Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-13 / 286. szám, szerda
KITEKINTŐ www.ujszo.com | 2017. december 13. 9 Litvániában nem szabad kétnyelvű utcanévtáblákat kihelyezni, kivételt az a néhány eset képez, amikor a tábla nem információs, hanem „dekorációs" célokat szolgál. Trakaiban a Karaim utca neve karaim nyelven is szerepelhet. Évente 200 000 eurónyi támogatást osztanak szét a kisebbségek között - összehasonlításképp: a szlovákiai Kisebbségi Kulturális Alap nyolcmilliós költségvetéssel rendelkezik, megalakulása előtt pedig a kormányhivatal átlagban megközelítőleg négymillió eurót oszthatott szét a nemzetiségi kultúrára. Litvániában összesen 154 nemzetiséget tartanak számon - nem különböztetnek meg őshonos és bevándorló kisebbségeket. A libanoni közösség három főből áll... A nemzetiségi osztályhoz évente nagyjából 250 projekt érkezik, ezekből 150-et tudnak támogatni. A fókuszban a toleranciát növelő programok állnak. „Az egyik legfontosabb célunk a romák elfogadtatása és az antiszemitizmus elleni harc” - hangsúlyozza Vaiva Veželité-Pokladova, az intézmény munkatársa. Létező diszkrimináció Egy felmérés szerint a romák állnak az első helyen, ha arról kérdezik az embereket, kiket nem szeremének kollégájuknak (a romákat a börtönviseltek, a homoszexuálisok, az értelmi fogyatékosok és Jehova tanúi követik a listán). A toleranciára buzdító projekteknek mégis van hasznuk, ezt az mutatja, hogy míg 2012-ben a megkérdezettek 62,6 százaléka nem akart volna együtt lakni egy romával, két év alatt ez a szám 58,2 százalékra csökkent, a zsidókat pedig 2014-ben már csak a megkérdezettek 10 százaléka utasította el lakótársként, szemben a két évvel korábbi 14,7 %-kal. A lengyelekkel és az oroszokkal szemben is csökkent az elutasító tendencia, de a nem litván nemzetiségű állampolgároknak még mindig a negyede vélekedik úgy, hogy Litvániában létező jelenség a nemzetiségi diszkrimináció, és több mint tíz százalékuk az elmúlt tizenkét hónapban saját bőrén is megtapasztalt ilyesmit. A legtöbben egyébként arra panaszkodnak, hogy a litván nyelv nem megfelelő ismerete miatt volt részük hátrányos megkülönböztetésben. Garázsszerkesztőség S máris visszakanyarodtunk az iskolákhoz, amelyeknek megmaradása a lengyel kisebbség számára létkérdés. Nem véletlen, hogy a Vilniusban megjelenő lengyel nyelvű napilapban, a Kurier Wilenskiben nagyon gyakran oktatásügyi témák kerülnek a címlapra. A lapot öt belső munkatárs, öt állandó külső munkatárs és több alkalmi szerző állítja elő heti ötször. Hétfőn nem jelenik meg a lap, mert vasárnap zárva a posta, így a terjesztés nem megoldható. A szerkesztőség - Európában talán egyedülálló módon - egy garázsban székel. A laptulajdonos Zygmunt Klonowskinak ugyanis a fő - és főleg jövedelmező - vállalkozása egy autószerviz, ennek emeletén kapott helyet a szerkesztőség és az egyszemélyes mininyomda. A nyomdász már évek óta megbízhatóan teljesíti feladatát, a kérdést, mi van, ha megbetegszik, nem is tudja értelmezni. Nem betegszik meg. Rajmund Klonowski, a lap munkatársa is kiemeli, a kisebbségi létben kulcsfontosságú, hogy az ember tudjon rögtönözni, adaptálódni és felülkerekedni a nehézségeken. Ennek illusztrálására rögtön elmesél egy történetet: „Mi voltunk az első lap Litvániában, amely digitális fényképekkel kezdett dolgozni. Amikor ugyanis az ország függetlenné válása után radikálisan lecsökkent a lapnak adott állami támogatás, és el kellett költöznünk a sajtóházból, többé nem fértünk hozzá a fotólaborhoz. Próbáltunk jól kijönni a helyzetből, sikerült.” Polgári kötelesség Klonowskiék „nagy lengyel családnak” számítanak Vilniusban. Az idén kilencvenéves nagyapa a németek és a szovjetek ellen is harcolt, Zygmunt Klonowski pedig a Litvániai Lengyelek Uniójának létrejöttében is komoly szerepet vállalt. „Amikor bizonytalanná vált a lap jövője, a családunk polgári kötelességének érezte, hogy beszálljon” - magyarázza Rajmund Klonowski, aki újságíróként és rendszergazdaként is dolgozik a lapnál. A napi 16 oldalon, A4-es formátumban megjelenő újság azonban a lapeladásból és a reklámokból nem tudna megélni, és Klonowskiék vállalkozása, a Klios sem tudná fedezni az összes költséget, a Kurier Wilenski fennmaradása így a lengyel szenátus támogatásaitól is függ. Jelenleg 2500 példány fogy naponta a lapból, de az olvasottsága a harmincezret is elérheti, vannak példányok, amelyeket egy nagycsalád minden tagja vagy egy komplett iskolai osztály olvas. A szerkesztőség szórakoztatni is igyekszik az olvasókat, szerveznek szépségversenyt vagy gyerekfotó- szavazást, minden évben megválasztják az év litvániai lengyel személyiségét. A címlapra azonban ott- j áriunkkor is egy nagyszabású oktatási konferencia kerül. Robert Mickiewicz főszerkesztő hangsúlyozza: „Az iskolák a legfontosabbak. Iskolák nélkül már senki sem fog lengyelül beszélni, mi pedig lassan elveszítjük az olvasóinkat.” A tanulmányút létrejöttét a MIDAS (Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete) és a „Pomoc Polákom na Wscho- dzie” alapítvány támogatta. „Rögtönözni, alkalmazkodni, a nehézségeket legyőzni" - ez a kisebbségi lét kulcsa Rajmund Klonowski újságíró szerint Ebben a garázsban székel a Kurier Wilertski szerkesztősége Trakai városa a szigetre épült váráról ismert (A szerző felvételei) Kóstoltak már karaim kybynt? „Ez a 21. század, senkit nem lehet kényszeríteni, hogy karaim családból válasszon feleséget" - mondja nevetve Arturas Lavrinoviőius, az egyik kybynlar, vagyis hagyományos karaim specialitásokat kínáló vendéglő tulajdonosa Trakaiban. A szigetre épült váráról ismert település a karaim etnikum egyik központja - a Litvániában élő 200 karaim 60%-a ebben a városban lakik. A karaim egy türk nyelvű, saját vallással (karaita judaizmus) rendelkező népcsoport, kép- visalőik az egész világon sincsenek sokan, a legtöbben, mintegy ötszázan a Krím- félszigeten élnek, betalálunk belőlük Lengyelországban is. Évszázadokon átcsakaztfo- gadták el karaimnak, akinek mindkét szülője karaim volt, most már megengedőbbek - sokszor a „félkaraimok" aktívabbak nemzetiségi ügyekben, mint azok, akiknek minden felmenőjük karaim volt. Egymás között otthon általában a többségi nyelvet használják, de saját nyelvük megőrzését is fontosnak tartják, erre szolgál a gyerekeknek a vasárnapi iskola. A karaim nép hírnevét ízletes gasztronómiája öregbíti - a kybyn, azaz a marha- vagy bárányhússal töltött omlós tészta első kóstolásra a karaim nép barátjává tesz mindenkit
