Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-02 / 277. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2017. DECEMBER 2. INTERJÚ 13 „Nem a siker, nem a hírnév határoz meg” Ahhoz, hogy valaki befusson, nem pusz­tán tehetségre, ha­nem mázlira is szük­ség van, véli Móga Piroska. A huszonhét éves szabadúszó szí­nésznő Antal Nimród sikerfilmje, A Viszkis és debütáló színpadi rendezése kapcsán osztotta meg lapunk­kal gondolatait. A magyar film gyak­ran megkapja a közönségtől a túl­árazottnak tartott költségvetés vádját. A Viszkis, amely 1,1 milliárd forintos gyártási támogatásban részesült, s amelyben a női fő­szereplőt alakítja, nem kivétel a drágának talált filmek között. Hogyan látja a problémát? Az alapvető hiba az, hogy azok, akik ellenérzéssel viseltetnek egyes filmek költségvetése iránt, pusztán részleteket látnak. Holott az egész gyártási, bemutatási fázist kellene vizsgálniuk, egyebek mellett azt is, hogy valóban költöttek-e arra, hogy az adott film eljusson a né­zőkhöz. A Viszkis esetében azért van helyén a pénzmennyiség, mén egyénelműen látszik, hogy olyan filmről van szó, amely nagy nyilvá­nosságot kapott. Rengeteg pénzt, energiát és időt fektettek az alko­tók és a szakemberek abba, hogy eljusson a közönséghez. Azt tarta­nám aggályosnak, ha a Filmalap úgy ítélne meg ekkora támogatási összegeket, hogy annak a foga­natját később sem látjuk. Azokat a helyzeteket viszont én is meg­kérdőjelezem, amikor egy alkotás nem kap jó reklámot, csak eltűnik a süllyesztőben. Ahhoz, hogy Ma­gyarországnak filmgyártása legyen, pénzre van szükség. Ahhoz, hogy jó film készüljön, pénzt kell fordí­tani rá. Ahhoz, hogy ne egy szűk közönséghez jusson el, szintúgy. Egyesek úgy vélik, a filmekbe ölt pénzeket akár az egészség- vagy oktatásügybe is át lehetne cso­portosítani. Jogos a vád? Nem értek a kormány anyagi ja­vainak szétosztásához, de nem hinném, hogy ezek a pénzek egy közös perselyből lennének kiporci- ózva. Mindennek megvan a maga helye. Egy országnak a művészetre ugyanúgy kell pénzt fordítania, mint például az egészségügyre. Annyi pénzt kellene kijelölni min­den más ágazatra, amennyit az igé­nyel, akkor minden rendben lenne. A korosztályából tucatnyi pálya­társa jelentkezett A Viszkis sze­replőválogatására, hogy eljátsz- hassa Katát, a rabló barátnőjét. Az akciódráma rendezője, Antal Nimród megindokolta, miért önben bízott meg a leginkább? Pontosan nem, de kettőnk kö­zött alapból megvolt a nyitottság. Móga Piroska A Viszkis című film egyik jelenetében (Fotók: Magyar Nemzeti Filmalap) Lehetséges, hogy ezért működött egyből a gördülékeny kommu­nikációnk. És valóban sok lányt néztek meg előttem, ezt Nimród is mondta, de mástól is hallottam. Ellenben egy filmszerepet megkap­ni többtényezős ügy: kell hozzá szerencse is, meg az, hogy a rende­ző és a művész egymásra találjon. Szerencsére ezt mind a ketten így gondoljuk, ezért volt szeretetteljes légkör a forgatáson. Gratulált önnek olyan kolléga­nője, aki szintén versenyben volt a szerepért, miután azt „elnyer­te” előle? Igen, de ellenkező esetben én is megtettem volna. Tényleg nagyon sok kedves gesztust kaptam a környezetemtől, amikor kö­zöltem velük a nagy hírt, vagy azután, hogy kiderült, milyen feladatot kaptam. A támogató hozzáállás kicsit meg is hatott. Milyen rendezőnek tartja Antal Nimródot, akit Holly­woodban inkább magyar­nak, itthon pedig hollywoo­dinak címkéznek fel? Ha esetében bármilyen kí- vülállóságot említünk, azt mindenképpen pozitív ér­telemben kell tennünk. Én legalábbis kizárólag így éltem meg azt a különös pozíciót, amelyet elfoglal. Valószínű­leg azért, mert úgy látom, I nagyon hasznos tud lenni, ha az ember kívülről szemlél bizonyos szituációkat. Ezál- K tál egészen másfajta energiát, % szemléletet visz a mindenna- • pokba. Nimródnál a forgatás 1 során mindvégig azt éreztem, • a korábbi rendezőimhez képest másfajta energiákat megmozgató alkotóval dolgozom. Egyébként egy papamacinak, csupa szív em­bernek tartom. Nincsenek manír- jai, nem ügyeskedik, nem akar más lenni. Ambrus Attila 1988-ban szökött Romániából Magyarországra, a következő tizenegy év alatt huszonhétszer rabolt bankot, a viszik Móga Piroska A Viszkis című film budapesti bemutatóján takarékszövetkezetet, utazási iro­dát. Ezalatt három hosszú távú kapcsolata volt, viszont a film­béli Kata nem létezik. Hátrányt jelentett az, hogy addig, amíg a főszerepet alakító Szalay Bence találkozhatott az általa megfor­mált személlyel, önnek vaktere­pen kellett mozognia? Nem éreztem így, hiszen az alko­tónak minden feladatot meg kell oldania, amit az élet elé rak. Noha a lány a valóságban nem létezik, a filmben a férfi főszereplő szerelme, a vásznon igencsak eleven. így leg­inkább arra a hús-vér emberre, tör­ténetesen Szalay Bence kollégámra összpontosítottam, akivel bizonyos jeleneteket — első találkozás, csó­kolózás, szakítás - meg kellett oldanom, forgatásról forgatásra. Ugyanakkor arra a kidolgozott, jól építkező forgatókönyvre támasz­kodtam, amiből a film elkészült. Mi jelentette a legnagyobb kihí­vást Kata eljátszásában? Az, hogy ebben a viszonylag tö­redezett szálban valóban indokolt legyen a motivációja. Ez már azért is erőpróbának bizonyult, mert a lány mozgatórugói messze nem azonosak azokkal, amelyek engem irányítanak. Nem ítélkezhettem, meg kellett értsem a figurát ahhoz, hogy el tudjam játszani. Pszichés szemszögből ez volt a legmegterhe- lőbb, de éppen az ilyen feladatokat tartom értékesnek. Egyébként volt egy jelenetünk, amely nem került be a filmbe. Az a jelenet árnyalta volna a lány karakterét? Talán árnyalta és kiegészítette vol­na, de biztos vagyok abban, hogy amikor a rendező a vágószobában töltött hónapok során, a teljes anyag ismeretében úgy döntött, kihagyja a filmből ezt a jelene­tet, a legjobb elhatározást hozta. Valószínűleg a film ritmusát fél­tette. Nem bánom, hogy az ilyen döntésekbe nincsen beleszólásom, ez a rendező ügye. Egyébként azt gondolom, Kata szála a filmben egyfajta miliőt, viszonyítási pontot képez. Ha úgy tetszik, aládolgozok a főszereplőnek, a történet kibon­takozását segítem. Mit érez abból, hogy egy drága és nagyon jó nézőszámmal indult, akciódús mozifilmben játszik fő­szerepet? Kint vannak az önt (is) ábrázoló plakátok, rendszeresek a sajtómegjelenései, interjúk so­rát adja. Örülök neki, hiszen a felsorolta­kon kívül gyakran kapok kedves üzeneteket - idegenektől, barátok­tól egyaránt. Sokat kell beszélnem a történetről, de tisztában vagyok azzal, a filmnek szüksége van arra, hogy minél jobban benne legyen a köztudatban. Mivel szeretem ezt a munkát, boldog lennék, ha tényleg sokakhoz jutna el. Ugyanakkor az interjúk számomra is hoztak új tapasztalatokat. Máig kicsit nai­van szemlélem az irántam való ér­deklődést, bár én nem leszek más: ugyanúgy színész maradok, aki reméli, sok és változatos szerepet játszhat el. De nem a siker, nem a hírnév határoz meg. És addig, amíg Szalay Bence valamennyire tartott az esetleges rosszindulatú reakcióktól, én még azzal sem tö­rődtem, mert nagyon erős a családi hátterem. Egyébként sem kaptam negatív reakciókat. Szabadúszóként dolgozik a Ma­gyar Színházban, hamarosan pedig Münchenbe utazik, hogy szakmai tapasztalatait gazdagít­sa. Mit csinál a bajor fővárosban? Nemzetközi színházi projekten veszek részt az egyik müncheni függeden színháznál, ennek mások mellett német, török és két magyar résztvevője van. Ha minden jól megy, két hónapos munkafolya­matba csöppenek, és valószínűleg a Budapesti Tavaszi Fesztiválra is el­... én nem leszek más: ugyanúgy színész maradok, aki reméli, sok és változatos szerepet játszhat el hozzuk a produkciót. Egyébként Y Csoport néven van egy saját társu­latom, tavaly pedig életemben elő­ször rendeztem is. Kóda címmel, az RS9 Színházban azóta is játsszuk az előadást Bognár Anitával, akivel közösen írtuk és adjuk elő. Más perspektívát nyitott a más­fajta alkotás? Nagyon mást. Ez a produkció va­lóban egyedülálló alkotói folyamat eredménye, szinte a semmiből szü­letett meg. Saját szöveget írni és játszani nagyon intim dolog, de a felelősség a rendezés miatt is az én vállamon nyugodott. Ez iszonyatos teher, viszont minden kis jelenet megszületése hiheteden eufóriával járt. Fél év alatt tizenötször játszot­tuk, ami független előadásnál nagy szó. A nézők, akikkel a darab után beszélgetünk, úgy jönnek ki, hogy látszik rajtuk, valóban megérintet­te őket a munkánk. Számomra ez a színház. Mészáros Márton

Next

/
Thumbnails
Contents