Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)

2018-01-16 / 12. szám

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2018. január 16. I 7 Vigyázat, törékeny! A hitelesség elvesztése a legtöbb esetben a vég kezdete A folyamatosan változó médiapiac új kihívások elé állítja az újságírókat. A változás előidézője lehet egy technológiai újítás vagy a megváltozott piaci, politikai és kul­turális környezet. A minőségi új­ságírásban azonban a kezdetek óta változatlanul jelen van néhány etikai alapelv. A közvélemény alakításá­ban betöltött szerepe okán a negye­dik hatalmi ág képviselőinél az eti­kai szabályok megsértése roppant érzékenyen érinti az elkövetőt, to­vábbá aláássa egy szerkesztőség, közösség, szakma tekintélyét; a hosszú évek, évtizedek munkájával megszerzett bizalom könnyen szer­tefoszlik. A sajtó - normális körülmények között - ellenőrzi a mindenkori ha­talmat, ezért az újságírók erkölcsi integritása teljesen jogos elvárás az olvasók részéről. Az, aki akár egyetlenegyszer is elcsábul és vét az etikai szabályok ellen, kegyvesztetté válik és kiiratkozik a szakmából. Az egyéni kisiklás nemcsak a karriert teszi tönkre, de magával ránthatja a lapot: olyan kárt és presztízsvesztést okoz, mely a példányszámra is ha­tással lehet. Melyek számítanak a legsúlyosabb etikai vétségeknek? A plágium kétségkívül a lista élén foglal helyet. Copy-paste kultú­ránkban elég nagy a kísértés, hogy szöveghelyeket átemeljünk, vagy forrásmegjelölés nélkül dolgoz­zunk, mások gondolatait úgy adjuk el, mintha azok a saját gondolataink lennének. Emlékezhetünk, Schmitt Pál volt magyar köztársasági elnök 2012-ben lemondott, miután plági­umbotrányba keveredett. Ezt a fajta „lopást” a társadalom nem tűri. Az etikai vétségek között ugyan­csak súlyosnak számít a kitaláció, a hazugság, a ferdítés. Valószínű, hogy drámaibb és izgalmasabb lesz a cikk, ha kiszínezzük a történetet, de az újságíró a tényékhez ragasz­kodik, az igazság kiderítésén fára­dozik. Előfordult, hogy Pulitzer­­díjat adtak vissza, mert kiderült, hogy a riporter története a nyolcéves drogfüggő fiúról a képzelet szüle­ménye volt. Az eset 1981 -ben tör­tént a Washington Postnál. Említ­hetnénk fotóst is, aki digitális kép­­szerkesztővel igyekezett torzítani a valóságot, nagyobb füstöt varázsolt a képre. Egy fokkal nehezebben tetten ér­hető az elfogultság. Különbséget kell tenni: egy tényfeltáró újságíró vagy riporter nem lehet elfogult, el­lenben egy jegyzetíró igen. Időnként nem árt újra elmondani a szlovákiai magyar olvasóknak és - némelykor - politikusoknak, hogy nem az új­ságíró dolga politikai kampányokat népszerűsíteni. Az újságíró, mint minden ember, esendő. Jelenleg, amikor a nyomta­tott és az online sajtó globális átren­deződése, átalakítása történik, kü­lönösen fontos, hogy a meglévő er­kölcsi tőkével okosan sáfárkodjon a szakma. A hitelesség elvesztése a legtöbb esetben a vég kezdete. REMÉLEM, HOGY A MÁSODIK FORDULÓBAN KÉT MEZTELEN CSAJ UGRIK RÁM! MiloS Zeman (Lubomír Kotrha karikatúrája) Igenis maffiaállam! GÁLZSOLT Van úgy, hogy az igazság nem középen van, hanem az egyik ol­dalon. Jelenleg épp Kiska, és nem Gasparovic, Fico meg Kalinák oldalán. A jelenlegi és a volt köztársasági elnökök ebédjén Ivan Gas­parovic kifejtette, nem ért egyet Andrej Kiskával abban, hogy Szlovákia maffiaállam. Persze minden a definíciótól függ, de olyan értelmezés aligha akad, amely a Meciar és Gasparovic által megteremtett és (1994 és 1998 között) üzemeltetett rendszert ne ide sorolná. Persze lehet azzal érveim, hogy a módszerek azóta finomodtak, de ez nem érv: mert valóban csak a módszerek finomodtak, a lényeg nem változott. így különösen röhejes az, amikor a maffiaállam létezését annak egyik megalapítója tagadja. A maffiaállam alapítóit Szlovákiában egészen a múlt évig amnesztia védte (amit saját maguknak adtak), meg ami ennél is fontosabb, a rendszert teremtő és továbbvivő politikusok népszerűsége. Igen, az emberek mo­rognak, hogy minden politikus hazug csaló, tolvaj, aztán elmennek sza­vazni, és a kritikus többségük a legnagyobb hazug csaló tolvajokat juttatja hatalomra. Ebben az országban több cikluson keresztül Meciar HZDS-e kapta a legtöbb szavazatot, majd 2006 óta Fico Smere vette át a stafétát, Gasparovicot meg kétszer választotta meg a többség elnöknek. A Smer 2017-ig nem engedte az amnesztiák eltörlését, amikor ez tarthatatlanná (nagyon népszerűtlenné), Meciar megjelentéktelenné vált, akkor dobta a dolgot, de ez még nem kell, hogy büntetőjogi felelősségre vonáshoz ve­zessen. Mert jelenleg a maffiaállam egyik fő ismertetőjegye, hogy büntet­lenséget biztosít az üzemeltetőinek. Ennek egyik fő szimbóluma lett tavaly Dusán Kovácik speciális ügyész, aki nyolcéves ténykedése alatt az általa felügyelt 61 esetből 0, azaz nulla esetben jutott el a vádemelésig... And­rej Kiska a llegnépszerűbb politikusként megválasztása óta törést jelent ebben a rendszerben, nem része a maffiaállamnak, nem zsarolható, és nevén nevezi a dolgokat. A Fico vezette gépezet most mindenáron azon van, hogy övön aluli és mocskos támadásokkal elvegye Kiska kedvét at­tól, hogy ismét induljon az elnökválasztáson. Tudják, hogy ellene nincs esélyük, és Fico máig képtelen megemészteni a tőle elszenvedett csúfos vereségét - a politikai alfa hímek már csak ilyenek, személyes bosszúért sóvárognak. Fico azt követeli Kiskától, hogy hozzon nyilvánosságra minden, a 2014- es kampányával kapcsolatos dokumentumot, és azzal gyanúsítja, hogy túllépte a kampányköltségeket. Az a Fico, aki Szlovákia történetének alighanem legnagyobb illegális költségtúllépését produkálta, amikor párt­ja kiszivárgott információk szerint 2002-ben a hivatalosan bevallott 10,6 millióval szemben 284 millió koronát költött választási kampányra. Fico, akinek a „hangjához hasonló hang” egy hangfelvételen azzal dicsekszik, hogy ebből a „saját fejével” szerzett 75 milliót, és aki arra képtelen vála­szolni, hogy járt-e valaha a Vazov utcai gorillafészekben. Aztán beszáll a lejáratásba a notórius hazudozó Kalinák, összehányt kormánygépekkel, és nyomozni küldi Kiska után a NAKA (gúnynevén KALINAKA) alkalma­zottját, aki korábban a Smer tagja és a párt szponzora volt. Ez ám a függet­len igazságszolgáltatás! Ehhez még figyelemelterelésként újra előhúzza a romabűnözést. Amelyet most akar megoldani, amikor már tíz éve belügy­miniszter. Eddig mit csinált? Üzletelt Bastemákkal, meg felügyelte a pár­tatlan rendőrséget? Az, hogy Szlovákiában a nyomozó hatóságokat a politikai ellenfelek lejáratására és megfélemlítésére használják fel legtöbbször nevetségesen kis összegű ügyekben, miközben az igazán fontos, hatalmas összegeket érintő nagy politikai korrupciós ügyekben egyetlenegy jogerős bírósági ítélet (sőt, többnyire vádemelés sem) születik, a maffiaállam tovább élesé­nek egyértelmű jele. Bár egy Kiska nem csinál nyarat, de jó lenne, ha ma­radna, mert nélküle nehéz lesz véget vetni a maffiaállami praktikáknak, és emellett ebben az országban már az is óriási dolog, ha egy rendes, becsü­letes, intelligens ember az elnök, akit nem kell szégyellni. Zeman nincs könnyű helyzetben, Drahos legyőzheti A 73 éves MiloS Zeman vagy a 68 éves Jiff DrahoS lesz Cseh­ország negyedik államfője. A két jelölt esélyei nagyon kie­gyenlítettnek tűnnek az állam­főválasztás második fordulója előtt, így igen kemény kam­pányra kell számítani. A helyzetet bonyolítja, hogy az elnökválasztás komoly hatással lesz a folyamatban lévő kormányalakí­tásra, s ez együttesen nagymérték­ben alakíthatja át a cseh belpoliti­kát. Zeman nehéz helyzetben van, és hívei komoly mozgósítására lesz szüksége a sikerhez. Az elnök az el­ső fordulóban nagyjából kétmillió voksot kapott, kihívója 1,4 milliót. A további hét jelölt többsége Drahos támogatására szólította fel híveit. Ha ez így történne, akkor a 2. forduló győztese Drahos lenne 2,8 millió szavazattal, míg Zeman 2,1 millió szavazatot kapna. Ez azonban nem politika, csak puszta matematika, hiszen nem tudni, hányán mennek el szavazni másodszor is. Eltérő szavazótábor Egy másik tényező, hogy míg Prágában Drahos nyert, addig az összes többi régióban Zeman. Drahos eredményei a nagyobb vá­rosokban jobbak, mint a kisebb te­lepüléseken. Zemant a vidéki, más kritériumok szerint a baloldali és az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező emberek preferálták, míg Drahos a prágai, a nagyvárosi és a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők körében népszerűbb. A nagy kérdés, milyen arányban tudja a két jelölt újra mozgósítani híveit a jövő hétvégi második fordulóra. Zeman eddig nem tartott kam­pányrendezvényeket, a jelöltek nyilvános vitáiba nem kapcsolódott bele, azt állítván, nézetei közismer­tek, erre nincs szüksége. A második forduló előtt megváltozott helyzetet jól jelzi, hogy az elnök elfogadta el­lenfele kihívását két televíziós vi­tára. Zemant a közvélemény tehet­séges és jó vitázónak tartja. Jiíí Drahosnak e téren kevés a tapasz­talata. Az is kérdés, milyen hatása lesz a tévévitáknak a választókra. A cseh média többsége emellett in­kább Drahoshoz húz, míg Zeman­­nak folyamatosan vitái vannak az újságírókkal. Ami a parlamenti pártokat illeti, Andrej Babis kormányfő, az ANO mozgalom elnöke megerősítette, hogy ő személyesen újra Zemant fogja választani. Tomio Okamura, a radikális jobboldali Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) el­nöke szintén Zeman támogatására buzdította híveit. Hasonlóan nyilat­koztak a cseh szociáldemokraták és a cseh kommunisták vezetői is. A többi párt Drahost támogatja. Mindezek alapján a második fordu­ló kimenetele megjósolhatatlan; a két jelölt esélyei nagyjából egyfor­mák. Ezt mutatja Babis nyilatkozata is, aki bár újra Zemant támogatja, nyi­tottnak mutatkozott Drahos felé is, tehát elképzelhetőnek tartja az ő győzelmét. Bonyolult helyzet Babis kisebbségi kormánya szin­te biztosan nem kap ma bizalmat a képviselőházban, Babisnak Zeman győzelme kedvezne, a jelenlegi el­nök már biztosította őt, hogy má­sodszor is kormányalakítási megbí­zást ad neki. Drahos ellenben nem adna újabb próbálkozási lehetősé­get Bahisnak, mivel büntetőjogi el­járás indult ellene. A gyanú szerint az egyébként is multimilliárdos Babis uniós támogatásokkal köve­tett el visszaélést. Zeman mandátuma március 8-án jár le, és nem kizárt, hogy addig újra kinevezi Babist miniszterelnöknek,­­még akkor is, ha elveszíti az elnök­­választást. Az utóbbi napokban a szociáldemokraták vezetői úgy nyilatkoztak, hogy hajlandóak len­nének a Babis-kormány támogatá­sára, ám Babis pártjának és a CSSD- nek együtt sincs abszolút többsége az alsóházban, s koalíciójuk csak a kommunisták külső támogatásával lenne működőképes. Vojtech Filip kommunista pártelnök nyilatkoza­tai azt jelzik, hogy a pártban van er­re készség. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents