Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-30 / 299. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2017. DECEMBER 30. 17] egy agyzsibbasztó remekmű, a televíziózás és a filmművészet egyik csúcsa általában. Egy 18 órás instant kreatív őrület, az alkotói szabadság és a mesterségbeli tökély kiegyensúlyozott ötvözete. Belehatolunk egy atomrobbanásba. Cooper ügynök szobanövényként tér vissza a képernyőre. Monica Belucci önmagát alakítja, és azt mondja: „Olyanok vagyunk, mint az álmodok, akik a saját álmukat élik. A kérdés csak az, ki az álmodó.” Laura Palmer velőtrázó sikolya a zárójelenetben pedig betetőz úgy általában véve mindent, amit az emberi elme felfogni képes. 2017 legfontosabb társadalmi-kulturális eseménye számomra a Twin Peaks volt, ahhoz képest minden más eltörpül és jelentéktelen. Techet Péter külpolitikai elemző Orbán Viktor a 2017-es esztendőt januárban a „lázadás éveként” hirdette meg. Abban bízott, hogy az idei választásokon Európa országaiban az EU- és bevándorlásellenes erők fognak diadalmaskodni. Igaza lett? Hágában és Párizsban semmiképp sem jött be a jóslata, igaz, arra eleve kevés esély volt, hogy akár Geert Wilders, akár Marine Le Pen országaikban egyedül többséget szerezzenek. Szeptemberben a német politikát azonban már valamennyire megérintette az orbáni „lázadás”. A Fidesszel hivatalosan szövetséges Angela Merkel győzni tudott, de a fő nyertes a Fideszhez eszmeileg legközelebb álló Alternatíva Németországnak (AfD) párt lett. Az AID berobba- nása annyira megkavarta a berlini kártyákat, hogy egyik hagyományos blokk - a keresztény-liberális vagy a szocdem-zöld - sem szerzett többséget. Egy öthetes kudarcos koalíciós tárgyalási sorozat után vélhetően marad az a nagykoalíció, amelynek pártjai az elmúlt négy évben tizenöt százalékot vesztettek együttesen. Orbán számára a legjobb hírek persze a térségből jöttek. Bécsben egy tisztán jobboldali kormány alakult. Prágában szintén előretört az EUés bevándorlásellenesség. Orbán az EU-ban nyert bár szövetségeseket, de illiberális államával még mindig egyedül áll. Se Kurz Bécsben, se Babiš Prágában nem akar ilyen fordulatot. Gazda Albert a Magyar Nemzet publicistája A sorozatban harmadik, összességében negyedik választási győzelmére készülő Orbán Viktornak az idei volt az egyik legsikeresebb politikusi éve. Pályafutása csúcsán jár ez a különös-különleges magyar politikus. Látszólag nem történt Magyarországon az épp véget érő esztendőben semmi - mégis majdnem minden megtörtént. A Fidesz és a kormány első embere, illetve az első ember agytrösztje által kreált-felépített világ legyőzte a valóságot. Távolodtunkban mind messzebbre kerülünk tőle, levelet sem nagyon ír nekünk, lassanként tényleg az lesz a kérdés, hogy fel- vehetjük-e valaha a visszatérés fonalát. Háború zajlik ellenünk, Magyarország egyszerre sziget és ostromlott erőd. A magyarok mindössze egyvalakinek hihetnek és egyvalakiben bízhatnak — ergo nem hihetnek senki másnak és senki másban. Óvakodjunk az idegenektől, a másként gondolkodóktól! Aljasak és veszélyesek! Az Orbán Viktor-i konstrukcióban azonban semmi sem az, aminek látszik - mivel tartalma egyáltalán nincs. Csak funkciója és feladata van: minden az újabb diadalnak rendeltetik alá. Elvi-erkölcsi alapok hiányában az eszközhasználat határozza meg a cselekvést. A cél egyfelől szentesít. Másfelől a cél a küzdés maga - bár Madách Imre nem egészen így érthette. E politika fontos eleme, hogy nincs benne helye kételyeknek és kíméletnek. Nem csupán az ősi ellenfelek, a régi barátok és üzletfelek is hosszan tudnának mesélni erről. A kétkezi krónikások nemkülönben. Hogy miként érhetne mégis véget a történet? Kompetens, merész, szervezett, lendületes ellenzék híján? Esély azért van. Az effajta fejnehéz, egyember-központú rendszerek általában felszámolják magukat. Atbucskáznak a csúcson. Előbb-utóbb önnön paródiájukká válnak. A jelek már láthatók. Ha hiszik, ha nem: a jövő elkezdődött, és közeleg. Kár, hogy nem előbb, hanem csak utóbb fog ideérni. Marek Vagovič az aktuality.sk oknyomozó riportere A belpolitikai folyamatok további alakulása szempontjából idén három dolog volt kulcsfontosságú: a koalíciós válság, Andrej Kiska adóügye és a megyei választások. A nyár végén egy ideig úgy tűnt, hogy Andrej Danko - Peter Plav- čan miniszter miatt - hajlandó megbuktatni a harmadik Fico- kormányt. Kockázatos sakkjátszmába kezdett, ám néhány hét után mattot kapott Ficotól. Danko túlbecsülte saját erejét a tapasztalt harcossal szemben, semmi jelentősét nem szerzett, s végül szégyen- teljesen visszahúzódott. A koalíciós „válság” megerősítette, hogy a pénz, a tisztségek és a hatalom erős kötelék, amely valószínűleg egyben tartja a kormányt egészen a 2020- as parlamenti választásokig. Amíg Dankóval játszva elbánt Fico, Kiska elnökkel már nehezebb dolga lesz. Az államfő ugyanis nehézsúly, ráadásul egyre gyakrabban emel hangot a kormány, a korrupció és a politikában jelenlévő maffiamódszerek ellen. Valószínűleg ez volt a fő oka annak, hogy kiszivárogtak az információk Kiska adóügyeiről, amelyek komolyan megkezdték az államfő hitelességét. Kiska azonban nagymértékben maga tehet erről: későn és nem meggyőzően reagált. Az eredmény: az elnök ma már nem az a megkérdőjelezheteden erkölcsi tekintély, mint megbízatása elején. Ennek ellenére abban kell reménykedni, hogy az államfő és a kormányfő konfliktusa nem ölt olyan gigászi méreteket, mint a Mečiar-Kováč-háború. A megyei választásokat nem kell túlértékelni, mert a részvétel mindig sokkal alacsonyabb, mint a parlamenti választásokkor. Ennek ellenére azt jelzik, hogy a Smer- dominancia időszaka lassan a végéhez közeledik. Robert Fico pártja lassan esni fog, ami a fel- hevült ellenzék alá adja a lovat. Főleg Igor Matovič éledt fel láthatóan, több hónapos „kiesés” után újra osztogatja a csapásokat minden irányba. A következő két évben rendkívül piszkos kampányra kell felkészülnünk - mindkét részről. A közvetlen konfrontáció a politika sója, csak nem kellene meghaladnia egy elviselhető szintet. A nyílt háborúból ugyanis a szélsőségesek profitálnak - s egyben megöli az arról szóló vitát, hogyan kellene Szlovákiát ismét a lábára állítani.
