Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-29 / 298. szám, péntek
121 TU D 0 IMÁN Y É S TE C H NI KA 2017. december 29. Bwww.ujszo.com A bunkóság nem erény - mégis divat CSIBRÁNYI ZOLTÁN Nagyszülőink idejében nemcsak elvárás, hanem (részben épp ezért) teljesen természetes és széles néprétegkörben elterjedt volt az udvariasság. A harmadik évezredben, némely élethelyzettől és bizonyos munkahelyekre vonatkozó elvárásoktól eltekintve, úgy tűnik, egyre kevéssé dívik jól neveltnek lenni, vagy minimum annak tűnni. A bunkóság kategóriájába rengeteg mindent belesorolhatunk, általában az együttérzés hiányát szoktuk alapul venni. Sokaknak manapság egyre kevésbé számít értéknek az együttérzés: egy egyetemisták körében végzett amerikai kutatás szerint drasztikusan csökkent a vizsgált alanyoknál az együttérzés mértéke. A sciencenordic.com oldalon olvasható A mai durva tinik megértése című írás idézi a Koppenhágai Egyetem pszichológiatanárát, Sven Morchot, aki szerint egyes gyerekek csak barátaikkal vannak valós kapcsolatban, például közösségi hálókon, és ez gyakran kihat a viselkedésükre. Mások úgy látják, hogy a mélység nélküli „netes élet”, a képzelt barátságok mögött részint a szülők és a gyerekek közötti napi beszélgetések hiánya rejtőzik - és innen, kevés köztes lépéssel, könnyen eljuthatnak a kultúrálatlan viselkedésig, ráadásul ez egyes csoportoknál szinte belépőként érvényesül. Mindkét nembeliek soraiban vannak olyanok, akik a modortalanságot A mélység nélküli „netes élet", a képzelt barátságok mögött részint a szülők és a gyerekek közötti napi beszélgetések hiánya rejtőzik (Fotó: fotoiia.com) vonzónak találják. A Nyugat- georgiai Egyetem két pszichológusa szerint azért kelendőbbek egyesek szemében azok, akik indok híján otrombák, akár sokak hallatára, mert a fölényeskedő magatartás náluk valamiféle kapocsként funkcionál. Monotonba gyakran átcsapó világunkban tűnhet vonzónak az, aki kilóg az egyformaságból, ha épp szabadszá- júsága okán is. Más kutatók szerint a férfiak többsége inkább a kedves, szolid lányokhoz vonzódik, mintsem a magukat könnyen szabadjára engedő rosszlányokhoz. Az Amszterdami Egyetemen a normasértések hatását vizsgálva (Social Psycholo- gical & Personality Science) arra jutottak, hogy sokan a durvaságot az erővel egyenlőnek fogják fel, így akik nem az általánosságban elfogadott szabályok szerint viselkednek, fel merik például rakni a lábukat akármilyen bútorra, azok előnyhöz jutnak. A Baylor Egyetem Hankamer Üzleti Iskolájának adjunktusa, Meri- deth J. Ferguson szerint (véleménye a Journal of Organizational Behavior online felületén) a durva munkatársi udvariatlanság jelentősen negatívan hathat az azt elszenvedő munkájára, ráadásul a gorombaság okozta stressz a családnak is rosszat tesz. Az üzleti világban a túlzott kedvesség a jobb fizetés akadálya (Journal of Personality and Social Psychology): a kedves, könnyen egyetértő jellemű férfi típusa nem felel meg a férfias viselkedésnek, emiatt kevesebb pénzhez juthat, mint aki nagy szájával jobban képes érvényesíteni érveit a fizetési tárgyalásain. Ehhez annyit tehetnénk még hozzá, hogy a nagyszájúságot is lehet intelligensen művelni. Mentális problémának minősülhet a játékfüggőség HWSW-HÍR Felvette ez Egészségügyi Világszervezet (WHO) a mentális betegségek közé a videó- és digitális játékokkal kapcsolatos függőséget. A kutatók közül azonban többen cáfolják, hogy ezt a döntés megalapozott kutatási eredmények támasztanák alá. Elsőként veszi fel a játékokhoz kapcsolódó rendellenességet vagyis a játékfüggőséget a betegségek nemzetközi osztályozásába (International Classification of Diseases) az Egészségügyi Világszervezet (WHO), ezzel elismeri a játékok esetleges egészségkárosító hatását - úja a New Scientist. Az orvosok és más szakemberek által gyakran használt diagnosztikai kézikönyv frissített változata legutóbb 1990- ben jelent meg, amelyben még érthető módon nem szerepeltek a digitális környezetben észlelhető problémák, de a 2018-as kiadásban (ICD- 11) már erre is figyelmet fordítottak a WHO szakértői. A játékfüggőség az osztályozás szerint a mentális eredetű problémák listájára kerül fel, azonban a mobil- és internetfüggőség nem kapott helyet a frissített rendszerben sem „elegendő bizonyíték híján”, így azokat továbbra sem lehet majd betegségnek tekinteni. Ebben az esetben is igaz, mint minden más függőségnél, hogy a játékhasználat önmagában nem jelent A függőséggel küzdő személy nem tudja szabályozni a játékot, akár például annak gyakoriságát, intenzitását, időtartamát, az elkezdését vagy a befejezését (Fotó fotoha.com) függőséget. Az egyelőre vázlatos leírás is már számos kritériumot felsorol, amely alapján a szakorvosok felmérhetik az egészségügyi állapotot. A játékhoz kapcsolódó rendellenesség fogalma szerint a problémát az jelenti, ha a digitális- vagy videojátékok használata egyre nagyobb elsőbbséget élvez az élet másfajta szükségleteivel, például az alvással szemben. A függőséggel küzdő személy nem tudja szabályozni a játékot, akár például annak gyakoriságát, intenzitását, időtartamát, az elkezdését vagy a befejezését. A viselkedésmintázat pedig elég súlyos ahhoz, hogy jelentősen károsítsa a személyes, családi, szociális, oktatási, munkahelyi vagy más fontos életterületeket. A rendellenesség lehet folytonos vagy folyton megújuló epizodikus. A szakértők szerint a függőség 12 hónap alatt biztosan diagnosztizálható, azonban ez az időszak csökkenhet, ha minden diagnosztikai követelmény teljesül és súlyos tünetek jelentkeznek. Ezzel a megközelítéssel viszont nagyon sok olyan ember lenne diagnosztizálható a játékfüggőség tüneteivel a szakértők félelme szerint, akik valójában csak „szenvedélyesen” szeretnek játszani. „Talán több százmillió szabadidejében játszó, súlyos károsodás nélküli ember lenne túlkezelt” - jegyezte meg Allen Frances, a Duke University kutatója a New Scientistnek. A szakértők közötti vita már egészen régóta tart, 26' szakértő egy évvel ezelőtt a Research Gate tudományos oldalon tett közzé nyílt levelet tiltakozásként, mivel szerintük nincs elég elfogadható kutatási eredmény ahhoz, hogy a WHO hivatalosan is elfogadja a játékfüggőséget. Az ellenzők véleménye alapján a rendellenesség formalizálása morális pánikot kelthet a videojátékokkal szemben, fals-pozitív diagnosztikai eredmények keletkezhetnek, és a játékosok „egészséges többségét” negatívan érintené a játékfüggőség hivatalos elfogadása. A U.S. News szerint előfordulhat, hogy a játékfüggőség megjelenése a frissített jegyzékben részben az ázsiai lobbi eredménye, mivel például Kína és Dél-Korea már régóta szigorúan szabályozza a videojátékokat. A WHO szerint azonban az egészségügyi szakértőknek fel kell ismerni, hogy a játékokhoz kapcsolódó rendellenesség komoly egészség- ügyi következményekkel járhat, így fontos körülhatárolni, mi tekinthető pontosan függőségnek, de fontos a kezelésre is nagyobb figyelmes fordítani a jövőben. Az ICD-11 jelenleg még mindig egy vázlat, amelyen a kutatók folyamatosan dolgoznak, és fogadják hozzá a módosítási javaslatokat a 2018-as hivatalos megjelenésig.
