Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-21 / 293. szám, csütörtök

201 SPORT 2017. december 21.1 www.ujszo.com Knoch Viktor immár hivatalból háboroghat BŐDTITANILLA Huszonnyolc évesen mára negyedik olimpiájára készül. Torinéban meglepetés volt az 5. helye, most viszont jó előre ki meri mondani, éremmel szeretne hazajönni. A magyar shorttrack-váltó legtapasztal­tabb tagjával, Knoch Viktorral beszélgettünk. Tapasztalt olimpikonként mi­lyen érzésekkel és célokkal várja a pjongcsangi játékokat? Kicsit döcögősebb volt a kijutá­sunk, mint terveztük, de a céljaink nem változtak. A váltóval szeret­nénk továbbjutni az elődöntőből, ér­mekért harcolni, megpróbálni meg­nyerni. Jó érzés, hogy egy olimpia előtt ilyesmiről beszélhetünk, ko­rábban ez nem volt így. Ilyen esé­lyekkel azért sokkal érdekesebb lesz kiutazni. Dél-Koreában a short track az egyik fő sikersportág. Milyen hangulat várható a versenyeken? Ott a Világkupa-versenyek is majdnem telt házasak, úgyhogy azt gondolom, az olimpián a csillárról is csüngeni fognak az emberek. Ott a rövid pályás gyorskorcsolya nem­zeti sportnak számít. A teli stadio­nokhoz hozzá vagyunk szokva, megbirkóztunk vele. Tavaly egyéb­ként a pjongcsangi Világkupán győzni tudtunk a váltóval, most is szeretnénk hasonlóan jól szerepelni. Ezek szerint a környezet már nem ismeretlen számukra. Minden olimpiai helyszínnek van egy próbaversenye, a pjongcsangi létesítményé épp a tavalyi Világku­pa volt. S mivel az jól sikerült, örü­lünk, hogy ugyanoda megyünk vissza. Milyen volt a csarnok felszerelt­sége és a jég? A jéggel nem volt gond, viszont elég hideg volt az öltözőben és a hát­só folyosókon, ahol mi közleked­tünk. Versenyzőként ez nem volt ideális, de akkor még azért eléggé félkész állapotban volt a stadion, va­kolták a falakat, nem volt berendez­ve. Gondolom, most már jobb lesz a háttér. A közelmúltban az egyik közös­ségi oldalon számolt be arról, hogy a Nemzetközi Korcsolyázó­szövetség (ISU) sportolói bizott­ságának tagjaként sikerült hozzá­járulnia ahhoz, hogy biztonságo­sabb szivacsrendszereket hasz­Knoch Viktor ► Született: 1989. december 12-én Pécsett ► Legnagyobb sikerei: olimpiai 5. helyezett (1500 m, 2006), vb- ezüstérmes (váltó, 2015), vb-bronzérmes (váltó, 2017), négyszeres Eb­ezüstérmes, négyszeres Eb-bronzérmes, junior vb- bronzérmes (1500 m, 2007), Universiade- győztes (váltó, 2013) ► Olimpiai részvételei: 2006-Torino, 2010- Vancouver, 2014 - Szocsi u 50 nap 1 /ér múlva kezdődik «•Ä a téli olimpia pián. De azért az olimpiai kvalifi­káció utolsó hete nagyon megviselt. Hogyan lehet a bíráskodást ob­jektívebbé tenni? Lehet-e egyál­talán? Százszázalékosan objektív sosem lesz, de azon lehetne javítani, hogy a bírók konzekvensen fogják fel a sza­bályokat, és ne az legyen, hogy a versenyző nem tudja biztosan, mit lehet és mit nem. A magyar váltó kvótája végül az utolsó Vk-állomáson, egy olyan futamon vált biztossá, amelyen a kizárás miatt nem is indulhattak - ahhoz, hogy ott legyenek a még ép­pen olimpiai részvételt érő világ- ranglista-8. helyen, azt kellett ki­szurkolniuk, hogy a kazahok ne legyenek dobogósok a döntőben. Ez volt a legnehezebb az egész­ben, hogy már nem tehettünk sem­mit az utolsó nap. Én ki sem mentem a pályára, a hotelben maradtam, mert úgy éreztem, lelkileg nem vagyok képes ezt végignézni. Interneten sem követtem a versenyt, a feleségem hí­vott telefonon, tőle tudtam meg, hogy kijutottunk. A többiek ott nézték a csarnok­ban a futamot? A többiek kint voltak, volt, aki nézte a versenyt, volt, aki a palánk mögé bújt, a vezetőedzőnk pedig ki is ment a csarnokból, amíg a futam tartott. Mindenki máshogy élte meg a helyzetet. Amikor megszületett a vágyott eredmény, és a kazahok csak 5. helyen értek célba, elmentek ün­nepelni? Persze, mindenkinek nagy kő esett le a szívéről, ezért eltöltöttünk egy jó hangulatú estét együtt még ott Ko­reában. Aztán hazajöttünk, és újra elkezdtünk edzeni, itthon már nem sok időnk van bulizni. A váltóversenyeken mekkora szerepe van a taktikának? Ezen mennyit szoktak agyalni? Váltóban elég jelentős a taktika szerepe, de igazából majdnem min­den távon így van ez, az 500 métert kivéve. Ott, ha valaki elég erős, és elég jó rajtja van ahhoz, hogy rajt-cél győ­zelmet arasson, akkor nem sok takti­ka kell, de a váltó az 5000 méter, 45 kör, tehát fontos a taktika. Figyelem­be kell venni, hogy ki az, aki elöl sze­ret lenni, ki az, aki utazni szeret, ki az, aki mondjuk a második helyen szeret verekedni a helyért, és azt tartani... Ön melyik típusba tartozik? Ez változó, attól is függ, kik az el­lenfelek és milyen formában va­gyunk. Tavaly sokszor végig vezet­tük a futamokat, és úgy is győztesen tudtunk kikerülni belőlük. Idén nem nagyon kerültünk előre a Világku­pák folyamán, inkább a középme­zőnyből próbáltunk továbbjutni, sajnos, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Meg kell nézni, hogy mi nem működött, és mit kell kijavítani az olimpián. Sokszor elmondtuk már, hogy aranyérem a célunk. Ha bejutunk a döntőbe, azzal már elé­gedett lennék, de igazából éremmel szeretnék hazajönni. náljanak a versenyeken. Miről van szó pontosan? Eddig nem volt szabályozva, hogy milyen palánkrendszemek kell kö­rülvennie a pályát. A szivacs mérete meg volt szabva, de semmi más nem. Ez egy hokipályán rendezett sport­ág, ezért a versenyeken sokszor ho- kipalánkot használnak. Viszont a sportág annyira felgyorsult, annyira kiélezett lett az elmúlt néhány év­ben, hogy nagyon sok sérülés fakad abból, hogy a versenyzők együtt es­nek el, és a palánkba érkezéskor összetörik egymást. Már évek óta hozzáférhető az a rendszer, amely­ben a hokipalánkot kiszedik a szi­vacs mögül, a szivacsok csak kor­donokkal vannak összekötve, így eséskor ki tudnak mozdulni és el­nyelni az ütközést. Hasonlítsuk össze, mennyire más, ha egy Forma-l-es autó egy betonfalnak megy neki, vagy ha egy gumifalat tol arrébb 5-6 méterrel - mennyivel ki­sebb erőhatás hat így rá. Nálunk nem az autók törnek össze, hanem a lá­bak meg a gerincek. Az ISU-nak szerintem már régen meg kellett volna lépnie ezt a szabálymódosí­tást, de szerencsére legalább most meglépték. Jobb későn, mint soha. A következő szezontól így a Világku­pákon, Eb-ken, vb-ken, olimpiákon már csak a biztonságos szivacsrend­szert szabad használni. Az ISU egyike azon kevés szer­vezetnek, amely csak most alapí­tott sportolói bizottságot, az el­múlt szezonban voltak az első vá­lasztások. Miért csak most került erre sor? Azt gondolom, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is egyre inkább szorgalmazza, hogy minél több sportági szervezetnek legyen spor­tolói bizottsága. Az ISU-ban másfél éve elnökváltás volt, Ottavio Cinqu- anta helyére Jan Dijkema került, aki nyitott volt erre. Önt mi motiválta arra, hogy el­induljon a választásokon? Mindig is nagy kritikusa voltam az ISU-nak, a döntéseknek vagy a dön­tések hiányának. Elég sokat hábo- rogtam. Amikor kiírták ezt a bizott­ságot, azt gondoltam, ez számomra testhezálló. Ugyanazt csinálhatom, amit eddig, csak immár hivatalos szerepkörben tudok háborogni, olyan embereknek, akik változtatni is tudnak dolgokon, és én magam is tehetek a változásért. Milyen ügyekben szólalt már fel eddig? A biztonság volt a legsürgetőbb kérdés, ez volt a legfontosabb, hogy itt változás legyen. Ezt már több irányból is sürgették, edzők, sporto­lók, csapatvezetők kampányoltak ér­(SITA/AP-felvétel) te évek óta. Nem vagyok annyira hiú, hogy azt gondoljam, csak az én ér­demem a módosítás. Ezen kivül még a bírókkal akadnak gondjaink, kicsit amatőr az egész rendszer. Ez az első év, hogy kapnak pénzt a tevékeny­ségükért, pedig elég sok munkájuk van benne. Remélem, ez jövőre még inkább elindul a profi irányba, és ez jobb bírókat, konzekvensebb dönté­seket hozhat a közeljövőben. Ha az ISU kapcsán szóba kerül­nek a bírók, az emberek automa­tikusan inkább a műkorcsolyára és a jégtáncra gondolnak, pedig a short trackben is van rengeteg vé- leményes döntés. Láthattuk ezt a legutóbbi Világkupa-futamon is, ahol a magyar váltót kizárták az elődöntőben, és hiába nyújtottak be óvást a döntés ellen, a kizárás érvényben maradt. Versenyző­ként hogyan élik meg az ilyen helyzeteket? Amikor nem az olimpiáról van szó, vagy esetleg egy vb- vagy Eb­döntőről, akkor azért hozzá vagyunk szokva. De ilyen kiélezett helyze­tekben megviseli az embert, hogy ennyire a fejünk fölött tudnak dön­teni. Viszont majdnem minden sportban vannak ilyen helyzetek, ahol van kontakt, gondoljunk csak arra, akár dzsúdóban, akár birkózás­ban milyen balhék voltak az olim­Knoch Viktornak már három olimpiáról vannak tapasztalatai

Next

/
Thumbnails
Contents