Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)

2018-01-09 / 6. szám

2 KOZELET 2018. január 9. | www.ujszo.com R.TVS: Danko „állami médiát” akar ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Ismét fellángolt a vita a szlovák közmádia iizembentartási díjáról. Ráadásul épp az az ember megy szembe a díj eltörlását szorgalmazó Andrej Dankóval ás az SNS-szel, akitől nem várták volna - a nemzetiek jelöltje, Jaroslav Rezník, az RTVS vezérigazgatója. Az iizembentartási díj eltörlését Danko év elején nyitotta meg újra, miután 2016-ban majdnem kor­mányválság lett az ügyből. Az SNS elnöke ugyanis eltörölné a jelenlegi, havi 4,64 eurós díjat, mely az RTVS bevételeinek többségét jelenti. Dan­ko szerint a televíziónak és a rádió­nak nem közszolgálatinak, hanem „államinak” kellene lennie, és teljes mértékben az állami költségvetésből kellene finanszírozni, amellett, hogy korlátlanul reklámozhatna is. A saj­tónak azt nyilatkozta, az ország 2017- es gazdálkodási eredményeinek kö­szönhetően az államkassza megen­gedhetné ezt magának, mivel az ál­lamadósság a GDP 51 százaléka alá csökken, és a deficit a várt 2 milliárd helyett csak 1,2 milliárd euró lesz. „A megtakarított pénzt az emberekbe kell fektetnünk, az egyik lehetőség az iizembentartási díjak eltörlése lehet” - magyarázta Danko, aki szerint az SNS-nek több ötlete is van ezzel kapcsolatban. Rezník az árral szemben A nemzetiek vezetője a díjak el­törlésének ötletét annak ellenére hangoztatja, hogy az SNS aláírta a kormányprogramot, mely épp a díj KKA: lehet pályázni Pozsony. Már lehet pályázni a Kisebbségi Kulturális Alaphoz (KKA), az intézmény tegnap be­üzemelte a pályázati rendszerét. A pályázatot elektronikusan kell kitölteni az alap honlapján - kult­­minor.sk-, miután regisztráltak a pályázók. A kitöltött pályázati űrlapokat nem kell azonnal el­küldeni elektronikus változatban, az el nem küldött változatot a pá­lyázati határidőig lehet módosí­tani. Ugyanez a rendszer szolgál majd a sikeres pályázóknak a ka­pott támogatás elszámolására, és tájékoztatják a nyilvánosságot a pályázatokról. A KKA december végén hir­dette meg első pályázati felhívá­sait. 11 kisebbség esetében mind­három szakterületen nyilvános­ságra hozták a felhívást, a ma­gyar és a roma esetében azonban fokozatosan hozzák nyilvános­ságra az egyes szakterületek fel­hívásait. Az A terület a közmű­velődés és tudomány, a B az írott kultúra területe, a C pedig a művészeti tevékenységek támo­gatása. A magyarok esetében az A területre vonatkozóan csak a tu­dományos pályázatok felhívását hirdette meg, a C területen min­den művészeti tevékenységre vonatkozó felhívást tett közzé. Molnár Norbert igazgató tájé­koztatása szerint az írott kultúrá­ra vonatkozó felhívást várhatóan jövő héten teszik közzé. (ipj) Marek Macfariő miniszternek nagyon nem tetszik Danko elképzelése az állami médiáról (TASR-felvétel) emelését tartalmazza. 2016-ban épp ebből lett csaknem kormányválság, mikor Marek Mad’aric (Smer) kul­turális miniszter havi 7 euróra emel­te volna a díjat, ám az SNS ellenke­zése miatt a kormány végül nem tár­gyalt a dologról. Mad’aric akkor a le­mondását is belengette, ám végül nem távozott, a díjakról szóló vitát későbbre halasztották. Az SNS pe­dig fokozatosan igyekezett nagyobb befolyást gyakorolni a közmédiára, ami abban csúcsosodott ki, hogy je­löltjüket, Jaroslav Rezníket válasz­totta meg az RTVS élére a parla­ment. Csakhogy most épp Rezník megy szembe az SNS elnökével. A Sme napilapnak ugyanis azt mondta, igazságtalannak tartja, hogy az iizembentartási díj, mely a közmé­dia fő bevételi forrása, másfél évti­zede nem emelkedett. AzRTVS-nek így szerinte csak komoly program­beli lefaragások árán lehet kiegyen­súlyozott költségvetése. Matfariö kicsit cinikus Marek Mad’aric kulturális minisz­ter, aki már régóta folytat háborút az SNS-szel a közmédia miatt, enyhén cinikus hangon reagált Danko kije­lentéseire, mondván: nem érzi szük­ségét, hogy alaposabban foglalkoz­zon az SNS-elnök javaslatával. Sze­rinte ugyanis mindez Danko egyol­dalú sajtónyilatkozata, mely nem veszi figyelembe, hogy az üzemben­­tartási díjat nem lehet koalíciós egyezség nélkül eltörölni. Ráadásul szerinte az SNS maga sem tudja, mit akar, hiszen a kormányprogram alá­írásával egyetértettek a díj emelésé­vel, és bár harcoltak ellene, Rezník személyében mégis olyan embert választottak meg az RTVS élére, aki maga is a díjak emelése mellett fog­lalt állást. A Novy éas napilapnak a miniszter azt mondta, nagy vissza­lépés lenne egy „állami televízió”, mely korlátlanul reklámozhatna, hi­szen így maga a program is kom­­merszebbé válna, és ez a lépés torzí­taná a műsorszolgáltatás duális rendszerét, melyben a kereskedelmi televíziók gazdálkodásának alappil­lére a reklám. A függetlenség garanciája Többen vannak, akik az üzem­­bentartási díjakban a függetlenség valamiféle garanciáját látják. Ilyen például Michal Gonda médiaelem­ző, aki a Novy casnak azt mondta, az állami finanszírozás esetén komoly a kockázat, hogy egyes politikusok nyomást akarnának gyakorolni a közmédiára. Hasonló szellemben fogalmazott Facebook­bejegyzésében Lovász Attila, a köz­média nemzetiségi adásainak igaz­gatója. „Egy közvetlenül az állam­kasszából finanszírozott média nem törvényszerűen állami, de az, amit a kelet-európai politikus ért állami médián, az nem médium” - írja. Szerinte ha valaki olyan teljes for­mátumú médiát akar építeni, több­féle programszolgáltatással, melyet egy állami szerv közvetlenül irányít, az nem demokratikus államot épít, hanem tekintélyelvűt. „A közszol­gálati média leépítése, és állami mé­diával való helyettesítése fontos lé­pés a diktatúra felé” — írja Lovász, példaként a magyar közmédiát em­lítve. Véleménye szerint bármilyen finanszírozást választ is az állam a közmédia finanszírozására, egyet nem tehet meg: nem hathat közvet­lenül a közmédia programjára. „Ha ezt mégis megteszi, elveszik a köz­­szolgálati média” - jegyezte meg Lovász. (fm, Sme, Novy öas) Gazdaságilag előnyös szövetségeket szeretnénk ÖSSZEFOGLALÓ Szlovákia lakossága meglohetősen pragmatikusan áll hozzá ahhoz a kérdéshez, mely más államokkal működ­jön együtt az ország. Az első a gazdasági előnyösség, a nyelvi és etnikai közelség csak harmadlagos. Az oroszba­rátság azonban továbbra is töretlen. A Közéleti Kérdések Intézetének (TVO) 2017-es kutatásából kiderül, hogy az emberek többsége szerint Szlovákia szövetségeinek legfonto­sabb elemének a gazdasági előnyös­ségnek kell lennie. Ezt a nézetet a vá­laszadók 55 százaléka vallja. A válaszadók a nemzetközi együttműködés három fontos kö­rülményét minősíthették. A gazda­sági előnyösség után második he­lyen, 47 százalékkal a közös értékek végeztek, és csupán a válaszadók harmada (34 százaléka) gondolja úgy, hogy Szlovákiának nyelvi vagy etnikai közelség alapján kellene szövetségeket kötnie. Az IVÓ a nyilvánosság külpoliti­kai irányultságának értelmezésére a Globsec Policy Institute 2016-os ku­tatását vette alapul. A kutatással kapcsolatos felmérésen a válaszadók kétharmada úgy nyilatkozott, Szlo­vákiának Csehországgal kell a leg­szorosabb kapcsolatot ápolnia, s nagy lemaradással következett Ausztria, Lengyelország, Magyar­­ország, Németország és Oroszor­szág. Az IVÓ szerint elsősorban Ma­gyarország és Oroszország magas helyezése érdekes. „Tíz-tizenöt év­vel ezelőtt Magyarországot lehetsé­ges veszélyforrásként kezelte a tár­sadalom, ám ez már nem érvényes” -véli az intézet, mely szerint vissza­szorult a magyarellenes nacionaliz­mus, mely az önálló Szlovákia első éveit kísérte végig. Oroszország kedvező megítélése ugyanakkor nem meglepetés. Az em­lített Globsec-felmérésben a válasz­adók 29 százaléka nyilatkozott úgy, hogy közeli kapcsolatokat kell ápolni az oroszokkal - jóval többen emlí­tették őket, mint az Egyesült Államo­kat. Az IVÓ szerint a lakosság orosz­barátságát azóta is több felmérés erő­sítette meg. Ez azonban inkább egy­fajta kulturális kód a szlovák lakos­ság körében, mintsem a putyini Oroszország irányának méltatása. A geopolitikai és civilizációs fel­mérések az IVÓ szerint emellett azt mutatják, Szlovákia lakossága úgy érzi, a legelőnyösebb számára, ha kö­zépen marad, valahol Kelet és Nyu­gat között, az „arany középúton”. Ezt az alternatívát egy 2017-es felmérés szerint a lakosság 42 százaléka támo­gatta: a Nyugatot 21 százalék prefe­rálta, míg a Keletet csupán 9 száza­léknyi válaszadó. (fm.TASR) Nyugdíjkorhatár-plafon és fix korhatáremelés? LAJOS P. JÁNOS Pozsony. Fontosabb lenne a nyugdíjkorhatár pontos emelke­désének a meghatározása évekre előre, mint a felső határ megsza­bása, véli Ivan Svejna (Híd), a szo­ciális ügyi minisztérium államtit­kára. A korhatár várhatóan jövőre is két hónappal emelkedik. A Smer, a szakszervezetek és a nyugdíjasszervezetek megbeszé­lései alapján várhatóan 65 évben maximalizálnák az emelkedő nyugdíjkorhatár plafonját. A pla­fon azonban csak a jelenlegi negy­veneseket érinti majd, mivel még a viszonylag gyors, évente két hó­napos emelkedéssel is csak mint­egy 17 év múlva érnénk el a 65 évet. „A plafon bevezetésének több ol­vasata van. Az első, hogy amikor elfogadják, a Költségvetési Ta­nács kijelenti, hogy romlott a nyugdíjrendszer fenntarthatósága - véli Ivan Svejna (Híd) szociális ügyi államtitkár. - Azt sem árt tu­datosítani, hogy a 65 éves plafont a jelenlegi feltételek mellett mint­egy 17-18 év múlva éljük el, ad­dig legalább négy kormány kicse­rélődik.” Úgy véli, ez olyan hosszú idő, ami alatt még minden meg­változhat. A plafon bevezetését a nyugdí­­jassszervezetek is kérik, habár tagjaikat ez már biztosan nem érinti. Ján Lipiansky, a Szlovákiai Nyugdíjasok Egyesületének elnö­ke szerint a 65 éves plafon beve­zetése lenne optimális. Azzal ma­gyarázza, hogy a V4-es országok­ban is hasonló a plafon. Csehor­szágban is a 65 évet fogadták el az­zal, hogy 2030-ban újra átgondol­ják. Addig viszont évente 2 hó­nappal emelik, vagyis fix hosszú­sággal nő. Svejna szerint a limit bevezeté­se elsősorban érzelmi kérdés, azoknak, akik hamarosan nyug­díjba fognak vonulni, nem segít. „Ä nyugdíj előtt állóknak fonto­sabb lenne pontosan tudni, hogy mikor mehetnek nyugdíjba - ma­gyarázza Ivan Svejna. - Most évente változik az emelkedés hossza, szerintem viszont legalább 5 évvel a nyugdíjkorhatár előtt már pontosan kellene tudni a nyugdíj­ba vonulás időpontját, hogy tud­jon tervezni.” A nyugdíjkorhatárt jelenleg a várható átlagélettartam alapján számítják, ami az utóbbi években viszonylag gyorsan emelkedik. Felső határ nincs, 2017-ben 76, idén 63, jövőre pedig a Pravda számításai alapján 62 nappal emelkedik majd, vagyis átlagosan évente több mint 2 hónappal nő. Három év alatt ez összesen 201 napos emelkedést, vagyis hat és fél hónapot jelent. Ha ez így folyta­tódik, akkor 2034 tájékán érhet­jük el a 65 éves korhatárt, vagyis a tervezett plafont.

Next

/
Thumbnails
Contents