Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-21 / 293. szám, csütörtök

www.ujszo.com 12017.december21. KULTÚRA 115 A Dosztojevszkij-banalitás Mi lesz A félkegyelműből, ha kivonunk belőle minden misztikát, isten keresést, megszállottságot? LAKATOS KRISZTINA A nézők a színpadra vonulnak, ott foglalnak helyet. A fekete minden árnyalatába öltözte­tett szereplők a nézőtér fehér lepellel letakart soraiból néz­nek szembe a nagyérdeművel. A proszcéniumból hosszú kifutó nyúlik be a székek közé, ezen a távlatos dobogón, valamint a széksorok előtt intimebb stúdiótérré szűkülő mezőben születik meg (bár ez kérdéses) A félkegyelmű a Komáromi Jókai Színházban. Martin Huba állandó vendég Ko­máromban, Dosztojevszkijt sem elő­ször rendez itt. Tíz évvel ezelőtt egy emlékezetes, dramaturgiailag izgal­masan átpozícionált, érzékien- zsigerien ható Karamazov testvére­ket hozott, és valószínűleg nem vé­letlenül érezzük, hogy az a 2007-es előadás bizonyos mértékig A fél­kegyelmű előképe lehetett. Huba al­kotói csapata részben változatlan (díszlet: Jozef Ciller, koreográfia: Ju­raj Letenay, az elhunyt Milan Čorba utódjaként most Peter Čanecký ter­vezte a jelmezeket), ami magyarázat lehet a két produkció képi vilá­gának/képiségének, egy sor megha­tározó motívumának a hasonlóságá­ra. Az pedig, hogy a komáromi tár­sulatból többen akkor is, most is fon­tos szerepet kaptak a Dosztojevszkij- adaptációban, egészen fura érzést kelt: mintha komplett karakterek vándorolnának át az időn. Ezzel együtt a két darab összhatása egészen más; most jóval több a kérdésünk, a dilemmánk - és "végső soron, na­gyobb a hiányérzetünk. Mi lesz A félkegyelműből, ha ki­vonunk belőle minden misztikát, is­tenkeresést, megszállottságot? Ha a karakterektől jószerével elvesszük a belső történéseiket, ha senki sem pró­bálja megkeresni és megfogalmazni a szerepét, a helyét, a küldetését ebben a világban? Mi lesz A félkegyel­műből, ha alapvetően mindenki az, aminek a többiek látják, aminek a többiek nevezik? Ha Miskin herceg (Szabó Viktor) pusztán egy ártatlanul tiszta, beteg fiatalember? Ha Nasz- taszja Filipovnának (Holocsy Kata­lin) nincsenek titkai, és csak a hisz­tériája fokozódik, ahogy a keserű­ségét végső önsorsrontásba fordítja? Ha Rogozsin (Tóth Tibor) tényleg csak egy ostorpattogtató, pénzével hadonászó paraszt? Ha Aglaja (And- rusko Marcella m. v.) semmilyen ér­telemben nem lehet ellenpont, mert megkeseredett, kétségbeesett vén­lányként lép be a történetbe? Félreértés ne essék, nem valami­féle rosszul értelmezett „alapmű- hűséget” kérünk számon a Jókai Színház előadásán; erős színházi al­kotói vízióval, szándékkal és formá­val bármi fel-, le- és elbontható - ha érezzük azt a húrt, ami a színpad és színlapon szereplő cím között feszül. Itt és most - némileg sarkítva - az tör­ténik, hogy Martin Huba Doszto­jevszkijből elhagyja az egyedit meg a moralitást, és a felcserélhetőt, a ba­nalitást erősíti fel. Azaz a primer cse­lekményt, amely nagyjából egy sze­relmi három-, illetve négyszög men­tén rajzolódik ki, a háttérbe pedig a mellékszereplők által felrajzol egy képmutató, élvhajhász, a kisebb- nagyobb aljasságok tárházát mutató heterogén mikrovilágot, ahol az em­bernek szabott ára van. Egy bukott nő árát pedig mindenki tudni véli. Az előadásnak tulajdonképpen két főszereplője van. Érezhetően Nasz- taszja Filipovna kerül a fókuszba, az ő drámájából nyílik ki a történet, kö­rülötte, általa indul el az eijedés, mu­tatkoznak meg az arcélek. Holocsy Katalin alakításában a karakter első­sorban az elszánt keserűségről szól, az első megjelenéstől kezdve a végzetét építi, újra és újra a földre kerül, egyre mélyebbre zuhan, és nem ad esélyt a megváltásnak. A tulajdonképpeni címszereplő - Miskin herceg - kor­látozott képességű rezonőr, aki a szá­mára idegen, új világ szereplőit és vi­szonyait igyekszik az arcokból kiol­Nasztaszja Filipovna kerül az előadás fókuszába, az ő drámájából nyílik ki a történet, körülötte, általa indul el az erjedés, mutat­koznak meg az arcélek. vasni. Szabó Viktor színpadi jelen­léte az előadás legerősebb eleme: a másságát finoman érzékeltetve, a „normális” és a „beteg(es)” közötti határvonalon pontosan egyensúlyoz­va úgy ad jelentést, jelentőséget a ka­rakterének - minden gesztusának, fi­gyelmes nézésének, testtartásának -, hogy maximálisan visszafogott esz­közökkel dolgozik. Martin Huba érezhetően a lélek­tani realizmus felől közelítve instru­álja a színészeit, egy-egy minietűd erejéig teret adva a mellékszerep­lőknek is (mások mellett Bandor Éva, Olasz István, Culka Ottó jegyez egy- egy emlékezetes villanást). És per­sze a rendezői kézjegyére jellemző artisztikus tablókat, stilizált képeket, metaforikus tömörítéseket sem hagyja el. Időnként ugyanakkor az a benyomásunk támadhat, hogy a kép megvan, kellően művészi és látvá­nyos (például az előadás keretmotí­vumaként szolgáló vonat), de a jel csak az általánosság szintjén dekó­dolható (és ha úgy tetszik, bármikor bárhol újra hasznosítható). Dosztojevszkij mai olvasói (vagy színházról szólva: nézői) - nagyon laikusán megfogalmazva - alapve­tően két felfogást képviselnek: az egyik tábor azt mondja, csak külön­leges lelki állapotban lehet elővenni, mert annyira súlyos, annyira lesújtó; a másik oldal szerint Fjodor Mihaj- lovics olyan, mint a tisztítótűz - fáj­dalmas, de mindig felemelő. Kicsit sajnálom, hogy A félkegyelműből Komáromban a kegyelem lehetősége is kimaradt. Petőfi-ösztöndíjasok találkozója Szenc/Pozsony. Kedden a Csemadok szenei üdülőjében találkoztak a Kárpát-medence szórványmagyarságát segítő Petőfi Sándor Program felvidéki ösztöndíjasai, tegnap pedig Magyarország Pozsonyi Nagykövetségén vettek részt fogadáson. A nagykövetség épületében a Sza­bó József első tanácsossal folytatott kötetlen beszélgetésen az ösztöndí­jasok ismertették a fogadószerveze­teiknél végzett itteni tevékenységü­ket, és beszéltek eddigi tapasztala­taikról. Beszámoltak egyebek mel­lett az oktatásügyben, a Cseperedő, valamint a Ringató programban, a szülői közösségek kiépítésében, a felvidéki értéktár bővítésében, a vá­rostörténeti séták, továbbá a külön­féle kulturális programok megszer­vezésében szerzett gyakorlati ta­pasztalataikról. A Petőfi-programos felvidéki csapatban Magyarország­ról, Erdélyből és Kárpátaljáról is vannak ösztöndíjasok, akik különfé­le szakterületekről érkeztek. A Petőfi Sándor Programot - mely az egykori monarchia területére ter­jed ki - 2015 tavaszán indította a Nemzetpolitikai Államtitkárság. A program alapvető célja a szórvány­területeken fogyásban lévő magyar­ság identitásának megerősítése, a közösségi hálózatok kiépítése, vala­mint a magyarság számaránycsök­kenésének visszafordítása. A nagyköveti fogadáson és a szen­ei találkozón a nálunk tevékenykedő tizenkét Petőfi-ösztöndíjas közül ki­lencen voltak jelen. Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke szerint azért is minősíthető hasznosnak a ta­lálkozó, mert a program fiatal felvi­déki résztvevőinek lehetőségük volt egymást személyesen is megismerni, egyben beszámolni azokról a lehető­ségekről, amelyekkel mentorszerve­zetükben segíteni tudják a helyi ma­gyar közösségek aktivitásait. „Ren­geteg ötletük van, művelt, kreatív fi­atalok alkotják az itteni csapatot, akiknek nem okozott gondot a beil­leszkedés - mondta Bárdos Gyula. - Hasznos, eredményes munkát vé­geznek, kizárólag pozitív visszajel­zéseket kaptunk tevékenységükkel kapcsolatban. Mentorként és Csema- dok-elnökként jómagam is csak elis­meréssel beszélhetek hozzáállásuk­ról, igyekezetükről, aktivitásukról. Ezért is szeretném javasolni majd a Nemzetpolitikai Államtitkárság felé, vegyék fontolóra, nem lehetne-e újabb kilenc hónapra meghosszabbí­tani az ösztöndíjas itt-tartózkodását azokon a helyeken, ahol igény lenne erre. Ahol elkezdett tervezeteket kel­lene megvalósítani, mert ezt azokkal lehetséges igazán véghez vinni, akik­nek ott már nem kell akklimatizálód- niuk, ismerik a helyzetet, és kialakí­tották hozzá a kapcsolati tőkét”. (tébé) RÖVIDEN Tompa Mihály emléktáblát kapott Debrecen. Emléktáblát kapott Debrecenben a rimaszombati születésű Tompa Mihály költő, születésének 200. évfordulója al­kalmából. Komolay Szabolcs, Debrecen alpolgármestere a Tom­pa Mihály utcában elhelyezett táb­la tegnapi avató ünnepségén hangsúlyozta: egy olyan költőnek állítottak emléket, aki a 21. szá­zadban nem kapja meg azt a fi­gyelmet, amely a magyar iroda­lomban megilletné. Emlékeztetett arra, hogy a maga korában Tompa Mihályt Arany Jánossal és Petőfi Sándorral említették együtt, a né­pies triász tagjaként tartották szá­mon. Népszerűsége a Bach- korszakban volt a legnagyobb, amikor szinte mindenki más hall­gatott, ő viszont az 1848^19-es forradalom és szabadságharc tü­zének fenntartására buzdította a magyarokat. Népszerűsége élete vége felé alábbhagyott, a század- fordulóra már alig emlegették a nevét. 1868. július 30-án halt meg Hanván, ahol református lelkész volt. (MTI, juk) Magyar mozizás Romániában Bukarest. Magyarul feliratozott vagy szinkronizált filmeket is ve­títhetnek Romániában olyan mo­zikban, amelyek a film románul feliratozott vagy szinkronizált vál­tozatát is műsoron tartják az adott időszakban - erről tegnap döntött a bukaresti képviselőház. Á Romá­niai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) indítványa abba a tör­vénybe került be, mellyel a parla­ment a mozitörvény módosításáról tavaly hozott kormányrendeletet erősítette meg. (MTI) Miskin herceg szerepében: Szabó Viktor A kép megvan, művészi és látványos - jelenet a Komáromi Jókai Színház előadásából (Kiss Gábor Gibbó felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents