Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-05 / 279. szám, kedd

www.ujszo.com | 2017. december 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Újra itt a válság? Leonardótól a bitcoinon át a tőzsdei buborékig és az inflációig Iskola és való világ SÁNTA SZILÁRD A élethez és a társadalmakhoz mindig is hozzátartozott a változás. Korábban a változások mértékéhez egy em- yLS J beröltő alatt kényelmesen lehetett alkalmazkodni. Az jL. JRl. ML-A elmúlt évtizedek szédületes tempójú technológiai és mediálfs innovációi alaposan megváltoztatták a mindennapokat és a társa­dalmi berendezkedést. Folyamatosan újratanulunk: a megszerzett tudá­sunk pár év után a legtöbb területen frissítésért kiált; bizonyos esetekben még gyorsabban elavultnak, használhatatlannak bizonyul. Ha gyökeresen megváltozik a környezet és a gyerekek médiaalapú társadalomba szület­nek, akkor az iskolarendszerünkben vajon miért csak nyomokban van je­len a médiaoktatás? Miért nem kap nagyobb teret a médiajártasság, a média-írástudás, a médiaműveltség megszerzése? És ezzel szoros össze­függésben, ha információs társadalomban élünk, akkor miért nem fejlesz­tik jobban a digitális kompetenciát? Iskolarendszerünk mulasztása a médiaoktatás terén nem új keletű. Úgy vélem, a sajtóműfajok ismertetése - más tantárgy keretén belül - még megtörtént, ám a tömegkommunikáció hatásmechanizmusainak szinkron értelmezése már elmaradt; tegyük hozzá, főleg politikai okból. Képzeljük csak el, milyen lett volna a médiaoktatás 1989 előtt! Roppant fontos lenne ma egy olyan rugalmas oktatási rendszer, amely lehetővé tenné, hogy a tanulók megértsék a média működési módját, ké­pesek legyenek értelmezni jelenségeket, tudatosabb médiafogyasztóvá és tartalomkészítővé váljanak. A médiaismeret önálló tárgy lehetne nagyfokú szabadsággal, melyen aktuális kérdéseket lehetne megvitatni, friss esetta­nulmányokat elemezni. Az új tantárgy vonzerejét az adhatná a digitális generáció tagjainak, hogy az őket körülvevő, érintő digitális világról és kultúráról szólna: az iskola nem vágná el ettől a közegtől a tanulókat. El­lenben felvállalná, hogy eligazítást ad az álhírek és dezinformáció világá­ban, bemutatná a propaganda képi és nyelvi erejét és működési mechaniz­musát; foglalkozhatna a #metoo-kampány texjedésével a médiában és a közösségi oldalakon, az internetes zaklatás veszélyeivel, a médiahatások és médiaerőszak kérdéseivel stb. Médiaművelt, gondolkodó állampolgá­rokat nevelhetne, akik megértenék, hogy a média valósága konstruált, de hatással van arra, ahogy a valóságot érzékeljük. Részvételi demokráciát csak úgy lehet építeni, ha fölismerjük a média­műveltség megszerzésének szükségességét. Első lépésben természetesen a -médiaismeret tárgyat oktató tanárok képzését kellene megoldani, ugyanis felkészült tanárok nélkül nincs értelme bevezetni az új tárgyat. Következő lépésben jöhetne a szakmai vita az elméleti keretről és a módszertani kér­désekről. Ezzel párhuzamosan átfogó, alapos kutatások térképeznék föl, hogyan használják a fiatalok a médiát. Miért az iskola feladata legyen a médiaoktatás? Egyrészt azért, mert a medializált társadalom és a médiatér olyan komplex lett, hogy megértését szakemberekre kell bízni, másrészt a szervezett, irányított, koncepcióval és infrastruktúrával rendelkező forma sokkal hatékonyabb, mint az ottho­ni, vagy ad hoc szervezetekben folyó médiaoktatás. Meggyőződésem, hogy a fiatalok médiajártassága és médiaműveltsége a részvételi demok­rácia egyik alappillére. FIGYELŐ R ekordáron kelt el egy Leonardo-festmény. Úgy tűnik, jókora árbu­borék alakult ki a műkincspiacon. Meg a kriptovalu- ták, a részvények, kötvények, ingat­lanok piacán. 450 millió dollárért kelt el nemrég a New York-i aukciósház, a Chris- tie’s árverésén Leonardo da Vinci Világmegváltó című festménye— történelmi rekord, és nem az egyet­len az elmúlt években. A világ 10 legdrágábban eladott festménye kö­zül kilenc az elmúlt három évben cserélt gazdát rekordáron, a tizedik 2011-ben. Ez jól szimbolizálja, hogy a régiségek, műkincsek piacán ala­posan elszaladtak az árak. De mivel aligha sorolhatnánk őket a napi fo­gyasztási cikkek közé, ezért termé­szetesen nem szerepelnek a fo­gyasztói kosarakban, amelyek alap­ján a hivatalosan kimutatott fo­gyasztói árindexeket, vagyis az inf­lációt (más szóval a pénzromlás üte­mét) számolják. Ha szétnézünk a részvénypiaco­kon, azt látjuk, hogy az átlagos rész­vényárakat mutató indexek minden­hol történelmi csúcsokat döntöget­nek. Többnyire évek óta. A legis­mertebb, a New York-i értéktőzsde 30 vállalatot tömörítő ipari indexe, a Dow Jones 24 ezer pont felett jár, csak idén majdnem 30 százalékot erősödött. De ez semmi, ha figye­lembe vesszük a legutóbbi válság óta tartó szárnyalást: a 2008-as válság előtt 14 ezer pont körül tetőzött, majd ennek a felére zuhant, de azóta ki­sebb átmenti visszaesésekkel tart a tőzsdei hossz. Más indexeket figyel­ve is hasonló a helyzet: Londontól Frankfurtig, Tokiótól Sanghajig és Hongkongig szinte mindenütt 10-30 százalékos éves növekedés és törté­nelmi rekordokat döntögető indexek. Csak a kínai tőzsdék (Sanghaj és Sendzsen) nem heverték még ki a krach megrázkódtatásait, nem érték el újra az akkori rekordszinteket. Természetesen a részvényárak nem részei a fogyasztói kosaraknak és nem növelik a hivatalos inflációt. Az igazi boom azonban a kripto- valuták piacán tapasztalható. A leg­Tyler és Cameron Winklevoss arról vált ismertté, hogy peres­kedtek Mark Zuckerberggel a Facebook szellemi tulajdonjo­gáért, végül poron kívüli egyezséget kötöttek. A The Sunday Telegraph című brit lap beszámolója szerint a Winklevos fivérek lettek az elsők, akik a bitcoin nevű virtuális devizába való befek­tetéseiknek köszönhetően váltak milliárdossá. Négy éve 11 millió dol­lárért felvásárolták a világ bitcoin- készletének 1 százalékúk az árfolyam 120 dollár volt. A luxembourgi székhelyű Bitstamp tőzsdén, ahol hét éve működik virtuálisdeviza-keres- kedés, vasárnap este 7,34 százalékos pluszban, 11 680 dolláron állt a bit­nagyobb és legrégibb kriptovaluta, a bitcoin Értéke 10 ezer dollár fölé nőtt, az év eleji kevesebb mint ezer dol­lárról. Igen, itt az ár tízszeres növe­kedéséről beszélhetünk, kevesebb mint egy év alatt. Óriási árnöveke­dés, ami természetesen nem kerül be a hivatalos inflációs adatokba. Szépen hasítanak az ingatlanok is, az (előző válságot beindító) amerikai lakóházak árindexe 2012 utolsó ne­gyedéve óta éves szinten 4,8 és 7,7% közötti szinten nőtt (a Federal Hou- sing Fináncé Agency adatai). A 2007 márciusi csúcsértéket 2015 végén meghaladták az átlagos lakóházárak, azóta újra dőlnek a történelmi rekor­dok. De ez is eltörpül a kínai lakás­árak hatalmas növekedése mögött. Az IMF globális lakóházárindexe 2013 óta erős növekedést mutat, és alighanem már megdöntötte a 2008- as válság előtti rekordértéket. Az in­gatlanárakat természetesen nem szá­molják bele az inflációs adatokba... Óriási boom volt az elmúlt évek­ben a kötvénypiacokon is, itt az ala­coin árfolyama. A virtuális fizetőesz­köz a múlt héten 11 874 dolláron érte el történelmi csúcsát. „Ez az első dollármilliárd, amelyet virtuális devizába fektetve értek el” - írja a lap. Tyler és Cameron Winkle­voss a Harvard Egyetemen tanult Mark Zuckerberggel, később pedig hosszú ideig pereskedtek vele, azt ál­lítva, ellopta tőlük a szociális háló öt­letét. 2008-ban végül a felek vitája megállapodással zárult, Zuckerberg 65 millió dollárt fizetett nekik. A legismertebb virtuális devizát, a bitcoint 2008-ban alkotta meg Sza- tosi Nakamoto néven egy vagy több szerző, és publikálta azt nyílt forrás­kódú szoftverként 2009-ben. A bit­coin digitális pénz, a felhasználók között gyakorlatilag díjtalan, azon­csony kamatok jelzik az árakat, eze­ket nem is lehet az inflációhoz szá­molni. Mindent összevetve eléggé sántít az az érv, hogy a jegybankok politikája az elmúlt években - pénz­zel és olcsó hitelekkel árasztották el a világgazdaságot - nem vezetett/ve- zet inflációhoz. A gazdaságokban megjelenő új pénzek igenis fel­nyomták az árakat, csak pont azokat, amelyeket a hivatalos inflációs ki­mutatásokba nem kalkulálnak bele. (Ez csak ténymegállapítás, nem je­lenti azt, hogy meg kellene változ­tatni az árindexek kiszámítását.) Most ott tartunk, hogy lassan a fo­gyasztói kosárban levő árak is elin­dultak felfelé (élelmiszerek, energia stb.), már a hivatalosan kimutatott inflációt is megemelve. A kérdés az, meddig dagadhatnak tovább az ár­buborékok, illetve a jegybankok mi­kor kényszerülnek jelentősebb ka­matemelésekre a növekvő (hivatalo­san kimutatott) infláció miatt - ez kidurranthatja a buborékokat, újabb világméretű válságot indítva el. nali pénzmozgást garantál. A bitcoin árfolyamának alakulását semmilyen központi szervezet nem irányítja és nem ellenőrzi, az a kereslet-kínálat eredményeként alakul ki abban a rendszerben, amely a keletkezését is lehetővé teszi. Bitcoinhoz jelenleg három módon lehet hozzájutni. Pén­zért vásárolható, és bármilyen termé­kért vagy szolgáltatásért cserébe el­fogadható ellenértékként. A bitcoin- szerzés harmadik módja az úgyneve­zett „bányászat”. Ennél a bitcoin- hálózathoz kapcsolódó speciális szá­mítógépek bonyolult matematikai műveleteket végeznek, és a rendszer mindig a számítást elsőként elvégző és publikáló gép tulajdonosának ítéli oda a virtuális fizetőeszközt, mintegy jutalomként. (MTI) Brexit: a britek fele új népszavazást akar Egy felmérés szerint a britek relatív többsége tart a brit EU-tagság meg­szűnésétől, és a választók fele nép­szavazást szeretne a kilépés felté­telrendszeréről. Az egyik legna­gyobb brit közvélemény-kutató, a Survation felmérése szerint a meg­kérdezettek 35 százaléka fél attól, hogy a brexit után anyagi helyzete rosszabbra fordul, és csak 14 szá­zalékuk bízik abban, hogy jobb helyzetbe kerül. 41 százalék féle­lemmel tekint az EU-tagság utáni időszakra. A kutatás szerint- amely a Mail on Sunday című, meglehetősen EU-szkeptikus brit lap megbízásából készült - a britek 50 százaléka szeretné, ha népsza­vazás döntene magáról brexit- megállapodásról is. Az újabb refe­rendumot 34 százalék ellenzi. A konzervatív párti brit kormány viszont mereven elvet bármiféle újabb népszavazást, jóllehet az üz­leti, pénzügyi szektor több befo­lyásos vezetője is jelezte, hogy az egyre markánsabb kockázatok mi­att szükségesnek tartana egy má­sodik referendumot. A fejlett ipari gazdaságok alkotta Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemrég Lon­donban ismertetett éves jelentésé­nek egyik komoly feltűnést keltő kitétele szerint nagyon kedvező hatást gyakorolna a brit gazdaság növekedési kilátásaira, ha a brexit- ről szóló döntést „egy újabb nép­szavazás eredményeként” vissza lehetne fordítani. Az OECD szá­mításai szerint, ha London az EU- tagság megszűnésének várható időpontjáig, 2019 márciusáig nem tud szabadkereskedelmi megálla­podásra jutni az EU-val, és emiatt az unióval folytatott brit kereske­delemre a Kereskedelmi Világ- szervezet (WTO) szabályrendszere vonatkozna - amely vámjellegű és egyéb akadályok megjelenésével járna -, az a brit gazdaság növeke­dési ütemét már 2019-ben 1,5 szá­zalékponttal lassítaná. Ez akár re­cessziót is jelenthetne. Minap a Goldman Sachs globális pénzügyi szolgáltató vezérigazga­tója is utalt arra, hogy újabb nép­szavazás kellene a brit ÉU- tagságról. Lloyd Blankfein szerint a vállalatvezetőket nagyon ag­gasztja a brexit, és sokan szeretné­nek megerősítő szavazást. „Oly sok minden forog kockán, miért ne le­hetne meggyőződni arról, hogy él-e még a konszenzus?” - fogalmazott a Goldman Sachs vezetője. (MTI) (Ľubomír Kotrha) Az első bitcoinmilliárdosok

Next

/
Thumbnails
Contents