Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-15 / 288. szám, péntek
www.ujszo.com | 2017. december 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A Duna hangjai Az angolszász világban vad-sejtelmes elképzelések éltek a Dunáról KOLLAI ISTVÁN M indannyiunknak ismerős lehet a rémfilmeknek az a műfaja, amelyeknek a helyszíne a vadon. Amikor a vadvilágban kell túlélni, és amikor az ellenfél a vadvilág élőlényeiből - emberekből, állatokból - vagy éppen „halottaiból”, szellemeiből áll. Nem olyan közismert, de ezt a műfajt száz éve többek közt a Duna ihlette, mégpedig a Pozsony alatti Duna-szakasz. Idén is a mozikba került egy ilyen film, címe nemes egyszerűséggel Dzsungel. A Dzsungelben egy amerikainak - a gyerekként még Harry Portért játszó Daniel Radcliffe-nek - az Amazonas medencéjéből kell megtalálni a kiutat. A pontos történettől függetlenül, ezekben a filmekben mindig a modem ember vív élet-halál harcot egy számára vadidegenné vált, életveszélyes környezetben. Az alapmű, ahová a mai filmesek sokszor visszanyúlnak, a Gyilkos túra 1972-ből, amelyben négy amerikai jóbarát vagány vadvízi kenuzásra indul egy kietlen vidéken, ahol végül a vadvíz jelenti a legkisebb veszélyt a szereplőkre. Ez a kenu-horror műfaj viszont valójában jóval korábban már létezett, csak épp könyvekben és novellákban. A műfaj megszületését egy korabeli sztárhorrorszerző, Al- gemon Blackwood Dunán játszódó novellájától számítják. Ebben két fiatal jóbarát- egy amerikai és egy svéd-kenuval indul lefelé a Dunán, és minden rendben van, egészen Pozsonyig... Pozsonyban viszont a helyi magyarok sejtelmes aggódással próbálják rávenni a fiúkat, hagyjanak fel a kenutúra folytatásával. A part menti fíizfavilág babonás, sötét erejéről beszélnek. Magabiztos hőseinket ez nem tántorítja el, pedig gyűlnek a baljós jelek, majd végül a szerteszét folyó dunai ártér egyik fűzfákkal teli kis szigetén éri őket az éjszaka. Mi, olvasók ekkor persze már a legrosszabbat sejtjük. Az 1907-es dunai rémtörténetet olvasta Tolkien is, és az irodalmárok szerint ihletője volt a Gyűrűk ura „Öregerdőjének”, a sötét gondolatokkal teli, rosszindulatú és embergyűlölő fák világának. Apropó, olvasás: a Fűzfák című horrorkönyvet ne keressék sehol, mert magyarul nem jelent meg ez az írás (de ez már előkészítés alatt van). Pedig a Fűzfák egy korrajz is arról, hogy az 1900-as évek amerikai írójának szemében a Pozsony alatti Duna-világ maga a vadon, az őserők birodalma. Semmi modernizáció. Pedig de szeretnénk azt látni, hogy a dualizmus éveiben végre utolértük a nyugatot. Ehhez képest osztrákmagyar ide, monarchia oda, az ide utazó amerikai író számára Bécs és Magyarország között még mindig volt egy határ, ahol a civilizációból átlépünk valamiféle gyepüsávba. Mi inkább azt a képet ápoljuk a Dunáról, hogy ez egy kultúrtáj kul- túrfolyója, a „kék Duna”, a mi Rajnánk, Temzénk, a mi Pó folyónk. Lehet hogy ez így van, mindenesetre érdekes észrevenni azt, hogy az angolszász világban inkább a Mississippi vad-sejtelmes atmoszférája lengte be sokáig a Dunát. Ez a kép persze változhat, többek között az óriásivá duzzadó dunai turizmusnak köszönhetően. A Duna-parti fűzfák pedig — ezt mi jól tudjuk - sokkal többről tudnak mesélni, mint csallóközi sejtelmes lényekről. Például aranymosókról és vízimalmokról, halászatról és kereskedőkről, vizáról és Vízivárosokról, törökről és Búvár Kundról. Most a Duna Alapnak köszönhetően (ami magánszemélyek és vállalatok kezdeményezése a folyó menti élet fejlesztésére) a Pozsony környéki menetrend szerinti hajókon is meghallgathatóak ilyen történetek, mobiltelefonos útikalauz formájában. Dévénytől Pozsonyig hajózva, vagy tovább a Danubianá- ig, a sokszor monotonnak tűnő táj igazából rengeteg ilyen sztorit rejt, amelyek most a magyar és a szlovák verzió mellett angolul is letölthetőek, hogy a part menti fák ne tűnjenek olyan sejtelmesnek és idegennek, mint száz éve Algemon Blackwoodnak. Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Berónyi József maradt Túljutott az első szakítópróbán a Magyar Közösség Pártja, valamint az Egyszerű Emberek és Függetlenek (OĽaNO) mozgalom. Az utóbbi tömörüléshez tartozó Jozef Viskupič a novemberi voksoláson legyőzte Tibor Mikušt, Nagyszombat megye eddigi elnökét. Aztán némi hezitálás után meghagyta tisztségében, sőt: bizonyos mértékig előbbre léptette Berényi Józsefet, akire első alelnökként a régió oktatásügyi, valamint a közlekedési infrastruktúra szakterületeit bízná. A két párt körvonalazódó együttműködése nem kapott léket, amihez elsősorban a tizenhárom képviselőt felvonultató MKP politikai súlya járult hozzá, továbbá partnerük előrelátó stratégiája. Ennek részeként Igor Matovič azt iparkodik elhitetni, hogy már csak Bugár Bélát és a Hidat bírálja, a szlovákiai magyarokkal, különösen az MKP támogatóival már nincs semmi baja. Az újdonsült megyei vezető pedig, a remélt sikeres együttműködést szem előtt tartva, csak első megnyilvánulásaiban firtatta, mekkora az eddigi alelnökök felelőssége a megye rossz anyagi kondíciója vagy a nehezen ellenőrizhető lépéseik miatt. A teljes igazságot Berényi tudja, aki főleg a választópolgárainak és különösen Menyhárt József következetes kiállásának köszönhetően ezúttal öt évet kapott ahhoz, hogy a frakciójával együtt valóra váltsa mindazt, amit a kampány során ígért. Egy álláspont kát olvasata Nyilvánosságra hozta a Velencei Bizottság az ukrán oktatási törvény- tervezettel kapcsolatos álláspontját. Ha hétköznapi nyelvre fordítjuk le az Európa Tanács neves alkotmányjogászok alkotta tanácsadó szervének udvarias és bonyolult jogászi stílusú dokumentumát, akkor egyértelmű a megállapításuk: legitimnek tartják Kijevnek azt a törekvését, amely arra irányul, hogy minden ukrajnai állampolgár értse és beszélje is az államnyelvet. Ugyanakkor ezt a célt nem lehet elérni a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatásának korlátozásával, e közösségek szerzett jogainak csorbításával. A világos szakvélemény ismeretében Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter indokoltan szólította fel ukrán partnereit, hogy töröljék el a törvénytervezet kifogásolt 7. cikkelyét, amely csak a nemzetiségi iskolák negyedik osztályáig engedélyezné a teljes anyanyelvi oktatást, a felsőbb tagozatokban kevés kivétellel csak ukránul lehetne tanítani. A kijevi kabinet azonban igyekszik kibúvókat találni. Pavlo Klimko külügyminiszter rezzenéstelen arccal állítja, hogy a velencei testület nekik adott igazat, nem kötelezi Ukrajnát semmiféle korrekcióra. Szerhij Tárán ismert politológus azzal biztatja a kijevi kabinetet, hogy Magyarországnak nincs túlságosan sok eszköze az Ukrajnával szembeni nyomásgyakorlásra. Szerinte a budapesti kormánypártok csak azért hangoskodnak, hogy a jövő tavaszi magyarországi választások előtt minél több támogatót szerezzenek odahaza. Ezek a magyarázkodások azonban nem változtatnak a lényegen. Vagyis a kijevi kabinetnek ki kell kászálódnia az önmaga ásta nacionalista gödörből, ha valóban a demokratikus Európába iparkodik. Aki nem lép egyszerre... A Kossuth rádió híradásait csak akkor hallgatom, ha alacsony a vérnyomásom. Máskor inkább a pozsonyi vagy a prágai hullámhosszra kapcsolok, ahol nem a hírhedt manipulátorokat is túlszárnyaló agymosás fogad, hanem tisztességes tájékoztatás. A 180 perc című budapesti hírmagazin valamivel kiegyensúlyozottabb, ott meg az agresszív hangnemet megütő, a kormánypártokat ajnározó Kocsis Éva borzolta a kedélyemet. Nagy meglepetéssel olvasom, hogy a műsorvezető hölgyet leváltották. Nem a bántó stílusa miatt. Azért lett kegyvesztett, mert péntek reggelenként olykor némi önbecsülést érezhetett magában, ezért néha nemcsak az Orbán Viktomak nyilván előre elkészített kérdéseket olvasta fel, hanem másokkal is szembesíteni merészelte őt. Arra várt választ, vajon a magyar kormány miért riadt meg a javasolt népszavazástól, amely a budapesti nyári olimpia megrendezéséről döntött volna. Két hete pedig Kocsis arról érdeklődött, hogy valóban több mint két- milliónyian küldték-e vissza az úgynevezett nemzeti konzultáció kérdőíveit, s tényleg lehallgatják-e a Soros György által támogatott hazai civil szervezeteket? Ilyenkor a meghökkent kormányfő érezhetően kiesett magabiztos szerepéből, majd érdemi felelet helyett lekezelően kioktatta a műsorvezetőt. Vagy ő parancsolta meg a lefokozását, vagy valamelyik buzgómócsing. Intő példát statuálva mindenkinek, aki a budapesti közrádióban meg a királyi tévében nem azt szajkózza, amit le- kottáznak. r Az Iszlám Állam híveinek nyomára bukkant a berlini rendőrség Berlin. Razziát tartottak csütörtökön Berlinben feltételezett iszlamista terroristáknál - írta a BZ című helyi lap. A berlini tartományi legfőbb ügyészség szóvivője megerősítette az értesülést, és elmondta, hogy egyebek között állam elleni súlyos bűncselekmény előkészítésének gyanúja miatt folytatnak eljárást. A BZ szerint hét helyszínen tartottak házkutatást, és terrorelhárító rendőri alakulatok őrizetbe vettek legkevesebb egy embert. A hatóságok arra gyanakodnak, hogy az elfogottak a közelmúltban tértek vissza Szíriából, ahol az Iszlám Állam nevű terrorszervezet kötelékében tevékenykedtek. A berlini tartományi főügyészség által irányított eljárás olyan emberek ellen irányul, akik közé a tavaly decemberben, egy berlini karácsonyi vásáron végrehajtott, iszlamista terrormerénylet elkövetője, Anis Amri is tartozott - írta a BZ. A főügyészség szóvivője elmondta, hogy négy ember ellen folytatnak eljárást. Terrorista szervezetben viselt tagsággal és állam elleni súlyos, erőszakos bűncselekmény előkészítésével gyanúsítják őket. A 18 és 21 év közötti fiatalemberek közül kerten már tavaly novemberben elutaztak a Közel-Keletre, hogy csatlakozzanak az Iszlám Államhoz. Egyikük kiképzést kapott lőfegyverek és robbanószerek használatából. Hárman valószínűleg még Szíriában vagy Irakban tartózkodnak, a negyedik segített nekik eljutni az Iszlám Állam által ellenőrzött régióba. A szóvivő a házkutatások eredményéről az eljárás érdekeire hivatkozva csak annyit közölt, hogy lefoglaltak bizonyítékokat, a többi között adathordozókat. Anis Amri tavaly december 19-én a német főváros egyik leghíresebb karácsonyi vásárán, a Breitscheid téren követett el merényletet. A szélsőséges iszlamista egy lopott kamionnal halálra gázolt 12 embert, a támadásban ötvennél is többen megsebesültek. Az elutasított tunéziai menedékkérő a támadás után elmenekült az országból, és néhány nappal később meghalt az olaszországi Milánó egy-elővárosában rendőrökkel folytatott tűzharcban. (MTI) Hopp,teKiska!
