idei egyéni legjobbját, és első közös világversenyükön a nagyszerű 14. helyen végeztek, boldogok vagyunk, mert sikerült tiszta programot futnunk. Mindenkinek az az álma, hogy versenyről versenyre fejlődjön, nagyon örülünk, hogy nekünk ez most sikerült” - nyilatkozta Lukács Adám, akinek nagyonjól állt Az operaház fantomja címszerepe. „Nagyon jól el lett találva ez a kűr, passzol mindkettőnk egyéniségéhez, Anna is remekül bele tudja élni magát Christine szerepébe” -tette hozzá Lukács Adám. Sikerük értékét az is mutatja, hogy több olimpiai kvótás duó is mögöttük zárt. A szlovák Lucie Myslivecková, Lukás Csölley duó a 17. helyen végzett. Kűrjüket a Kabaré filmzenéjére futották, s bár jól érezték magukat a jégen, a technikai pontszámúkat kicsit kevesellték. „Az átlós lépéssornál elég a fáradtságból fakadó apró pontatlanság, és értékes szinteket lehet vele veszíteni, de a kör alakú lépéssomál nem teljesen értjük, mi volt a gond” - mondta Csölley. A szlovák pár számára az Eb volt az utolsó felmérő az olimpia előtt. (bt) Az üstökösgyár így működik: beadják a kis csillagot, csiszolják, fejlesztik, hogy milyen módszerekkel, azt senki nem firtatja, mert a kis csillagból igen rövid idő alatt egyre fényesebb és fényesebb égitest lesz, s az első adandó alkalommal ki is lövik. Szikrázó ragyogása mindenkit elvakít, még káprázik a szemünk, de a sarokban már újabb üstökös készül kilövésre. A moszkvai műkorcsolya-Európabajnokság női versenyét az orosz Alina Zagitova nyerte. Diadalához semmi kétség nem férhet, a rövidprogramban és a kűrben is ő volt a legjobb, fantasztikusan, hiba nélkül korcsolyázott, ráadásul az új pontozásban rejlő összes lehetőséget is kihasználta azzal, hogy minden egyes ugrása a programok második felében volt (ezzel 1,1 -szeres szorzót kap az ugrás alapértéke). Zagitova 15 éves, az Eb legfiatalabb versenyzőjeként rögtön aranyérmes lett. Nem kell olyan messzire menni a múltban hasonlóért: 2014- ben Julija Lipnyickaja szintén 15 évesen győzött, de az előző két év bajnoka, Jevgenyija Medvegyeva is rögtön az első, felnőttek közötti szezonjában besöpört minden címet. Medvegyevának Moszkvában be kellett érnie az ezüsttel - pedig talán még soha nem korcsolyázott ekkora átéléssel. Korábban mindigjött, látott, győzött, az idei Eb előtt azonban megsérült, vissza kellett lépnie a Grand Prix-döntőtől, mindeközben elég komolyan belefolyt a NOB és az oroszok közötti vitába az olimpiai részvételről, s emellett azt is látnia kellett, hogy van valaki, aki legalább olyan jó, mint ő. Talán mindez benne volt Medvegyeva szombat esti Anna Karenymájában. A bizonytalanság, a küzdés, az eltökéltség, a vereség lehetősége. Medvegyeva nem hibázott, gyönyörűen korcsolyázott, csak volt nála jobb. Aki viszont tapasztalatok híján még azt sem igazán tudta felfogni, mit jelent egy Európa-bajnoki cím. Az olasz Carolina Kostner 30 évesen 14. Eb-jén vett részt. Az utolsó csoportban vele együtt korcsolyázó öt lány együtt tizenkét Eb-n járt. Pályája elején sokan nem szerették Kostnert, azt mondták rá, csak egy ugrógép, aki csak kalimpál a hosszú karaival. Csakhogy Kostner páratlanul hosszú pályáján megjárta a mennyet és a poklot, megélt hazai olimpiai kudarcot, mámoros világbajnoki győzelmet, az exbarátja doppingvétsége miatti eltiltást, az Alina Zagitova technikailag tökéletes progra mot futott (SITA/AP-felvétel) újrakezdés gyötrelmeit, új sikereket... Carolina Kostner ma a női mezőny legnagyobb egyénisége, akinek a programjai akkor is élményszámba mennek, ha esetleg a technikája nem tökéletes. Mindent, amit a szíve legmélyén érez, kitesz a jégre, szembe mer nézni a fájdalmas élményekkel is, ettől lesz annyira egyedi és erőteljes, amit csinál. Az üstökösgyár növendékeinek esélyük sincs erre. Jön a másik, fényesebb, magasabb pályájú üdvöske. Hol van ma Julija Lipnyickaja? Anorexiás volt, abba kellett hagynia a sportot. Hol van Szocsi olimpiai bajnoka, Agyelina Szotnyikova? Show-kkal járja a világot. Hol van a 2015-ös világbajnok Jelizaveta T uktamiseva? Évek óta képtelen kiharcolni az Eb- vagy vb-csapatba kerülést. És hol lesz vajon három év múlva Medvegyeva és Zagitova? Pedig mindannyiukban benne volt/van a potenciál, hogy ne csak egyszer használatos versenyzők, hanem korszakos bajnokok legyenek, és érdekes is lenne látni, hogyan fejlődnek, érnek az évek során. Ám a rendszer adott, az üstökösgyár előtt tolonganak a kis csillagok, hogy felpattanjanak a kilövéshez vezető futószalagra. Még akkor is, ha különösebb csillagászati ismeretek nélkül is nyilvánvaló: az üstökös soha nem lesz állócsillag. Beethoven Holdfény-szonátájára siklott a jégen Gabriella Papadakis és Guillaume Cizeron (SiTA/AP-feivétei)
