Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-22 / 17. szám
6 I KULTÚRA 2018. január 22.1 www.ujszo.com „Az idősek felelőssége hatalmas" A Zöldségkommandó is arról szól, mint Nógrádi Gábor minden verse, cikke, regénye: a diktatúra gyűlöletéről „Vannak életkorra nézve ifjú emberek öreg, elroncsolt lélekkel, és vannak idősek, sőt vénemberek ifjú lélekkel. Én az utóbbiakra gondoltam, amikor a regényt írtam." (Németh András Péter elvételeit AYHAN GÖKHAN Nógrádi Gábor író, költő legújabb, bizarr atmoszférájú politikai kalandregénye, a Zöldségkommandó egy diktatórikus és háborút tervező kormány alatt működő, kiszolgáltatott országba kalauzol el, ahol az esztelen elnyomást egy tizenhárom idős emberből álló összeesküvőcsoport hivatott megfékezni. A szerzővel beszélgettünk. Tavaly megjelent, közéleti és egyéb kérdésekben is megnyilvánuló, műfajilag nehezen besorolható, Megelőzni a jövőt című kötete és a nemrég kiadott, Zöldségkommandó című regénye között komoly áthallás érezhető, mintha a figyelem mindkét könyvnél egy irányba összpontosulna. Rosszul látom? Attól függ, milyen irányra gondol. A diktatúrák legyőzésére, a háborúk megelőzésére, a demokrácia megmentésére, szellemi, gazdasági, erkölcsi fenntartásra gondolok... Ha így látja, jól látja. Szándékom szerint mindkét könyv ezekről a témákról kívánt szólni. Mellesleg ötven éve versben, cikkben, de még ifjúsági regényben is ezekről a kérdésekről beszélek. Hiszen miről szól a Gyerekrablás a Palánk utcában, amiből film készült, és ma már a tankönyvekben is szerepel? A gyerekek nem fogadják el a téves és számukra diktatórikus döntést. A Megelőzni a jövőt című, 200 rövid írást, esszét, feljegyzést tartalmazó kötetben igyekeztem észszerű okfejtéssel, s ahol bírtam, önkínzó őszinteséggel, a jelenségeket elemezve, újragondolva szólni a terrorizmusról, a nevelésről, az oktatásról, a társadalmi különbségekről, a kisebbségekről, az irodalomról, az olvasásról, a szexualitásról és még tucatnyi más témáról. Reményeim szerint mindegyik szövegben benne rejlik a gyerekkorom óta az egész életemet átfonó indulat: a diktatúra, a háború gyűlölete. A Zöldségkommandó című politikai kalandregény ezt az érzést, ezt a gondolatot a szépirodalom keretein belül Énekes irodalom: a gregoriántól a kortárs költőkig Pozsony. A magyar kultúra napja alkalmából „Ez földön járjunk igazságban” - A magyar kultúra ezer éve címmel énekes irodalmi összeállítást tekinthetnek meg az érdeklődők ma 17 órától a Pozsonyi Magyar Intézet székházában (Védcölöp út 54.). Közreműködik: Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész, valamint Faragó Laura népdalénekes, Magyar Örökség díjas énekművész. A műsor egyféle kulturális időutazás: a magyar gregoriántól (például a Szent István-himnusztól) egészen a 20. századig, illetve kortárs költők műveiig válogat - elsősorban a népdalok hatására, ihletésére született — megzenésített versekből. (k) egy izgalmas, szórakoztató történetben kívánja elmondani. A regényben egy ország megmentése az idős emberekre hárul. Mit jelent ma Kelet-Közép-Eurépában idős embernek lenni, mit kellene, hogy jelentsen? Hol is kezdjem? Ott kezdem, hogy a test és a lélek gyakran nem egykorú. Vannak életkorra nézve ifjú emberek öreg, elroncsolt lélekkel, és vannak idősek, sőt vénemberek ifjú lélekkel. Én az utóbbiakra gondoltam, amikor a regényt írtam. Bennük bízom. A lelkűk ifjú, ezért hosszú életük tapasztalatait nem felejtik el, és hasznosítani képesek. Ők még testközelből tudják, mit jelent a háború. Ha nem is élték át, vagy csak gyermekként, kamaszként, a szüleik elbeszéléseiből átszivárgóit beléjük a félelem és a háború elleni gyűlölet. De a kérdésére pontosabban válaszolva: az idős emberek felelőssége hatalmas Kelet-Közép-Európában is. A szavazatukkal például eldönthetik, hogy a szokásos háborús tragédiák felé araszolnak az országok, Szörényi Levente Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, gitáros, énekes és szövegíró kapta idén a Kölcsey-emlékplakettet, a rangos irodalmi-művészeti elismerést a magyar kultúra napjának alkalmából adták át a szatmárcsekei református templomban tegnap. Szatmárcseke. Jánosi Zoltán, a díjat alapító Kölcsey Társaság elnöke laudációjában elmondta, míg Bartók a hangversenytermekbe, Kodály az iskolákba, addig Szörényi Levente a beat és a rockzene segítségével vezette vissza a népdalt a helyét és a küldetését kereső ifjúság szívébe: „Együtteseinek dalaival a kor milliókat megérintő zenei irányzataiban úgy szólaltatta meg a népdal hagyományát, hogy az egyszerre fejezett ki vagy egy élhetőbb világ, egy nyugodtabb jövő felé. A diktatúra bárhol és bármikor kialakulhat, vagy megvannak a kivédésére alkalmas eszközök? Nyilván a leginkább azokat az országokat fenyegeti az autokratikus hatalomátvétel, amelyek hosszú ideig éltek elnyomás alatt, és csak nemrég szabadultak fel a diktatúra alól. Nem azt mondom, hogy „a hagyomány tovább él”, hanem azt, hogy az egykor elnyomott népben is megvannak az önkényuralom kialakulásához szükséges elemek, lelki készségek. Tudja például, hogy Magyarországon az emberek többsége számára még mindig a Kádár-rendszer a legszimpatikusabb? Meghökkentő? Nem. Az emberek többsége többre értékeli a biztonságot, az állam védőhálóját, mint a szabadságot, a szabad akarat, a döntés, a vállalkozás világát, és én ezt tökéletesen megértem. Most persze elsősorban az úgynevezett szocializmus alól felszabadult kelet-közép-európai országokról beszélek. Ami a diktatúra kivédésészabadságvágyat, lázadást és hívta fel az ifjúságot az új zenei formákkal új életprogramok keresésére is.” Szörényi Leventét az Illés, majd a Fonográf együttes tagjaként, Bródy János zenésztársaként ismerte meg az ország. Számos színpadi mű szerzője, közülük a legsikeresebb az István, a király című rockopera. Számtalan élvonalbeli előadónak írt dalokat. Az 1995-ben alapított Kölcseydíjat a magyar művésztársadalom azon képviselői kaphatják meg, akik életművükkel hozzájárultak a hazai és az egyetemes kultúra gazdagításához. Tavaly Kosa Ferenc filmrendező vehette át az elismerést, de a díjazottak között volt Törőcsik Mari színésznő, Vári-F ábián László költőműfordító, Sebestyén Márta népdalénekes, Jankovics Marcell filmrendező, Makovecz Imre építész és Csoóri Sándor költő is. (MTI) nek eszközeit illeti, nem tudok bölcsességet mondani. Nem tanultam erről eleget, nem tudok eleget. Legfeljebb az álmodozó költő ötletelhet... Ha a szédítő társadalmi egyenlőtlenséget csökkenteni lehetne. .. Ha az oktatást olyan szintre tornázná egy kormány, hogy a családi indíttatás hátrányait ledolgozná 8-12 év alatt... Ha a keresztény szolidaritást erősítené és nem a nemzeten belüli széthúzást meg az idegengyűlöletet. .. Folytassam? A mai nemzedékeknek szerencsére nincs közvetlen háborús tapasztalata, de a háborúval járó szenvedés, annak emléke átörökíthető. Elengedhetetlen a beépítése a tulajdon életünkbe? Erről a kérdésről nekem kamaszkorom óta sajátos véleményem van, amit csak anyámmal osztottam meg, mert féltem, hogy mindenki őrültnek néz, és azt nem szerettem. Most már azonban hetvenéves vagyok, és nem érdekel, hogy minek néznek. Meggyőződésem, hogy a háború után születetteket jobban megkínozta a háború, mint akik felnőttként átélték a borzalmakat. A felnőtt ugyanis még traumák hatására sem változik nagyon, sőt, talán semennyire sem változhat, mert a személyisége már kialakult. A gyermekben azonban, aki a háborút átélt emberek között a borzalmas háborús rémtörténetek „meséjével” nő fel, élete végéig ki nem alvó mécsesként ég a szorongás. Ezt saját tapasztalatomból is állíthatom, mint jeleztem. Anyámat, apámat nem változtatta meg alapvetően a háború, a vészkorszak, míg az én életemet összeroncsolta. És szerintem a kortársaim többsége is holtig hordozza a traumát. Tud róla, nem tud róla, mindegy. Szerencse, ha a következő nemzedéknek már csak a rémület cserepeit adja tovább. De a pszichiáterek erről többet mesélhetnének. Korábban gyerekek tömegét nevelte fel a könyveivel, most azonban a felnőtteket szólítja meg a Zöldségkommandóval. A gyerekek nevelése után a felnőttek nevelése következik? Felnőtteket nehéz nevelni. Csak azoknak lehet elmondani valamit, azokat lehet meggyőzni valamiről, azok „veszik az üzenetet”, ahogy ma mondani szokás, akikben már ott rejtőzik ez az üzenet, azaz bennük rejlik az Ige, csak még nem öltött testet. Ahogyan Nagy László úja a Menyegzőben: „ÍME, TESTETÖLTHET AZ IGE, HA TUD”. Ha tud. Bevallom, pusztán azért írtam meg ezt a regényt, mert bízóm benne, hogy igen sok felnőtt megérti az üzenetet. Akik tétováznak, hogy elfogadják vagy elutasítsák az autokratikus kormányzatot, a történetemből megértik, hogy a türelmetlenségre, békétlenségre, széthúzásra épülő diktatúra nem tudja elkerülni a háborút. A zsarnokságnak ugyanis újabb és újabb ellenséget kell kreálni, hogy a maga alá csődített embercsoport felkeltett gyűlöletigényét kielégítse, azaz etessék a sárkányt. És ha már nincs megfelelő utálható csoport az országon belül, mert kiirtották, börtönbe, táborba zárták, akkor keres ellenséget az országon kívül. Erre a célra egy ideig megfelelnek a migránsok, de ha a velük való ijesztgetés elveszti a realitását, akkor egy közelebbi és hitelesebb ellenfélre van szükség. Például a szomszéd országra, nemzetre. Kölcsey-emlékplakettet Szörényi Levente a szatmárcsekei díjátadón (MTi-feivétei) Szörényi Levente kapta a
