Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)

2018-01-03 / 2. szám

www.ujszo.com I 2018. január 3.

KULTÚRA

I 5

Kálmánka, a Kőbéka

Spiró György új regénye a magyar irodalom első mesélye, s repít időkön, országokon át

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Kálmánka félkegyelmű. Nem tanítottak meg neki semmit, félig írástudatlan, nem emlékszik semmire. Isten tudja, miért, mégis ispán lesz belőle. Igaz, csak pár napra.

Kálmánka a kukoricásban született, Záp községben. (Ne keresse senki, nincs a térképen.) Anyukája nem is tudta, hogy terhes, pedig szült már egyszer, van neki egy lánya. Kálmánka apja drótostót volt, vagy tetőfedő, vagy vándorács. Egy éjszaka, ahogy a biciklijét tolta a sínek között, elgázolta a vonat. Ezzel kezdődik Spiró György most megjelent regénye, a Kőbéka.

Kálmánka elindul Zápról, és a történet végén oda is tér vissza. Csak közben bebarangolja a fél világot és a különböző korszakokbeli Magyarországot. A börtönből eljut Oroszországba, majd Amerikába, ahol hazája leendő miniszterelnökét látják benne, de feltűnik az ENSZ főtitkárának reménybeli vejeként is. Nagyot utazik időben is, térben is. Mindenütt káosz, kegyetlenség, kiszolgáltatottság, zavaros maffiaállamszerű berendezkedés várja. Egyetlen vágya hazatérni a szülőfalujába. Békés, nyugodt táj várja, sehol egy lélek, az emberek kihaltak, a tóparton dínók legelésznek, a vizet tehén és elefánt nagyságú kacsák és hattyúk szelik. Zápon minden megváltozott. Csak Kálmánka maradt az, aki volt. Pedig megjárta a lipótmezői elmegyógyintézetet is.

Szatírát, keserű szatírát írt Spiró György. Regényt, amelyet ő maga mesélynek nevez. Nem mesének, hanem mesélynek, mert nem hagyományos mese ez. Ezért is alkotott új magyar szót, nagy műfaji nehézséget okozva magának. De ahogy mondja: így próbálja elsőre kivédeni az összes méltatlan támadást.

Hogy mi kell egy mesélyhez? „Egy figura, akit lehet utaztatni, aki alkalmas arra, hogy valamennyire transzparens legyen, és tükrözzön is dolgokat. Utána már csak belerakom őt különböző helyzetekbe, amelyekben

„...mintha mindenütt Magyarország lenne. Lassan az egész világ magyarrá válik. Nem nagyon üdvös a dolog. Nincs hova disszidálni többé."

kiderül: az emberi ostobaságnál csak az emberi gonoszság nagyobb. Záp képzeletbeli hely, de vannak mellette konkrét helyek és konkrét időrészek is. Egy csomó helyen nem jártam a könyvben megjelenők közül, de ez valószínűleg mindegy. Az a fontos, hogyan írom meg őket” - mondja a szerző.

Kálmánka a könyv 234. oldalán sokévi hányattatás után érkezik vissza hazájába. Hogy milyennek látja Spiró György a mai Magyarországot? „Tavaly gondoltam erre először, hogy milyen érdekes: Magyarország Nyugat-Európához képest 100-150 évvel mindig le volt maradva bizonyos szempontból. Ma már szinkronban van a világgal, ami nem jó jel.

Azok a tendenciák, amelyek a világban megjelennek, nálunk is érezhetők, nincs sem évszázados, sem évtizedes fáziskésés.” A regény ennek is izgalmas rajza. „Halljuk innen-onnan a különböző híreket, és mintha mindenütt Magyarország lenne. Lassan az egész világ magyarrá válik. Nem nagyon üdvös a dolog. Nincs hova disszidálni többé.”

Zuhanása során Kálmánka eljut olyan helyekre is, ahova az író eredetileg nem is tervezte eljuttatni. „A mesében az a nehéz, hogy látszólag bármit szabad - fogalmaz Spiró György. - De az írók pontosan tudják, hogy éppen ellenkezőleg: a mesében szabad a legkevesebbet, hiszen nagyon kemény szabályokat kell betartani. Nekem mégis az jutott eszembe: mi van, ha időugrás van visszafelé? Ilyet nem csináltam korábban. Sem mesében, sem máshol. Most úgy alakult, hogy indokoltnak láttam. Párosítom a szürreális mesét a szürreális valósággal. Úgy gondoltam, ennek értelme van, de nem mondom el, hogy miért. Mindenki találja ki magától. Magyarországgal egyébként most ugyanaz van, mint Lipótmezővel. Százharmincnyolc évig létezett, ma pedig mintha sosem lett volna. Magyarország is mintha sosem lett volna. A reformkor, a századforduló, a húszas-harmincas évek, 1945-46... mintha ez mind sosem lett volna. El van törölve. Az pedig borzasztó, hogy az embernek van egy ötlete, és nem talál hozzá anyagot. Vagy amit talál, mert a Lipótmezőről is kikutattam valamit, ott a fantáziának

sajnos működnie kell. Mert a Lipótmezőben, mint cseppben a tenger, benne van az egész magyar történelem. És ehhez jön még az a felháborító dolog, hogy 2016 nyarán Magyarországon betiltották a levéltári kutatást. Az Országos Levéltár, amit most Nemzetinek hívnak, nem használható. Ott állnak a kutatók, és nem tudnak dolgozni. Én sem kutathattam ott, nem volt rá lehetőségem. Az ember esze megáll. Ez a Magyarország el van törölve, és a magyarok törölték el. És még csak nem is politikai okokból, hanem nemtörődömségből, hülyeségből, hanyagságból. Ez engem annyira felháborít! Amit tudtam,

„Amit tudtam, megpróbáltam rekonstruálni, csak az a baj, hogy ezentúl ez lesz a forrásmunka, holott én már nem tudtam forrásokat használni."

megpróbáltam rekonstruálni, csak az a baj, hogy ezentúl ez lesz a forrásmunka, holott én már nem tudtam forrásokat használni. Történelmi forrásként fog működni egy fikciós szöveg.”

Uj könyvének bemutatóján Spiró György legutóbbi nagy olvasmányélményét is szóba hozta. „Évtizedek óta nem élveztem könyvet annyira, mint most Heltai Jenő nemrég megjelent Naplóját. Fantasztikus. Óriási.

Elképesztő. Bálint András kezébe került pár évvel ezelőtt ez az anyag, ez a gépirat, amit a család megőrzött, ő szólt a Megvetőnek, és ott felismerték, hogy ez micsoda írás! Több napló is megjelent mostanában, ami igazán ajánlható, de Heltai mindegyiknél fantasztikusabb. Nem nagyon nagy író és nem nagyon nagy költő, mégis azt mondom: megírta a 20. század egyik alapművét, az öt magyar fő mű egyikét. Ugyanis nem csinált mást, csak rögzítette, ami történt. Amit hallott, amiről meséltek neki. Mindent leírt, de nagyon lakonikusan, bár időnként nem tudta visszatartani a humorát. Én is végigvinnyogtam a könyvet, miközben egészen döbbenetes, ahogy napról napra követi, mi történik Magyarországon. Horthy környezetétől kezdve a házmesterig és alább sokakat ismert. 1944 márciusában kezdi a Naplót, és 1945 áprilisában fejezi be. Egy év. Tulaj dóriképpen nincs benne új történelmi tény, de benne van a mindennapok magyar tébolya.”

A Kőbéka egy része 1946-ban játszódik, de amikor Heltai Naplóját olvasta Spiró György, ezt a regényt már befejezte. „Borzasztóan örültem, hogy semmiben nem mond ellent az én regényem annak, amit Heltai ír. Egy tényt viszont bevettem volna a regénybe, ha korábban olvastam volna a Naplóját. Hogy '45 tavaszán arra használták a Lipótmezőt, hogy a szovjetek által megerőszakolt nőket kikaparják. Én ezt nem tudtam. Heltainál minden le van írva. Enciklopédikus mű az övé.”

Hollywood programot indít a zaklatások ellen

Lo* Angeles. Több mint 300 hollywoodi színésznő, forgatókönyvíró, rendező, producer és a filmszakma más nagyságai programot indítottak hétfőn a szexuális zaklatások ellen nemcsak a filmiparban, hanem minden amerikai munkahelyen.

Az idő lejárt (Time's up) nevű kezdeményezést a The New York Times című amerikai napilapban és a La Opinion című spanyol nyelvű lapban hétfőn közzétett nyílt levélben ismertették olyan híres színésznők, mint Cate Blanche«, Ashley Judd, Eva Longoria, America Ferrera, Natalie Portman, Rashida Jones, Emma Stone, Natalie Portman és Meryl Streep, továbbá Donna Langley, a Universal Pictures filmstúdió elnöke és Gloria Steinern író.

A kezdeményezés alapján létrehoznak egy 15 millió dolláros jogi alapot, hogy segítsék a szexuális zaklatások kevésbé „kiváltságos” áldozatait ügyük feltárásában, jogi védelmük finanszírozásában. Új törvényt sürgetnek azon vállalatok megbüntetésére, amelyek eltűrik az állandó zaklatást, illetve annak a gyakorlatnak az elutasítására, amely az áldozatokat elhallgatási megállapodással némítja el.

A levél aláírói felszólítottak arra is, hogy a Golden Globe díjak januári átadásán a nők emeljék fel szavukat a szexuális zaklatás ellen és öltözzenek fekete ruhába. (MTI)

A Szomszédokat nézte a fél ország

Pozsony. Diadallal tért vissza tíz év után a Markíza televízió képernyőjére a Susedia (Szomszédok) című vígjátéksorozat, amelynek köszönhetően 2006- ban egy ország tanulta meg a fiatal rimaszombati színésznő, Rák Viki nevét.

Az új széria január 1-jén vetített első része milliós nézettséget hozott (1 056 000-en voltak kíváncsiak rá), ezzel a hazai televíziózás legnézettebb programja lett a 2016-os jégkorongvilágbajnokság óta. A sorozat egy szlovák és egy magyar házaspár apró-cseprő gondjairól szól, fo humorforrása továbbra is a magyar női karakter, Ildikó (Rák Viki) hibás szlováktudása, illetve a szlovákokban az itteni magyarokról élő összes létező sztereotípia „vicces” bemutatása. Az Ildikó által gyakran ismételt „Toto nemdopadne dobre!” mondat mára szállóigévé vált. (k)

László és Ildikó Komárom, azaz Andy Kraus és Rák Viki (Képarch )

Párosította a szürreális mesét a szürreális valósággal (Szkárossy Zsuzsa felvétele