Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-27 / 296. szám, szerda

www.ujszo.com I 2017. december27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Szarvaslövészet Három fontos alaptétel dőlt meg idén a belpolitikában R epül az idő, mint a seggbe lőtt szarvas - ezzel a szellemesnek szánt mondással osz­latta szerte a szentesti meghittséget a pozsonyligetfalui tűzoltóknál tett látogatásakor Robert Fico minisz­terelnök. Nem egy nyugodt, magabiztos év­értékelés, de legalább őszinte. Ha visszatekintünk erre az évre, néha maga Robert Fico is egy seggbe lőtt szarvasra emlékeztetett. Legalább háromszor találták el ké­nyes helyen, és egyik seb sem gyó­gyult be teljesen az év végéig. 2017 a hazai belpolitikában egy kezdődő átrendeződés éve volt, amely során 2016 három fontos alaptétele dőlt meg, teljesen nyitottá téve az ese­mények további alakulását. Az első alaptétel, amelyet 2016- ból magunkkal hoztunk, az volt, hogy a kormány stabil. Ezt augusz­tus hetedike óta, amikor Andrej Danko váratlanul, saját koalíciós partnereit kész helyzet elé állítva felmondta a koalíciós szerződést, senki nem veszi komolyan, aligha­nem maga Fico sem. A koalíciót semmiféle ideológiai vagy meg­győződésbeli egyetértés nem tartja össze, csakis a pártérdekek, így az­tán amint valamelyik párt sarokba szorítva érzi magát, a koalíció meginog. Danko váratlan húzása, majd Pe­ter Plavčan oktatásügyi miniszter szégyenteljes bukása megmutatta, a koalíció tele van taposóaknákkal, s főként az SNS jelenléte teszi telje­sen instabillá. Danko ugyan az év végére nagyjából lenyugodott, ám kiszámíthatatlan, mikor áll elő egy újabb hisztivel, amely könnyen romba döntheti a kormányt, mint a nyáron láttuk: egyik napról a má­sikra. A második nagy idei tanulság, hogy a kormány korántsem egysé­ges, és ennek ellenkezőjét egyre nehezebben tudja elhitetni a nyil­vánossággal is. Lucia Zitňanská hónapokig küzdött, hogy a smeres államtitkárát nejelöljék a legfon­tosabb igazságszolgáltatási szerv­be, a kormányjavaslatát a közjogi méltóságok fizetésének befa­gyasztására első nekifutásra a koa­líciós képviselők sem szavazták meg, az SNS-esek a hidas védelmi államtitkárról teijesztenek össze­esküvés-elméleteket és folytathat­nánk. Még csak nagyobb, súlyo­sabb témák sem kellenek hozzá, hogy tetten érjük a kormány dön­téshozatali mechanizmusaiban el­uralkodó káoszt. Arról is megbizonyosodhattunk idén, hogy a harmadik Fico-kor- mánynak mégiscsak van alternatí­vája. A megyei választások vég­eredménye egy erősödő ellenzék lett, amelynek jót tett, hogy Igor Matovič helyét az év folyamán egyre inkább Veronika Remišová vette át - 2017 Remišová éve volt. Richard Suliknak legalább ugyan­ennyire tenne jót, ha pártja szakpo­litikusait hagyná elég térhez jutni - ha ezt megtenné, azzal csak növel­hetné az SaS hitelét. A kezdődő át­rendeződést ugyanakkor az SaS is megsínylette idén, legalábbis ami a személyi állományát illeti: febru­árban Jozef Mihál, novemberben Martin Poliačik hagyta el a pártot, mindketten alapvetően a Sulikkal való nézeteltéréseik miatt, és mindketten egy-egy új párt sorait fogják erősíteni. A Miroslav Beb- lavý alapította Spolu és az Ivan Štefunko által létrehozott Prog­resszív Szlovákia Sulik komoly ki­hívója lehet, már 2018-ban. Az al­ternatívának is akadhat tehát alter­natívája. Most már csak arra a kérdésre kellene megnyugtató választ talál­nunk, hogy a fent vázolt folyamatok milyen hatással lehetnek a szlová­kiai magyar politikai képviselet jö­vőjére. 2018-ban ezen a téren komolyabb elmozdulásokra nem lehet számí­tani: a ránk váró helyhatósági vá­lasztások jelen körülmények között ismét a különálló erőpróbákra je­lentenek lehetőséget. 2017a stagnálás éve volt a szlová­kiai magyar politikumban: sem a Híd, sem az MKP nem tudta tartó­san növelni támogatói bázisát (sőt), a 2016-ban megindult magyar­magyar párbeszéd pedig idén egész éves hallgatássá csitult. Kisebb csoda kellene hozzá, hogy a közös magyar fellépés innen hatékony konstrukcióvá épüljön fel, amely­ben a szlovákiai magyar politikum érdekei nem másoknak kiszolgál­tatottak, hanem csakis azoknak, akiktől a mandátumát kapja. Mert a mi csodaszarvasunk még gyorsabban repül, ha eltalálják. PLAVČAN REPÜLT, MINT A SEGGBE LŐTT SZARVAS! Majdnem a Bitcoin éve lett GÁLZSOLT ^ ak nem kellett volna egy nap alatt 30 százalékot esnie az ■ árfolyamnak... Az ezt megelőző 20-szoros árfolyam­ul növekedés mesébe illő volt, a zuhanás meg újra rámu­J tatott a gazdaságtörténet egyik nagy tanulságára: a fák nem nőnek az égig, előbb vagy utóbb minden lufi kidurran vagy leereszt. Rothschild báró mondta egyszer, amikor a meggazdagodásáról kér­dezték, hogy „mindig túl korán adtam el”. Vagyis akkor szállt ki, amikor a többség további emelkedésben bizakodott, és még javában áramlott a pénz a piacra. Amikor már a szomszéd is Bitcoint vesz, amikor az újságok (és újabban az internet) tele vannak a kriptovalutából meggazdagodott emberek sztorijaival és a vásárlásra ösztönző hirdetésekkel, akkor most is igaz, hogy itt az ideje kiszállni. Ez pár befektetőnek sikerülhetett, de a többségnek sosem szokott összejönni, mert egyszerűen ilyen a pénzügyi buborékok természete. Legtöbbször az is csak a múltba visszanézve látszik, hogy a korábbi növekedés buborék volt, a kriptovaluták esetében erről még két hete is ja­vában zajlott a vita, sőt még ma sem zárult le igazán. De azért nagy biz­tonsággal állítható, hogy a Bitcoin árfolyamának év eleji alig 1000 dollá­ros szintjéről a karácsony előtti 20 ezer körüli értékre való szárnyalása ti­pikus piaci buborék, amikor a befektetők többsége azért vásárol, mert to­vábbi árfolyam-növekedésben bízik, és az egész piaci mánia öngeijesztő folyamattá válik. A tetőfokon decemberben 10 ezer dollárról csaknem 20 ezerre kúszott az árfolyam két hét alatt, majd jött a hatalmas korrekció. Azt, hogy a hullámvasút mögött spekulációt kell keresni, több tényező is alátámasztja. Ha az ember ingatlanba fektet, akkor abban lehet lakni vagy bérbe adni, ha részvényt vásárol, osztalékot kaphat, ha kötvénybe fektet, vagy bankba teszi a pénzét, akkor kamatot kap stb. A kriptovaluták esetében azonban semmi ilyen „hozam” nem létezik, egyedül az árfolyam-növekedésbe vetett hit. Ráadásul, az is kétséges, hogy a Bitcoin meg a többi kriptovaluta képes-e betölteni eredeti fő célját. Amikor az előző pénzügyi válság kellős közepén, 2008-2009-ben Sa- toshi Nakomoto (valószínűleg egy vagy több személyt takaró álnév) megalkotta a Bitcoint, az főleg a kormányok és a jegybankok által agyon­manipulált hivatalos papírpénzek és kereskedelmi banki számlapénzek libertariánus alternatívája akart lenni, afféle központi ellenőrzés, elszá­molás és hierarchia nélküli, az interneten egyenlő számítógépek által ter­melt („bányászott”) kriptovaluta, amellyel eladó és vevő közvetlenül ke­reskedhet (az úgynevezett peer-to-peer rendszerben). Csakhogy a Bitcoin a pénz hagyományos funkciói közül egyet sem tud igazán betölteni hatalmas értékingadozásai és korlátozott elfogadottsága miatt. Többnyire nem lehet vele fizetni, ebben megtakarítani vagy hite­lezni óriási kockázatot jelent, könyvelési egységként használhatatlan, még pontos árfolyama sincs. Eleinte a technikai zsenik, libertariánus megszállottak használták, majd valószínűleg (főleg anonimitása miatt) rákaphatott a szervezett alvilág és később alighanem pár latorállam (Észak-Korea) titkosszolgálata és hekkerei is (bár a két utóbbi csoportnak mindig ott van alternatívaként a készpénz). Később beszálltak a speku­lánsok, és a végén már az intézményi befektetők is (Bitcoin-tőzsdék és határidős kereskedés megindulása a chicagói értéktőzsdén). Ez utóbbiak azonban csak korlátozottan, ezért a kriptovaluták piaca (a csúcson mint­egy 650 milliárd dollár) eltörpül a globális részvény-, kötvény- vagy in­gatlanpiacok mögött, összeomlása nem okozott pénzügyi válságot. Ha magához tér a piac, akkor persze egy újbóli összeomlás elindíthat akár egy globális pénzügyi válságot is. A Bitcoin vége azonban ugyanaz lehet, mint egykoron a hagyományos aranypénzé. A kormányok, jegybankok, kereskedelmi bankok betiltják, kisajátítják, leszabályozzák, megalkotják a maguk blokklánc-technoló- giára épülő kriptovaluták stb. Mert a Bitcoin alapját képező blokklánc igazi technológiai áttörés (alighanem nagy jövő áll előtte), a dolog pénz része meg alighanem megint a jó öreg gazdaságtörténet ismétlődése lesz. A pálinka éve VERES ISTVÁN M aga hozott sífelsze­relést? - kérdezte Ervintől Bandika egy tátrai menedék­ház teraszán. Nem hoztam. Elég nekem, ha nézhetem a sízőket. Ahogy ereszkednek le a völgybe megbízható kiszámíthatatlansággal különböző pontokból, félig-meddig egy irányba, és bár biztosan nem beszélik meg, melyikük merre fog lesiklani, mégsem mennek soha egymásnak. Vagy hát persze elő­fordul, de mondjuk forgalmasabb napokon is csak úgy óránként egy­szer. Kicsit olyan ez, mint amikor nyári délután a fecskék a folyó fö­lött repkedve legelészik a szúnyo­gokat. Ugyanakkor ez sem biztos, hogy pontosan így van, hiszen a szúnyogok nem tudnak olyan ma­gasra felrepülni, mint amilyen ma­gasban a fecskék kóvályognak, de talán az a magyarázat, hogy felviszi őket a légáramlat. De nézni ezt is jobb, mint csinálni, ezért nem hor­dok magammal sífelszerelést, to­vábbá szúnyogokat sem szoktam enni, mint a fecskék. De nézni sze­retem. Valami ilyen válaszra gon­dolt? - nézett ismét a felespohár mögül Bandikára. Megfelel, persze, amúgy is itt az év vége - kortyolt szintén egyet amaz. Nemrég én is végiggondoltam, mi történt velem idén, leírtam pontokban egy régi kockás füzetbe. A következő olda­lon pedig megpróbáltam megfo­galmazni, mit szeretnék másképp csinálni jövőre. Maga nem tervez ilyesmit? Nem - felelte Ervin a tát­rai menedékház teraszán, amely igazából nem is menedékház volt, csak egy rönkkocsma, és nem is a Tátrában, hanem a főváros feletti, jobb napokat is látott dimbes- dombos üdülőtelep hóágyúkkal ostromolt lejtőjének oldalában. De azért valamit csak kívánna a jövő évre, ha kívánhatna - erőltette to­vább a témát Bandika. Persze, fe­lelte Ervin, azt kívánnám, hogy le­gyen a világban kevesebb reklám­felület. El kéne fogadni egy tör­vényt, hogy ahol idén még reklám­felület van, oda jövőre kerüljön egy cserép muskátli. Vagy pálinka, szólt közbe Bandika. Vagy pálinka, helyeselt Ervin. Abban szintén megegyeztek, hogy egy ilyen tör­vény végrehajtása előtt minden­képp szükség lenne néhány hatás- tanulmányra, hogy a hivatalos szervek és a közvélemény pontos képet kapjon arról, hogyan befo­lyásolná a környezetet, a költség- vetést, meg életünk egyéb fontos tényezőit az új szabályozás. Abban viszont nem voltak biztosak, van-e az országban annyi pálinka, mint amennyi reklámfelület. De hitték, hogy van, mivel tudták, hogy hittel a lehetetlen is valósággá válhat. Legjobb reklám a pálinka - 2018 pedig a pálinka éve -, véglegesítet­ték később üveges szemekkel a pá- linkampány jelmondatát is. Úgy érezték, megtették a szükséges lé­péseket annak érdekében, hogy az ideinél jobb évük legyen. Holott nem volt bajuk az idei évvel sem különösebb, hiszen okosak is vol­tak, meg szépek is, meg szerények. Szerettek az új kihívásokra reagál­ni, azt az egyet viszont még nem tudták elképzelni, hogy rovarokat egyenek, még akkor sem, ha meg­bízható forrásból hallották, hogy a bolygó lakóinak (emberiség) hosszú távú élelmezésében a rova­roknak egyre több szerep jut. Lehet, hogy gyerekeink ötven év múlva hangyapálinkával köszöntik majd az új évet?-kérdezte egyre nehe­zedő szemhéjai mögül Bandika. Az könnyen lehet - húzta fel kabátj án a cipzárt Ervin - ugyanis már tavaly meg idén is több volt a kertünkben a gyümölcsfákon a hangya, mint a gyümölcs. Be kell kenni mésszel vagy ragasztóval a fa törzsét, és nem másznak fel - közölte Bandika. Jó - itta ki a maradékot Ervin.

Next

/
Thumbnails
Contents