Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-23 / 295. szám, szombat
UJ szó 2 017. december 23., szombat HP avaly karácsony- JLm kor akadt a kezem ügyébe. Egy vékony könyv a hogyan változtassuk meg az életünket 5 nap alatt kategóriából, amit egyébként meglehetős gyanakvással kezelek. Aztán beleolvastam, és nem tudtam letenni. Egy haldokló betegeket ápoló nővér ír benne arról, mit sajnálnak leginkább az emberek életük legvégső szakaszában. Akkor eldöntöttem, hogy változtatok az életemen. Aztán elmúlt az ünnep, visszajöttek a hétköznapok, s én megfeledkeztem Bronnie Ware-ről. Eltelt majdnem egy év, már úgy tűnt, minden marad a régiben, aztán hirtelen jött a változás, magam sem tudtam, hogyan. Most újra itt a karácsony. Az a pár napja az évnek, amikor a legnyitottabbak vagyunk arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Tudják egyébként, mi volt az az 5 dolog, amit az emberek a legjobban bántak halálos ágyukon? 1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, és nem azt, amit mások elvártak tőlem. 2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat. 3. Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzelmeimet. 4. Bárcsak szorosabb kapcsolatot ápoltam volna barátaimmal. 5. Bárcsak boldogabb lettem volna. Talán, nem helyénvaló a halálról írni, amikor a megváltó születését ünnepeljük. De tudjuk, hogy Krisztus élete a halálával teljesedett be. Nemsokára „meghal” ez az év is, minden elszalasztott vagy éppen beteljesült lehetőségével. Álljunk meg egy percre, ne hagyjuk, hogy az ünnep zaja és csillogása teljesen magával sodorjon. Tegyük fel magunknak a kérdést, vajon mit tennénk, hogyan élnénk, ha tudnánk, hogy egy napunk, egy évünk van hátra? Mi az igazán fontos, értékes az életünkben? Mennyire máshogy tekintenénk így a hozzánk közel állókra! S egyszerre mennyire pitiánernek tűnnének konfliktusaink, bosszúságaink... Mindenkinek így kellene az ünnepi asztalhoz ülnie. Kedves olvasóink, legyen igazán meghitt és szeretetteljes karácsonyuk! Czajlik Katalin
