Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-22 / 294. szám, péntek

121 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2017. december22. | www.ujszo.com A hit segíthet a gyógyulásban? Az örök vitakérdés, hogy mennyiben és mikor bízhatunk az ima erejében Az imádság önmagában nem tekinthető mindent kikezelő megoldásnak; enyhe bajoknál sem mindig, súlyos betegségeknél pedig pláne igaz: a szakorvosi el­látás feltétlenül szükséges (Fotó: fotolia.com) CSIBRÁNYI ZOLTÁN Régtől fogva izgatja gondolkodó és hívő fajunkat, hogy vajon a hit és a hozzá kapcsolódó imádkozás érezhetően és kimutathatóan segíthet-e a betegségek leküzdésében? Napjainkban egyre nő azok száma, akik állítják, a mély vallásos hit igenis hozzájárul az egészséges lét fenntartásához és hatásosan segíti a gyógyulást. A korszerű tudományos megkö­zelítés persze bizonyítható tényeket követel. Jelenkorunk egyik zsenge szakterülete a lélek idegtudománya; a múlt század végéig áltudománynak tartották, ma már elismerik: lénye­gében a személyesen átélhető spiri- tualitás tudományos szintű vizsgála­táról van szó. A neuroteológia fo­galmát a brit Aldous Leonard Hux- ley ötlötte ki 1962-ben (A sziget c. regényében szerepel). Művelői a normálistól eltérő tudatállapotokat vizsgálják, és azt, hogy mennyiben és miként függ össze a vallásos hit az emberi test biológiai mutatóival. Egy példa: a Missouri Egyetem epilep­sziások bevonásával lefolytatott ku­tatásának eredménye azt látszik iga­zolni, a vallásos élményekre való hajlam idegrendszeri eredetű (Men­tal Health, Religion and Culture szaklap, 2016. december). A lélek igényei A Journal of Clinical Oncology internetes oldalán 2009-ben jelent meg a Dana-Farber Rákkutató In­tézet ama tanulmánya, amely 343 gyógyíthatatlan rákos beteg életé­nek utolsó szakaszát végigkövetően arra a megállapításra jutott, jobb volt azoknak az életminősége, akiknek az orvosaik, ápolónőik és lelkipászto­ruk a lélek igényeire is figyelmet fordított. A kutatók ennek alapján úgy vélték, a jövőben a lelkipásztori szolgálat szerves kiegészítőjévé válhatna az orvosi ellátásnak. 2010 márciusában a Sociology of Religion szaklapban közzétett egyik tanulmány (a Torontói Egyetem ku­tatása) azt járja körül, az amerikaiak szerint mennyire van hatással Isten a mindennapok eseményeire és egy­szersmind eredményeire. Összessé­gében a kérdezettek többsége azt mondta, hisz az isteni beavatkozás­ban; 61%-uk úgy hiszi, Isten hatá­rozza meg életük irányát és lefolyá­sát. Mágia és tudomány Egy, a Journal of Religion and Health-ben 2017 augusztusában közzétett felülvizsgálati tanulmány szerzői arra a következtetésre jutot­tak, hogy a „többdimenziós jellegű”- nek értékelt vallásosság valamilyen szinten összekapcsolható az általá­nos életminőség javulásával, ámde felhívják a figyelmet: több, mosta­náig érintetlen szemszögből is vizs­gálódni kell, mielőtt a vallásos lel­kiséget bevezetnék az egészségügyi ellátás keretei közé. Több országban 2017-ben is egyidejűleg van jelen és használat­ban a mágia, a varázslat, az ima, a hit és a modem tudományos kutatásokra alapozó orvoslás. A Journal of Reli­gion and Health-ben jelent meg 2017 decemberében egy amerikai tanul­mány arról, hogy Ghána vidéken élő idős lakosai a jócskán korlátozott egészségügyi ellátás mellett milyen módszerekhez nyúlnak gyógyulásuk érdekében. A Fort Lauderdale-i No­va Délkeleti Egyetem és a Floridai Nemzetközi Egyetem kutatói a 28 megkérdezett idős közül 22-től azt a választ kapták, remélt gyógyulásuk érdekében az összes elérhető lehető­séggel élnek: orvosok, kórházak, or­vosok által felírt gyógyszerek, nem receptköteles fájdalomcsillapítók, gyógynövények és hiten alapuló módszerek, úgymint imádkozás, böjtölés, kézrátételes kezelés, szen­telt élelmiszer és víz. De mind a 28 személy legalább kétfélét választott az összes lehetőség közül. Átfedés van a spirituális rendszerek és vala­milyen szakavatott (orvos, hagyo­mányos gyógyító vagy keresztény lelkész) által nyújtott segítség egyidejűleg való igénybevételét ille­tően. Noha náluk (és számos afrikai országban) betegség és gyógyulás egyaránt kötődik a szellemiséghez, a mindenre ható isteni erőhöz, és a gyógynövényhasználat, az ősi ha­gyományok és rituálék mélyebb ér­telmet képviselnek a testi és a lelki gyógyulás terén, mégis megfér együtt a hit és az orvosi gyógyítás. Európa­iként gondolkodva azt mondhatnánk, az afrikai hitvilágokban rejlő eszme­iség önmagában nem segít a komoly bajban, és ez akár igaz is lehet, de szá­mukra, mert erős a hitük, mégsem kérdéses a hitalapú gyógyulás. Félelem a haldoklástól Sokan sokféleképpen képzelik el a halál utáni állapotot, avagy létet. De ki mennyire fél a haláltól? 2017 ta­vaszán a Religion, Brain and Beha- vior oldalain az Oxford Egyetem - 1961 és 2014 között megjelent 100 cikk átvizsgálása alapján írt - tanul­mánya rámutatott, hogy az ateisták és a mélyen hívők félnek legkevésbé a haldoklástól. Ezt továbbgondolva feltehető a kérdés, ha a hívőkre e te­kintetben ennyire kihat önnön hitük, miért ne lehetne igaz, hogy az élet­ben is segítő támaszt nyújthat? Ez­zel visszajutottunk az alapkérdésig. Továbbra sincs tehát egyértelmű válasz. Néhány dolog viszont el­mondható. Nem elhanyagolható, hogy imádkozni biztonságosabb, mint kétes helyeken beszerezhető - reményvesztettek kétségbeesésére alapozva gyógyító szerekként árult- pirulákkal próbálkozni. Ugyanak­kor szintén szem előtt tartandó, hogy az imádság önmagában nem tekint­hető mindent kikezelő megoldás­nak; enyhe bajoknál sem mindig, súlyos betegségeknél pedig pláne igaz: a szakorvosi ellátás feltétlenül szükséges. Az imádkozás, ha úgy tetszik, az elmének a hit szerint gyógyhatással is bíró ereje és tudo­mányos szintű gyógyítás kéz a kéz­ben segíthet a legtöbbet. Túl szigorúan tiltjuk a gyerekek kütyüzését INDEX-HlR Gyermekorvosok régóta aggódnak amiatt, hogy túl sokat használjuk a kütyüket, ós ez kihat az egészségünkre. Az Oxford Egyetem kutatói egy friss tanulmányban azonban arra mutatnak rá, hogy a kijelző előtt töltött idő korlátozása nem is annyira előnyös, mint gondolnánk. Áz oxfordi kutatók az amerikai gyermekorvosi akadémia digitális eszközhasználattal kapcsolatos iránymutatását tesztelték, és ebben az áll, hogy a gyermekek kijelző előtt töltött idejét napi 1-2 órára kell kor­látozni, hogy pszichológiailag rend­ben legyenek. Hogy ennek hatásait ellenőrizzék, a tudósok húszezer szü­lővel készítettek telefonos interjút. SÍP ***** A jövőbeli kutatásokban arra kéne fókuszálni, hogy miként lehet jól használni a digitális eszközöket, mégpedig úgy, hogy az erősítse a szülők és a gyermekeik közti kapcsolatot (Fotó: fotolia com) Adatokat gyűjtöttek többek közt a vizsgált alanyok érzelmi állapotáról, kíváncsiságáról. A felfedezéseink alapján sokkal jelentősebb hatása van annak, hogy a szülők miként határozzák meg a ki­jelző előtt töltött időt, és hogy ők is aktívan részt vesznek-e a gyerme­kükkel a digitális világ felfedezésé­ben - mondta Dr. Andrew Pryzbyl- ski, a tanulmány vezető szerzője. Szerinte a jövőbeli kutatásokban arra kéne fókuszálni, hogy miként lehet jól használni a digitális eszközöket, mégpedig úgy, hogy az erősítse a szülők és a gyermekeik közti kapcso­latot, közösségi időtöltéssé váljon, és jó hatással legyen a gyermekre. Pryzbylski úgy véli, felül kell vizsgálni a gyermekorvosok ajánlá­sát, hogy az valóban pozitív hatással legyen a gyermekek mentális egész­ségére és általános jólétére.

Next

/
Thumbnails
Contents