Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-20 / 292. szám, szerda

www.ujszo.com | 2017. december 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Appok és gombák A gulyásszortírozó mesterséges intelligenciára várva VERES ISTVÁN E gyetlenegy dolgot mond­jon meg nekem valaki. Miért van az, hogy minél fejlettebb a technika, an­nál bonyolultabb az életünk. Ezt kérdezte Ervin Bandikétól az erdőbe menet. Télen különösen szép az erdő, főleg ha hópokrócok takarják a fák közét - tette még hozzá Ervin. Miből gondolja, kedves kuzin, hogy fogunk mi ma gombát találni? - válaszolt kérdéssel Bandika, mint valami fel­készült megváltó. Két okom is van, hogy ezt gondoljam, folytatta Ervin, az egyik, hogy korhadt törzseken, beteg ágakon ilyenkor terem a téli fülőke, melyet élénksárga színéről könnyű felismerni. A másik pedig, hogy van a telefonomban gomba­kereső app. Szótlanul ropogtak to­vább bakancsaikkal a havon, időn­ként felfigyelve néhány szarvas-, il­letve vaddisznónyomra. Ervin állás­pontja egyre tarthatatlanabbá vált: okostelefonjának gombakereső appja nem hogy nem vezette el őket a fülőkékhez, de a frissítésektől meg a hidegtől úgy lelassult, hogy valószínűleg a száztizenkettőt sem tudja vele felhívni, ha történetesen megkömyékezi őket egy vaddisznó, illetve a fagyhalál. Használhatatlan és bonyolult, de legalább drága - csúsztatta pufajkája zsebébe a tech­nika csodáját csalódottan Ervin. Sokkal rosszabb is történhetne ve­lünk - próbálta nyugtami sorstársát Bandika. Például, hogy megkínálnak egy olyan gulyással, amelybe vad- és nem vaddisznó húsát is felhasznál­ták, vegyesen. Amikor a vaddisznó­hús után a sima malac húsa téved a kanalába, mintha egy teljesen más ételt enne, sokkal rosszabbat. Holott a gulyás úgy egészben rendben van, de ugye a vaddisznó húsa tartalma­sabb, nem meglepő hát, ha az ember a könnyedebb, háziasított rokon hú­sára harapva csalódik. Talán kiszűrhetjük az ilyesmit az életünk­ből, ha hozzánk is eljut a mesterséges intelligencia, amit újabban mindenki emleget. V árom már - tekintett vé­gig a szemközti hegygerincen Ervin. És azt hallotta, hogy Ferenc pápa szerint kattintásvadász oldalakra kattintani bűn? - törte meg a szél­csendet tíz-tizenöt fányi távolság­ból Bandika. Mert jómagam ezzel kicsit bajban vagyok. Tudvalevő ugyanis, hogy az internetes oldalak mindegyike azért születik, hogy kattintásokra sarkallja az olvasó­kat, nézőket, akármi. Az oldal, melyre senki nem kattint, elsorvad, megszűnik, üzemeltetője elége­detlen, szomorú lesz. Nyilván arra gondolt Ferenc pápa - próbált is­mét életet lehelni telefonjába Ervin -, hogy azokra az oldalakra ne kat- tintsunk, amelyek álhíreket ter­jesztenek, félretájékoztatnak, és a szenzációkeltés, illetve a rémület­gerjesztés trükkjeitől sem riadva vissza szerzik meg kattintásainkat, miközben nem adnak cserébe semmit, illetve ha mégis, a tartalom selejt. Meg hát vannak már álhír- felismerő appok is. Igen? És mű­ködnek is? Tudtommal igen, felelte Bandika. Akkor most már csak egyet nem értek, lehelt a tájba Er­vin. Hogy akkor mi az appja f... ért nem ismeri fel a gombát, mikor azt az ember is könnyebben felismeri, mint az álhírt. MÁR MEGMONDTAM. IDÉN KARÁCSONYFA., JÖVŐRE AJÁNDÉKOK! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) I 7 Nem úgy volt SÁNTA SZILÁRD ' A nemzeteknek - kivétel nélkül - megvannak a mítoszaik. Úgy tűnik, az emberi kultúra részét képezik. Azokra gon­dolok, melyekről a történészek már bebizonyították, hogy semmilyen valóságalapjuk nincs, mégis beépültek a köztu­datba. Újra és újra elmesélik ezeket a tévhiteket, életben tartják őket. Közszereplőink is gyakran részt vesznek a mítoszteremtésben, de a médiának és az oktatási rendszerünknek egészen biztos oroszlánrésze van abban, hogy mítoszaink tovább élnek. Az egyes politikai kurzusok, irányvonalak képviselői pedig a saját ideológiai rendszerükbe beil­leszthető hiedelmeket támogatják. Kinek fontos, hogyan történtek a dolgok valójában? A történészek egy csoportja igyekszik rámutatni, hogy a rögzült tévhitek pontatlanok, és szép dolog lehet hinni bennük, mégsem kerülnek az igazolható kate­góriába. Személyes meggyőződés és hit ellen nehéz küzdeni, különö­sen akkor, ha valakinek a világlátásába, vagy egy nagyobb elbeszélésbe illik a mítosz. Az ilyen típusú megerősítés, visszaigazolás valóban ren­díthetetlen tud lenni. Nem csoda, ha a nemzeti hagyományba illeszkedő „alapozó” mítoszokat leleplező történész könnyen célkeresztbe kerül. A történészeknek megvannak a fórumaik, ahol a történelmi igazság nevében felléphetnek. Csakhogy konferenciaelőadások, tanulmány- kötetek, vagy monográfiák a legritkább esetben jutnak el a nagyközön­séghez. Sikeres vállalkozásnak mondható Hahner Péter történész 2010- ben indult könyvsorozata. A 100 történelmi tévhit - avagy, amit bizto­san tudsz a történelemről - és mind rosszul tudod... címmel indult so­rozat rövid, olvasmányos írásaival sikerült olyan formát találnia, mellyel nagyobb olvasóközönséghez is utat talált. Az ismeretterjesztés hasonló formájára vállalkozott a kéthavonta megjelenő Denník N magazin legfrissebb számában három derék új­ságíró: Peter Morvay, Tomáš Gális és Roman Pataj. A Szlovák míto­szok összeállítás harminc, könnyen befogadható írást tartalmaz. A szlovákság eredetétől Csehszlovákia 1993-as szétválásáig nyúló válo­gatás a művelt olvasónak is tartogat meglepetéseket. Cirill és Metód, Svätopluk, Jánošík, Štefánik - megannyi fehér folt a közös emlékezet­ben. Bár a szerzők, forrásokra hivatkozva elmesélik, hogy Jozef Tiso nem mentett zsidókat és nem Václav Havel tette tönkre a szlovákiai fegyveripart, mégis motoszkál bennem a kérdés, vajon tényleg min­denki szeremé tudni, hogy volt valójában. A hétvégén megnéztem korunk egy legnagyobb meséjének legújabb részét, a Star Wars: Az utolsó jediket. Nem moziban, hanem ilyen név­bitorló nachos szószos élmény szolgáltató központban. Az új főhős, Kylo Ren, a Birodalom főgonosza fénykardjával esik neki az űropera mítoszainak, fénykardjával akarja átírni a legendák életét. Mondanom sem kell: eredménytelenül. FIGYELŐ Kelet feló lefelé A Süddeutsche Zeitung című né­met liberális lap a jogállamiság kelet-közép-európai helyzetével foglalkozott. A Kelet felé lefelé című írás kiemeli, hogy „a fiatal demokráciák Lengyelországtól Szerbiáig leromboljákjogálla- mukat, és az EU tétlenül nézi, ho­gyan vész oda hitelessége”. A lengyelországi igazságügyi re­formmal kapcsolatban kifejti, Lengyelország nincs egyedül a jogállamiság kiüresítésével, első­ként Magyarország indult el ezen az úton, és a többiek követték. „Nem egyszerű, de sürgető az EU szerkezeti hibáinak kijavítása, és ennek részeként be kell vezetni, hogy ha egy tagállam következe­tesen megsérti kötelezettségeit, vagy leépíti a jogállamot, akkor a többiek egyszerű többséggel megbüntethetik, vagy akár ki is zárhatják” - írja a lap, hangsú­lyozva: keserű lecke Európának, hogy a közösség alapját, ajogál- lamot kiüresítik, lerombolják, alig három évtizeddel azután, hogy Közép-Kelet-Európa polgárai megharcoltak érte”. (MTI) Dokumentumfilm a berlini merénylőről Anis Amri, hogyan lesz valaki­ből terrorista - ezzel a címmel készült film Olaszországban a 2016. december 19-i berlini gázolásos merénylet tunéziai elkövetőjéről. Amri 2011-ben Lampedusa szi­getén lépett európai területre, és hat évvel később a milánói Sesto San Giovanni vasútállomáson lelőtték a rendőrök. Az olaszországi kereskedelmi hírcsatornákon vetített dokumen­tumfilm Anis Amri életének olasz- országi szakaszát kíséri végig. Ez­zel egy időben a La Repubblica olasz napilap honlapja többrészes webfilmet közölt a tunéziai férfiről. A filmek december 23-ig láthatók, tavaly ezen a napon lőtték le őt az olasz rendőrök. A filmek arra keresik a választ, mi vezette Anis Amrit a berlini kará­csonyi vásáron elkövetett merény­letig, amelyben 12 személy veszí­tette életét. Hol radikalizálódott, milyen olaszországi háttérrel bírt, és hány hasonló terrorista lehet még Olaszországban? Lázadás, börtön A 24 évesen meghalt Anis Amri fiatalkorúként 2011-ben érkezett Tunéziából Lampedusa szigetére. Illegális bevándorlóként egy szicí­liai migránstáborba került, ahol lá­zadásban vett részt, hatósági sze­mélyre támadt, és ezért több mint négy évet töltött olaszországi bör­tönben. Prédikátor A migránstábor olasz dolgozói­nak visszaemlékezései szerint Anis Amri a táborban kitett feszületeket a feje tetejükre állította. A migráns- táborban az elsők között szervezte a muzulmán imatalálkozókat, maga is gyakran prédikált. Radikalizáló- dása az olasz börtönökben kezdőd­hetett, ahol szélsőséges rabtársai hatása alá került. Hatósági adatok szerint több mint ötszáz iszlamista rabot tartanak megfigyelés alatt az olaszországi börtönökben, akik közül több mint száz vall szélsősé­ges nézeteket, például ünnepel, ha több áldozatot követelő terrorista merényletről értesül. Terrorista Anis Amri 2015 májusában sza­badult az olasz börtönből, megállt a közép-olaszországi Aprilia váro­sában (ahol az idei marseille-i ké- selő, egy algériai férfi is élt), de jú­niusban már Németországban volt. Hamis olasz és tunéziai útlevél is volt nála, és nem kizárt, hogy Olaszországba is néha visszatért, mivel drogkereskedőként több olasz ügyfél száma is volt a mobil- telefonjában. A berlini merénylet után Franciaországon keresztül vo­nattal jutott vissza Olaszországba, először Torinóba, majd Milánóba a központi vasúti pályaudvarra. In­nen éjszakai autóbusszal ment a Sesto San Giovanni állomásra, ahol két olasz rendőr rutinszerűen iga­zoltatta. Tüzelni kezdett rájuk, mire az egyik rendőr végzett vele. Holt­testét családja augusztusban szál­líttatta vissza Tunéziába. Alberto Nobili olasz ügyész teg­nap zárta le a tunéziai terrorista ügyében indított nyomozást, megál­lapítva, hogy Amrinak nem voltak tettestársai Olaszországban. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents