Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-09 / 283. szám, szombat
14 INTERJÚ PRESSZÓ 2017. DECEMBER 9. www.ujszo.com „Erzsi missziója, hogy tanítsa az embereket” Mekkora egy macska társadalmi felelőssége, miért kell köszönni a kommentek végén, és lesz-e a kutyapárt után macskapárt is Magyarországon? Ezekről a kérdésekről is beszélgettünk Homonnay Gergely íróval, újságíróval, a legismertebb magyar macska, Erzsébet Fenevadova „szolgájával”. Erzsi mindig nagyon markánsan fogalmaz. Gyakran kap felháborodott üzeneteket? Ma már nem annyira. Az elején, (Fotó: vizslafotozas.hu) kekkel olvastatni szerintem bűn, az Egri csillagok pedig hiába iszonyatosan jó történelmi kalandregény, nem 14 éveseknek való. Ahogy a Légy jó mindhalálig vagy A Pál utcai fiúk sem. Kegyetlen jó szövegek, de nem gyerekeknek, és ha nekik adják, csak azt érik el vele, hogy egy életre megutálják az olvasást. Erzsi már három könyvet nyávogott tollba önnek. Voltak olyan ambíciói is ezzel, hogy ha ezekért bemegy valaki a könyvesboltba, akkor talán mást is a kezébe fog? Nem gondolom ezt, de hátha. Vannak mindenféle projektek a fejemben, az egyik például egy macskás antológia, amely az első magyar nyelvemlékektől indulva végigveszi a magyar irodalom történetét, erzsisítve. Erre nagyon jó médium a macska. Erzsi egyébként már írt ómagyarul szemelvényeket, hogy közelebb hozza az emberekhez az irodalmat, a történelmet. Erzsi azonban rázósabb témákat is felvállal, mint például a Pride. Erzsi jelszava a Pride-on az volt: ,A szabadság a tonhalnál is fontosabb.” Nekem az életem után a legfontosabb a szabadságom. Ezt nem is hagyom korlátozni soha. Ezért mentünk ki a Pride-ra, ami Magyarországon nem olyan szimpatikus dolog. De azt gondolom, Isten nem téved. Azért vagyunk különbözőek, hogy a világ szép legyen és színes. Nekem nincs jogom beleszólni abba, hogy te hogyan éld az életed, nekem mint embertársadnak csak arra van jogom és lehetőségem, hogy támogassalak. Azt gondolom, egy közösség akkor lesz erős, vidám és jókedvű, ha nem egymást gáncsoljuk, hanem egymást segítjük. Amikor három éve először mentünk ki a Pride-ra, már tudtam, hogy Erzsiből brandet akarok építeni, és az összes reklám- és marketingszakértő ismerősöm azt tanácsolta, ne menjek ki a Pride-ra, mert ezzel gyakorlatilag tönkreteszem a brandet. Nem lesz könyv, nem lesznek pólók, nem lesz web- oldal. Én pedig azt gondoltam, ha meg van kötve a kezem, ha be kell fognom a számat, akkor nem is akarok se könyvet, se pólókat, se semmit ebben az országban. Ha azonosulnom kell ezzel a sok gyűlölettel és uszítással, akkor nem is akarok itt élni. Úgyhogy végül rám Ú jságíróként hogyan éli meg, hogy a macskája jóval több embert tud megszólítani a posztjaival, mint ön a cikkeivel? Az első perctől tudtam, hogy ez lesz. Korábban egy sztármagazinnak írtam cikkeket, és pontosan tisztában voltam azzal, mennyire fontos az, ki mond dolgokat. Ha van egy szerethető figura, aki ráadásul jól néz ki, arra sokkal jobban fognak figyelni, mint bárki másra. Ez a sztárkultusz, Erzsiként pedig egy sztáralkat. Én meg nem vagyok az, és nem is akarok az lenni. Az egész sikertörténet ott kezdődött, hogy Erzsi eltűnt... Nem. Az egész úgy kezdődött, hogy hozzám került, és elkezdtem feltölteni a fotóit a Facebook- profilomra. Aztán úgy gondoltam, lehet, hogy nem mindenkit érdekel naponta 17 macskás fotó, úgyhogy inkább készítek neki egy külön oldalt. Akkor vettem észre, hogy ha Erzsikéin nevében megosztok valamit, akkor azt százan fogják' lájkolni, míg ha én megosztom ugyanazt, akkor ketten. De tény, először akkor lódult meg a népszerűsége, amikor eltűnt, utána pedig akkor, amikor kijött az első könyve. Az elmúlt egy évben megduplázódott a követői száma, most 65 ezren vannak, pedig tavaly ilyenkor nem voltak még 30 ezren sem. Hogyan jött az ödet, hogy Erzsi ne csak a macskalét mindennapjairól posztoljon, hanem társadalmi kérdésekben is megszólaljon? Amikor az ember észreveszi, hogy a macskájára többen kíváncsiak, mint rá, ez elég egyértelmű! Magyarországon a közélet konkrétan katasztrófa, a közszolgálati média, a megyei lapok többsége, és még sorolhatnám, a Fidesz szócsöve, propagandacélokra működtetik, nem pedig azért, hogy tájékoztassák a közvéleményt. A Fidesz azzal, hogy lebontotta a jogállamot, diktatúrát épít. Azt gondolom, az értelmiségnek kötelessége megszólalni közéleti kérdésekben. Láttam, hogy ha a mondanivalómat egy macska szájába adom, akkor az sokkal több embert fog elérni, és sokkal többen reagálnak rá. Nekem nem az a fontos, hogy mindenki azt szajkózza, amit én gondolok, hanem hogy kialakuljon egy vita, kezdjünk el beszélgetni, hogy megmozgassak embereket, eljussanak hozzájuk a hírek. Mindezt macskásán kell adagolni, mert az embereknek tele van a tökük a politikával, annyira gusztustalan, korrupt, beteg az egész rendszer, hogy nem is akarnak már ezzel foglalkozni. P? ■ t.--; (Szórád Veronika rajza) amikor Erzsiként kiírta, hogy „Orbán Viktor drá ga kincs, jó, ha van, de jobb, ha nincs’ a fideszes nénik rárepültek az oldalra. Nem az volt a probléma, hogy ki voltak akadva, hanem az, hogy elkezdtek nagyon durván, nyomda- festéket nem tűrő módon anyázni. Erre pedig nem vagyok vevő. Erzsi oldala azért jött létre, hogy jól érezzük magunkat. Itt mindenki elmondhatja a véleményét, de köszönni kell! Ez is azért van, hogy tompítsuk az élét a vitának. Ha egy szöveg végére azt írjuk, hogy „Puszi, Jolán” vagy „Puszi, Sanyi”, akkor nagyobb az esély, hogy nem kígyót-békát fognak kiabálni egymásra a kommentelők. Erzsi egy szociálliberális macska, de vannak szabályok, amiket kőkeményen be kell tartani, különben anarchia lesz. Ilyen a köszönés is. Aki nem köszön, az még megúszhatja a tiltást, ha szonettet ír. Ez a kedvenc versformája? Vagy szívatni akarja a rajongókat? Nem erről van szó. A magyar irodalomoktatás katasztrófa. Ennek egyik következménye, hogy ha 600-800 karakternél hosszabb egy bejegyzés, már nem szívesen olvassák el. A másik probléma, hogy nagyon sokan nem tudnak értőn olvasni. Erzsikémnek van egy missziója, hogy tanítson. Nem biztos, hogy meg tud tanítani értőn olvasni, de azt elérheti, hogy kinyisson világokat, ajtókat, hogy nézzenek utána az emberek, mi az a szonett, rájöjjenek, hogy az inter- nemcsak arra való, hogy pornézzenek rajta, hanem ez egy óriási könyvtár. Ha beírják a Google-ba, hogy szonett, ki fogja dobni Petrarcát és Shakes- peare-t, és ha elérem, hogy ezeket elolvassák, akkor azzal gazdagabbak lesznek. S talán kedvet kapnak ahhoz, hogy ne csak Petrarcát olvassanak, mert Erzsi azt mondja nekik, hanem vegyenek a kezükbe kortárs irodalmat, nyíljon ki a világ, szeressenek olvasni. A magyar iskola gyakorlatilag megutál tatja az olvasást. A gyerekek csak olyan kötelező olvasmányokat kapnak, ami nem nekik való. Jókait ma gyere-
