Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-19 / 291. szám, kedd

www.ujszo.com | 2017. december 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 T ámadnak a „kultúrtrollok” Akiket a koncerten zavar a zene és a moziban a film Pink Floyd géniusza és korábbi frontembere, Roger Waters a zenekar egyik koncertjén a szín­padhoz hívta a közönség egyik tagját, és leköpte, mivel az hangoskodásával zavarta a műsort. Az incidens még a 70-es évek második felében történt. Ha az öreg rocker hasonló módszer­rel akarna rendet vágni egy mai kon­certen, a végére valószínűleg egy csepp nyál sem maradna a szájában. Ma már általános jelenség, hogy egyesek csak azért járnak világsztá­rok fellépéseire, nem sajnálva a mé­regdrága belépőkre kiadott pénzt, hogy egy bejelentkezéssel meg egy szelfivel igazolhassák ottlétüket, fel­vágva ország-világ előtt: igen, nekik erre is futja, ezáltal is többek, értéke­sebbek másoknál. Aztán, miután már vagy húsz perce tarják maguk előtt a mobiljukat, s eközben magasról tesznek rá, hogy a mögöttük álló csak az éppen szemmagasságban levő, 13 cm átmérőjű kijelzőn keresztül néz­heti a show-t, amiért egy kisebb va­gyont fizetett, hamar elunják magu­kat, na meg a kezük is elfárad, így hát más elfoglaltság után néznek. Ilyen­kor kezdenek ismét kígyózni a sorok a küzdőtéren felállított bárpultnál. A gyakran megszomjazó „zenebará­tok” jó esetben ott is maradnak a koncert végéig, rosszabb esetben ke­zükben négy-öt sörrel teli műanyag pohárral tolonganak vissza az első sorokba, fellökve és nyakon öntve közben a közönség felét. Az alkohol aztán gyorsan megteszi a hatását, embereink egyre inkább ellazulnak, és hovatovább úgy érzik, egy kocs­mába csöppentek, ahol csak a túl hangos zene zavaró egy kicsit, de azért végigdumálják, vagyis a hang­erő miatt inkább végigüvöltözik az egész estét. Ha pedig valaki, aki ne­tán éppen a zene miatt érkezett, rájuk szól, értetlenül bámulnak rá, vagy csak simán kiröhögik. Ezek a sörkoncertezők olyannyira , Jailturáltak”, hogy gyakran moziba is ellátogatnak. Ok azok (lányok és fiúk, tinik és középkorúak vegyesen), akik három giga-kukoricásdobozzal meg négy félliteres kólával megpa­kolva, 15—20 perces késéssel érkez­nek a filmre, majd egész sorokat fel­állítva, világító mobiljukkal nézőtár­saik szemét kiégetve még tíz percig a helyüket keresik. Itt is hamar elunják magukat, beszélgetnek, röhögéséi­nek, mobiloznak, további támadáso­kat indítva az ártatlan mozinézők re­tinája ellen. Azok ellen, akik - a ku- koricazabálók számára teljesen fel­foghatatlanul - a filmért, a kultúrél- ményért jöttek. Sajnos, ők vannak kisebbségben, hacsak nem artmoziba látogatunk, melyek száma azonban a filmet élvező filmnézőkkel együtt vészesen megcsappant. A legutóbbi mozilátogatásom so­rán - a legújabb Star Wars-filmet néztük meg a párommal, premier előtti vetítésen - azzal kellett szem­besülnöm, hogy a tahóság újabb szintet lépett. Egyesek ugyanis szánt szándékkal trollkodták szét nézőtár­saik moziélményét. A film legdrá­maibb, „legbeleélősebb” pillanatait direkt hangos röhögéssel vágták gaj- ra, a legkevésbé sem törődve azzal, hogy többen is lepisszegik őket. Nehéz elképzelni, mi játszódik le azok fejében - ha egyáltalán van va­lami a fejükben -, akik csak azért váltanakjegyet egy filmre, hogy má­sok szórakozását tönkretegyék. Szo­morú, de úgy tűnik, a fogyasztói jó­léti társadalom és a tömegkultúra szükségszerű melléktermékei a trol- lok, akik ellen iszonyú nehéz harcol­ni a virtuális térben és a való világban is. Megrendszabály ozásukkal valószínűleg csak akkor kezdenek el komolyabban foglalkozni, ha miat­tuk csökken radikálisan a filmes, il­letve a zenei események látogatott­sága. Ez azonban egyáltalán nem biztos, atrollkodás ugyanis fertőző, és könnyen lehet, hogy pár éven belül a mozik és a koncertek nézőterét is egymást kukoricával dobáló vagy sörrel locsoló, hőbörgő zombik fog­ják megtölteni, végleg kiszorítva a kultúrát a kultúreseményekről. Kiegyensúlyozott állami költségvetés Eladósodva: csúcstartók lettünk GÁLZSOLT mmár a Szlovák Nemzeti Bank legutóbbi jelentése is megerő­sítette, ami eddig is sejthető volt: 2017-ben a szlovákiai háztar­tások lettek a legeladósodottabbak az egész kelet-közép- európai régióban. A jegybank novemberi pénzügyi stabilitási jelentése szerint a hazai háztartások adósságállománya idén júniusban elérte a bruttó hazai ter­mék (GDP) 38 százalékát, ez régiós csúcs. Ráadásul ez egy nagyon gyors tempójú növekedés végeredménye. A GDP-arányos lakossági eladósodottság a válság előtt, 2008 közepén 19% volt, vagyis azóta - 9 év alatt - GDP-arányosan is megduplázódott. Abszolút értékben a nö­vekedés nyilván még gyorsabb, és egyelőre nem látszanak a jelentős lefékeződés jelei. A jegybanki jelentés — amelyben sűrűn ragozzák a „rizikó” kifeje­zést- arra is felhívja a figyelmet, hogy Szlovákia az egész Európai Unió egyetlen tagországa, amelyben 2005 óta megszakítás nélkül nőtt a lakosság adósságállománya, sőt a növekedés tempója már évek óta nálunk a leggyorsabb az eurózónában és a régióban is. Hogy fogalmat kapjunk a helyzetről, íme, néhány adat: idén szep­temberig éves szinten csaknem hárommilliárd euróval nőtt a háztartási lakáshitelek állománya, a fogyasztási hiteleké pedig csaknem 600 millióval. A lakossági hitelállomány 13,6 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Semmi új, mondhatnák a szakértők, az éves hitel- állomány növekedése már hosszú ideje két számjegyű. Az ilyen lakossági eladósodás mellett az államnak gyors tempóban kellene leépítenie adósságát, hogy ellensúlyozza a háztartások hitel­mámorát. Ehelyett azonban azt látjuk, hogy a Fico-kormányok soro­zatosan tologatják a nullszaldós államháztartás elérését (jelenleg 2020 a céldátum), és így az államadósság csak lassan csökken (és kizárólag GDP-arányosan, abszolút mértékben viszont tovább nő). 2008-ban Szlovákiát 28,5% államadóssági és 19% lakossági hitelállománnyal érte el a válság. Fennáll a veszély, hogy a válság következő köre csak­nem kétszer ekkora adósságszint mellett csap le (az államadósság a GDP 51,8%-a volt 2016 végén). Az államnak így nem sok tere lenne fiskális ellensúlyozásra a közkiadások megemelésével. Az eladósodott háztartások és velük együtt a bankrendszer pedig komoly problémák­kal néznének szembe. Most, amikor lassan a karácsonyfát is hitelre veszik, nem ártana em­lékeztetni néhány alapdologra. A történelmileg rekord alacsony ka­matok a jövőben megugorhatnak, ezzel emelkednek a hitelek törlesz­tőrészletei. Az ingatlanok értéke nem nő örökké, ha visszaesik, az adós háztartások és a hitelező bankok is komoly veszteségek elé nézhetnek (minimum ennyit tanulni kellett volna az előző válságból). Az állam elkezdhetne felelősen gazdálkodni, és sürgősen legalább a nullszaldós államháztartást elérhetné - ez már most meglenne, ha nem emelnék meg évek óta újra és újra a költségvetési kiadásokat az eredeti tervek­hez képest. Persze, mindez inkább illúzió, a szereplők (egyszerű em­berek, bankárok, döntéshozó politikusok) általában a történelmi ta­pasztalatok szerint nem megelőzni igyekeznek a válságokat, hanem felelőtlenül, semmit sem tanulva az előzőekből, mindig beleszaladnak a következőbe. Emellett a gyakorlatban láthatjuk az Európai Központi Bank (meg általában minden modem jegybank) válságellenes, gazdaságélénkítő politikájának következményeit. Miközben az eurózóna néhány gaz­dasága még alig-álig lábalt ki a válságból, számos országban már si­került túlfííteni a növekedést. Például Szlovákiában újra pörög az in­gatlanpiac, az ingatlanárak elérték a válság előtti szintet, Pozsonyban már fölötte járnak, csak közben megduplázódott a lakossági hitelállo­mány. A politikai elit meg megint nem használta ki reformokra azt a jegybanki áldást, hogy az állam gyakorlatilag ingyen jut kölcsönökhöz (az államkötvények minimális kamattal adhatók el). Szóval, a korábbi buborék kidurranását a jegybankok már megint úgy orvosolták, hogy fújtak egy másikat, egy még nagyobbat, a többi szereplő meg megint kollektív amnéziában örül ennek a lufinak. Róma ideges: Ausztria állampolgárságot ad a dél-tiroliaknak Fenntartással fogadta az olasz politika az új bécsi kormány bejelentését, hogy osztrák állampolgárságot akar adni a dél-tiroli németeknek. Dél-Tirol ma az Olaszországban található Alto- Adige tartomány. Az II Messaggero című római lap szerint Ausztria bejelentése „anakroniszti­kus, jogilag nem megalapozott, és politikai revansnak számít a szabad és határok nélküli Európában”. Az új ság hangsúlyozta, hogy a kétnyelvű Alto-Adige lakosai már száz éve olasz állampolgárok. Az új osztrák kormány tervei sze­rint az észak-olaszországi Alto- Adige (melyet az első világháború után csatoltak Ausztriától Olaszor­szághoz) német ajkú lakosai osztrák állampolgárságot, így útlevelet is kapnának. A dél-tiroli német kisebb­ség főleg a közigazgatásilag önálló státuszú Bolzano (Bozen) térségé­ben él. Ott a több mint félmillió lakos mintegy 70 százaléka német ajkúnak vallja magát. Az osztrák állampol­gárságot emellett a rétoromán nyelv egyik dialektusát beszélő ladinok is megkapnák Bécs terve szerint. Ausztriában jelenleg gyakorlatilag nincs engedélyezve a kettős állam- polgárság, Olaszországban igen. Benedetto Dalia Vedova olasz külügyi államtitkár szerint az etnikai alapú állampolgárság súlyos követ­kezményekhez vezethet a szélesebb, balkáni térségben, területi követelé­seket éleszthet fel, és aláaknázhatja az együttélést a multikulturális or­szágokban. A baloldali Massimo D'Alema volt olasz kormányfő kije­lentette, hogy Rómának határozottan kell fellépnie minden olaszellenes megnyilvánulással szemben. Mario Giro külügyminiszter­helyettes emlékeztetett arra, hogy a dél-tiroliak osztrák állampolgárságát már Jörg Haider, az FPO néhai ve­zetője is felvetette, eredmény nélkül. Giro hozzátette, Róma továbbra is baráti párbeszédre törekszik Béccsel, abban a reményben, hogy ez az oszt­rák politika nem válik európai mo­dellé. Mario Giro szerint Ausztria - ko­rábbi bejelentéseivel szemben — a Brenner-hágót sem zárja le, mivel az olasz határ biztonságos, migránsok szerinte Szlovákiából és Csehor­szágból érkeznek Ausztriába. Sandro Gozzi, az uniós ügyekkel foglalkozó olasz államtitkár a Twit­teren azt írta, hogy az új osztrák kor­mánynak is tiszteletben kell tartania az európai migrációs politikát és a menedékkérők áthelyezését. Antonio Tajani az olasz köztele­víziónak úgy nyilatkozott, „fontos, hogy az osztrák kormányprogram ne úja elő az öxitet, vagyis az EU-ból való kilépést”. Hozzátette, hogy Se­bastian Kurz osztrák kormányfőt Brüsszelbe várják. Tajani szerint a dél-tiroliak osztrák állampolgársága nem az enyhülést szolgálná. „Euró­pának sok hibája van, de a naciona­lizmusok kora lezárult” - mondta Antonio Tajani. (MTI) KACSINECZ KRISZTIÁN

Next

/
Thumbnails
Contents