Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-02 / 277. szám, szombat

www.ujszo.com | 2017. december 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mindent el lehet érni? Az illetékes szervek tudják, hogy kit kell bírságolni és kit nem MÓZES SZABOLCS 'ÍMi1'/"1,,, ászlóbírságolók, nyelv­rendőrök és társaik. Avagy ha mindent el le­het érni, miért nem lehet megoldani néhány régi, fájó problé­mát? 4500 eurós bírságot kapott a DAC, mivel magyar zászlót formáló ko­reográfiát mutattak be a hazai druk­kerek a Slovan elleni mérkőzésen. Nyelvrendőrök járják a magyar fal­vakat, hogy piszlicsáré ügyekben zaklassák az önkormányzatokat. Mi a közös a kettőben? Mindkét intéz­kedéstípushoz a korábbi időszakok magyarellenes jogszabályai vagy törvényrészletei szolgáltatják ajog- alapot. Amelyeket azóta sem módo­sítottak, sőt, a változtatás nincs is tervben. A magyar zászlók kihelyezését a sportról szóló törvénybe csomagol­ták bele még a korábbi Fico­kormányok idején, lényege: nem le­het külföldi zászlókat vinni hazai sporteseményre. Az sem segít, ha Dunaszerdahelyen úgy próbálják kijátszani a jogszabályt, hogy nem zászlót lengetnek, hanem a szurko­lók által felmutatott papírlapokból vagy lufikból áll össze a piros-fehér-zöld trikolór. Hogy mennyire következetesek a bírságolásra hivatott szervek, jól mutatja, hogy a B-közép több szlo­vák klub stadionjában rendre brit, angol, brazil, cseh és más zászlókat lenget a lelátókon. Ez senkit sem iz­gat, mivel a rendelkezés nem a kül­földi zászlókat hivatott tiltani - ahogy a törvény betűje állítja -, csu­pán a magyart. Csak ezt így nem le­hetett beleírni a jogszabályba. A he­lyes értelmezést viszont rá lehet bíz­ni az ellenőrző szervekre, amelyek tudják, kit kell bírságolni és kit nem. Ugyanez a helyzet az idegen nyelvű kifejezésekkel. Az óriáspla­kátok tele vannak angol mondatok­kal és szlogenekkel, ám nagyon hosszasan kellene kutakodnunk em­lékeinkben, ha csak egy esetet is fel szeretnénk idézni, amikor ezért va­lakit figyelmeztettek vagy megbír­ságoltak a kulturális minisztérium derék dolgozói. A magyar nyelvű plakát nyomban mindenkinek feltűnik. Van feljelentő, van nyelv­rendőr, van politikai akarat. A drukkerek leleményesek, ha kell, a piros-fehér-zöldhöz még hozzávarrhatnak mondjuk egy egy- centis kék csíkot, és hivatalosan máris négyszínű a drapéria, ergo nem törvénysértő. Ám érezzük, hogy nem ez a megoldás. A megoldás a törvények módosítása, amelyre jobb alkalom nincs is, mint amikor ma­gyar politikusok vannak kormányon. A Híd demagóg és társadalmilag rendkívül káros magyarázkodó szlogenjéből pedig azt is „tudjuk”, hogy ez az a koalíció, amiben a leg­több kisebbségi előrelépést lehet el­érni - állítólag többet, mint a Dzurinda-kormányok idején. Ha ez valóban így lenne, akkor a mostani kommentár apropóját szolgáltató ügyek nem lennének ügyek, hiszen csak egy-két, a szlovákok életét nem érintő, politikai érdeklődésre számot nem tartó paragrafust kellett volna elgyalulni. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A populizmus királyai LAJOS P. JÁNOS K edden robbant a „bomba”, hogy a képviselők - köztük a kormánypártiak többsége is - nem hajlandók gyorsított el­járásban tárgyalni a fizetésük befagyasztására vonatkozó jogszabályt. Ez azt jelentette, hogy idén már nem tudják mégállítani a törvényből automatikusan következő béremelkedést, mi­vel ajogszabályt rendes eljárásban csak a következő ülésen fogadhatná el a testület, ami rendes körülmények között csak januárban kezdődik. A javaslatra mindössze 32 képviselő szavazott igennel, ebből 15 Kotleba képviselője. Az ellenzék többi része egységesen elutasította a javaslatot. A kormány főpopulistája A fizetések befagyasztására vonatkozó jogszabályt a kormány nyúj­totta be, és javasolta azt is, hogy gyorsított eljárásban tárgyalja a parla­ment. Mivel a törvényjavaslatot november 15-én fogadta el a kormány, nem is tehetett mást, csak kérni a gyorsított tárgyalást, ha azt akarta, hogy januárban életbe léphessen a törvény. A miniszterelnök indítékai­ról lehet vitatkozni, feltehetjük a kérdést, hogy vajon a megyei válasz­tások eredménye, a Smer és a másik két kormánypárt preferenciáinak csökkenése közrejátszott-e mindebben. Az azonban biztos, hogy már a benyújtása is erősen populista lépés volt. Célja a „soft szavazatvásár­lás”, vagyis a választók erre fogékony részének megszerzése/meg- tartása. Fico reakciója viszont már a szélsőséges populista kategóriába esik. Ahogyan viszont bejelentette, hogy összekapcsolja a kormánnyal szembeni bizalmi szavazással, az már az egyik legnagyobb kaliber volt - ennél nagyobbnak talán csak az egy héttel korábban „elsütött” éjsza­kai műszak tekinthető. Ha ez megrendezett akció volt, akkor a médiata­nácsadója komoly karácsonyi jutalomra számíthat, a tervért és a kivite­lezésért egyaránt. A másik „király" Robert Ficónak megvan a megfelelője az ellenzéki oldalon. Igor Matovič nem hagyhatta ki ezt a lehetőséget, a parlamenti munkával szembeni averzióját is félretette, és hat hónap után bement a törvényho­zásba, hogy ellenzékiként beteq essze ugyanazt a bérbefagyasztási ja­vaslatot, ráadásul egy egészségügyi törvényhez csatolva. Ä kormá­nyoldal elutasítása borítékolható, a cél tehát egyértelmű: úgy beállítani a kormányoldalt, hogy emelni akarja a képviselői fizetéseket. Demagó­giából újabb egyes Matovičnak. Sok vagy kevés? Lehet azon vitatkozni, hogy sok vagy kevés a képviselők fizetése. A minimálbérhez viszonyítva sok a több mint 3 ezer euró, az európai par­lamenti képviselő fizetéséhez képest - aki mintegy 7 ezer eurót keres -, kevés. Bizonyos időszakokban, mint amilyen a 2009-es gazdasági vál­ság és az utána következő időszak volt, valóban indokolt, hogy az or­szág vezetői szolidaritást vállaljanak az emberekkel, legalább ne emel­kedjen a fizetésük, ha másoké sem nő, vagy egyenesen csökken, esetleg sokan veszítik el munkájukat. Ez az időszak azonban szerencsére mö­göttünk van. A demokratikus rendszer nem attól a legjobb, hogy keveset kell fizet­ni a vezetőknek. A királynak nem volt szüksége fizetésre, hiszen min­den az övé volt, az ország .javait” csak „hűbérbe” adta a hozzá hű va­zallusoknak, s ha akarta, visszavette azokat. Valami hasonló működött a szocializmusban is, ahol a kommunista pártvezetőknek sem volt szük­ségük magas fizetésre, hiszen mindent állami pénzből oldottak meg, lásd például az olcsón/ingyen kiutalt villákat. A pénzt különben sem tudták volna elkölteni, mert nem nagyon volt mire. A parlament és a kormány az ország kirakata, ami nincs ingyen. A vezetés fizetésén nem spórolni kellene, hanem olyan embereket oda juttatni, akik megérdemlik. Nem a fizetést kell számon kérni, hanem a munkát. És, hogy kinek fizetünk, az a választásokon dől el. Hány fok kell a boldogsághoz? F ppen a legj obbkor hozták E nyilvánosságra azt a kuta­tási eredményt, amely sze­rint a 22 Celsius fokos át­laghőmérsékletben élők a legbol­dogabbak és legbarátságosabbak. A Melboume-i és a Pekingi Egyetem tudósai 1,6 millió embert vontak be a kutatásba az USA-ból és Kínából. Azt vizsgálták, hogyan hat a hely i átlaghőmérséklet a személyiségre. „A hőmérséklet alapvető környe­zeti faktor, amely kapcsolatban áll az egyének viselkedési mintáival, és ebből kifolyólag a személyiségük alapvető dimenzióival” - fogal­maztak a tanulmány szerzői. Nos, kiderült, hogy a nagyjából 22 Celsi­us fokos langymelegben élők sze­mélyiségijegyei a társadalmi beil­leszkedés és kiegyensúlyozottság terén is kiemelkedőek. Általában nyitottabbak az újdonságokra, és érzelmileg is stabilabbak. „A kelle­mes hőmérséklet arra ösztönzi az embereket, hogy fedezzék fel a kül­ső környezetet, amely a társadalmi interakcióban és az új tapasztala­tokban is bővelkedik” - magyaráz­ták a kutatók. Mondom, mindezt épp jókor tud­tam meg, mert továbbgondolhatom a dolgot, akár anélkül, hogy tüzete­sebben megvizsgálnám, milyen az átlaghőmérséklet szükebb pátriám­ban. Lehet, hogy boldognak kellene lennem? Az biztos, hogy engem fe­leslegesen kérdeznének, mert ke­délyállapotom szinte naponta vál­tozik. Két napja például konkréten a béka segge alatt volt. „Gyorsvona­tom” 50 perces késéssel érkezett a célállomásra, mert fél centis hóban vesztegelt. A váltókat kellett letisz­títani, méghozzá manuálisan - lát­tunk egy embert seprővel szaladni menetirányba az egyik „behavazott” állomáson. 2017.november 30-án. Amikor órás lebontásban követni lehet az időjárás változásait bármely okostelefonon. Másnap már meg se kottyant ne­kem a pozsonyi városi közlekedés összeomlása, békésen várakoztam a megállóban, nem siettem sehová, főleg munkába nem. Volt nálam hi­deg élelem és forró tea, gondoltam, letáborozom a pádon. Hát, mire ké­nyelmesen elhelyezkedtem, nem megérkezett a busz?! Megint oda a boldogság, gondoltam, de persze kötelességtudóan felszálltam. Amúgy ez a 22 fok nem hülyeség, „az ember” akár rövid ujjú pólóban is grasszálhat, ha akar, de melege sincs, pont ideálisan érzi magát. Mégiscsak tudhatnak valamit ezek a tudósok. Elhatároztam, hogy meg­osztom velük egy idei kutatásom eredményeit, teljesen ingyen. Nos, kedves kollégák, a helyzet a követ­kező. (Egyetlen alanyon vizsgáltam a reakciókat, úgyhogy kezeljék en­nek megfelelően). A nyári hóna­pokban a hőmérséklet fokozatos emelkedésével egyenes arányban csökken az adott térségben élő em­- berek komfortérzete. Megfigyeltem, ; hogy 3 5 fokos hőségben a zsúfolt : buszon elhangzó cifra káromkodá­sok száma érzékelhetően emelke­dik, sőt, nyelvileg is változatosabb képet mutat, mint egy kora őszi na­pon. Ha kánikulában kutatnák a bu­szon zötykölődők boldogságérzetét, az bizony a béka segge alatt lenne - bár tudom, hogy ez nem éppen tu­dományos meghatározás. Viszont ha ugyanazon időben a strandon ; kérdeznék a sütkérezőket, pancso- ; lókat közérzetükről, a boldogság- ; mutató nagy valószínűség szerint a maximumon állna. Hát így. De azért : tessék csak tovább kutatni. Meg- ; jegyzem, lehet, hogy szakmát té- ; vesztettem, és nekem is valami : ilyesmivel kellene foglalkoznom, : persze jó pénzért. JUHÁSZ KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents