Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)

2018-01-10 / 7. szám

KULTÚRA www.ujszo.com | 2018. január 10. I 5 Sok hűhó majdnem semmiért A tévéfilm műfaja sokat fejlődött az 1955-ös Sissi óta - bár a koprodukciós Mária Terézia nem ezt mutatja JUHÁSZ KATALIN Karácsony és vízksreszt között a szlovák, a cseh az osztrák és végül a magyar nézők is láthatták a Mária Terézia című minisorozatot, a négy ország köztévéinek első közös projektjét. Az intenzív hírverés hatására sokat vártunk tőle, de kínosan keveset kaptunk. Eleve fura, hogy minisorozatnak titulálják, hiszen a két, egyenként 100 perces rész két mozifilmet is ki­tesz. Talán azért nem merték három részre vágni, mert attól féltek, a har­madikat már kevesen néznék meg? Ebbe a kétszáz percbe viszont csak a pozsonyi koronázási ünnepségig fért bele a királynő élete, azaz 24 éves korában búcsúzunk attól a Mária Teréziától, aki később hozott fontos, forradalmi döntéseket. Az alkotók, élükön Robert Dom­helm (temesvári születésű) rendező­vel persze már jó előre közhírré tet­ték, hogy elsősorban az ifjú hölgy jellemfejlődése, a legendás uralkodó eszmélésének időszaka érdekelte őket. Nos, ez minket is érdekelt vol­na, de a maratoni filmhosszhoz ké­pest keveset tudtunk meg róla. A cseh forgatókönyvíró, Miroslava Zlatní­­ková ráadásul elkottyantotta a szin­tén harmatgyenge werkfilmben, hogy mivel Mária Terézia fiatalko-Magyarul a www.mediaklikk.hu oldalon nézhető meg mindkét rész ráról kevés információ maradt fenn, szabad kezet kapott, azaz olyannak ábrázolhatta, amilyennek elképzelte. Vagyis nem történelmi film szü­letett, hanem dramaturgiai bakiktól hemzsegő mese, amelyet telezsú­foltak politikával. A legbizarrabb példa erre az a jelenet, amelyben a FULVIDEK Zaj legyen a zörejből „Idén is zajos lesz a csend, és jön­nek újabb csillagok, csak el ne té­vedjünk idelent. Ti hol vagytok? Én itt vagyok. Csak még kicsit föl­dön kívül álmodozgatok.” A csen­det már felváltotta a zörej. Ha azonban a zenének van küldetése - márpedig hogy ne lenne -, és az érvényesülne is, akkor a Műanyag élet című nagylemeznek zajos si­kert kellene aratnia. Babarci Bulcsú sok zenekarban megfordult. Közülük a szűk, de lelkes rajongótáborral rendelkező, pécsi TükeZoo underground for­máció a legismertebb. Bulcsúra az utóbbi években Petruska András magyar nyelvű szerzeményeinek a szövegírójaként is felfigyelhetett a közönség. Most beállt a gitáros dalszerző-énekesek közé. Első szólóalbuma, a Műanyag élet szubjektív korlenyomat, egyben saját útkeresés is. Egyszerű, köz­érthető, vitaindító. Nem odamon­dogató, még csak nem is szar­kasztikus, csupán meglátásokat tár elénk. Fricskázásig ritkán jut el. „Mert ez a dal így nekünk jó, nem túl elgondolkodtató, édeskevés benne a szó, semmi mondanivaló” - hallható a Vacak dalban, amely a már-már túlzott közhelyessége miatt a lemez leggyengébb szer­zeményének is tekinthető. A mondanivaló középpontjában a világunk és mindennapi életünk áll, főleg azok negatív változásai. A múltról és a jelenről szól, a jö­vőkép kialakítását pedig ránk bízza. Gondolkodásra késztet. A Műanyag élet alapja akusztikus popzene, sok-sok stílusjeggyel, leginkább beatleses és KFT-s (bomais) utánérzéssel. Babarci különböző stílusok hullámain lo­vagolva próbálja még jobban ki­élezni a prózai tartalmat. Az al­bumról elsőként a Mindig egy lé­péssel című szerzeményt játssza a rádió. Az összes közül ez a legal­kalmasabb arra, hogy a zenész és célközönsége egymásra találjon. „Ésjámak újabb csatornák, bulvár, tudomány, pornó, híradó meg a legbetegebb show. Nézd már, el­merül az ország, én már nem is tu­dom, hol a jó.” Miután meghall­gatjuk a lemezt, a gondolatainkban még napokig előjön, ami újbóli meghallgatására ösztönöz. A szö­veg a sokadik újrahallgatásnál is tud új üzenettel szolgálni, ami rit­kaságszámba megy. S egy idő után ráeszmélünk arra, hogy minden zene, amit az utóbbi hónapokban magyar előadóktól kaptunk, az - ha nem is hamis, de - hamiskás volt. Nagybetűs ZENÉVEL egye­dül Babarci Bulcsú szolgált. Puha József Babarci Bulcsú: Műanyag élet Egység Média, 2017 Értékelés: 10/10 császárné szülés közben érdeklődik, mi a helyzet a poroszokkal, sőt, két nyomás között véleményt is nyilvá­nít a nemzetközi helyzettel kapcso­latban. Az még hagyj án, hogy or­­száglási teendői miatt be sem néz beteg gyermekéhez, ám később a halott kislányra sem borul zokogva, Színes Szlovákia: kétnyelvű est a Minormával Pozsony. A Minorma Polgári Társulás idén új köntösben rendezi meg a Színes Szlovákia / Pestré Slo­vensko - Kisebbségek napja / Den mensín elnevezésű kétnyelvű ese­ményt január 13-án. A szervezők ar­ra a kulturális, etnikai és nemzetiségi sokszínűségre szeretnének rámutat­ni, amely körülvesz bennünket, gaz­dagítva környezetünket. A Nem kell című kétnyelvű dal, Soldierr szerze­ménye, az esemény himnusza, ame­lyet Varga Bianka és Gyenge Veroni ad elő, a napokban jelent meg és a YouTube videómegosztón érhető el. A szombati rendezvényen a po­zsonyi FUGA klubban (Sznf tér 24.) megtekinthetők a Színes fotópályá­zatra beérkezett legjobb pályamű­vek, az első három helyezett juta­lomban részesül. (A szakmai zsűrit a hazai Martin Kápostás, a magyaror­szági Balogh Zoltán és Somogyi Ti­bor, lapunk munkatársa alkotja.) Az esemény Huncík Péter pszi­chiáter, író előadásával kezdődik 16.30-kor. Utána a szlovákiai ma­gyar, a szlovákiai szlovák, a ma­gyarországi és a csehországi slam poetry művelői ragadják magukhoz a mikrofont: Dékány Niki, Horváth Kristóf „Színész Bob”, Pion István, Tomás Straka és Pavel Oskrkany. Két pozsonyi színinövendék, Me­­lecsky Kristóf és Hostomsky Fanni „FuK” formációja zárja az estet ver­sekkel, gitárral, énekkel, rappel és spoken worddel. Utána a drum and bass csallóközi és pozsonyi képvi­selői veszik át a terepet: Gystore, Soldierr és MSTLSS zenél. A belé­(Képarchívum) hanem kitántorog a szobából, ami teljesen életidegen reakció. Aztán egy huszárvágással ismét a szülő­szobában vagyunk, hogy világra jöjjön a fiú utód, az említett politikai eszmecsere közepette. A hintójából sárba lépő Mária Terézia találkozása a nyomorgó parasztokkal, a leron­pes ingyenes. RÖVIDEN Pónteken búcsúznak Marián Labudától Pozsony. Barátai és tisztelői pénteken 11 órától vehetnek vég­ső búcsút Marián Labudától a Szlovák Nemzeti Színház új épü­letében - táj ékoztatott Izabela Pazítková, a színház szóvivője. A jeles szlovák színész, a Nem­zeti társulatának a tagja - akit színházi szerepei mellett legendás filmek sorából, például az En kis falumból is ismerhetett a közön­ség -január 5-én, 73 éves korában hunytéi. (k) Új album Müller Péter Sziámitól Budapest. Nevess magadra! címmel új lemezt jelentetett meg Müller Péter Sziámi AndFriends nevű zenekara, a 18 dalt tartalma­zó albumot szombaton mutatják be Budapesten, a Gödör Klubban. Müller Péter költő, énekes jel­lemzése szerint a hagyománytisz­telet és az „újra vágyás” jellemzi a lemezt, amelynek címe és alcíme (A helyzet tragikus, de nem ko­moly) is nyomatékosan az öniró­niát hangsúlyozza, ami nélkül manapság lehetetlen életben ma­radni. A saját számok mellett rá­került a lemezre pár egzotikum: az Anima Sound System által készi­­tett remix/feldolgozás és a Roma­no Drommal közösen felvett Bol­dog Uj Évet! (Baxtalo Nyevo Bersh). Emellett a lemezen hall­hatóak még régi számok új verzi­óban. (MTI) gyolódott katonák előtt rögtönzött serkentő beszéd vagy a más nővel csókolózó férj erkélyről való bámu­lása pedig olyan arcpirító közhely, hogy nincs is kedvünk részletekbe bocsátkozni, mert az összes giccses filmes klisét sikerült beledolgozni ezekbe a jelenetekbe. A bécsi udvarban forgolódó többi szereplő eléggé egysíkú, a színé­szeknek - néhány kivételtől elte­kintve - nem volt idejük/alkalmuk a karakterformálásra. A monumentális látványvilágról előzetesen szintén ódákat zengtek az alkotók, de sajnos itt is inkább nyö­gés lett a vége a nagy akarásnak. A legirritálóbb példa a digitális háttér­ként megjelenő pozsonyi vár, amely néhány másodpercig szerepel csak a képernyőn, de ennyi is elég, hogy konstatáljuk: bőven lett volna még munka azzal a látképpel. A tévéfilm műfaja sokat fejlődött a Sissi óta, az 1955-ös film azonban la­zán übereli ezt a produkciót, még úgy is, hogy Romy Schneider gyengébb színésznő volt, mint a Mária Teréziát játszó Marie-Luise Stockinger. Ott ugyanis minden jelenetnek volt csat­tanója, minden karakter ki volt talál­va, és a kosztümök sem csak a divatbemutató-jelleget erősítették. A Mária Terézia célközönsége az a generáció vagy népréteg, amely nem találkozott még a netflixes színvonallal, nem látott még hu­szonegyedik századi minisorozatot, és moziba is ritkán jár. Golden Globe-gála: áldozatok nólkül Los Angeles. Miközben a helyi idő szerint vasárnap este megren­dezett Golden Globe-gála részt­vevői feketébe öltözve fejezték ki tiltakozásukat a szexuális zakla­tások ellen, a Weinstein-botrányt tavaly kirobbantó két színésznő képmutatással vádolja Holly­woodot - írta a DPA hírügynök­ség. Rose McGowant és Asia Ar­­gentót nem hívták meg a Holly­woodban akkreditált külföldi új­ságírók díjátadójára, és a „fekete divatot” meghirdető, ismert hollywoodi nők által a közelmúlt­ban elindított Az idő lejárt (Time's Up) kezdeményezés kapcsán sem keresték meg őket. Asia Argento úgy fogalmazott: nyilván „nem elég befolyásos és hollywoodi” ahhoz, hogy meghívják a gálára, emellett az áldozatok általában „nem elég vonzók”. Asia Argento, aki „nem elég befo­lyásos és hollywoodi" (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents