Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-15 / 11. szám
-jo^ü.com I 2018. január 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR A nemzeti emlékezet „ősrobbanása” Amikor a történelmi elbeszélések nemzeti magyarázatokat kapnak aj on elkapható-e az a pillanat, amikor megszületett a modem magyar és szlovák hagyományvilág? Egy 300 éve élt jezsuita tudós, Timon életútján keresztül teszünk erre kísérletet. Hagyományok és történelmi emlékek mindig is léteztek, de nem feltétlenül nemzeti hagyományokként. A középkori krónikák például inkább királyok, városok vagy egy társadalmi csoport - például a nemesség - dicsőítésére íródtak, és nem mai értelemben vett nemzetekről, nyelvi közösségekről szóltak. Inkább csak a 19. század hozta el az igényt arra, hogy a tömegtársadalommá váló nyelvi-etnikai csoportok saját, közös, jól megformált hagyományvilággal rendelkezzenek. Himnusszal, szobrokkal, történelemtankönyvekker, nemzeti ünnepekkel - amik korábban nem léteztek. Érdekes és izgalmas dolog megpróbálni elkapni azt a pillanatot, amikor a sokszor korábban is már létező történelmi elbeszélések nemzeti szempontú magyarázatokat kapnak. Vegyük példának Timont, a 18. századijezsuita történelemtudóst, akit ma a szlovákok Sámuel Tűnőnként, a magyarok Timon Sámuelként idéznek. A magyar akadémiai kiadványok szerint ő a magyar történetírás egyik megteremtője, tudományos igényessége, illetve forráskritikai szemlélete miatt; a szlovák történetírás pedig úgy emlékszik rá, mint a történészre, aki elsőként fejti ki rendesen a szlovákok eredettörténetét. Valóban, Timon 1733-as művében hangsúlyt helyez annak bemutatására, hogy a szlovákok a magyarok előtt „itt voltak”. Eszerint a magyarok „szövetséget kötöttek a szlávokkal, akik a Morava, Vág, Nyitra folyók és más folyók vidékét lakták egészen a Tiszáig, és nekik adták, ahogy mindjárt mutatom, használatra, Magyarország Duna menti síkságait”. Ami ebben az érdekes, hogy Timonnak ez a munkája egy korábbi, 1702-es írásának felújított kiadása volt, amelyben még nem volt szó a szlávok történeti elsőbbségéről a magyarokkal szemben. Timon először tehát nem foglalkozott a szláv kérdéssel, harminc évvel később mégis fontosnak tartotta beletenni művébe. Vajon mi változott 1702 és 1733 között? Talán csak a nyiladozó nemzeti korszellem érintette meg Timont? Vagy éppen magyar rendtársaira próbált rálicitálni. Hiszen a forrásokból az is rekonstruálható, hogy Timon ismerte az ugyancsak jezsuita Bencsik Mihályt, aki 1722-ben írt egy vitairatot arról, hogy Magyarországon történeti jogon a magyaroké a vezető szerep. Timon e rendtársának állítólag azt üzente, hogy „menj az ördögbe az ilyen dajkamesékkel”. Sámuel Timonról viszont Katona István magyar történész - és ugyancsak jezsuita - mondta állítólag, hogy ha Timon tehetné, Jupiterről is bebizonyítaná, hogy szlovák volt. A magyar-szlovák történelmi nagyotmondás ördögi köre mindenesetre beindult, ekkor még csak papíron. Még csak a 18. században járunk, de e békés évtizedekben mégis forrt már a levegő az olyan kérdések körül, hogy ki volt itt előbb, ki a jövevény, ki kinek van „alárendelve”. Ezek a viták ekkor még inkább csak írástudók között zajlottak, és kolostorfalak mögé szorultak. A kor legnagyobb tudású embereiről van egyébként szó, akik a régi forrásokat akibontakozó nemzeti látásmód prizmáján át ismertették vagy toldották meg saját magyarázataikkal, amelyek így kaptak egy új, nemzeti színezetet. Ha tehát pillanatkép nem is, de egy olyan folyamat mérföldkövei elég jól rekonstruálhatóak, ahogyan a patrióta (azaz a Magyar Királyság iránt elkötelezett) történetírásokban a modemnek mondott magyar és a szlovák nemzeti szempontok megjelennek. V (Lubomír Kotrha karikatúrája) OLYAN BRUTÁLISAN INTELLIGENS VAGYOK, HOGY MINDJÁRT ÖSSZECSINÁLOM MAGAM MAGAMTÓL Tovább dagad Trump pomóbotránya Újabb pornószínésznő állítja, hogy egy 2006-os golfversenyen Donald Trump a hotelszobájába hívta - írta a The Daily Beast amerikai portál. Egy nappal korábban a The Wall Street Journal (WSJ) című konzervatív lap számolt be arról, hogy Trump egyik ügyvédje elintézte, hogy egy pomószínésznő, a filmekben Stormy Daniels néven szereplő Stephanie Clifford pénzért cserébe hallgasson arról, hogy a golfversenyen együtt volt az elnökkel. A szintén felnőttfilmesként dolgozó Alana Evans története megerősíteni látszik a lap értesülését. Evans azt állítja, hogy akkoriban nagyon jóban volt Clifforddal, a környéken járt, és össze is futottak. „Stormy elmesélte, hogy találkozott Donald Trumppal, hogy van ez a golfverseny, és utána együtt lesznek, és engem is hívott. Stormy azt mondta, Donald pontosan tudja, hogy ki vagyok, és meg akar ismemi” - mondta el Alana Evans a The Daily Beastnek. Evans elmondása szerint kolléganője az este folyamán többször is hívta, de ő nem ment el Trumphoz. „Négyszer-ötször hívott, az utolsó két híváskor már Donaldnál volt, hallottam is őt, ahogy belebeszél a hívásba, s azt mondja: gyere, Alana, bulizz velünk, várunk rád” - mesélte Evans a lapnak. A The Daily Beast azt úja, másik két, egymástól független forrásuk is megerősítette Trump kapcsolatát Clifforddal. A Fehér Ház nem reagált a Daily Beast megkeresésére, de még pénteken a WSJ-nek azt mondta: régi, újrahasznosított történetekről van szó, melyek a választás előtt is megjelentek, s amelyeket Trump akkor is határozottan tagadott. Trump 2005-ben vette feleségül Melániát, aki 2006-ban szülte közös gyereküket, Barront. (MTI) I 7 A mi sarunk SZALAY ZOLTÁN Idén tizennégy éve lesz már, hogy a V4-es országok, tizenegy éve pedig, hogy Románia és Bulgária csatlakozott az Európai Unióhoz. Arra még a legoptimistábbak sem számíthattak komolyan, hogy a csatlakozás egy csapásra eltünteti ennek a térségnek minden elavult, lehúzó politikai és társadalmi hagyományát, azt ugyanakkor elég kézenfekvő volt várni, hogy az EU, mint béke- és jóléti projekt, a társadalmi feszültségek enyhülését hozza. Ehhez képest 2018 elején Románia miniszterelnöke minden további nélkül akasztással fenyegetőzik, amikor a kisebbségi autonómiáról kérdezik - ami, mármint a kisebbségi autonómia, az EU fejlettebb részeiben egyébként jó ideje egyáltalán nem számít rendkívüli modellnek. Mi történik vajon az EU keleti felében, ami miatt bő egy évtized nemhogy arra nem volt elég, hogy hatékonyan felszámolhassuk a káros társadalmi tendenciákat, hanem az elmúlt néhány évben azzal kell szembesülnünk, hogy a rasszista, kirekesztő, a társadalmi különbségek elmélyítésében érdekelt erők egyre inkább előretörőben vannak, és komoly társadalmi támogatottságot élveznek. A román miniszterelnök kijelentése nemcsak arra mutat rá, hogy a kisebbségi kérdés az EU számos tagállamában nagyon is eleven feszültségforrás (lásd például az uniós szervek teljes bénultságát a katalóniai helyzet kapcsán), hanem elsősorban arra, hogy az EU keleti felében még egyáltalán nem vettünk búcsút a kilencvenes évekre emlékeztető politikai stílustól, sőt, a legutóbbi csehországi (főként Tomio Okamura rasszista pártjának sikere), szlovákiai (a még mindig jó esélyekkel erősödő Kotlebáék, a„romabűnözéssel” vagdalkozó Smer) és magyarországi (bujtatott antiszemitizmussal fűszerezett gyűlöletkampányok) fejlemények arról tanúskodnak, messze vagyunk még a lejtő aljától. Az optimista forgatókönyv szerint még mindig átmeneti állapotban vagyunk, ám a keleti EU-tagállamokban is eljutunk a társadalmi fejlettség és jólét olyan szintjére, ahol már feleslegessé válik a gyűlöletpolitikának a mostanihoz hasonló intenzitású használata. Az emberek egyszerűen nem lesznek vevők rá. Persze ehhez szükség lesz a leglecsúszottabb rétegek hatékony és tartós integrálására, az oktatás és az egészségügy valós reformjainak megvalósítására. Mindez a jelen politikai viszonyokat figyelve a térség legtöbb országában leginkább tündérmesének tűnik. A nagy pártok győzelmi stratégiája olyannyira a régi beidegződések ápolására, az ellenfeleknek nemegyszer maffiaeszközökkel való kiiktatására épül, ami a reformerők előretörésének esélyét a minimálisra csökkenti. Ez történik: nem tudunk máshogy győzni. A szlovákiai megyei választások felvillantottak ugyan némi reményt, ám a hazai alternatíva még mindig túl zilált és olvashatatlan. A pesszimista forgatókönyv szerint az EU ha de hire nem is, ám de facto egyre inkább szétcsúszhat a következő időszakban. A szakítópróba a lengyel eset lehet, az EU ugyanis Varsóval ment bele az eddigi legnagyobb konfliktusba az unió alapértékeinek védelmében. Ha azonban ez a konfliktus megoldhatatlannak bizonyul, azzal az unió alapértékei is megvédhetetlennek bizonyulnak, s a keleti tagállamokat már senki nem fogja kihúzni a sárból. A román miniszterelnök esete a székely zászlóval nem elszigetelt dolog, sokkal inkább egy egész térség betegségének egy fájdalmas tünete. Ha még sok év telik el azzal, hogy egymás és a többiek gyűlölésén kívül nagyobb eredményeket nem fogunk produkálni Európának ebben a sáros szegletében, egyszer csak arra ocsúdhatunk, hogy ezen a jól begyakorolt gyűlölködésen túl nem is maradt semmilyen más perspektívánk. FIGYELŐ Ötödik Németh Zsolt is indul Ismét brillíroztak a TV2 Tények című hírműsorában: megszületett ötödikNémeth Zsolt. A Tények arról számolt be, hogy Nagy Gábor, a Demokratikus Koalíció volt körmendi elnöke egy Facebookposztban azt írta, „sajnos ahhoz, hogy Körmend választókörzetben ne a fideszes V. Németh Zsolt győzzön, ajobbikos Bana Tiborra kell szavazni”. A tudósításhoz út kísérőszöveg felolvasásakor azonban becsúszott egy értelmezési hiba, ami felett többen is átsiklottak, mivel adásba kerülhetett. A húolvasónak ugyanis a V. Németh Zsolt nevet úgy sikerült úgy felolvasni, hogy ötödik Németh Zsolt - írta a Comment.blog. (ú) Orbán: segíteni kell a menekülteken, de... Az EU-nak segítenie kell a menekülteken, de nem lehet a világnak úgy segíteni, hogy tönkretesszük a saját népünket - jelentette ki Orbán Viktor a Welt am Sonntagnak adott inteijúban. Hangsúlyozta, egyetért Ferenc pápával abban, hogy az EU- nak keresztény felebaráti szeretetből segítenie kell a menekülteken, de kérdés, hogy miként kell segíteni. Elmondta: Magyarországnak finomabb érzéke van a migráció témájához, mint Németországnak, mert „veszélyzónában” fekszik. „De nem Brüsszelt szidom, hanem a brüsszeli politikusokat és bürokratákat, akik úgy viselkednek, mintha egy búodalom központja lennének” - mondta a magyar kormányfő. Vlagyimú Putyinhoz fűződő viszonyáról kiemelte: az orosz elnököt ördögnek kell nevezni ahhoz, hogy valaki jó európainak számítson, pedig ostobaság Putyint démonizálni. Tudomásul kell venni, hogy ismét erőssé és a világpolitika szereplőjévé tette országát, de az EU nem érti meg, hogy Oroszországgal szemben egyszerre kell erőt és együttműködési készséget mutatni. (MTI)
