Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-11 / 284. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2017. december 11. SPORT akkor pedig egy értekezleten azt kérdezték tőlem, miért nem voltam keményebb a szövetségi kapitánnyal, holott én úgy gondoltam, nem őt és a játékosokat kellene felelősségre vonni. Egy mostani írásom is pont erről szól: ezek a játékosok a legjobbak, akkor miért őket bántjuk? Nem tehetnek róla, hogy ők a legj óbbak, erről azok tehetnek, akik évek óta erre adják a pénzt, s nem valamijobbra, meg azok az edzők, akik ilyenné nevelték őket. A V-közép című műsorom rámenősebb beszélgetései után többször előfordult, hogy sportpozíciót is betöltő politikai potentátok nehezményezték a tevékenységem. De nem fogok mást mondani, mint ami a véleményem, szerintem ez a mi szakmánk lényege. Az kétségtelen, hogy egy erősödő központi hatalomnál, amely egyre kevésbé tűr meg ellenvéleményt, ez veszélyes játéknak tűnik, de egy újságírónak nem szabad feladni az újságírás lényegét. Pető Péter néhány hónapja azt mondta nekünk egy interjúban, nem lehetetlen Magyarországon újságot írni, de egyre nehezebb. Egyetért? Abszolút. Megvan a megfelelő újságírói garnitúra arra, hogy jó minőségű, sokszínű sajtó készüljön, csak éppenséggel az igazi sajtómunkára már egyre szűkebb keretek között van lehetőség. így pedig azoknak az újságíróknak, akik erre esküdtek fel, egyre nagyobb versenyben kell elérniük, hogy megjelenési lehetőségük legyen. Sokkal kevesebb a munkalehetőség, mint a munkaerő-kínálat, így a normális újságírás egyre kevésbé biztosítja a megélhetést. Ez jelenti a legnagyobb veszélyt a magyar sajtószabadságra. Az elvi szabadság adott, de az anyagi feltételeit lehetetlenné tették. A Komlósi Oktatási Stúdió tanáraként hogy tapasztalja, mekkora ma az érdeklődés a fiatalok körében a sportújságírás, a sportkommentátori szakma iránt? Sokan jelentkeznek sportújság- írónak, de tapasztalatom szerint már nagyon kevesen tudják, mi az. A nagy magyar sikert igen szívesen, nagy átéléssel közvetíti az ember, és ez nyilván lehet a sportkommentátor pályájának a csúcsa, de a magyar sportsajtó nagy részében tapasztalható propagandisztikus hozzáállás úgy szűrődik le a fiatalok többségében, hogy ez a normális viselkedés. Ez elég szomorú, de vannak azért olyanok, akik úgy gondolják, a kritikus újságírásnak is helye van a sportsajtó palettáján. Önt elsősorban kézilabdakommentátorként ismerte meg a nagyközönség. Mit gondol a magyar kézilabda helyzetéről? Egyrészt ott a Veszprém, amely sorozatban negyedszer szerepelt a férfi BL Final Fourjában, a tavalyi riói olimpián azonban nem volt ott sem a férfi-, sem a női válogatott... Nagyon furcsa a helyzet. A magyar klubkézilabdázás az anyagi javaknak köszönhetően ficánkolhat, a klubok nagyon erősek. Először volt a Győr, aztán jött a többi csapat, s most már azt lehet mondani, hogy a magyar női kézilabdabajnokság egyértelműen a világ legerősebb bajnoksága. A kiesés ellen küzdő csapatokban is nemzetközi klasszisok játszanak, az ész nélkül a sportágba öntött pénznek köszönhetően. Nem biztos, hogy ebből a válogatott is profitálni fog - az utóbbi időben a nemzeti csapat eredményei elmaradnak a várttól. A férfikézilabdában is rengeteg az idegenlégiós, vannak olyan középcsapatok, ahol tíz-tizenegy légiós is játszik. Erről mit gondol? Az a véleményem, nem feltétlenül normális, hogy spanyol, svéd, dán, izlandi játékosok itt keresik a megélhetésüket, miközben más szakmák képviselői magyarként kénytelenek külföldön keresni a kenyerüket, mert a szintén központból érkező pénzek arra nem elegendőek, hogy őket itthon megfizessék. Ez olyan kettősség a magyar létben, ami nagyon nehezen tolerálható. Világklasszis sportolókat fizetnek meg állami pénzből, de ennek az államnak nincs arra pénze, hogy megfizesse az orvost, a tanárt és a buszvezetőt. A kézilabdára visszatérve: a sok légiós jelenlétének nincs meg az eredménye a nemzeti válogatott szintjén. Egy időben a német kézilabda is beletomászta magát ebbe a szituációba, nagyon visszaestek a nemzeti csapat eredményei, amikor a légiósok nagyon átvették a hatalmat a bajnokságban, s fiatal német játékosok alig-alig jutottak lehetőséghez. Aztán ezen mesterségesen változtattak. Hozzáteszem, Németországban azért nem volt annyira feltűnő, hogy oda vágynak a legjobb játékosok, mert a legjobb orvosok, a legjobb kőművesek, a legjobb buszvezetők is oda vágynak. Mégis változtattak, s a nemzeti csapat újra nagy lett. Nem tudom, hogy ez az út, amelyre a magyar kézilabdázás rálépett, nem a magyar nemzeti válogatottak tönkretételének útja-e. Lát olyan sportágat vagy klubot, ahol egészségesen, eredményesen mennek a dolgok? Persze, a magyar sport nem véletlenül eredményes most is. A kajak-kenu sport gyakorlatilag botránymentesen megúszta az előző időszakot, bár egy-két doppingeset borzolta a kedélyeket. A magyar úszósport is tartja magát, bár azt állandó botrányok övezték az elmúlt időszakban, hol az első, hol a második elnökváltás miatt, és Hosszú Katinka sem törekedett a féijével együtt arra, hogy állóvízbe ugorjának az úszók. De azért ott látszik, hogy vannak műhelyek, ahol nagyon komoly és eredményes munka folyik. Nyilván a futballban is vannak ilyenek, elég csak Szoboszlai Dominik édesapjának Főnix Gold nevű klubját említeni, ahonnan nagyon sok tehetséges ember jött ki. A győri kézilabdaklubnál is jól csinálnak valamit, ha ilyen sokszor sikerült már megnyerniük a Bajnokok Ligáját. Erre lehet azt mondani, hogy annyi pénzből ezt más is meg tudná csinálni, de nem vagyok benne biztos, hogy a Veszprém arányaiból kevesebbnél gazdálkodna, mégsincs meg az eredménye. Ott szerintem egy nagyon kézzelfogható politikai harc színtere is volt a klub, simicskátla- nították és mészárosították. Azt azonban érdemes végiggondolni, biztosan megér-e az egész országnak annyit egy-egy siker, amennyi pénzbe kerül. Ebben is próbálok néha segíteni egy-egy írással. Ezt a legtöbb ember nemzetietlennek gondolja, de nem hiszem, hogy az lenne a nemzeties gondolkodás, hogy feltétlenül elfogadjuk, csak a sportra költött milliárdok lehetnek az ország számára üdvözítőek. Említette Hosszú Katinkát - ön egyike azon keveseknek, akik nemcsak dicsőítő szavakkal beszélnek róla, hanem rámutat néhány furcsaságra is. Mit gondol a Katinka-jelenségről? Katinka egy modem sztár, nincs még egy ennyire jól felépített és nemzetközileg is ennyire elismert női úszó. Ez a félje munkáját is dicséri, hiszen Shane amellett, hogy úszóedző, gazdasági szakember is. Örülni kell neki, hogy egy magyar lány lett az, aki először ilyen szintre ért az úszósportban, ugyanakkor vannak a csapatának olyan törekvései, amelyek nem mindig teszik szimpatikussá. Lehet rajtuk érezni egyfajta túlzott anyagiasságot, holott nem száraz kenyérre gyűjt. De nyilván ez a hozzáállás is kell a sikerességhez. Fontos megjegyezni, hogy Hosszú Katinka egy úszó, s amit rajta látunk, az írón Lady, az egy termék, amit kitaláltak neki. De a tímjét nem teszi rokonszenvessé, hogy az új uszodát nekiadták, s ezzel majdnem ellehetetlenítettek egy másik, nagyon hosszú idő óta működő, szintén nagynevű sportoló által jegyzett úszóiskolát, ahogy az sem, hogy továbbra sem tudhatjuk a szerződés részleteit, amellyel ő gyakorlatilag az új uszoda birtokosává vált. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a csapat a céljai elérése érdekében sok olyasmibe belemegy, amit nem feltétlenül nevezhetünk etikusnak. Ugyanakkor úszóként megkérdőjelezhetetlen a nagysága. A riói teljesítménye is feledhetetlen, ám nekem mindig az a félelmem a sportbeli dicsőségek és az általuk kiváltott érzelmek kapcsán, hogy ezekkel sok területen próbálnak visszaélni. A politika is próbálja ezt meglovagolni, és bizonyos anyagi érdekkörök is. Nagyon kell figyelni arra, hogy ne hagyjuk kijátszani magunk ellen az érzelmeinket. Ha ezt egy átlagember mondja, azzal vádolhatják, hogy nem szereti a sportot, de önről ezt nem lehet állítani... Én nagyon szeretem a sportot, nem véletlen, hogy 1994-től dolgozom a sportsajtóban. Nagyon felemelő érzés olimpiákon, világbajnokságokon, válogatott meccseken a magyar sportolók sikereit közvetíteni. De a jó érzés után sokszor azt vettem észre, hogy próbálnak ezzel visszaélni, manipulációra használják az ember saját érzéseit, és ez nagyon nem tetszik. Életem egyik nagy élménye kétségtelenül az volt, amikor a Győr női kézilabdacsapata megnyerte az első BL-címét. Pontosabban az elődöntő, amikor a román Valcea hat góllal is vezetett már a Veszprémben rendezett visszavágón, s úgy tűnt, ki fogja ütni a Győrt, ám az utolsó kilenc percben valami csodát tett a győri csapat, és megfordította a meccset. A mai napig emlegetik nekem ezt az emberek, s ha visszanézem a videó- megosztón, tényleg sírok. Amikor Vitray Tamás Amiről nem beszéltünk című műsorában beszélnem kellett erről, akkor élő adásban sírtam el magam. Tehát ezek a dolgok nagyon mély benyomást tesznek az emberre, de nem szabad hagyni, hogy ezeket az érzéseket kijátsszák ellenünk. Lehet, hogy ha egy-egy műtét után a televízió élőben közvetítené, ahogy a sebészcsapat feláll, és a sikeresen megműtött beteg mellett hangosan éneklik a Himnuszt, talán ott is könny szökne az emberek szemébe, s azt mondanák, erre a területre több pénzt kellene adni. Vagy ha egy jól sikerült matematikadolgozat után az egész tanári kar elénekelné a Himnuszt... Persze ez abszurd elképzelés, holott ezek a dolgok ugyanannyira hozzátartoznak a hétköznapi jó érzéseinkhez és a magyar nemzet jövőjének építéséhez, mint a sportsikerek. Ne hagyjuk magunkat manipulálni! 117 Kuzmina öröme a hochfilzeni célban (sita/ap) Kuzmina három év után nyert újra Vk-versenyt Remek hétvégét zárt a sílövők hochfilzeni Vk-viadalán Anastasia Kuzmina - a szlovákiai biatlonos a pénteki sprintben második lett, a szombati üldözéses versenyben pedig győzött. Az oroszországi születésű versenyző ezt megelőzően a 2013/14-es szezonban nyert Vk-fútamot, akkor az oslói tömegrajtos versenyen volt ő a legjobb. Kuzmina csak egyszer célzott rosszul szombaton, még az első lövészet során hibázott. A negyedik lövészeméi - ahová már éllovasként, jelentős előnnyel érkezett - az utolsó lövés előtt hosszú ideig kivárt, és végül célba is talált, így megőrizte előnyét a célig. „Nagyszerű érzés ilyen hosszú idő után újra nyerni. Éehet, hogy könnyűnek tűnt a győzelem kívülről, de a lőtéren minden lövésért nagyon megszenvedtem. Semmi szín alatt nem akartam a végén büntetőkörre menni, de nem volt egyenletes a ritmusom, valahogy nem kaptam elég levegőt. A futás körről körre jobban ment, és azt kell mondanom, mostantól imádom az üldözéses versenyt” - nyilatkozta a sprintben kétszeres olimpiai bajnok Kuzmina. (TASR) Brit és török uralom Somorján Nagy-Britannia lett a somorjai mezeifutó-Eb legeredményesebb országa, mindkét egyéni felnőtt kategóriában török győzelem született. A csölösztői x-bionic sphere központban rendezett Európa- bajnokságon a britek összesen kilenc érmet, öt aranyat és négy bronzot szereztek, őket az éremtáblázaton a törökök követték, három arannyal, egy ezüsttel és három bronzzal. A nőknél a tavalyi évhez hasonlóan a török Yasemin Can győzött, ezzel a második női versenyző lett, aki meg tudta védeni a címét az Eb- k történetében az ír Fionnuala McCormack-Britton után (aki egyébként szintén ott volt a mezőnyben, és 15. kontinensviadalán a 12. helyen végzett). A kenyai származású Can (eredeti neve Vi- vian Jemutai) ma ünnepli 21. születésnapját, az aranyéremmel tette még szebbé az alkalmat. A férfiaknál is folytatódott a török uralom, immár sorozatban negyedszer nyerte török versenyző az Európa-bajnokságot. Kigen Kaan Özbilen (aki szintén Kenyából honosított futó, eredeti neve Mike Kigen) második alkalommal indult kontinensviadalon, tavaly a 10. volt. A címvédő Aras Kaya csak a 9. helyen zárt. A hazai versenyzők közül a 23 éven aluli nők között induló Lucia Janečková érte el a legjobb helyezést, 57. lett. Az Eb-k történetében először megrendezett vegyes váltót a brit kvartett nyerte, a második helyen - csupán egy másodperccel lemaradva! - a csehek zártak, akiknek utolsó emberük az a Jakub Holusa volt, aki két évvel ezelőtt fedett pályás Európa-bajnok volt 1500 méteren. A szlovákok az utolsó, 11. helyen zárták ezt a számot. (SITA)
