Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)

2018-01-20 / 16. szám

8 I KULTÚRA 2018. január 20. | www.ujszo.com RÖVIDEN Robert Vano fotói a Danubianában Pozsony-Dunacsún. Mától lá­togatható a Danubiana Meulen­­seen Art Museumban Robert Vano - az Érsekújvárban Vanyó Róbert néven született, 1967- ben Amerikába emigrált, azóta viszont hazaköltözött és Prágá­ban élő - fotóművész Memories című kiállítása. A nemzetközi hírű fotográfusnak tavaly jelent meg az azonos című albuma a Slovart CZ gondozásában, közel kétszáz színes és fekete-fehér „emlékképpel” - portrékkal, divatfotókkal, csendéletekkel, városképekkel-, amelyek 1968- tól napjainkig keletkeztek, és nem kronologikus sorban, ha­nem az alkotó asszociációi sze­rint rendeződtek kötetbe. A százkilencven-valahány fotó jelentős része azoknak a nagy­városoknak a lenyomata, ame­lyekben a fotóművész a karrierje során hosszabb-rövidebb ideig élt: New Yorktól kezdve Milá­nón át Párizsig. A Memories közel kétszáz fotója most elő­ször szerepel együtt kiállításon, a Danubiana a március 11 -ig megtekinthető tárlattal Robert Vano közelgő 70. születésnapja előtt is tiszteleg. (as) Az albumban szereplő közel két­száz felvétel először látható együtt kiállításon (Képarchívum) „Ne csukd be a szemed!” A Vekker Műhely színházi-nevelési foglalkozásán választás előtt áll Anika, vagyis Kukiis Katalin fülhallgatót tesz fel, és innentől szájról olvas (Molnár Csaba felvételei) JUHÁSZ KATALIN Hogyan viszonyul egy átlagos osztály egy hallássérült kislányhoz? Befogadják? Fárasztónak tartják a vele való kommunikációt? Hogyan kezeli a helyzetet az osztály­főnök, és mit érez egy fogyatékkal élő 13 éves gyerek? Miben más ő, mint a többiek, ás vajon integrál­­ható-e a közösségbe? Ezeket a kérdéseket teszi fel új elő­adásában a Vekker Műhely. Az öt éve alakult társulat rendszeresen járja a hazai magyar iskolákat, nekik kö­szönhetően ma már pedagógusaink is tudják, mit takar a színházi nevelés fogalma. Ahol megfordultak, oda ál­talában visszavárják őket. Új előadá­sukkal a hatodik-hetedik osztályoso­kat célozták meg. A foglalkozás azzal kezdődik, hogy a színészek közlik, egyikük - Kukiis Katalin - hallássérült gyereket fog játszani. Tényleg nem hallja a többi­eket, fülhallgatót tesz fel és elindítja a zenét, úgyhogy vele lassan, artikulál­va kell beszélni, mert szájról olvas. Fokozatosan vonják be a közönséget, a 90 perces foglalkozás tele van játé­kokkal, például a résztvevőknek fut­­kározás közben kis csoportokat kell alkotniuk bizonyos tulajdonságaik alapján: szemszín szerint, kedvenc tantárgy szerint, az szerint, kinek hány tesója van stb. Anika, a hallássérült kislány is velük játszik, rá is figyel­niük kell. Az alapszituáció szerint Dániában vagyunk; egy koppenhágai hatodik osztály megérkezik a régészeti tá­borba, ahol Anika az egyik régész (Tóth Gábor) kishúga. O is velük tölti a hetet. Az ásatásokról többet tud, mint az ép gyerekekről, de apró je­lekből gyorsan leveszi, ki az osztály­főnök (Czuczor Nóra) kedvence, kit cukkolnak állandóan a többiek. A gyerekeknek közösen kell kiválasz­taniuk azokat a mutogatós játékokat, kártyajátékokat, amelyekbe ő is be Helyzetelemzés kis csoportban tud kapcsolódni. A színészek gyak­ran gyerekszereplőket is játszanak, ezt egy-egy ruhadarab jelzi. A konfliktus akkor keletkezik, amikor ketten (a két színész) kiszök­nek éjjel a táborból, és magukkal vi­szik Anikát is. Ez több szempontból is rossz döntés, mert a kislány elté­ved a sötét erdőben, ahol nem látja a többiek száját, és nem hallja, mit be­szélnek. A barátságra éhes lány szá­mára is új a szituáció, a szerencsésen végződő kaland után őt is felelős­ségre vonják, bátyja nemcsak vele kap össze, hanem az osztályfőnök­nővel is. Kiderül, hogy ez a tábor egy kísérlet, amelynek során a régész báty azt teszteli, integrálható-e a kis­lány szeptembertől egy normál osz­tályba. Anika egy ponton feladni lát­szik a dolgot, úgy érzi, visszahúzná a többieket. Senkivel sem akar kom­munikálni, ennek jeléül becsukja a szemét, visszavonul saját kis világá­ba. „Ne csukd be a szemed!” - ki­áltja kétségbeesetten a báty (ez a da­az osztály rab címe is), aki azt szeretné, hogy húga normális életet élhessen, és idővel az ő segítsége nélkül is bol­doguljon a világban. A foglalkozáson részt vevő gye­rekek ezen a ponton kapnak egy-egy cetlit, és válaszolniuk kell arra a kér­désre, befogadnák-e Anikát az osz­tályközösségbe vagy sem. A játszók nem szedik össze azonnal a lapokat, előtte tíz-tizenöt percig beszélget­nek a gyerekekkel, kis csoportok­ban. Az egyik csoport tagjai a hal­lássérült kislány helyzetébe képzelik bele magukat, azt beszélik meg az egyik színész vezetésével, mi lenne Anika számára a legnehezebb a be­illeszkedés során. A másik csoport az osztályfőnök szemszögéből vizs­gálja a dolgot, hiszen neki is vannak félelmei: másképp kellene foglal­koznia az osztállyal, ha lenne köztük egy fogyatékkal élő gyerek. A har­madik csoport pedig az osztály szempontjait nézi. Az általunk látott foglalkozáson, a Pozsonyi Duna Ut­cai Alapiskolában és Gimnázium­ban ez utóbbi csoport nem látott le­küzdhetetlen nehézséget. Végül a gyerekek módosíthattak a válaszai­kon, mielőtt leadták a cetlijüket. Ti­zennégyből tizenhármán igennel szavaztak Anika befogadására. A Vekker Műhely tagjai elmond­ták, hogy eddig hét alkalommal ad­ták elő ezt az általuk írt darabot, és csak egyszer voltak túlsúlyban a nemleges válaszok. Kiemelték, hogy ők is sokat tanulnak a foglal­kozásokból, például megfigyelték, hogy a vége felé a srácok közül töb­ben próbálgatják egymás között a szájról olvasást. Iskolája válogatja, hol milyen hamar törik meg a jég, mikortól szabadulnak fel annyira a gyerekek, hogy koppenhágai osz­tályközösségnek képzelik magu­kat, akik először találkoznak a mássággal. A Ne csukd be a szemed! című színházi-nevelési előadás rendezője Perényi Balázs, a dramaturg Szivák- Tóth Viktor. Jó szívvel ajánljuk a Vekker Műhelyt az iskolák vezetői­nek figyelmébe. Nyolcasok a Szlovák Nemzeti Galériában TALLÓSI BÉLA Pozsony. A Szlovák Nemzeti Galériában (SZNG) 2018 az évfordulók jegyében zajlik. Maga az intézmény hetven­éves, amit különféle progra­mokkal ünnepelnek, de meg­emlékeznek 1948 február­járól, 1968 augusztusáról és 1918 októberéről is. Az intézmény évismertető sajtótá­jékoztatóján az is elhangzott, hogy a galéria épületének 36 hónapra, 2016-2018-ra tervezett felújítása ki­tolódik, mivel a munkákat Szlovákia uniós elnöksége miatt kénytelenek voltak korlátozni. A felújított és át­alakított galéria a tervek szerint 2019. június végén nyitja meg a kapuit. Fontos információ, hogy az SZNG fő szponzorának köszönhetően a po­zsonyi Esterházy-palotában idén megnyíló kiállítások ingyen látogat­hatók. Ezek között lesznek festészeti és építészeti bemutatók, de egy olyan tárlat is, amely a fotográfiát nem a lát­ható valóságot és a kort dokumentáló médiumként, hanem mint a vizuális kifejezés eszközét, a kortárs művé­szet sajátos nyelvét prezentálja. Kollázsszerűen kezelhető felüle­ten, ún. galéria-faliújságon mutatják be azt a történelmi, művészettör­téneti és művészeti anyagot, amelyet a nyolcas évfordulókra készítenek elő. Ezt, a szocializmusban közked­velt látványagitációs eszközként al­kalmazott formát a Nyolcasok című hármas kiállításra alakítják ki, és a képes-szöveges információt az egyes évfordulókhoz időzítve - a negy­vennyolcas szocialista forradalom, a hatvannyolcas katonai intervenció és Csehszlovákia tizennyolcas meg­alakulása - cserélik rajta. Az évfordulós projekt része lesz egy olyan panel, amelyiken egy fali­­újságnyi agyag az SZNG hetven évét eleveníti fel. Az intézmény július 28- án ünnepli meg hetvenedik jubileu­mát, egész napos programmal. Csehszlovákia megalakulásának századik évfordulójáról a nemzeti galéria nemcsak faliújságkollázzsal emlékezik meg, hanem a Made in Czechoslovakia programsorozattal is, melynek része lesz egy közös cseh­szlovák kiállítás. Erre, A művész sor­sa című reprezentatív tárlatra a kurá­torok a cseh és a szlovák modem művészet két nagy alakja, Emil Filla és Eudovít Fulla alkotásaiból válo­gatnak úgy, hogy láttassák a munkás­ságukban fellelhető hasonlóságokat, de kiemeljék az eltérő vonásokat is. Az évadot az SZNG-ben Az új út című építészeti kiállítással nyitják meg, mely a Pozsony arculatát nagy mértékben meghatározó Friedrich Weinwurm munkásságába nyújt be­pillantást makettek, tervrajzok és fotódokumentáció révén. A nemzeti galéria nyárra mono­grafikus kiállítást rendez a szlovák festészeti szcéna jeles alakja, Ján Berger munkásságából, hangsúlyoz­va, hogy e műfajnak a 21. században is megvan a specifikus helye. Ludovft Fulla: Halak az asztalon, 1928, SZNG (Fotó: SZNG)

Next

/
Thumbnails
Contents