Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-18 / 290. szám, hétfő
6 I KULTÚRA 2017. december 18.1 www.ujszo.com A színház, ha komolyan veszi önmagát Czajlik József, SchillingÁrpád és Varga Emese (Kovács Attila felvétele) LAKATOS KRISZTINA Dunaszerdahely. Megtörtént-e a rendszerváltás a színházban? Társadalmi tányező-e a színház napjainkban? Van-e helye a politikának, a politikusnak a színházban? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre kereste a választ a dunszt.sk online kulturális magazin pénteki, Színház ás hatalom címmel meghirdetett estje, amelyen Czajlik Józseffel ás Schilling Árpáddal Varga Emese beszélgetett. Schilling Árpád magyar rendező, 1995-ben megalapította a Krétakör Színházat, amely rövidesen az ország legismertebb, legelismertebb független társulatává vált. 2008-ban feloszlatta a társulatot, a Krétakör azóta előadó- és médiaművészeti műhelyként működik, Schilling Árpád pedig hazai munkái mellett rendszeresen külföldi színházakban rendez. Nem mellesleg: politikai állásfoglalásaival kiérdemelte a „nemzetbiztonsági kockázat” megjelölést. Czajlik József szlovákiai magyar rendező, a kétezres évek elejétől Budapesten él, 2011-től a kassai Thália Színház igazgatója. Azonos generációhoz tartoznak, pályájuk is mutat párhuzamokat - és nyilván különbségeket is. A pénteki, közel kétórás beszélgetés során - amelyből a következőkben csak néhány gondolatot emelünk ki - a két alkotó hasonló értékrendje mellett megmutatkozott a független színházi és a kőszínházi gondolkodás különbsége, a magyarországi és a hazai színházi „közbeszédet” uraló témák eltérő jellege is. Társadalmi tényező-e napjainkban? Varga Emese, a Komáromi Jókai Színház dramaturgja bevezető kérdésére - Társadalmi tényező-e a színház napjainkban? - mindkét rendezőtől azonos válasz érkezett: az, ha komolyan gondolja önmagát, ha vállalja, hogy fontos társadalmi, kulturális vagy kultúrpolitikai kérdésekben megnyilvánul. Az más kérdés, hogy kit és milyen módon tud elérni a gondolataival. Czajlik József egyebek mellett a Thália Marat/Sade- előadását idézte fel, amelybe (akkor) aktuális szlovákiai magyar kérdéseket is beépítettek - például a szlovákiai magyar 12 pontot vagy egy sla- met a „Bugár és Berényi” témára. A Thália igazgatója szerint ezek az utalások senkit sem érdekeltek, miközben a társulat egy része attól tartott, hogy akár be is zárhatják a színházat. Azaz: működtek a régi reflexek. Schilling Árpád szerint az oktatás nem nagyon készíti fel a fiatalokat, hogy miként közelítsenek meg egy kortárs műalkotást, a színházcsiná- lók pedig azt tanulták, véget ér a felelősség, amikor a függöny lehull. Ahhoz, hogy megszülessen a színház lényege - az individuumok egymás felé forduljanak, és közös- ség(élmény) jöjjön létre - folyamatosan keresni kell a kommunikáció lehetőségeit a közönség és az alkotók között. Egyébként úgy látja, a mai magyar színház mintha visszatérne egy régi, rendszerváltás előtti hagyományhoz: ismét a klasszikusokhoz nyúl, hogy a mondatok között üzengessen, összekacsintson a nézővel. „Ha ma erre büszke egy színház, az szánalmas. Az a bátorság, ha ki merjük mondani, amit gondolunk” - fogalmazott Schilling, többször is visszatérve a kulturális intézmények, illetve vezetőik felelősségéhez. Véleménye szerint „kulturális értelemben mégiscsak lennie kell az emberi méltóság, az emberi jogok bizonyos bázisának”, és ha helyzet van, az intézményeknek egyértelműen állást kell foglalniuk. Történt-e paradigmaváltás? Czajlik József szavaiból az derült ki, Szlovákiában legalább a generációváltás szintjén megtörtént a színházi rendszerváltás, és a szlovák színházak elkezdték elővenni, megfogalmazni a múlt, félmúlt fontos társadalmi kérdéseit; emellett nálunk a politika kevésbé nehezedik rá a színházi alkotásra. Hogy paradigmaváltás történt-e, az fogósabb kérdés. A szlovákiai magyar valóságról szólva a kassai direktor egyebek mellett azzal érvelt: kevesen tartják számon, de a Thália nem költségvetést kap a megyétől, hanem támogatást, amely a bérköltségeket sem fedezi teljes egészében, így - repertoárszínházként - meg kell találni a józan kompromisszumokat, és az aktuális, társadalmi témákat feszegető előadások mellett kell csinálni Montmartre-i ibolyát is, amire bejön a közönség. Arra a kérdésre, helye van-e a politikusnak a színházban, konkrétan, belefér-e a Thália önmagáról alkotott képébe, ha Csáky Pál európai parlamenti képviselő 56-os darabjának felolvasó-színházi változatával turnézik, Czajlik József annyit mondott: a darab és az előadás egy pályázatra született meg, amelyet nem a színház hirdetett meg; személy szerint nem érezte kínosnak a tűmét, Csákyt pedig nem „valamiféle politikai rémképnek” tekintette, hanem egy írónak, akinek a szövegével találkozott. A szakmán belüli törésvonal Schilling Árpád azt a tételt képviseli, hogy a magyarországi színházi világ „úgy maradt”, és az elmaradt rendszerváltás nem feltétlenül a politika bűne: a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek „nagy mesterei”, befolyásos (kő)színházi vezetői igyekeztek megőrizni a hatalmukat, ezzel együtt abban voltak érdekeltek, hogy a régi struktúrák is fennmaradjanak: hogy az állam adjon pénzt, és lehetőleg többet adjon... Azok az új emberek pedig, akik beléptek a színházakba, vagy alkalmazkodtak a rendszerhez, vagy megszöktek. „Az egész magyar társadalom infantilis, de a kulturális intézmények vezetői különösen azok - nem akarunk szakmáról beszélni, nem akarunk számokról beszélni. Ez egy feudális világ, amit az urambátyám viszony, a fratemizálás ural. Ahol a dolgok úgy dőlnek el, hogy ki kit ismer, ahol egy szakmai megbeszélésen fel lehet vetni, hogy a minisztérium illetékesét melyik színésznő milyen bájaival lehetne meggyőzni, hogy adjon több pénzt... Addig hagytuk, hogy bur- jánozzon ez a rendszer, míg végül valakinek ezt már csak használni kellett. Most az van, hogy bárkivel meg lehet csinálni bármit” - véli Schilling. Szerinte nem az a probléma, politikailag hova tartozik egyik vagy másik színház, hanem a szakmán belüli törésvonal: vannak nemzeti színházak, kiemelt színházak és egyebek, ez utóbbi kategóriát (a függetleneket) pedig a pálya szélére szorították. A pénteki Dunszt-est vége a színházi hatalom kérdését, azaz a rendező-színész(nő) viszonyt - ezen keresztül a közelmúltban kirobbant, magyar színházakat is érintő zaklatási botrányokat - érintette. Az a kérdés, hogy szlovákiai „ügyek” miért nincsenek, végül nyitva maradt. Vagy erkölcsösebb a szakma. Vagy jobban összezár. RÖVIDEN Jól nyitott az új Star Wars-film Los Angeles. Minden idők második legnagyobb elsőnapi bevételét produkálta a Star Wars: Az utolsó Jedik, amelyre csak csütörtökön este 45 millió dollár értékben váltottak jegyet az észak-amerikai mozikban - közölte a Disney filmstúdió. Bár a hivatalos premiert csak péntekre tűzték ki, számos moziban már csütörtökön műsorra tűzték a Star Wars-széria nyolcadik darabját, hogy kielégítsék a hatalmas érdeklődést. Ennél nagyobb - 57 millió dolláros - bevételt első napján csak a hetedik Star Warsfilm hozott 2015-ben. Elemzők szerint a teljes hétvége észak-amerikai jegybevétele meghaladhatja a 200 millió dolláros álomhatárt is, amelyet eddig csak három filmnek sikerült átlépnie nyitóhétvégéjén. A világ más országaiban eddig 60,8 millió dollár értékben váltot- tak jegyet az új filmre. A globális hétvégi bevétel becslések szerint 425 millió dollár körül lehet. (MTI) Petőcz Andrásé a Tiszatáj-díj Budapest. Petőcz András írónak adományozta a Tiszatáj-díjat a Tiszatáj folyóirat szerkesztősége. Petőcz András különböző műfajú írásaival 1988 óta, szinte folyamatosanjelen van a Tiszatáj hasábjain, 2010-ben a Behatárolt térben című, zárójelverseket tartalmazó könyvét, 2016-ban pedig A megvénhedt Isten című verskötetét is a Tiszatáj Könyvkiadó gondozásában jelentette meg - közölte a szerkesztőség. Petőcz András a nyolcvanas évek elején jelentkező írógeneráció tagja. Prózaírói munkásságának markáns teljesítménye a 2016-ban lezárult regénytrilógia (Idegenek, Másnap, Aysa), melyben az általa régóta vizsgált idegen jelenségét körvonalazza. A korábbi évek díjazottjai között szerepel mások mellett Ágh István, Grendel Lajos, Juhász Ferenc, Kiss Anna, Sütő András, Tandori Dezső, Térey János és Háy János. (MTI) Elhunyt Fábián Juli énekesnő Hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után szombaton Budapesten elhunyt Fábián Juli. Az énekesnő, dalszerző, dalszövegíré 37 éves volt. Budapest. Fábián Juli a szakma és a közönség által az egyik legtöbbre tartott magyar díva volt, aki a dzsessz és a pop műfajában számos sikeres produkció részese volt. 1980-ban született. Külkereskedelmi Főiskolán szerzett diplomát, amellyel párhuzamosan az Etűd Zeneiskolában sajátította el a dzsessz- ének alapjait. Két év énektanulás után felvételt nyert a Liszt Ferenc Zene- művészeti Egyetem Jazz tanszakára, Berki Tamás tanítványaként. Pályafutása első éveiben énekelt a kizárólag női tagokból álló Soft Jazz Bandben, saját dzsessz kvartettjében, a Just In Time-ban és a Jazzjetben. Rendszeres vendége volt a Gyárfás István Triónak, több alkalommal énekelt Pege Aladár zenekarával, a Budapest Jazz Orchestrával, a Free Style Chamber Orchestrával, több ízFábián Juli (1980-2017) (Képarch) ben fellépett a Magyar Rádió Márványtermében. 2005-től dzsessz- éneket tanított az Etűd Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskolában. Fábián Juli 2003-ban három számban közreműködött Deseő Csa- ba-Gyárfás István Trio Tale című lemezén, 2005-ben az elektronikus zenét játszó Erik Sumo Band tagjaként a My Rocky Mountain című CD-n énekelt. 2007-ben és 2008-ban az egyik legismertebb jazzénekverseny, a Montreux Jazz Voice Competition legjobb nyolc énekese közé jutott. 2005-től öt éven át énekelt a népszerű nujazz csapatban, a Barabás Lőrinc Eklektricben, amellyel két stúdióalbumot (Ladal - 2007; Trick - 2009) készített. 2009-ben a Fábián Juli Jazz Riff-fel csinált lemezt Honey & Chili címmel. 2010-ben énektanárként közreműködött az első magyarországi X-Faktor versenyzőinek szakmai felkészítésében. 2011-ben elnyerte a Lakatos-Ablakos Dezső Ösztöndíjat, ugyanebben az évben a Sárik Péter zongoristával közös duójával Harmony címmel publikált zeneanyagot. Szintén 2011-ben megjelent Zoohackerrel közös elektroakusztikus duójának négyszámos EP-je, a Girly, majd a formáció indult A Dal 2012-ben, és a Like A Child című dallal bejutott a nyolcas döntőbe. Fábián Juli & Zoohacker 2015-ben stúdióalbumot jelentetett meg Shine címmel. Valamennyi nagy hazai nyári fesztiválon fellépett. (MTI)
